Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-05-10 / 18. szám

2009. MÁJUS 10., VASARNAP MEGYEI SPORT 11 Megtalálta az örömöt minden munkában életút Már a nyugdíjasok életét éli Juhász Sándor, aki húsz évet töltött az Atomerőmű SE-nél Juhász Sándor, az ASE ügyvezető igazgatója húsz évet töltött az egye­sületnél, amely 2005-ben az év legjobb sportegye­sülete lett. Egy aranykor­nak lehetett aktív része­se. Most nyugdíjba megy. Vida Tünde „Nem tudom, és nem szabad többek között elfelejteni az óvo­dások tekintetét, akiknek játé­kos sportfoglalkoztatást tartot­tam éveken keresztül; a kosara­sok első Magyar Kupa ezüstér­mét edzőként; a rengeteg külön- edzést Gulyás Robival; az általa dobott negyvennyolc pontot New Yorkban az ASE első győz­tes meccsén Amerikában; Ko­■ Addig kell, illetve addig jó elmenni, amíg ma­rasztalnak. vács (Atom) Anti olimpiai baj­nok és edzője, Hangyási Laci ar­cát az aranyérmes VB-ről haza­érkezve a repülőtéren...” Ezeket az emlékeket, sok más között, Juhász Sándor írta öt évvel ez­előtt. Akkor az Atomerőmű Sportegyesület (ASE) alapításá­nak 25. évfordulójára gyűjtötte össze az emlékezetes pillanato­kat, élményeket. Juhász Sándor, az ASE ügyve­tő igazgatója húsz évet töltött az egyesületnél. Most nyugdíjba megy, ennek apropóján beszél­gettünk. Riportalanyommal, ré­gi ismeretségünkre tekintettel, tegeződünk.- Majd’ húsz éve, 1990 janu­árjában kerültél kosáredző­ként Paksra. Mennyiben volt más az akkori Juhász Sándor, mint a mostani?- Semmiben. Legfeljebb az éveim számában. Van egy jel­szavam, vagy negyven évvel ez- előttrői. Egy úgy szól, hogy Sa­nyi, ahol tud, segít, ahol nem tud, nem árt. Én mindent ennek szellemében teszek. Én, ha segí­teni nem tudok, nem ártok an­nak sem, akivel összevesztem. Illetve, aki összeveszett velem, mert én nem szoktam. A no­vember 18-i szolnoki meccsen negyvenszer leköpött a szolno­ki fősebész. Egy székkel védtem Juhász Sándor csak az ügyvezetői széknek int búcsút, az örök szerelemtől, a kosárlabdától nem köszön el. A lemaradásait szeretné most behozni ki, s közben csak annyit kérdez­tem: nem zavar, hogy én itt ven­dég vagyok.- Honnan ez a jámborság?- Megtanultam. Ez annak a Shultz-féle autogén tréningnek az eredménye, amit 1965-ben végeztem el. Az indulatok el­burjánzása a lelátóra való. Mint edző és nemzetközi bíró, nem is engedhettem meg magamnak. Amikor a játékos azt mondja, hogy k... anyád) rezzenéstele­nül viselem, és nem büntetem meg. Azt a büntetést kapja, amit a szabály megenged. A gyermek­korom is megtanított, kilencen laktunk egy társbérletben, há­rom család. Közös konyha, elő­szoba, fürdőszoba, ahol a fürdő­kádban a fát tartottuk.- Hosszú út vezetett idáig. Vontál mérleget?- Minek? Hálás vagyok, hogy- nem én neveztem így - az egyesületnél egy aranykornak lehettem részese. Az ASE egy vállalat dolgozóinak sportolására alakult. Innen jutott odáig az atomerőmű segítségével, hogy 2005-ben az év legjobb sport­egyesülete lett. Abban az évben én kaptam a legjobb sportvezető­nek járó plakettet, Sipos Márton- díjat a megyében, MOB-díjat...- Voltál kilenc sportágban sportoló, edző, játékvezető, sportvezető. Mi volt a legszebb?- Mindegyik. Amikor az volt a feladatom, hogy a Ganz Mávagban köszörüljem a sorját, akkor azt kellett csinálni. Normá­ban. Én ebben is megtaláltam az örömöt, mint bármelyik munká­ban. Amikor az Anti meg a Kozmann Gyuri átadták a kitün­tetést, nem bőgtem. De akkor igen, amikor a Gulyás Robi olyant csinált, amit tizennyolc éve én ta­nítottam neki. Egyszer már meg­csinálta Amerikában. Akkor ki­szólt nekem a pályáról, hogy ma b... meg, erre gondoltál?”.- Voltak kudarcok?- Persze. Egy csomó mindent nem tudtam megcsinálni. Nem kell vele foglalkozni. Kudarc az, ha elrontok egy ütést a golfban. Nem lehet kijavítani, újat kell ütni. Úgy, mint a kosárban, ha kihagyod az első büntetőt, nem lehet rágódni, a következőt be kell dobni.- Minden példát a sportból hozol? I - Én mindent a sportnak kö­szönhetek. Eleve a feleségemet a kosárlabdapályán ismertem meg. Lehet, hogy másban hurka lettem volna. Bár van bejelen­tett találmányom is. Nekem azért van óriási szerencsém, mert az volt a munkám, ami a kedvtelésem. Sportolni jó. Aki nem lesz élvonalbeli sportoló, abból még lehet nagyon jó edző, szurkoló, szertáros vagy szpon­zor. Aki hozzászokott ehhez a rendhez, az Öltözőiliathoz, a fut- ballpálya füvéhez, az tudja, hogy ez miről szól.- El tudtál vonatkoztatni attól, hogy alapjában kosaras vagy?- Nem. Ott tanultam meg, ho­gyan kell dolgozni. Olyan edző­ideál alakult ki bennem, ami­nek megpróbáltam megfelelni. Hellyel-közzel sikerült. Jó példa­kép volt Zsíros Tibor edzőm, munkatársam, barátom. Ami­kor kosarasként az első térdfica­mom volt, eljött értem, hogy kór­házba vigyen. Miután nem volt jó a lift, leci­pelt a hátán a harmadikról, majd, amikor kiengedtek, visz- sza. Én ilyeneket tanultam. A jelszavam is innen van.- Úgy hírlik, nem csak az élet iskoláját jártad ki, és mindig minden feladatot komolyan veszel.- Általános gépész vagyok, először kosárlabda szakedző, leg­utóbb rekreáció vezetői diplomát szereztem. Amikor kineveztek az ASE élére, elmentem számvi­telt tanulni, hogy nehogy átvág­janak. Ha valamiből vizsgáztam, én a lábjegyzetet is megtanul­tam, hogy ha úgy adódik, tudjak a tanárral vitatkozni. A szörfót úgy tanultam meg, hogy négy­ezerszer leestem, aztán jött egy tanár, és tizenöt perc alatt meg­tanított. Most már én is megtaní­tok bárkit tizenöt perc alatt, ha nem teljesen analfabéta.- Mégis mLösztönzött, hogy vedd a kalapod? Senki nem küldött?- Addig kell, illetve addig jó elmenni, amíg marasztalnak. Nem szeretnék abba a helyzet­be kerülni, hogy úttörők viszik utánam a kitüntetéseimet. Azt látom, hogy a környezetemben hullanak az emberek, szeret­ném kihasználni a hátra lévő időt. A nejem már tizenhárom éve nyugdíjas, vele is több időt lehetne tölteni.- Mit fogsz csinálni?- Behozom a lemaradásai­mat, például olvasásban. És ké­szülök a Senior Golf Európa Baj­nokságra, arra, hogy bekerüljek a csapatba. És arra, hogy esetleg megnyerjem. Nem egyedül. Csa­patban. •f i KW. ■ HIRDETÉS US Önnek csak annyit kell tennie, hogy beküldi legkedvesebb receptjeit, me­lyekből a legjobbak naponta megje­lennek a Tolnai Népújság hasábjain. A megye elismert konyhafőnökeiből álló zsűri kiválasztja a három legjob­bat, melyek beküldőire fantasztikus nyeremények várnak! Mi több, az Önök által beküldött re­cepteket a megye legjobb mestersza­kácsai készítik el, és a kiválasztott re­cepteket január 15-től november 1-jéig mindennap közöljük a Tolnai Népújságban. Küldjön egy receptet, és nyerje meg egyik fődíjunkat! A 92. pereljen mentett pontot a Paks csapata Nagyatádon LABDARÚGÓ NB III, DRÁVA-CSOPORT. BEREMEND-PAKSI FC 3-3 {2-0). Beremend, 100 néző. V: Kovács Zs. Beremend: Garai- Kelemen, Vida, Bozó, Sághy-Szoboszlai, Gergely G., Udvardi (König), Csorbics (Újvári)- Nagy B., Polgá­ri (Illés). Edző: Udvardi Zoltán. Paks II: Csoknyai- Horváth B., Kern, Pandur (Koch), Fenyősi- Mészáros T. (Csikesz), Fritz, Búzás, Hoós- Bohner, Mondovics Varga L). Edző: Dienes Pál. Gól: Udvardi 2, Polgári,illetve Pandur, Koch, Varga L. Kiállítva: Horváth B. (Paks) a 43. percben. Dienes Pál: - Ezen a napon nem érdemeltük meg a győ­zelmet. BONYHÁD VÖLGYSÉG LC-NAGYATÄD 9-2 (9-0) Bonyhád, 100 néző. V: Botló. Bonyhád: Kovács L- Dávid (Fa­zekas T.), Takács N., Hos- nyánszki Zs., Krausz- Dobra, Czinkon, Varga Á. (Köő), Lizák- Fekete K. (Csende R.), Máté N. Játékos-edző: Hosnyánszki Zsolt. Nagyatád: Patak- Prucsi, Tamás, Horváth J., Bencsik- Akácsos, Márton, Kiss J., Nagy B. (Pércsi)- Balogh Zs. (Pintér D.), Brezovszky (Pintér T.). Edző: Papp Zoltán. Gól: Pércsi, Kiss J. Jók: Kovács L, Varga Á., illetve Pércsi, Kiss J., Prucsi. Hosnyánszki Zsolt: - Máso­dik félidei játékunk okozta a ve­reséget.

Next

/
Thumbnails
Contents