Tolnai Népújság, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-05 / 130. szám
4 NYUGDÍJASOK TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. JÚNIUS 5., PÉNTEK 5 A Dunatáj folyóiratot harmadmagával alapította Dr. Szilágyi Miklóst a fővárosban köszöntötték kollégái, tanítványai HÍRSÁV Új vezetőt választottak, a régi lemondott pincehely A pincehelyi nyugdíjasok eddigi vezetője, Németh Józsefné egészségi állapota miatt lemondott a klubvezetésről. Helyette egyhangúlag Vodli Józsefnét választotta meg a tagság. A szépko- rúak következő nagy eseménye a simontornyai Színházi napok megtekintése lesz. (vl) Itália földjére utaznak a pincehelyi nyugdíjasok pincehely Olaszországba látogat a hétvégén a pincehelyi nyugdíjasklub egy csoportja. Egy utazási iroda nyereményjátékának köszönhetően adódott a lehetőség, hogy három napot töltsenek Itáliában. Bibione, Velence, valamint Padova látnivalóival is megismerkedhetnek. (hé) A dal hozza össze az időseket Bonyhádon bonyhád Hagyományos dalostalálkozóját szombaton tartja Bonyhádon a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Szövetsége megyei szervezete. Gyimesi Já- nos elnök elmondta, a művelődési házban 14 órakor kezdődik a műsor, (hé) Gyimesi János Orosházáról fogadtak vendégeket a zombaiak zomba Orosházi nyugdíjasokat látott vendégül a zombai nyugdíjasklub. A 45 tagú csoport két napot vendégeskedett a településen. Az estét a két település idősei együtt, műsorral, vacsorával, zenével és tánccal töltötték, majd másnap a vendégcsoport Szekszárdin látogatott, (hé) @ további hírek: www.teol.hu Hetvenedik életévét töltötte be nemrég dr. Szilágyi Miklós. A szekszárdi Wosinsky Mór - akkor még Béri Balogh Ádám - Múzeum volt igazgatója ma Budapesten él: itt köszöntötte fel őt a hazai' néprajz- tudomány számos jelese. Szeri Árpád A gratulálok között volt a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum küldöttsége is. Az öttagú csapatot dr. Gaál Attila intézményigazgató vezette: mint mondta, dr. Szilágyi Miklós máig ható, példaértékű öröksége többek között a szervezett kutatás elindítása és a szakembernevelés terén érhető tetten.- Tiszafüreden születtem, itt érettségiztem, itt kaptam meg azt az indíttatást, ami a néprajz felé terelgetett - idézte fel a kezdeteket a vele készített beszélgetésben dr. Szüágyi Miklós. - Tiszafüred a kerámiáról és a nyergesmesterségről volt híres, valamint arról, hogy az 1860-as években múzeumot alapított itt egy helybeli plébános. A gimnázium után a debreceni egyetemre jelentkeztem, fel is vettek a magyar-néprajz szakra.- A néprajzon belül mi iránt érdeklődött leginkább?- Professzorom, Gunda Béla azt mondta nekem: miután a Tisza mellett otthon vagy, érdemes lenne kutatnod a halászatot így is történt. Azután annyira elmerültem ebben a témakörben, hogy Tolna megyébe is elkísért A közelmúltban - Vilimmé Kápolnás Mária biztatására - a bátai halászatot foglaltam össze egy kiadványban.- Az egyetem után dolgozott Debrecenben, majd Szolnokon, később Gyulán, ezt követően Cegléden, azután 1974-től Szekszárdon, az akkor Béri Balogh Ádám Múzeum élén.- Ekkor már rajta voltam az illetékes minisztérium káderfejlesztési tervén, tehát mintegy javasolták a Tolna megyei vezetésnek, hogy pályáztassanak engem az igazgatói állásra. Örültem a szekszárdi kinevezésnek, hiszen abban bíztam - joggal -, hogy egy viszonylag nagy múzeumban az eddiginél komolyabb lehetőség nyíliic az érdemi szakmai munkára. dr. szilágyi Miklós a múzeum vezetése mellett a művészeti közéletben is komoly szerepet vállalt. Számos, nem a múzeumhoz tartozó személyiséggel is jó barátságba került, így néhai Csányi László íróval is.- Ugyancsak kiváló volt a kapcsolatom Farkas Pál és Juhos László szobrászművészekkel, Mözsi Szabó István és Molnár Mózsi György festőművészekkel - folytatta. - Csányi Lászlóval és Vadas Ferenccel együtt alapítottuk meg a Dunatáj című folyóiratot, ami - illetve annak utóda - nagy örömömre ma is létezik.- Mivel és miként teremtette meg azt az országosan elismert szakmaiságot, valamint azt a személyes szakmai tekintélyt, amit egykori munkatársai máig elismeréssel emlegetnek?- Főképpen azzal, hogy mindenkinek személyre szóló programot adtam - és meg is követeltem a program végrehajtását. Olyan témákat is napirendre tűztem, melyek nem igazán voltak politikai szempontból támogatottak. Az egyéni paraszti gazdálkodás története akkortájt nem számított népszerűnek: rá is kérdeztek, hogy miért nem inkább a téeszekkel foglalkozunk? Azt válaszoltam, hogy ahhoz át kell tekinteni az egyéni gazdálkodást is. Dr. Gaál Attilát arra biztattam, hogy kezdjen el foglalkozni a késő középkorral. Javaslatom be is vált, hiszen a Sió-parti török pa- lánkvár szenzációt jelentő feltárásával igen jelentős szakmai presztízsre tett szert.- 1981-ig maradt Szekszárdon, azután Budapestre költözött, ahol ma is él, sőt, nyugdíjasként is tanít az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen. A főváros csábításának nyilván nem lehetett ellenállni.- Úgy éreztem, hogy Budapesten még közelebb kerülhetek a szakma fősodrához. Mindemellett szekszárdi pályafutásom vége felé kezdett elterjedni rólam az is, hogy ellenzéki kapcsolataim vannak. Ebben annyi igazság volt is, hogy például kiállítást nyitott meg nálunk Csoóri Sándor, s többször fogadtuk Csalog Zsoltot is. Ezt felsőbb helyeken számon tartották. Mindezek után döntöttem úgy, hogy élek a Néprajzi Múzeum felkínálta lehetőséggel és Budapestre költözöm. A Néprajzi Múzeumból 1986-ban igazoltam át a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetébe. Végre lett elég időm és lehetőségem a tudományos munka korábbinál erőteljesebb művelésére. Egymás után jelentek meg a könyveim, megvédtem az akadémiai doktori disszertációmat, a Magyar Néprajz nyolc kötetéből kettőt szerkesztettem, rengeteget írtam a sorozatba - tehát úgy érzem, jól sáfárkodtam a lehetőségemmel Nem szűnt meg a kapcsolatom Szekszárddal sem: a múzeum új, állandó kiállításának én voltam a lektora. Az összejövetelen megalakult a Tolna megyei nyugdíjas óvónők egyesülete lengyel Hetedik alkalommal szerveztek Lengyelben Tolna megye nyugdíjas óvónőinek szakmai és baráti találkozót. Az óvónői kör Magyarország első óvodaalapítója nevének felvételével megalakította a Brunszvik Teréz Tolna Megyei Nyugdíjas Óvónők Szakmai és Baráti Egyesületét. Az öttagú kuratórium elnöke Badics Tiborné lett, tagoknak Lőrinczi Andrásnét, Fetzer Ferencnét, Pernyész Józsefnét és Fábián Andrásnét választották. A csoport célja, hogy továbbra is összefogja Tolna megye nyugdíjas óvónőit, és gondozza a megye első óvodamúzeumának gyűjteményét, amely 1995 óta tekinthető meg Lengyelen. Badics Tiborné a Tolna megyei nemzetiségi oktatás helyzetéről beszélt. Kiállításokkal is igyekeztek színesíteni a programokat: váraljai szőtteseket, népviseletbe öltöztetett babákat, Fuchs Ferencné hőgyészi óvónőnek az egykori képzőről gyűjtött fényképes anyagát, Milleiné Kelemen Csilla csipkeverő munkáit is megtekinthették. A rendezvényt a lengyeü székely, a bonyhádi német hagyományőrző csoport, valamint a teveli általános iskola diákjainak műsora színesítette. ■ Hargitai É. Nyárköszöntő találkozón jártak az észak-tolnaiak A Szépkorúak Dráva Menti Nyárköszöntő találkozóját Barcson, a csodálatos gyógyfürdő területén rendezték meg. A Tolna Megyei Nyugdíjas Érdekszövetség szervezésében a simontornyai Bőrgyári Nyugdíjas Klubból valamint a belecskai, pincehelyi és nagykónyi klubokból összesen negyvenötén voltak jelen. A Dráván hajókiránduláson vettek részt, majd Tóth Éva és Leblanc Győző operetténekesek műsorának tapsolhatott a több száz fős közönség. Népdalénekesek, néptáncosok, moderntáncosok is szórakoztatták a jelenlévőket - mondta el Botos Jánosné, a Tolna Megyei Nyugdíjas Érdekszövetség vezetőségi tagja, a térség koordinátora. ■ Varga László Egy kilyukadt fazéknak köszönheti a bádogosszakmát életút Koch József közel fél évszázadot dolgozott a szakmában, volt élmunkás, kiváló dolgozó és brigádvezető is A cikói Koch József 1946-ban szabadult bádogosként és 1990-ben ment nyugdíjba. Ezt az időt végig a Mecseki Szénbányászati Trösztnél dolgozta le. Az inaséveket is beszámítva 47 esztendőt töltött a szakmában, és hogy nem akárhogyan, arról árulkodnak a ki- sebb-nagyobb kitüntetések mellett az „Élmunkás”, „Kiváló Dolgozó” cím és az a tény, hogy brigádvezetőnek nevezték ki. Jóska bácsiból úgy lett bádogos, hogy a szülői háznál javításra szorult a fazék, amit elvittek a helyi szakemberhez és már gyerekként megtetszett neki a szakma. Az elemi iskola elvégzése után ’43-ban, 13 évesen Bonyhád- ra adták inasnak a Rákóczi utcában - a zsidó templommal szemben - lévő Pfnapf Mártonhoz. A műhelyben a mester, annak fia - már segédként - és a cikói fiú tüsténkedett. 1946. április 26-án szabadult, egy öntözőkanna volt a vizsgamunka. Októberig segédként tevékenykedett, majd édesapja magával vitte a nagymányoki bányához. Göltz András keze alá került, akire második mestereként emlékszik vissza. Itt újabb fogásokat, fortélyokat lesett és tanult el. ’52-ben a részleg zömét áthelyezték Hidasra, de ’66-ban az a bánya megszűnt, így visszakerült Nagymá- nyokra. A településen akkor létesült a brikettgyár, ahol 34 évet húzott le egyhuzamban, 1990. január 3-i nyugdíjazásáig. Egyébként Hidas és Mányok egyaránt a Mecseki Szénbányászati Tröszthöz tartozott. Nyugdíjba vonulása után sokan megkeresték és hívták lakhelyén is, a környező településeken is különböző munkákra. Ma már csak otthon bütykörészget... Annak idején mi volt a teendője a bádogosnak? Széles a skála. Cséplőgéphez kannát készítettek, fedővel, hogy a por ne menjen bele. Csináltak tejeskannát, tejszűrőket, egyéb tejes edényeket fehér vagy tükörlemezből. ■ A piacon gyűjtötték és adták vissza a foltozni valót. Kályhához, tűzhelyhez kivehető sütőt (relt) gyártottak. A hulladékból pedig pogácsaszaggató, süteményforma lett. Vásárra is dolgoztak. A háború alatt petróleumszűke volt, akkor mécseseket gyártottak, amelyekben zsírt égettek, azzal világítottak. Akkor nagyon keresték. A környékbeliek a bonyhádi piacra - a mostani Arany Oroszlán Szállóval szemben volt - hordták be a javításra szoruló portékákat, amit a következő alkalommal vihettek haza. Az ivóvödrök elsőbbséget élveztek, és délutánra kijavították. - A lavórokba, fazekakba új feneket tettünk. Akkortájt kevés volt a gyári darab, mindent kézzel állítottak elő. Később a kilyuKoch József már csak otthon tesz-vesz kadt zománcedényeket szegecseltük, forrasztottuk, körülci- neztük, vagyis foltoztuk. Persze csatornákkal is foglalkoztunk, ezek szintén kézzel készültek, horganylemezből - mondja Jóska bácsi. Aztán zománcozott kályhacsöveket vágtak. A forrasztó pákákat faszénnel fűtött kályhában melegítették. Amikor meg lett áram, hiányzott a hosz- szabbító. Jóska bácsi szerint a szakma nincs kihalófélben, csupán átalakult, hisz rengeteg az üzemi késztermék, ami megkönnyíti a mostani szakmabeliek dolgát. - Ez viszont nem baj - fejezi be visszaemlékezését Koch József. ■ Hunyadi István i i A i A Tisza mellől jött Tolnába születésnap Dr. Szilágyi Miklóst a szekszárdiak is köszöntötték
