Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-04-05 / 13. szám

2009. ÁPRILIS 5., VASÁRNAP MEGYEI SPORT Az ellenségének sem kívánja az ember edzéslesen Simon Bállá István erőnléti tréningjeit még a Paksi FC futballistái is megemlegetik Rácz Tibor Báló Tamás pedig egy félidő alatt hat kilométert futott - tud­tam meg a mestertől. Simon Bállá István hozzátet­te, amiben el vannak maradva a hazai futballisták a külföldiek­hez képest, az az erő, a dinami­ka, a gyorsaság. „Az ilyen edzé­sek arról szólnak, hogy a koor­dinációt, a lazaságot, a gyorsa­ságot növeljük, hogy robbané­konyabbak legyenek” - mondta az atléta szakedző, aki az 1995- ös Bajnokok Ligája-résztvevő Fradinak, és a 2004-es UEFA Kupa csoportkörben szerepelt Ferencvárosnak volt az erőnlé­ti edzője, most pedig a paksia­kat acélozza. A volt 400 méteres gátfutó, magyar válogatott atlé­ta másfél éve edzi a megye csa­patában dolgozó srácokat, fel­készülési időszakban hetente háromszor, szezonban pedig keddenként, és a meccsek előtt is ő tartja a bemelegítést. Az edzéseket pedig a hét töb­bi napján Gellei Imre valamint Péter Norbert pályaedző ve­zényli. Gellei Imre hozzátette azt is, hogy amellett, hogy erőnlét és taktikai labdás edzéseket tarta­nak, nagy figyelmet fordítanak arra is, hogy az ellenfélből fel­készüljenek. Meccsek előtt minden játékos részletes elem­zést kap az ellenfél tagjairól, a várható párharcok résztvevői­ről, és a taktikájukról. S remé­li, hogy eljön az idő, hogy nem­csak jól játszik a Paks, hanem eredményesen is. Magas volt az akadály. Túlzottan is. Munkatársunk megta­pasztalhatta, milyen az élet megyénk egyetlen NB I-es labdarúgócsapa­tánál edzés közben. Úgy döntött, marad inkább a tolinál és a számítógép billentyűzete mellett. Éger László, a PFC csapatkapitánya előbb alaposan megdolgozta kollégánkat, majd sós vízzel kínálta. Mondván: pótolni kell az elveszített energiát. „Az UFC-től jöttél?” - kérdezte Váczi Laci bácsi, amikor a gyú­róasztalon a jobb térdemen dol­gozott, s hallotta, hogy Szek- szárdról érkeztem a Paksi FC csapatához. Megnyugtattam, nem próbajátékra jöttem, csak azért, hogy egy kicsit megízlel­jem, hogyan edzenek a megye egyetlen első osztályú gárdájá­nak játékosai. Közben érkeztek sorra a kezdőcsapat játékosai, Kiss Tamás, Zováth János, Niko- lov Balázs a fizikoterapeuta szó- 5 bájába, s kő-papír-olló játékkal 3 döntötték el, ki feküdjön föl elő- § szőr az asztalra. Nikolov szerint | ez dívik most külföldön is, a já- | tékosok általában így határoz- £ zák meg a sorrendet. Néhány perc után már az öl­tözőben mutatott be Gellei Imre vezetőedző a játékosoknak, s el­mondta nekik, a kedd délutáni tréningen velük tartok. Tököli Attila, a házi gólkirály, és Éger László, a csapatkapi­tány, miközben néhány beme­legítő kört futottunk a centerpá­lya gyepén, felkészítettek arra, hogy az aznapi tréning nem lesz sétagalopp. Számomra a Si­mon Bállá István által vezényelt edzés bemelegítése sem volt piskóta, főleg úgy, hogy Éger és Tököli maguk mellé vezényel­tek az első sorba. A többi játékos viszont örült ennek, mert egy- egy esetlen mozdulatomat lát­ván igencsak jókedvre derültek. Némi nyújtás után azonban el­kezdődött az igazi, újságírót próbáló kemény munka. Dina­mikát fejlesztő, mozgáskoordi­nációs gyakorlatok sorozata vet­te kezdetét, amelyek amellett, hogy óriási fizikai megterhelést jelentettek, nagy koncentrációt is igényeltek. „Tibi, gyere, mi va­gyunk” - figyelmeztetett Tökö­li, aki párjaként maga mellé vá­lasztott a tréninghez. Mintegy ötven-hatvan szökdeléssel egy­bekötött rövid sprint után fel­üdülésként gátat ugrottunk. At­tila ekkor azt mondta, mutat va­lamit, ha utána csinálom, vége az edzésnek, megmenekülök. Ám a körülbelül nyolcvan cen­timéteres gátakat, amelyek kö­zött egy méternyi hely lehetett, nem sikerült párosával átugra­nom. Éger Laci, ekkor már látta raj­tam a fáradtság jeleit - nem cso­da hogy egy teli kulaccsal kedveskedett, hogy szomjamat oltsam. Ám a víz olyan sós volt, hogy amellett, hogy lenyelni sem tudtam, még edzés végén is éreztem a számban, akármeny- nyit öblítettem. „Pótolni kell az elvesztett sót, ásványi anyago­kat” - mondta a csapatkapitány, ám ekkor már vele együtt az egész csapat, s még Gellei mes­ter is harsányan nevetett. De a munka egy perc teltével folyta­Szólj, ha nem érzed jól magad\ rám van bízva az életed! tódott tovább, az edzésből már egy óra eltelt. Varga László, a most gyúróként a csapatnál dol­gozó egykori játékos - ahogy mindenki hívja Api - somfor­dáit oda hozzám, szőlőcukrot nyomott a kezembe. „Ez egy ki­csit segít. Szólj, ha nem érzed jól magad, rám van bízva az életed!” - mondta, s közben a pulzuso­mat mérte. Rendben volt, visz- szaküldött a többiekhez. „Gyerünk a gumikhoz!” - adta ki a parancsot Simon Bállá István. Ez azt jelentette, hogy egy gumikötélre kötött gumiab­roncsot vonszolva kellett mint­egy nyolcszor az alapvonaltól a félpályáig sprintelni. A gyakor­latot hasonló követte, csak ak­kor már nehezék nélkül kellett futni. Itt adtam föl. Az utolsó öt­ven méterhez már egyszerűen nem volt akaratom, az erőm már rég elfogyott, az eltökéltsé­gem dolgoztatott már legalább fél órája. Ám a mester megnyugtatott, már csak a levezetés van vissza, néhány száz felülést kellett csak csinálni a pálya szélén. Kide­rült, hogy még hasizmom is van, mert tíz perc után úgy fájt, hogy majd1 megőrültem! Gellei Imre eltérve a keddi szokásoktól, a délutáni edzésen is adott labdát a srácoknak, hogy egy kicsit cicázzunk, és el­mondhassam magamról, nem­csak futottam, de egy kicsit lab­dáztam is-a paksi fiúkkal. Még a Tökölitől kapott kötény sem szegte kedvem. A tréning után Gellei Imre el­mondta, örül annak, hogy meg­tapasztaltam, milyen egy dél­utáni tréning. A fiúk ugyanis ugyanilyen intenzitással, min­den nap kettőt edzenek. A futó­teljesítményünkkel nincs is gond. A Honvéd elleni meccsen készült egy kamerákkal készí­tett mérés arról, ki mennyit fut a pályán. Kiss Tamás 2 méter híján 11 kilométert robotolt, Szabó János 10 és fél kilométert, Tököli Attilával nem volt könnyű tartani a lépést. Csak részben sikerült. Kapott gól nélkül győztek a Tolna megyei NB lll-as együttesek labdarúgás A Szekszárdi UFC tovább üldözi a Szentlőrincet, a Dombóvár és a Bonyhád VLC egyre feljebb jön a tabellán NB III, DRÁVA-CSOPORT. BONYHÁD VÖLGYSÉG LC-MARCALI 2-0 (1-0). Bonyhád, 100 néző. V: Hrebik. Bonyhád: Kovács L- Dávid, Hos- nyánszki Zs., Máté N., Krausz- Dobra (Illés Z.), Czinkon, Máté R. (Hosnyánszki T), Lizák- Csende R., Sebestyén N. (Fekete K.). Já­tékos-edző: Hosnyánszki Zsolt. Marcali: Tánczos- Papp, Károlyi, Körösi, Bellán (Lakics), Takács M. (Bodai)- Kovács 0., Németh A., Mixtai (Németh B.)- Tóth G., Kovács P. Edző: Németh István. A mezőnyben jól játszó Marcali ellen nem volt könnyű dolga a Bonyhádnak. A kapuk előtt azonban völgységiek határozot- tabbak voltak, ez pedig értékes győzelmet eredményezett szá­mukra. Gól: Czinkon, Csende R. Jók: Dávid, Máté N., Czinkon, il­letve Tánczos, Tóth G. hosnyánszki zsolt: - Fegyel­mezett játékkal értékes győzel­met arattunk. DOMBÓVÁRI FC-RUTIN-MOHÁCS í-o (1-0). Dombóvár, 150 néző. . V: Kovács Zs. Dombóvár: Szaba­dos- Kadarkuti (Kőhalmi), Far­kas L, Várai, Bán- Bock, Tolmá- csi, Kovács R., Kázmér- Bősz (Kovács J.), Fábián (Nagy T.). Edző: id. Dárdai Pál. Mohács: Vukmann- Halász, Strigenz, Harcz, Pap G.- Fürdős (Végh), Dávid- Brukner (Madács), Ba­lázs, Fischer- Gillich (Horváthy Z.). Edző: Bíró Ferenc. A dombó­váriak gyorsan megszerzett ve­Ranga Máté (jobbról) szerezte a Szekszárd győztes gólját a Bogád ellen zetőgólja után inkább a mezőny­ben küzdöttek a felek. A Rutin a folytatásban szép támadásokat vezetett, de a mohácsi védelem jól zárt. A DFC két kapufáig még eljutott, így győzelme vitathatat­lan és megérdemelt. Gól: Bán. Jók: Tolmácsi, Bán, Kovács R., Várai, Bock, illetve Strigencz, Dá­vid, Fischer. id. dárdai PÁL: - Hamar veze­tést szereztünk és megtanul­tunk győzni. SZEKSZÁRDI UFC-BOGÁD 1-0 (1-0). Szekszárd, 150 néző. V: Hegyi. UFC: Horváth B.- Calka S., Pulcz, Tóth R, Torma- Ranga (Szabó D.), Rikkers (Csende L), Ganczer, Vituska L- Deli, Fejes (Szabó E.). Edző: Kniesz Mátyás. Bogád: Varsányi- Dávid, Hege­dűs M., Kónya, Szabó A. (Szem- melrock)- Stiefel, Csabai, Róth, Heilmann (Sütő Sz.)- Sági, Sütő G. (Szabó D.). Edző: Burzán Zol­tán. A négy meghatározó játéko­sát (Fehér A., Wéber, Horváth E., Vizdár) nélkülöző UFC ellen a baranyaiak is a Szekszárdra lá­togató gárdák bunkarfutballját játszották. A Bogád a szünet után jobban csipkedte magát - Deliék azonban a helyzeteik alapján na­gyobb arányban is nyerhettek volna. Gól: Ranga. Jók: Pulcz, Tóth R, Deli, Vituska L, Ranga, Ganczer, illetve Róth, Sági, He­gedűs M. kniesz mátyás: - Küzdeni tudásból jelesre vizsgáztunk. ■ r Á t 7 » r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents