Tolnai Népújság, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-06-07 / 22. szám

2009. JÚNIUS 7., VASÁRNAP 7 I * INTERJÚ vágtázó rapper Geszti Péter mindent a csúcson hagyott abba, mert azt vallja: az életben nem csak az a fontos, milyen hosszú, hanem az is, milyen széles. már képesek komolyan korlá­tozni a bátorságot.- Ez igaz, de nekem szeren­csém volt, mert a 90-es évek ele­jén a reklámokból sikerült meg­alapoznom az egzisztenciámat.- Meggazdagodott?- Nem gazdagodtam meg. Nem vagyok milliárdos.- Sokan pedig úgy gondolják.- Tudom. Megfigyeltem, hogy a sikeres embert rögtön gazdag­nak is tartják. Akkora csak a gazdagságom, hogy szabad va­gyok. Megválogathatom, hogy kivel és mit akarok dolgozni, és ez bizony nem kis szabadság.- Talán mert általában a sikert pénzben mérik az emberek.- Én nem. Ráadásul azért, mert gazdagnak tartanak vala­kit, irigylik, és elkezdik utálni. Ez nálunk népszokás.- Nemrég volt 45 éves.- A szükletésnapom május 9- én volt, Editnek, a feleségemnek pedig május 10-én, úgyhogy mi május 9-én éjfélkor ünnepelünk. Nagyon hasonlítunk is egymás­ra, sok szempontból.- A kislányuk, Sára Lujza öt hónapos. Nem is akart koráb­ban apa lenni?- De igen, de az én életemben most jött el az a harmónia, amely­be a gyerek megérkezhetett. Tö­kéletes volt az időzítés. Az, hogy az ember mikor van készen egy nagy életfeladatra, nem a biológi­ai, hanem a mentális korától függ, és az én mentális korom a mai napig késésben van a bioló­giaihoz képest. Most kezdem be­érni magamat. Én a harmincas éveimben voltam huszonéves, és most vagyok harmincas.- Milyen a kislánya?- Határozott csaj, olyan, mint a szülei együtt és külön. Csak ak­kor sír, ha oka van rá, nagyon ér­deklődő, kíváncsian nézelődik a világban, és persze csodálatos­nak látom. Nagyon boldogok va­gyunk, hogy Sári lett nekünk. Va­lami olyan szépség bujkál ebben, amit nehéz szavakba önteni. A gyerek az örök élet maga. Én nem részesültem otthon vallásos ne­velésben, de amikor a lányom megérkezett, akkor átéltem, mi az élet csodája, és mi a kapcsolat a halhatatlansághoz. Nem csak érzelmi értelemben, hanem szimbolikusan is ez életem leg­nagyobb fordulópontja.- Régen jelentkezett zenei produkcióval. Annak is vége?- Semminek nincs vége, csak vár, hogy eljöjjön az ideje. Leg­utóbb Zséda új lemezére írtam két dalt, és ha valami hiányzik most az életemből, az a zenélés. A mai napig leginkább dalszö­vegírónak tartom magam. A lap­topom tele van szövegekkel, és a nyáron megpróbálok új zenész­társakat keríteni magam mellé, mert szeretnék két új zenei pro­jektet felépíteni. Az egyik egy újabb saját lemez, a másik pe­dig, hogy Sári ihletésére elkezd­tem gyermekdalokat írni. Olyan babaszerelem született nálunk, hogy egyszerűen ki kell írni ma­gamból. „Ha őszinte akarok lenni, csak a kilencvenes évek vége felé kellett megküzdenem bizonyos dolgokért1'- Sokan a szemére vetik, hogy semmi köze a lovakhoz, a hu­szárhagyományokhoz és a nemzeti érzelmekhez.- A lovasversenyt profik szer­vezik, a huszárhagyományokhoz nem nyúlunk, hanem népszerű­sítjük, a nemzeti érzelmek pedig ugyanúgy átjárnak engem, mint azokat, akik csak ezen keresztül tudják meghatározni magukat! Engem leginkább a Nemzeti Vág­ta szimbolikus értékei érdekel­nek, és az, miként lehet létrehoz­ni egy olyan kulturális márkát, amelyben a huszonöt éves mar­ketingtapasztalatomat közösségi értékek mentén is hasznosítha­tom. Meg kéne próbálni a meg­lévő mítoszainkból, valódi tartal­mainkból és kulturális hagyomá­nyainkból fölépíteni egy új, egy­másba kapcsolódó elemrend­szert. Borok, pálinkák, gasztro­nómia, lovashagyományok. Nem szeretnék misszionárius szerep­ben tetszelegni, én egy kulturá­lis vállalkozó vagyok, de hiszem, hogy a közösségi célok és az egyéni érdekek közös nevezőre hozhatók.A Nemzeti Vágta egy­előre csak veszteséget termel anyagilag, de azt is látom, hogy sokaknak fog hasznot termelni szimbolikus értelemben.- Vagyis jót tesz az országimázsnak. És azt min­den oldalról elismerik, hogy ez elég komoly hiátus nálunk.- Nekem nem misszióm az, hogy politikai értelemben hozzá­nyúljak az ország imázsához. Azt szokták mondani, hogy akkor számít nemzetnek egy nép, ha van közös emlékezete a múltról, és van közös terve a jövőre. Ez nálunk nincs meg. Másfajta kö­zös emlékezet van az egyik olda­lon, és másfajta közös terv van a másikon. Pedig nem lenne olyan bonyolult dolog, ha lenne kon­szenzus. Csak professzionális embereket kellene odaengedni olyan helyzetekbe, ahol mene­dzserekre van szükség, és nem poütikusokra. A Vágtán két éven keresztül nem szólalt meg politi­kus, és nem használhatták fel a rendezvényt semmire. Ezért is van az, hogy minden oldalról kap politikai indíttatású kritikákat.- Jobbról azért kicsit többet.- Igen, „büntetett előítéletű- ek” vagyunk. Jobbról kicsit töb­bet, mert az kötelező: engem ha­gyományosan liberálisnak tarta­nak. Annak dacára, hogy sosem voltam párttag, mindössze egy­szer politikai kampánnyal is fog­lalkoztam.- Nem bánta meg?- Nem, mert nagyon érdekelt. Azt, hogy tényleg nem kell ilyes­mivel foglalkoznom, csak akkor tudtam meg, amikor túlestem raj­ta, és láttam, hogy nehéz felelős­séget vállalni a politikusok ígére­teiért, amiket én akkor becsoma­goltam. Sokkal érdekesebb és komplexebb ügyek felé indultam el, és ez kvázi leugratott arról a karrierpályáról, amelyet koráb­ban felrajzoltam magamnak, hogy tévés vagy rádiós műsorve­zető legyek. Ezért tudtam rátalál­ni arra a ma már működő civil vállalkozói útra, amelyen keresz­tül meg tudom valósítani a párt­politika-mentes álmaimat.-Amikor a kereskedelmi csa­tornák indultak, egyértelmű­nek tűnt, hogy Geszti Péter valamelyik tévé nagyágyúja lesz. Ehhez képest nem lett az. Miért?- Kiderült számomra, hogy ne­kem nem kell a kereskedelmi mé­diában izmoznom, mert nem az a jövőképem, hogy médiasztár le­gyek. Ezt a Gesztiméter című mű­sor mutatta meg nekem, amely jó nagy perecelés lett. Nem tudtuk eléggé kitalálni, nem voltunk elég fegyelmezettek, és egyértel­művé vált, hogy ez nem az én utam. A kudarc ráébresztett, hogy a kereskedelmi csatorná­kon nincs lehetőség az önmegva­lósításra. Neked kell alkalmaz­kodnod a műsorok formátumá­hoz, és nem a személyiséged a fontos igazából. Néhány figurától eltekintve pillanatnyilag minden­Nem baj, ha ma rossz, holnap majd jobb lesz. És ez nem elsősorban bátorság, hanem éhség és kíváncsi­ság kérdése. ki csereszabatos a kereskedelmi médiában. Tulajdonképpen a Fábry-show-n kívül nem nagyon tudok olyat mondani, ahol ne le­hetne lecserélni a műsorvezetőt. Én nem akartam csak azért mű­sort vezetni, hogy képernyőn le­gyek. Az nekem pont olyan önki­fejezés volt, mint a dalszövegírás, a reklámkészítés vagy most a Vágta. Ha akkor ráálltam volna a könnyű pályára, biztos nem ju­tottam volna el a Nemzeti Vágtá­hoz, az ARC kiállításhoz vagy a Média Unióhoz.- A reklámmal most mi a helyzet?- A reklámpiacon végbement egy folyamat: mindenki csak kutatásokra alapozva készíti a reklámjait, amit megértek, csak az a fura, hogy ettől egyre keve­sebb feltűnő és érdekes reklám- kampány készül. Egy ideje már a biztonságra játszik mindenki. A kreatív értékek háttérbe szo­rulnak a túléléshez képest. Ke­vés játéklehetőséget látok ma a reklámiparban, és így már nem elég izgalmas.- Reklám, Rapülők, Jazz+Az: miért hagy abba mindent, ami sikeres?- A megújulás foglalkoztat. Az életben nemcsak az a kérdés, hogy milyen hosszú, hanem az is, hogy milyen széles. Nemcsak az az érdekes, hogy meddig élsz, hanem az is, hogy hogyan élsz. Amíg gyerek az ember, addig sokféle játékot kipróbálhat. Fel­nőttkorban ez rendszerint eltű­nik, miközben sok embert isme­rek, akik olyan álmokat dédel­getnek, amelyeket elmondani sem mernek, mert azt hiszik, hogy felnőttként, komoly ember­ként már nem szabad ilyesmiről Geszti Péter azt mondja, so­sem félt semmit abbahagy­ni, és újrakezdeni sem. A sikert nem pénzben méri, és az élteti, hogy mindig van valami, ami szenvedé­lyesen érdekli. Ez most el­sősorban a kislánya és a Nemzeti Vágta. Fábos Erika- Jövőre is lesz Nemzeti Vágta?- Lesz. Az idén bebizonyította, hogy van jövője. Pedig nemcsak a szponzoráció, hanem az időjá­rás is válságos volt ebben az év­ben, ennek ellenére is összejött, és látszik, hogy néhány év alatt ebből egy komoly, nemzetközi hírű fesztivál nőhet ki.- Az első két rendezvény ta­pasztalatai vagy a kötelező op­timizmus mondatja ezt önnel?- Tényleg látjuk benne a lehe­tőséget. Tud valamit, amit egy más rendezvény sem: azokból a kulturális értékekből, hagyomá­nyokból teremt turisztikai attrak­ciót, amelyekre mi magunk is na­gyon szeretünk büszkék lenni. beszélni. Például egy ügyvéd - hiába szeretne - nem megy el énektanárhoz operaáriákat ta­nulni, mert az nem szokás, nem illik. Nekem a pályám eleje úgy alakult, hogy a rendszerváltás idején egyszerre több dolgot is csinálhattam. Ha őszinte akarok lenni, csak a kilencvenes évek vége felé kellett megküzdenem bizonyos dolgokért. Könnyedén ment, egyszer azt játszottam, hogy dalszövegeket írok, aztán azt, hogy elvégzem a bölcsész­kart, aztán reklámszövegeket írok, és ez az igény megmaradt bennem az új játékok iránt. De láttam azt is, hogy sok embert a korábbi sikerei zárnak börtön­be, mert nem meri őket újból megkísérteni.- Soha nem félt a holnaptól?- 18 évesen kórházban feküd­tem egy évig, mert többször is operálták a szememet. Akkor megéltem, milyen érzés meg- nyomorodni. Rájöttem, hogy az igazi nagy baj a betegség. Baj akkor van, amikor meghal az apád, és végleg elveszítesz ro­kont, barátot. Az ilyen tragédiák mellett minden más csak játék. Addig, amíg egészséges vagy, és a környezetedben lévő emberek is azok, nincs vesztenivalód, mert szabad vagy. Nem baj, ha ma rossz, holnap majd jobb lesz. És ez nem elsősorban bá­torság, hanem éhség kérdése. Belőlem még mindig nem ve­szett ki a kíváncsiság az újdon­ság iránt.- Azért az egzisztenciális fé­lelmek, bizonyos kor után, 1964. május 9-én született Budapesten. pályafutását gyermekszínészként kezdte. Ismert­séget a Mézga család Aladárjának szerepével sze­rezte. 1989-ben szerzett diplomát az ELTE Tanárképző Fő­iskola magyar-történelem szakán 1989- ben indult a médiakarrierje az Ász című televí­ziós műsor műsorvezetőjeként. 1991-1994: megalapítja a Rapülők együttest, majd a Jazz+Az együttes tagjaként sikeres zenei karriert futott be. 1996-ban Békés Pál íróval és Dés László zeneszerző­vel közösen megírta A dzsungel könyve című musi­calt. 1990- 2005-16 az Akció Reklámügynökség reklám­szövegírója, majd később kreatív igazgatója volt. 2000-ben az@®© óriásplakát-kiállítás alapítója és producere volt. 2008-ban megrendezte az első Nemzeti Vágtát. 2008-ban feleségül vette Ditz Editet, akitől 2009. feb­ruár 2-án megszületett Sára Lujza nevű kislánya. SAJÁT MAGÁT MÉRI A GESZTIMÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents