Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-11 / 109. szám
RIPORT 2009. MÁJUS 11, HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 egy hőgyészi lány Horváth Krisztina minden nap kemény küzdelmet vív azért, hogy szétszakadt arab vagy Szomáliái családokat egyesítsen, illetve segítsen a menekülteknek beilleszkedni a magyar társadalomba. Azoknak is, akik nyugatra indultak, de ittrekedtek. I r / NYUGAT HELYETT BICSKE A VÉGÁLLOMÁS Tízezer euró reális ár az embercsempészetért. Nem ritka, hogy a háború sújtotta országok lakói az életüket féltve, mindenről lemondanak, és menekülnek. Végül Bicskén rekednek, és a családjukat veszítik el. Hosszú az út az egymásra találásig. Rácz Tibor Horváth Krisztina menekültügyi ügyintéző a Szomáliái polgárháború elöl menekülőknek is segít beilleszkedni Magyarországon Tízezer euró. Ennyit adott a palesztin férfi az embercsempészeknek, hogy Libanonból Nyugat-Európába juttassák őt és családját. Hogy ez mekkora ősz- szegnek számít ott? Azt mondja, évekig kényelmesen el tudtak volna éldegélni belőle. Most Bicskén húzzák meg magukat. Igaz, nem olyan komfortosan, mint a háború előtt otthon, vagy mint ahogy azt nyugaton szeret- ték volna, de élnek. Április utol- f só napja van, a család és palesz- | tin barátaik az egyik ház előtt 1 álldogálnak a menekülttábor te- | rületén, és beszélgetnek. Süt a I nap, jólesik nekik a szabad levegőn tartózkodni. Egy év körüli kislányt tart ölében a harminc év körüli palesztin anyuka. Jellegzetes muszlim női viseletben van, ám arcát nem takarja kendő. A gyermek apját tovább faggatom. - Nem Magyarország volt az úticél. így is megérte kifizetni a tömérdek pénzt a csempészeknek?- Itt legalább nyugalom van. Otthon megvolt mindenünk, üzletünk, házunk, autónk, ám egy valami hiányzott. A biztonság. Állandó veszélyben volt az életünk a háború miatt. így elindultunk. A zöldhatárokon keresztül csempésztek bennünket, nagyrészt gyalogosan. Több hónapig eltartott az út, főleg úgy, hogy gyakran hosszabb időre is megálltunk. Előfordult, hogy egy-egy eldugott helyen több hetet is pihentünk. A buszjegyünket Magyarországon vettük meg Brüsz- szelbe. Bécsben ellenőriztek a hatóságok. Mivel nem voltak papírjaim, és a Schengeni Információs Rendszer nyilvántartásában sem szerepeltem, oda toloncoltak vissza, ahol a jegyet megvettem - mondja a férfi arabul. A fordításban egy Tolna megyei, hőgyészi származású fiatal lány segít. Horváth Krisztina ugyanis menekültügyi ügyintézőként dolgozik a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál. Kiválóan beszél arabul, angolul, németül. Erre szükség is van, a bicskei menekülttáborban. Legtöbben a háború sújtotta övezetekből, mint Afganisztán, Pakisztán, Palesztina, Irak, vagy Szomália érkeztek. De élnek itt irániak, és szerbek is. Kérdésemre, hogy mi is az ő munkaköre, annyit mond, igazából minden. S ezt hamar meg is tapasztalom. Irodájában egy pakisztáni férfi szólíf meg tört angolsággal, amikor meglátja kollégámnál a fényképezőgépet.- Előbb-utóbb felakasztom magam - mondja. A családja után sóvárog. A tálibok megölték volna, ezért hagyta el hazáját. A feleségének sikerült Törökországba menekülnie három gyermekükkel, ő azonban kettő csemetével három éve itt rekedt Magyarországon. Azóta éjjelnappal zokog, és úgy érzi beleőrül a hiányukba. Egy 19 éves Szomáliái férfi, a polgárháború elől menekült Magyarországra. Már megkapta a menekült státuszt, és'afelől kérdezősködik Krisztinától, hogyan juthatnak el szerettei hazánkba, mivel a családegyesítési célú tartózkodási engedélyért eddig hiába folyamodtak. Az ügyintézőtől megtudja, rokonainak először át kell szökniük Kenyába, majd útlevelet kell szerezniük. A magyar kormány 2007-es rendeleté szerint ugyanis Szomáliái úti okmányokkal nem lehet Magyarországra belépni. A táborban szinte egész nap nagy a nyüzsgés. Színes ruhás, kendőbe burkolózott Szomáliái asszonyok sétálnak a Budapest utcán. Egyesek teregetnek a házak előtt két fa közé kifeszített szárítókötélre. Néhány óvodáskorú gyerek a játszótéren játszik. Közben az egész tábornak bábeli hangulata van, magyar szót ritkán hallani. Ám Krisztina ennek ellenére mosolyogva dolgozik. Sorra járja a házakat, ügyeket intéz. Az iraki házban egy szinte kimondhatatlan nevű férfit keres. Ám az elutazott. A hőgyészi lány a lakótársakat arra kéri, hogy figyelmeztessék, nemsokára vissza kell térnie a táborba. Aztán az afgánok lakta tömb felé veszi útját. Néhány fiatal férfi a ház előtti pádon ücsörög, beszélgetnek. Á házakban több lakrész van kialakítva, egy Névjegy Horváth Krisztina a Hőgyészi általános iskolában kezdte meg tanulmányait, majd a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségizett 2000- ben. A matúra után az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakára nyert felvételt, amelyet 2007-ben fejezett be. Közben szintén ezen az egyetemen elkezdte az arab nyelv szakot 2002-ben, amelyet 2008- ban fejezett be. 2008 tavasza óta dolgozik menekültügyi ügyintézőként a bicskei táborban. szoba általában kétágyas, legföljebb három, amihez egy zuhanyzó és egy közös konyha tartozik. Közben néhány iskolás gyermek csap zajt, megjöttek a Csodák Palotájából Budapestről. A játszóházba igyekeznek. Ferencz Barbara és Pillér Zsófia várja őket. A két hölgy az ELTE pedagógiai tanszékének végzős hallgatója. Önkéntesek, hetente kétszer járnak ki a menekülttáborba, hogy játékos eszközökkel Horváth Krisztina ■ Egy rendelet szerint Szomáliái okmányokkal nem lehet Magyarországra belépni. Néha akár a tettlegességig elfajulhat egy-egy elkeseredett vallási, etnikai vita a menekülttáborban Hős Sándor igazgató 1989-ben nyílt meg Magyarországon az első menekülteket befogadó állomás Bicskén, igaz, jelenlegi helyén '90 óta működik - mondja el kérdésemre Hős Sándor, a befogadó állomás igazgatója. Hozzáteszi, a húsz év alatt 73 országból jöttek kétségbeesett emberek. A nagy vonulatok a román forradalom, a délszláv háború után érkeztek, most Afganisztánból, Irakból, Szomáliából vagy Iránból.- korábban az volt a jellemző, hogy akik jöttek, vissza is költöztek, amikor helyreállt a rend, és az emberi jogokat újra betartották. Mostanában már nem jönnek ugyan nagy számban egy-egy országból, de akik érkeznek, azoknak eszükbe sem jut hazatérni Múlt év januárjától előintegrációs állomás vagyunk, ez azt jeleni, hogy olyanokat helyezünk el, akik megkapták a menekültstátuszt. Elsődleges feladatunk, hogy megkönnyítsük a beilleszkedésüket azzal, hogy részt veszünk a megfelelő munkahely és lakás felkutatásában, valamint a magyar nyelv és a kultúra elsajátításában - mondta az igazgató. Utóbbiban négy tanárnő is a segítségükre van. Az ügyintézések menetét is meg kell ismerniük. AMIKOR MAGYARORSZÁGRA érkezik egy külföldi, és beadja a menedékjogi kérelmét, Békéscsabára kerül. Ott meghallgatják, milyen okból hagyta el az anyaországot. Tizenöt nap után Debrecenbe kerül, ahol egy 60 plusz 30 napos eljárásban vizsgálják ki, valóban fennállnak-e szülőhazájában az általa említett problémák. - Bicskére, a Budapesttől 30 kilométerre fekvő 12 ezer fős kisvárosba utána érkeznek - húzta alá az igazgató. Mint mondja, annak ellenére, hogy a tábort szögesdrótos kerítés veszi körül, a menekültek szabadon járhatnak-kelhetnek. Azért ha 24 óránál tovább kimaradnak, be kell jelenteniük, hová mennek és mikor térnek vissza. Amennyiben nem érkeznek meg a megfelelő időpontra, az idegenrendészet kutatja fel őket. Legfeljebb egy évet tölthetnek el a táborban, ennyi idő alatt kell felkészülniük arra, hogy önálló életet kezdjenek. A további életüket az idegen- rendészet kíséri figyelemmel. Hős Sándor kérdésemre elmondja azt is, természetesen óhatatlanul előfordulnak konfliktusok a tábor lakói között, hiszen más vallásúak, más a kultúrájuk. Megesett már, hogy tettlegességig fajult egy-egy vita. Háromszázmillióból gazdálkodik a tábor a tábor éves költségvetése 300 millió forint, az összeg az uniós és egyéb pályázati forrásokat is magába foglalja. Egy menekült napi étkezési ellátása hétszáz forintba kerül. Ám emellett természetesen a tábornak is vannak rezsi- valamint karbantartási költségei is. Az étkezés mellett a ruházkodásban is próbál segíteni a vezetés, egy turkáló is működik a táborban. A BICSKEI MENEKÜLTTÁBORBAN több mint 464 embert tudnak elhelyezni, most körülbelül kétszázhúszan tartózkodnak itt, ebből 25-30 gyerek. Pontos számot azért nem lehet megadni, mert szinte naponta változik a lakók száma. A gyerekek a szomszédos településen, Csabáiban tanulnak az általános iskolában. Egy részük integráltan, mások, akik még annyira nem tudnak magyarul, fölzárkóztató osztályokban. ismertessék meg a gyerekkel a magyar kultúrát. S hogy a gasztronómia se maradjon ki ebből, kókuszgolyót készítenek közösen. A felnőtteknek is akad lehetőségük szabadidős elfoglaltságra. Van a táborban múzeum, sportcsarnok, internetszoba is. A kérdésemre, hogy miért választotta Horváth Krisztina ezt a munkát, azt mondja, szociológus, emellett arab szakon is végzett, vonzotta a nyelv érdekessége, a keleti kultúra megismerése, s nagyon tetszett az írásuk is. - Amikor a középiskolát befejeztem, még halvány fogalmam sem volt arról, hogy mit akarok csinálni. De azt tudtam, hogy a szociológia nagyjából olyasmivel foglalkozik, ami engem érdekel. Időközben úgy éreztem, jó lenne mellé még egy nyelvszak is, és mivel az arabot itthon nagyon kevesen, a világban viszont rengetegen beszélik, belevágtam. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen munka lehet az, ahol mindkét területen szerzett ismereteimet hasznosíthatom. így jutott eszembe a menekült ügy. A szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Azután az arab világba utaztam, ahol hosszabb időt el is töltöttem, hogy tökéletesítsem a nyelvtudásomat. Alig több mint egy éve dolgozom Bicskén. Mindenféle ügyet intézek, segítek az elhelyezésben, megigényelni személyi igazolványt, tb-kártyát, adókártyát, segítek a családegyesítésben. A lényeg, hogy megkönnyítsük számukra a beolvadást a magyar társadalomba. Megismertetjük a kultúránkat, próbálunk állást, lakást, vagy albérletet találni, hogy megkezdhessék az önálló életüket. A munkám legszebb része az, amikor egy családegyesítés sikeres. Igaz, amióta itt vagyok, eddig három esetben jártam eredménnyel, de ez egy nagyon bonyolult és lassú folyamat - teszi hozzá.
