Tolnai Népújság, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-06-14 / 23. szám

2 SZTORI 2009. JÚNIUS 14., VASÁRNAP * Sacher-fagyi lett az idei aranyérmes csapatmunka A dunaföldvári Tóth Norbert és családja három napig kóstolgatta a győztes művet Hiába van tele a pult, ha nincs csoki vagy vanília, csalódottak a vendégek. A Sacher mégis gyorsan a dunaföldváriak kedvence lett. Közösen alkotta meg Tóth Norbert, testvére és édesapja 103 versenymű az Év fagylaltja versenyt a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete hir­dette meg az idén is, immár 12. alkalommal. Ezúttal 52 cukrász és 103 fagylaltkü­lönlegesség versengett: a kö­telező grillázs mellett citro­mos unicum, kürtös kalács, bodza, szarvasgombás, pá­linkás és szatmári szilvás is szerepelt a különlegességek között. Pataki János, a Cuk­rászok, Csokoládé- és Fagy­laltkészítők Világszövetségé­nek elnöke azt mondta: a kézművesfagylaltokra szeret­nék felhívni ezzel a figyel­met. Ezeket mind friss alap­anyagokból főzik a cukrá­szok. A jó fagyi krémes álla­gú és jól felismerhető, még­sem tolakodó az aromája. A fagyi legfontosabb alkotóré­sze a levegő, ettől lesz lágy és selymes. Tóth Norbert készítette el az idén az Év Fagylaltját. A dunaföldvári cukrász- mester annyira szereti a fagyit, hogy abban is nyu­godtan versenyt nyerhet­ne. Ha nekiáll, egyszerre 16 gombócot is elnyal. Fábos Erika „Nálunk az egész család cuk­rász, így nem is volt kérdés, hogy én is beállok-e az üzletbe - mesél az egyértelmű pályavá­lasztásról Tóth Norbert, a dunaföldvári cukrász, akinek a Sacher-fagyiját az idén az Év Fagylaltjának választották. - Ti­zennégy évesen még teljesen komolytalan voltam, és nem is gondolkodtam azon, hogy mi le­szek, ha nagy leszek. Itthon min­dig azt láttam, hogy édesapám nagy örömmel dolgozik a cukrá­szatban, a testvérem Is szerette a munkát, ez a jó példa pedig éppen elég volt ahhoz, hogy ne tiltakozzak, amikor szóba ke­rült a továbbtanulás. Később, a gyakorlati idő alatt, amit Soltvadkerten, Szervánszky Laci bácsinál töltöttem, meg is szerettem a cukrászatot. Annak ellenére is, hogy az édességeket soha nem szerettem. Úgy van ez va­lahogy, mint a cipész cipőjével. Mi még a családi ünnepeken sem eszünk krémes sütemé­nyeket. Én meg, ha lehetne, születésnapomra pogácsát kér­nék torta helyett.” „Lehet, hogy a porfagyi is ízle ne, de ezt nem tudom, mert még sohasem kóstoltam.” Persze a fagylalt az más. An­nak Tóth Norbert sem tud ellen­állni. Annak ellenére sem, hogy naponta többször is végigkós­tolgatja az üzletben kapható ló­féle különlegességet. Hogy min­dig megfelelő legyen az állaga, a hőmérséklete és az íze. „Ha egy fagylalt­nak szép a színe, gusztusosán díszig tett, és jó az állaga, arról már feltételez­hető, hogy finom is. Aki ugyanis ennyi mindenre odafigyel, az valószínűleg az ízére is na­gyon vigyáz. Egy fagyiról tehát már ránézésre is meg lehet mondani, hogy jó-e. Nálam a főzött fagyik már eleve nyerésre állnak. Lehet, hogy a porfagyi is ízlene, de ezt nem tudom, mert még sohasem kós­toltam. A jó fagyikat viszont na­gyon szeretem. Naponta több­ször eszem. Télen is, mert sze­rintem a fagylalt nem nyári cse­mege, hanem egy nagyon fi­nom édesség, amit bármikor él­vezettel lehet fogyasztani. Ha nekiállok, 16 gombóc is elfogy egyszerre. Még szerencse, hogy ritkán van annyi időm, hogy le­üljek fagyizni.” A fiatal cukrász testvérével és édesapjával főzi a fagylaltokat. Azt mondja: náluk is a klasszi­kus alapízek a legkeresetteb­bek. Hiába van tele a pult, ha nincs csoki vagy vanília, csaló­dottak a vendégek. A Sacher mégis gyorsan a dunaföldváriak kedvence lett. Ezt is közösen al­kották meg, aztán Tóth Norbert finomítgatta a végsőkig. „A bátyám szereti a Sacher- tortát, így az ő ötlete volt, hogy készítsünk egy ilyen fagyit. Édesapám csinálta meg hozzá a csokoládéfagylalt-alapot, az pedig az én ötletem volt, hogy kerüljön bele baracklekvár is. A verseny előtt három napig fo­lyamatosan kóstolgattuk, fino­mítgattuk, amire olyan lett, hogy a szakmaj zsűri ezt ttilál ta a legjobbnak.” A Tóth csajod egyébként fagylaltfüggő. Akármerre jár­nak a világban, első dolguk fagylaltozót keresni. Eddig Olaszország vezet a nemzetkö­zi összehasonlításban. Szerin­tük ott a legjobb. Mindig meg is állapítják, hogy az olaszok „majdnem annyira" értenek a fagylaltokhoz, mint a legjobb magyar cukrászok. Ötezer éve nyalunk ÖTEZER ÉVVEL EZELŐTTRŐL ÍS származnak adatok arról, hogy Kínában tej, vt, jég és ízesítő anyagok hozzáadásával valami olyasmit készítettek, amit ma már fagylaltnak ne­vezhetnénk. Marco Polo 1295- ben hozta magával a receptet. A mai fagylalt ősét azonban a 16. század végén egy bolognai fogadós találta ki. Cukrásza parfét készített, közben túl so­káig keverte a masszát, így több levegő került bele. Ezáltal nagyon könnyű, habos anyagot kapott. Az első igazi fagylalto­zót, a Café Procope-ot is egy olasz cukrász nyitotta meg Pá­rizsban, 1672-ben. Ma Ameri­kában és Svédországban fogy fagyiból a legtöbb. Magyar csillagász Einstein nyomában, ösztöndíjjal a zsebben nasa-ösztöndíj Kocsis Bence Princetonban fedezheti fel a fekete lyukak és az ősrobbanás titkát Kocsis Bence csak tavaly sze­rezte meg tudományos fokoza­tát az ELTE-n, máris a NASA idei tíz ösztöndíjasának egyike. A fiatal magyar csillagász Einstein kutatásait folytatja, ott, ahol egykor Einstein is gon­dolkodott, ráadásul a legjobb amerikai egyetemek versenge­nek érte. Kocsis Bence azzal hívta fel magára a tudományos világ fi­gyelmét, hogy a gravitációs hul­lámok kutatása terén egyedül­álló eredményekre jutott. Ez akkora nemzetközi visszhan­got váltott ki, hogy alig más­fél évvel a doktori fokozatá­nak megszerzése után már­is azon a helyen találta ma­gát, amelyet a csillagászati kutatások fellegvárának tar­tanak. A NASA Einstein-ösz- töndíjasa lett. Az űrhivatal ugyanis évről évre tíz olyan fiatal kutatásait segíti, aki­nek a témája hasznos vala­mely NASA-küldetés számá­ra. Az ösztöndíjra a világon bárhonnan lehetett jelentkez­ni. Évente több száz közül vá­lasztanak egy-két pályázót min­den területről, ritka szerencse „Izgalmas olyan helyen dolgozni, itt, Prince­tonban, ahol a legnagyobb fizi­kus- és mate­matikuslegen­dák éltek” kell hozzá, különösen, ha a jelentkező nem amerikai. „Ez óriási megtisztel­tetés és nagy lehetőség- mondta Kocsis Bence.- Három évre teljes ku­tatási függetlenséget és szinte korlátlan utazási tá­mogatást biztosít, felvételt nyújt bármelyik amerikai egyetemre vagy kutatóinté­zetbe, ahol tárt karokkal várják a világ legjobb ku­tatócsoportjai az ilyen ösztöndíjasokat. Ezeken a helyeken rengeteget lehet tanulni, óriási él­mény, motiváció és ta­pasztalat. Nagyon izgal­mas olyan helyen dol­gozni, itt, Princetonban, ahol nem is olyan régen a legna­gyobb fizikus- és matemati­kuslegendák éltek, Einstein, Dirac, Wigner lenő és Neu­mann lános. Egy még mindig két lábon járó legenda, Freeman Dyson 1948 óta él itt, hét évig Einsteinnel is dolgo­zott. Még mindig aktív, részt vesz az előadásokon, közös ebédeken és a napi teán.” Kocsis Bence azt mondja, azért lett csillagász, mert min­dig is hihetetlen érdekesnek tar­totta a világegyetem megisme­rését. Az asztrofizikában pedig az nyűgözte le, ahogy a mikroszkopikustól a több milli­árd fényéves skáláig minden megjelenik. Hamar lettek sike­rei is, ez pedig egyre lelkesebbé tette a tudományban. Kutatási területe egy laikus számára igen nehezen érthető, de azt állítja, segítségével egyszer akár az ős­robbanásról is szinte pontos, tu­dományos képet al­kothatunk. „A gravitációs hul­lámok az einsteini relativitáselmélet jóslata. Ezek a téridő­ben fénysebességgel terjedő hullámok, amelyek a tes­teken keresztülhaladva azok tor­zulását okozzák. Erősen változó gravitációs térben jönnek létre, például ha két fekete lyuk ösz- szeütközik. A fekete lyukak Reméli, ha lete­lik a hároméves ösztöndíj, lesz lehetősége ha­zatérni. Magyarországon lesz az első sötétégbolt-rezervátum w —Ä» A ZSELICBEN *- szeretnék lét­rehozni Európa el­ső csillagoségbolt-parkját. Ez a térség ugyanis ha­zánk és Európa egyik legkevésbé fényszeny- . nyezett területe. A fényszennyezés a csillagászati megfigyelések egyik legna­gyobb problémája manapság. Ez azt jelenti, hogy az esti ég­boltot megvilágítják azok a mesterséges fényforrások, amelyeket a közvilágításhoz, reklámokhoz használnak es­ténként a településeken. Mind a fény, mind a kontraszt csök­kenése lehetetlenné teszi a hal­ványabb csillagok és ködök megfigyelését, ha túl sok a külső megvilágítás, csak a leg­fényesebb csillagok maradnak láthatók. olyan nagy tömegű »halott« csil­lagok, amelyekből már kifogyott a tüzelőanyag, és olyan erős bennük a gravitációs tér, hogy onnan még a fény sem képes ki­lépni. Mérésükkel közvetlenül beleláthatunk a szupernóva-rob­banások közepébe, megismerhetjük a vi­lágegyetem születé­sét, az univerzum szerkezetét és törté­netét.” A fiatal ma­gyar csillagász az in­spiráló tudományos környezet és az óriási lehetőségek ellenére is azt reméli, ha letelik a három­éves ösztöndíj, lesz lehetősége hazatérni és itthon folytatni a tu­dományos munkát. „Nagyon szeretnék az ELTE-n egy erős asztrofizikus-bázist megszilárdítani. Ehhez elvileg adottak a feltételek, hiszen az el­méleti kutatáshoz nem kell sok: gyors számítógépek és némi for­rás publikációkra, konferenciák­ra és nemzetközi együttműködé­sek folytatására. Abban bízom, hogy ezek meglesznek, hiszen egyre több a fiatal, szép reményű csillagász otthon, és az elismert kutató a vüágban.” ■ F. E.

Next

/
Thumbnails
Contents