Tolnai Népújság, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-18 / 91. szám

2009. ÁPRILIS 18., SZOMBAT - TOLNAI NÉPÚJSÁG HÉTVÉGE Egy cigány, akinek lapot osztottak hátrány Meg akarta mutatni, hogy akár egy roma fiúból is lehet jó rendőr Fiatalok jelentkezését várják a Baka-pályázatra 11 Orsós Zoltán rendőr szá­zados már gyermekkorá­ban tudta, rendőr akar lenni. Mint mondja, neve is elárulja származását, de soha nem is akarta le­tagadni. Ihárosi Ibolya szekszárd Nő a társadalmi fe­szültség és ezen belül a romák elleni indulatok. Kérdés, mi­ként látja mindezt az, akinek sikerült átülnie az asztal másik oldalára. Orsós Zoltán rendőr százados azt mondja, már a ne­ve is elárulja és látszik is rajta, hogy cigány. Amúgy eszébe sem jutna eltitkolni származá­sát. Szerinte mindegy, hogy ro­mát vagy cigányt mondunk, legfeljebb az előbbihez nem kapcsolódik annyi előítélet. Meg esetenként jogos ellenér­zés is. A meggyilkolt tanár gye­rekeinek például talán még az unokái sem tudnak jó szívvel gondolni a cigányokra, mondta. Keserű példaként említette a kártyás hasonlatot. A cigányok­nak nem osztottak lapot Ma­gyarországon, ezt lépten nyo­mon meg is mondják nekik. Mégis ugyanazt várják el tőlük, mintha a parti résztvevői len­nének. ■ 'Bogyiszlóit, a „cigány­telepen” él 4-5 egyete­met, főiskolát végzett ro­ma és ugyanannyi érett­ségizett fiatal, de csak kettejüknek van állása. Szerencséjének mondhatja, hogy beás cigányként Bogyisz- lón született, zenész családból. Öt-hat nemzedék óta muzsiku­sok az őseik. Ma már az unokák játszanak a hajdani legendás együttes jogutód zenekarában. Igaz, egy cigány gyereknek töb­bet kellett tudni, mint másnak, hogy ugyanazt a jegyet elérje az iskolában. Ugyanakkor nekik, mármint unokatestvérével, ba­rátjával, zenésztársával, Mihá- lovics Zsolttal együtt azért könnyebb volt, a magyar népze­nét is játszó zenekar népszerű­sége miatt. Unokatestvére peda­gógus az általános iskolában, az ő anyai nagyapja, Orsós Kis Já­nos prímás, a népművészet mestere volt. Támogatják a rendőri pályát választókat nek. Különféle pályázatok ré­vén, mint a középiskolában, felsőoktatásban támogatja a rendőrség a magukat romá­nak valló fiatalokat abban, hogy rendőrök lehessenek, ha ezt az élethivatást szeret­nék választani NEM RIPORTALANYUNK 02 egyetlen cigány származású rendőr a megyében - tájékoz­tatott Daubner Gabriella osz­tályvezető. Hogy hányán van­nak, arra a kérdésre termé­szetesen nincs válasz, hiszen ilyen nyilvántartást nem vezet­Orsós Zoltán május elsejétől visszatér a bűnügyi munkához a közrendvédelmi és ügyeleti osztályon Gyermekkora óta rendőrnek készült, és rendesen halad előre a ranglétrán. A kérdésre, miért is akart zsaru lenni, úgy vála­szolt, hogy mindig is csapatban szeretett volna dolgozni. Meg va­lahova tartoznia kell a ember­nek, s mindkettőt meg is kapta a munkahelyétől. Később hozzá­tette, nyilván hozzájárult az el­határozáshoz, hogy bizonyítsa, egy cigányból is lehet rendőr. A szervezetnél nem volt hátrány a származása. Sőt, jobban szót tu­dott érteni a cigány elkövetők­kel. Sok kollégáját kísérte el, ha a Kövendi Sándor utcában kel­lett helyszínelni. Tőle inkább el­fogadták a szabályokat a romák. Sőt, mások segítségért is fordul­tak hozzá. Névjegy orsós Zoltán 1970. március 12-én született Bogyiszlón. A lengyeli (akkor még) mező­gazdasági szakközépiskolá­ban érettségtett Tanító okle­velet szerezett az (akkor) Hy- lyés Gyula Pedagógiai Főisko­lán. A rendőrtiszti átképzőt bűnügyi szakon végezte el. Hét és fél évet töltött a Szek­szárdi Rendőrkapitányságon mint vizsgáló tiszt Egy éve a megyei főkapitányság kiemelt főelőadója az igazgatásren- dészetnéL Nős, két fiuk van. Hobbija a muzsika. A cigányság mai helyzetét úgyszólván reménytelenné lát- j ja. Bogyiszlón, a „cigánytelepen” él 4-5 egyetemet, főiskolát vég­zett roma és ugyanannyi érettsé­gizett fiatal, de csak kettejüknek van állása. Gyermekkorában minden helybéli roma dolgozha­tott, ha akart. A parasztoknál végzett alkalmi munkából is meg lehetett élni. Nagyanyja pél­dául takarított a faluban, s fel sem merült vele szemben sem­miféle bizalmatlanság. Részben igazuk van azoknak, akik szerint az emberek egy kis százalékát semmi módon rá nem lehet kényszeríteni a rend­szeres munkára, de üyenek nem csak a cigányok közt vannak - mondja Orsós Zoltán. Arra is vannak példák, hogy éppen azért nem alkalmaznak valakit, mert cigány. Egyik unokatestvé­re Angliában dolgozik, másik ro­kona erdészeti középiskolában végzett, de kamionosként kény­telen járni Európa országútjait. Azért mindenki mégsem mehet el Magyarországról - teszi hoz­zá. Hogy szerinte mi lenne a megoldás? Biztos nem segít, hogy a médiában a cigányok csak negatív szerepben fordul­nak elő. Sok a szociális munkás, kommunikátor, jogász, de nem lehet találni a szakmáját tisztes­séggel tudó, megbízható kőmű­vest, villanyszerelőt. A falvak­ban üresen állnak az állattartó telepek. Valamikor Bogyiszlón a cigányok is hizlaltak bikákat. Vissza kellene adni a kétkezi munka, a szaktudás becsületét - vélekedik Orsós Zoltán rendőr százados. TOLNA MEGYEI ANEKDOTATÁR Edvárd, a honáruló Aligha vágyott országos hírre Gaál Ede, kinek címerében bal­jósán egy „oroszlán, első jobb lábával a torkán átütött kardot tart”. A volt adminisztrátor, hét gyermek atyja embertelenül zaklatta császári megbízott­ként a lakosságot. Ezt torolta meg Kossuth javaslatára a kor­mány Közlönye 1849. április 19-én. Nem ok nélkül tette. „Hiteles kútfőből tudomásá­ra esvén a kormánynak, hogy egy honáruló tetteiről ismere­tes Gál Edvárd nevezetű Tolna megyei egyén, ki a hon ellensé­gei megbízatásából Fejér me­gyében mint császári biztos zsarnokoskodik, sok hazaáru­lásait tetőpontra emelendő ar­ra vetemedett: hogy a nevezett megyében létező honvédeket és önkénteseket elfogatni, az úgynevezett császári sorkato­naság közé besoroztatni ren­delné s ezáltal ezeket a haza el­leni fegyverfogásra s így anya- és testvérgyilkossági bűnre kényszeríteni merészlené. Ennél fogva a nevezett Gál Edvárd ezennel a nemzet nevé­ben honárulónak s törvényen kívül állónak nyilváníttatván - minden becsületes magyar­nak mulaszthatlan kötelessé­gévé tétetik, hogy őt, ahol talál- tatik elfogni, s a legközelebb eső vésztörvényszéknek át­szolgáltatni hazafiúi kötelessé­gének ismerje.” Persze megmenekült, 1887- ig élt. ■ Dr. Töttős Gábor Köszönet a rendöröknek ijedtség Telefonon és személyesen is megnyugtatták báta Drámai levelet írt szerkesz­tőségünknek Guti Sándorné. Tette ezt azért, hogy megköszön­je a segítséget három rendőrnek. Leírta, hogy március 30-án es­te nyolc után bezörgettek az ab­lakán. Mivel várt valakit, ki­ment a házból. Ekkor egy hely­béli „hibás férfi” elkapta a mel­lén a ruháját. Az anyag szeren­csére elszakadt, így vissza tu­dott menekülni a lakásba. Az egyik szomszéd éppen hazaér­kezett autóval, de neki hiába ki­abált a néni segítségért. „Ahogy bezártam az ajtót be­törte a kiskaput a »hibás férfi«, és a falhoz támasztott bicikli­met verte a földhöz. Mire tár­csáztam a százhetet, már alig kaptam levegőt a félelemtől. On­nan egy hölgy adta a tanácsot, hogyan vegyem a levegőt.” Any- nyira rémült volt, hogy még az utca nevét sem tudta hirtelen megmondani. Levelében ké­sőbb külön köszöni a szolgála­tot teljesítő hölgynek a segítsé­gét. Mint megtudtuk, akkor es­te Nagyné Papp Szilvia rendőr főhadnagy nyugtatta meg ked­vességével és hasznos tanácsa­ival olvasónkat. A kiérkező rendőrök pedig azt mondták neki, hogy ne féljen, itt vannak és lesznek is, ha szükség van rájuk. Olvasónk úgy fogal­mazott, hogy ők is kedves segí­tők voltak, és mindannyiuknak erőt egészséget kíván további munkájukhoz. Vass János, a bátaszéki rendőrőrs parancsno­ka kérdésünkre elmondta, hogy a két rendőr, aki ebben az ügy­ben intézkedett Karádi László és Monostori Zsolt volt. Rendőrségi eljárás nem indult az ügyben, erre akkor lenne le­hetőség, ha a sértett feljelentést tesz. Olvasónk nekünk is megír­ta, hogy nem jelenti fel a rongá- lót, ha a „hibás férfi” rokonai az okozott kárt megtérítik. Az őrsparancsnok munkatár­sától úgy tudja, hogy a rokonok a rongálásokat kijavították, vagy legalábbis kijavíttatták. Olva­sónk azt írja: a terror, amit átélt, sajnos biztosan felejthetetlen marad számára. ■ 1.1. Pályázatot hirdet a szegedi szék­helyű Baka István Alapítvány. A téma Baka István (1948-1995) költő, író, műfordító, szerkesztő munkássága. A 10-20 oldalas elemző esszéket vagy tanulmá­nyokat két korcsoportban bírál­ják el, középiskolás (15-19 éver sek) és felsőoktatási intézmény­ben tanulók vagy nem régen végzettek (20-30 évesek) kate­góriája szerint. A pályázat jeligés, vagyis a be­nyújtott és jeligével ellátott eszi szé mellé lezárt borítékban kell csatolni az esszé írójának nevét, életkorát, címét, e-mail címét, felkészítő tanára nevét (ha van) és iskolájának adatait. ■ A pályázat jeligés, jelent­kezni két kategóriában 2009. június 10-ig lehet levélben, vagy e-mailben. Jelentkezni 2009. június 10-ig lehet levélben vagy e-mailben a Baka István Alapítvány elérhe­tőségein: 6723 Szeged Molnár utca 4. / baka-alapitvany@t- online.hu Jelentkezéskor csak a jeligét, a pályázó életkorát és a dolgo­zat címét nevezzék meg! A vá­lasztható témák a Baka-honla­pon közzétett listában találha­tók a www.baka.hu oldalon, il­letve ugyanitt minden fontos információ megtalálható a pá­lyázatról. A dolgozatokat postán és e-mail csatolt file-ban (doc, odt vagy pdf formátumban) kell el­küldeni 2009. október 1-jéig a fent megadott elérhetőségekre. A postán feladott pályázatoknál a postai bélyegző dátuma a lé­nyeges. ■ B. K. A Nemadomfel segít a decs! egyesületnek Kirándulásra, nyári napközire gyűjt a decsi Szülők a Gyerme­kekért Egyesület. Például a Nemadomfel együttes segítsé­gével, a csapat ugyanis április 24-én a decsi tájház udvarán ad jótékonysági koncertet. Az együttesről érdemes tudni, hogy a Down Alapítvány Művé­szeti Műhelyéből nőtt ki. Olyan sérült fiatalokat tömörít, akik gyakran és szívesen segítenek másokon. A decsi egyesület megalaku­lását a közelmúltban egy baráti társaságból kinövő szülők klub­ja kezdeményezte. Céljuk, hogy sérült, Down-szindrómás, autis- ta gyerekeket, illetve szüleiket kimozdítsák otthonról. A szülők egyike, Galambosné Varga Judit elmondta, hamar kiderült azon­ban, hogy az egészséges gyere­kek és szüleik is szívesen csatla­koznak programjaikhoz, így a karácsonyi és húsvéti kézműves foglalkozásokon, a kiszézésen és Sebestyén István székely mese­mondó előadásán együtt szóra­koztak. A havi egyszeri találkozókon túl a tagok most a nyári napkö­zi megszervezésén fáradoznak. Ez részben azért volna jó, hogy a szülőket legalább napi egy­két órára mentesítsék a gyer­mekfelügyelettel járó terhek alól, másrészt a fiataloknak kí­vánnak hasznos programot nyújtani. ■ Budavári K. « »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents