Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-28 / 99. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. ÁPRILIS 28., KEDD Meghosszabbítanák a közcélú foglalkoztatást öt személy, három hölgy és két férfi dolgozik közcélú foglalkoztatás keretében há­rom hónapig a faluban. A foglalkoztatottak a falu köz­területein végeznek mun­kát, nyírják a füvet, tisztít­ják az vízelvezető árkokat. Az önkormányzat bízik ab­ban, hogy sikeresen pályáz­nak majd a három hónap letelte után, és újabb ne­gyedévvel meghosszabbo­dik a közcélú foglalkoztatás. Ha lehet, újra pályáznak, az önerőt félretették kicserélték a nyílászárókat a községháza épületén, erre pályázati segítséggel 1,34 millió forintot költöttek. Az önkormányzat önerőt képe­zett, hogy amint megfelelő kiírásokat találnak, újra be­adhassák a pályázataikat. A községháza után az orvosi rendelő nyílászáróit is sze­retnék kicserélni, és a kul- túrház tetőszerkezetének felújítása is esedékes. Jókedvű és barátságos a legfiatalabb polgár A FALU LEGFIATALABB polgá­ra a hét hónapos Katona Andriska. Édesapja, Katona András István és édesany­ja, Katona András Istvánná Rita joggal büszke az élénk, barátságos kisfiúra. Az apuka vállalkozóként dol­gozik, és tagja a helyi pol­gárőrségnek. Rita Bátaapá- tiból „házasodott be” a falu­ba. Mint mondja, nagyon szeret ebben a kedves, ba­rátságos faluban élni. Katona Andriska édesanyjával ANYAKÖNYV Négy halálozás jut egy újszülöttre Örvendetes volt a tavalyi év Nagyvejkén, két kisbaba is született a faluban. Az idén is lesz újszülött nagyvejkei, aminek mindenki nagyon örül. Ám kevésbé örvende­tes, hogy csak egy új lakó érkezése várható, és az év első négy hónapjában már négyen haltak meg a falu­ban, tehát tovább csökken a lakosság lélekszáma. AZ OLDAL ÍRÁSAIT VENTER MARIANNA, A FOTÓKAT GOTTVALD KÁROLY KÉSZÍTETTE. ALMANACH 2009 - NAGYVEJKE Drága kincsük a nyugalom közösség A fiatalok többsége szeretne a falujában maradni Szőts Melinda (balról), Szentes Gáborné és Szőts Ferencné a közterületeket szépíti a közmunkaprogram jóvoltából A dombok között meg­búvó barátságos, csen­des falu városi ember számára szinte elképzel­hetetlen nyugalmat áraszt. Venter Marianna Aki nyugalomban és békében akar élni, ideális otthonra talál itt. Nagyvejkén nincs veszélyes forgalom, nincs bömbölő zene, szirénázó rohamkocsi, idege­sen, kapkodva rohangáló em­ber. S ami a mai világban talán a legnagyobb kincs: itt történik a megyében a legkevesebb bűn- cselekmény, az utóbbi néhány évben éppen nulla számú. A falu Bonyhádtól nem messze, gyönyörű dombok kö­zött fekszik, s ilyenkor, tavasszal, lélegzetelállítóan szép a rendezett, tiszta telepü­lés. Látszik, hogy az itt élők sze­retik a falujukat, és nem sajnál­ják az időt a szépítésére. A tele­pülés kiváló adottságait, csen­des nyugalmát, tiszta levegőjét mások is felfedezték már. Négy külföldi család vett házat itt, és a fővárosból való lakók is van­nak, akik az év felét itt töltik. Mireille és John Claessens például Belgiumból érkezett két éve, és nem bánták meg a vá­lasztásukat. Szerintük nagy adomány a csodálatos a vidék, a jó levegő, a csend, a nyugalom. No és az sem utolsó szempont, hogy kedvesek, befogadóak az emberek. A külföldi „betelepü­lők” jól kijönnek a helybéliek­kel. A falu iránti érdeklődés egyetlen negatívnak mondható folyománya az, hogy alaposan meg­ugrott az ingatlanok ára, és előfordul, hogy a helybeli fia­talok csak nehezen tudnak há­zat vásárolni maguknak. Bármennyire kevés is az ön- kormányzat pénze, van né­hány olyan hagyomány, amely­ről semmilyen körülmények között nem mondanak le. Ilyen a gyermeknap, a falunap, az idősek napja és a falukará­csony. Ezek a rendezvények so­Vonzó a nyuga lom és a szép környezet. hasem maradhatnak el, csak­úgy, mint a falukirándulás, amely mindig nagyon népsze­rű és sikeres program. Az idei célállomásról még nem döntöt­tek, tavaly Herenden, Pannon­halmán és Zircen jártak. Mint minden Tolna megyei kis- településen, Nagyvejkén is ugyanaz a gond: a munkalehetőség hiánya. Hely­ben nincs munka, aki dolgoz­ni akar, pontosabban aki mun­kát talál, annak naponta utaz­nia kell. Bonyhád van a legkö­zelebb, de Szekszárdra is jár­nak dolgozni a faluból. A bejá­rás nemcsak fárasztó, drága is, vannak, akik azért nem tudnak elhe­Szoros a költségvetés, de beosztják a pénzt A község idei költségvetése a ta­valyi 4,3 millió forintos pénzma­radvánnyal együtt 19,3 millió fo­rint Mint azt Ffaff Ferenc pol­gármester mondja, igyekeznek takarékosan gazdálkodni ebből a pénzből, és ahogy.a lehetősé­gek engedik, felújítani, szépíteni a közös tulajdont A teleházban és a kultúrházban a berendezés modernizálása van soron. Fél­millió forintértékben új széke­ket vásároltak, ezek már meg is lyezkedni, mert a foglalkoztató nem fizetné a bérletet, így nem sok maradna a felajánlott mini­málbérből. Nagyvejke reménykedik. Ab­ban, hogy továbbra sem fogy a lakosság, sőt, egyre több kis­gyermek születik a faluban, és a fiataloknak sikerül úgy mun­kát találniuk, hogy nem kell el­költözniük. Mert a nagyvejkei fiatalok közül a legtöbben szíve­sen maradnának a falujukban. Tudják, hogy ezt az összetartó, egymást vigyázó közösséget, és csodálatos természeti környeze­tet nem találnák meg egy város­ban, talán még egy nagyobb te­lepülésen sem. érkeztek, és további bútorcserét is tervbe vettek. A falu gyerme kei számára játszóteret szeretné nek, szeptemberben talán ez is megvalósulhat, csakúgy, mint az utcatáblák és helységnév­táblák cseréje. Akármilyen szűkös a költségvetés, a gyere­kekért mindent megtesznek. Minden nagy\'ejkei óvodás és iskolás ingyen kapja a tan­könyveket, az étkezést és a buszbérletet Pfaff Ferenc Fogy a lakosság, hiába ideális a környezet Harminc év alatt 47 százalékkal csökkent Nagyvejke lakossága. Míg 1980-ban közel 350-en lak­ták a falut, jelenleg 185-en élnek itt. A fogyatkozás az 1980 és 1990 között eltelt tíz esztendő­ben volt a legnagyobb mértékű, mintegy 80 fős, és közel ugyan­ennyivel csökkent a lélekszám az azóta eltelt 19 év alatt. A cso­dás természeti környezet, a csend és a nyugalom sajnos nem elegendő a lakosság megtartásá­hoz, ha nincs a közelben munka- lehetőség. A lélekszám alakulása ■ 1980 *2000 ■ 1990 2009 Fára másztak az erdőben a lelkes túrázók Az idén Nagyvejke volt a helyszí­ne a Tolnai Tájakon Túrázók (T.T.T.) akadályversenynek, amely a harmincadik volt a ren­dezvények sorában. A művelődé­si ház elől indultak a csapatok, amelyek egy a versenyhelyszínt ábrázoló térképvázlatot és 6 óra időt kaptak arra, hogy minél töb­bet megtaláljanak a 40 kihelye­zett bójából. Tévednek, akik azt gondolják, hogy csupán felkutat­ni kellett a bójákat Ahhoz, hogy megkapják a csa­patok a teljesítés igazolását, nem egy helyen ügyességet és bátor­ságot igénylő feladatokat kelleti teljesíteniük. Volt például kötél­mászás, fára mászás. A plusz pontokért pedig elméleti kérdé­sekre kellett válaszolniuk, ame­lyek a környezet- és természetvé delemre és a vadászatra vonat­koztak. A jubileumi T.T.T.-t a t& lepülés önkormányzata, a nagyvejkei István Fémszer Kft, az Ifjúsági Unió Szekszárd, a Wesselényi Sport Közalapítvány és a Tolna Megyei Szabadidő sport Szövetség támogatta. Alkotni jöttek Nagyvejkére művészet A szép táj, a békés falu ecsetre kívánkozik Polgárőrök vigyázzák a legbiztonságosabb falut Pirók József és felesége, Levenday Erzsébet egy szép fekvésű, csen­des, nyugodt falut kerestek, ahol nyugdíjas éveikben pihenhetnek. A fővárosban élő házaspár így ta­lált Nagyvejkére, ahol nemcsak pihenni, hanem alkotni is tud­nak. Pirók József az iparművésze­ti egyetemen szerzett diplomát, és az Operaház műteremvezető főfestőjeként ment nyugdíjba. Életét azóta a festésnek szenteli. Mint mondta, mindig festett, ak- varelljei a legkülönfélébb témák­ban készülnek. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, leg­közelebb lányával, az üvegműves Zsuzsannával közösen állítanak ki a Magyarok Házában május­ban. A művészet iránti elkötele­zettség és nem utolsósorban a te­hetség az egész családra jellem­ző. Felesége szintén fest, és Er­zsébet lányuk, aki a Kanári­szigeteken él, szintén festőmű­vész. Fiuk, Péter, ötvösművész. Pirók József a színház és az opera nyüzsgő, kívülállók szá­mára misztikus világa után élve­zi a kis Tolna megyei falu csend­jét és békéjét. Sokat tudna me­sélni az évekről, amelyeket dísz­lettervezőként, műteremvezető­ként töltött. Mosolyogva mondja, hogy van egy olyan munkája, amelyre még nagyon sokan em­lékeznek az országban. Ő tervez­te ugyanis annak idején Böbe ba­ba, Morzsi kutya és Mazsola ott­honát, a Futrinka utcát. Pirók József csendes falut keresett A megye legbiztonságosabb tele­pülése Nagyvejke. A 185 lakosú faluban évek óta nem fordult elő bűncselekmény, nem utolsósor­ban a polgárőrségnek köszönhe­tően, amelynek idén februártól ifj. Panczopf János a parancsnoka. A falu adottságai - zsáktele­pülés, alacsony lélek­szám, magas átlag­életkor - nem kedveznek a bűnö­zésnek, szerencsére. A másik fontos szempont a la­kosság hozzáállása. Az emberek figyelnek egymásra, ismerik az autókat, amelyek megfordulnak a faluban, már tudják, a látogatóba érkezők kinek a rokonai, ismerő­sei. Gondosan ügyelnek arra is, hogy tájékoztassák a lakosságot A falugyűlésen minden eszten­dőben felhívják a nagyvejkeiel figyelmét arra, hogy mire vigyáz zanak, milyen trükköket vetne! be a tolvajok, hogy kifosszák í gyanútlan embereket A polgárőrök minder hétvégén, ha szüksé ges hét közben is jár oroznék, a szervezetei Nagyvejke, Kisvejke, Lengyel Mucsfa és Závod önkormányzati tartja fenn. Nagyvejkén négyer tagjai a polgárőrségnek. Ők azok akik önként áldozzák fel szabad idejüket, mert úgy gondolják hogy ez a legkevesebb, ami egyik ember megtehet a mási kért, a falujáért. ■ Önként áldoz­zák fel sza­badidejüket. i i

Next

/
Thumbnails
Contents