Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-20 / 117. szám

2009. MÁJUS 20., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG INTERJÚ 5 válság Kemény évek jönnek, ha nem változtatunk, mi leszünk a kontinens legszegényebb országa. A fiatalok inkább elmennek, de nem fizetik a mások által felhalmozott adósságot, s száz év múlva nem lesz, aki magyarul beszél. n A CSEHDLEPCSO CSELEDSORBA VEZET A nemzeti tőke hiánya akár nemzethalálhoz is vezethet - mondta Demján Sándor, a Vállal­kozók és Munkáltatók Or­szágos Szövetségének el­nöke munkatársainknak amikor Szekszárdon járt, s válaszolt kérdéseinkre. Venter M. - Lengyel J. Immár évtizedes múltja van a Szekszárdi Vállalkozói Szalon­nak. Stílszerűen előadással ün­nepelték az évfordulót, ahol Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsé­gének és az Országos Takarék­szövetkezeti Szövetségnek elnö­ke tartott teltházas, nagy érdek­lődéssel kísért előadást.- Nem titok, hogy több szálon is kötődik Tolna megyéhez. Melyek ezek?- Még a Gorsium Áfesz elnöke­ként jó kapcsolatokat ápoltunk a Tolna megyei Áfésszel, az ismeret­ség erre az időre nyúlik vissza. Ez egy igen sikeres időszak volt, sze­rettem ide jönni. Aztán megemlít­hetem még a szekszárdi Skála Aruház nyitását Ennek az első na­pon 60 ezer látogatója volt, ami egy 40 ezer lakosú városban kiemel­kedőnek mondható. Talán még a rekordok könyvébe is beleke­rült A szekszárdi Skála a ne­gyedikként nyűt meg az or­szágban még 1978-ban.- Mit érzett most, ami­kor eljött előtte? Az egykori Skála áruhá­zakban manapság többnyire ázsiai keres­kedők üzletei vannak, mint például a szek­szárdiban is. Hogyan éli meg ezt a változást?- A gazdaság fejlődésének vannak elkerülhetetlen velejá­rói. Nem szabad szomorkodni emiatt, ezeket a dolgokat nem veszteségként kell megélni, ha­nem mint szükséges változást. Ha igazán őszinte akarok lenni, az első csapást a Skála áruhá­zakra én magam mértem a Pó­lus Center megnyitásával. épülésének megvoltak az alap­jai, de mégsem jöttek létre, ösz- szefogás helyett ismét a magyar széthúzás győzött. Bár nem csak a széthúzás volt az ok. A rend­szerváltás is szövetkezet-ellenes volt, elsősorban a mezőgazdaság miatt, de ez kivetült az összes többi szövetkezeti formára is. Pe­dig ahelyett, hogy szétzúztuk, erősíteni kellett volna. Biztos va­gyok benne, hogy nemcsak a ke­reskedelem, de a mezőgazdaság sem itt tartana, mint most. Elég, ha arra gondolunk, hogy az egyetlen csődveszélymentes - szakszóval élve likvid - rend­szer ma Magyarországon a taka­rékszövetkezeti rendszer. Ki­emelkedően jó takarékszövetke­zetek vannak Tolna megyében is, elég, ha csak a Völgység- Hegyhát Takarékot említem, amely jelenleg 39 önkormány­zati számlát vezet. Ritkaság, hogy az önkormányzatok helyi pénzintézettel kezeltetik a szám­lájukat, inkább külföldi bankok­ra bízzák.- A szövetkezeti szisztéma el­vetése mellett az ön vélemé­nye szerint volt-e más is, ami rosszul sikerült a rendszervál­tás idején? nem kedveznek sem a politikai viszonyok, sem a joggyakorlat. A vállalkozásokat védeni kelle­ne, de a jelenlegi jogi helyzet­ben sem a körbetartozásokat, sem más, vállalkozókat egy pil­lanat alatt tönkre tehető tör­vénysértéseket nem tudnak kozó. A fejekben a vállalkozó nem az, aki napi 10-12 órát megállás nélkül dolgozik, ha­nem az, aki ügyeskedik, aki csal, kijátssza a szabályokat. Ez nagyon nagy baj. Erről a pont­ról továbblépni nem egyszerű, de nincs más út. Nálunk tőketu­lajdonos bárki lehet, csak ma­gyar nem. óba, mint mondjuk a spanyolok, vagy a görögök, tizedannyi tá­mogatással. Azt szoktam mon­dani, hogy mivel a cselédlépcsőn jutottunk be, cselédsorban va­gyunk az unióban.- Merre tovább Magyaror­szág? Ennek a meglehetősen Kemény dolgokat mondott Szekszárdon Demján Sándor- Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben nem álmodozni kell. Egyszer végre komolyan kellene venni a tényeket. Addig, amíg nem késő. Nálunk mindig a fan­tasztákat ünnepelték, pedig a nemzeti érdek és a nemzeti érze­lem nem mindig ugyanaz. Ke­mény évek jönnek, ha nem vál­toztatunk, az elkövetkező évtize­dekben mi leszünk a kontinens legszegényebb országa. Most nem az érzelmeké a főszerep, hanem a racionalitásé, és a tét a fennmaradásunk.- Mit kellene tenni?- Először is szembenézni a va­lósággal, azt hiszem, talán ez a leg­nehezebb. Aztán megpróbálni csökkenteni a tőkehiányt Bár­mennyire is meglepő, állami válla­latokat kell létrehozni, amelyek magyar vállalkozókkal társulnak, nekik adnak munkát. Fel kellene vállalnia a politikának a szigorú gazdasági intézkedésekkel járó munkanélküliséget, bizonyos jut­tatások megvonását. Az a- Az alapvető hibának azt tar­tom, hogy a politikai pártok nem akarták felvilágosítani az embereket arról, mit is jelent a kapitalizmus, mit jelent a piac- gazdaság. Az emberek nem tud­ták, mi az a GDP, mit követel az adózás, hogy csak a legfontosab­bakat említsük. Ezért van az, hogy a mai magyar társadalom nem mobil, az emberek nem tesznek semmit, passzívak. S várják, hogy majd valaki cselek­szik helyettük.- Minden olyan jól kezdődött. Hatalmas, magyar kereskedel­mi egységek alakulhattak vol­na. Ma Magyarországon a ko­moly kereskedelmi láncok külföldi tulajdonban vannak. Ez törvényszerű?- Nem, egyáltalán nem az. A hazai kereskedelmi láncok ki­- Lát-e kivezető utat a jelenle­gi helyzetből?- Mindenképpen összefogás­ra lenne szükség. Csakhogy eh­hez az összefogáshoz érdek is kell. Azaz olyan adókedvezmé­nyek, amelyek arra ösztönzik a vállalkozókat, hogy összefogja­nak, egységesen lépjenek fel. Ma Magyarországon ehhez kellő időben és megfelelően or­vosolni. Nagy problémák van­nak a morállal is. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a köztu­datban a vállalkozó és a bűnö­ző kifejezés szinte összefonó­dik. Az emberek nincsenek tisztában vele, hogy ki a vállal­- Véleménye szerint tehát el­maradt a rendszerváltáskor a kellő felvilágosítás a piacgaz­daság alapfogalmairól, műkö­déséről. Történt-e más mu­lasztás is?- Igen. Senki sem ismerte fel a nemzeti tőke jelentőségét. Ná­lunk tőketulajdonos bárki lehet, csak magyar nem. Meg is fizet­jük az árát, mert a külföldi tulaj­donos még azt a kis tőkét is ki­vonja innen, amit ez a gyéren termelő gazdaság előállít.- Sokan alig várták, hogy be­lépjünk az unióba. Azt gondol­ták, ez majd minden problé­mát megold. Önnek mi a véle­ménye erről?- Az uniónak sajátos elképze­lése van a mi szerepünkről. Ha nagyon borúlátóan akarnék fo­galmazni azt mondhatnám, hogy minket afféle cselédszerep­re szánnak. Sokkal rosszabb kondíciókkal léptünk be az uni­sötét víziónak vannak már előjelei?- Sajnos igen. Több mint két­ezer diák kapja a Demján- ösztöndíjat, amely az állami ösz­töndíj kétszerese. Nemrégiben készíttettem egy felmérést az ösztöndíjban részesülő diákok között a diploma utáni terveik­ről. Több mint 80 százalékuk külföldön képzeli el az életét. A fiatalok okosak, azt mondják, nem akarják fizetni a tetemes ál­lamadósságot, a nyugdíjakat - nálunk nincs nyugdíjalap, min­dig az aktív korosztály fizeti -, a külföldinek többszörösét kitevő adót és járulékokat. Márpedig ha a fiatalok elmennek, akkor maradnak az öregek és a szoci­álisan rászorulók. Európa asszi­milál minket, és száz év múlva nem lesz senki, aki beszélné a magyar nyelvet.- Kemény szavak, és borúlátó jövőkép. bizonyos jóléti rendszerváltás hi­telből zajlott, és most nagyon ke­ményen megfizetjük az árát.- A kemény szavak, borús gondolatok után evezzünk könnyedebb vizekre. A beszél­getés elején említette, hogy szívesen jár vidékre, Tolna megyébe is örömmel jön. Mi­től más a magyar vidék?- Meggyőződésem, hogy az ország problémáinak 70 százalé­ka Budapesten van, gyakorlati és morális szinten is. Vidéken több az önállóság, kezdeménye­zőkészség, amely meglátszik a városok fejlődésében, az embe­rek mentalitásában, elkötelezett­ségében, amely messze a főváro­si fölött van. A kisebb településeken, ha ne­héz is, de emberibb az élet. Vá­gyom a csendet, a nyíltságot és az őszinteséget, s ezt vidéken megtalálom. DEMJÁN SÁNDOR üzletember 1943-ban született az erdélyi Bőrvejben. A család 1945-ben települ át Magyarországra. 1965-ben szerez diplomát a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főiskolán. SZAKMAI KARRIERJE a ÓtklS évek közepén indult az áfésznél, hírnevét a Skála áru­házlánc megalakításával ala­pozza meg 1973-ban. Nevéhez fűződnek Magyarország első privatizációi, később pedig az Névjegy első bevásárlóközpont, az 1996-ban megnyitott Pólus Center, majd az első modem összetett városközpont, a West End City Center megalapí­tása is. SZAKMAI PÁLYAFUTÁSA: 1973-1986 alapító, vezérigaz­gató Skála Áruházlánc Rt 1986-1990 alapító, elnök-ve zérigazgató Magyar Hitelbank 1991- alapító, vezérigazgató Ceic Holdings Ltd. 1996- alapító, elnök THGránit Fejlesztési Rt. jelenleg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövet­ségének (VOSZ) és az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség­nek az elnöke. 2003-ban a VOSZ támogatásával megala­pítja a Prima Primissima Díjat Alapítványa révén több mint 2000felsőoktatási intézmény­ben tanuló diák részesül ösz­töndíjban. hobbija: sakk, kártya, horgá­szat, labdarúgás.

Next

/
Thumbnails
Contents