Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-03-29 / 12. szám
2009. MÁRCIUS 29., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A zenében mindenki egyenrangú big band Három évtizede sikerrel és családias összetartással muzsikálnak A Big Band legrégebbi tagjai. A harminc év során sokan megfordultak az együttesben, van, aki az alapítás óta a zenekarban muzsikál. A Prima díjas Szekszárd Big Band, a megyeszékhely kiemelt művészeti együttese fennállásának 30. évfordulóját ünnepli az idén. Tagjai vallják: a big band nemcsak muzsika, hanem életre szóló szerelem is. Venter Marianna Három évtizeddel ezelőtt nagyon kevesen tudták, mi az a big band. Ilyen zenekart alapítani, ilyen zenét megszólaltatni valódi újdonságnak számított. No meg egy kicsit eretnekségnek is. Hiszen annak idején, úgy fél évszázada egy akkori hatalmasság kijelentette: A jazz a Coca Cola-mámorban fetrengő imperialista fiatalok mákonya. Időközben azért ez a merev álláspont is enyhült, no meg a jazz is alaposan kinőtte magát: kocsmai zenéből pódiummuzsikává lett. Mégis, volt egy kis bizonytalanság a levegőben, amikor a Szekszárd Big Band 1980-ban első koncertjét adta a Babits művelődési házban. A telt házas koncert, a tomboló siker azonban akkoriban még nem lett volna elég a további léthez. A műfaj kedvelőinek nagy szerencséjére az akkori ideológiai vezetés jelenlévő tagját is megfertőzte a big band muzsika, és kijelentette: ezt meg kell ismételni. Az eltelt harminc év alatt a Szekszárd Big Band bejárta az országot, számtalan koncertet adott művelődési házakban, fut- ballpályán, sportcsarnokban, vásártéren, mindenütt megérdemelt sikerrel. A megye és a régió után országos, később európai ismertségre tettek szert, ezt elsősorban a Big Bandre és kórusra komponált Szekszárdi Jazz Misének köszönhetően. Tomsits Rudolf művét a közönség rádióadásban is hallhatta, de megjelent CD-n és kazettán is. Legutóbb a bemutatkozás helyszínén, a Babitsban ünnepelték - természetesen telt házzal - a 30. évfordulót.- Emlékszik még az első koncertre? - kérdeztük Pecze Istvánt, a zenekar vezetőjét.- Hát lehet azt elfelejteni? Tudtuk, hogy jó, amit csinálunk, és sejtettük, hogy van igény erre a zenére. De más az, amit mi gondolunk, és más az, amit a közönség. Aztán persze az első szám után megszűnt minden kétségünk. Amikor vége volt a koncertnek, Erdélyi Elemér, az ügyeletes tűzoltó, alig hogy legördült a függöny, odarohant hozzám, és a nyakamba ugrott: Erre vártunk! Elég meglepő reagálás volt ez egy tűzoltó részéről, később megtudtam, hogy ő maga is zeneértő ember.- Minden felkérést elfogadtak?- Szívesen koncerteztünk és koncertezünk a mai napig. Ha nem tudtak tiszteletdíjat fizetni, akkor is mindig kerestük a megoldást. Az egyik legkellemesebb élményünk Belecskához fűződik. ló pár éve történt, hogy az akkori polgármester nagyon szerette volna, ha a faluban is élőben hallják ezt a zenét. Pénze nem volt erre a településnek, de egy disznótoros Afrikából indult, és Amerikában lett népszerű a dzsessz egy zenei stílus, amelyre jellemzők a blue note- ok, szinkópák, szving és párhuzamos ritmusok alkalmazása. Az előadók sokszor vála- szolgatnak egymás játékára, vagy improvizálnak az előadások alatt Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban - például blues, ragtime - valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afroamerikai közösségekből indult ki, és az 1920- as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi zenei irányzatra is. A dzsessz ma is folyamatosan fejlődik, új stílusok jelennek meg. vacsorára szívesen láttak minket. Elvállaltuk.- A big bandek létszáma standard, nagyjából húsz fő körüli. Az eltelt három évtized alatt sokan megfordultak a zenekarban, amelynek tagjai nem csak szekszárdiak, sőt nem csak Tolna megyeiek.- A régió leghosszabb ideje működő Big Bandje vagyunk, pedig a két másik megyeszékhelyen van színház, nálunk meg nincs. A legkülönfélébb foglalkozású, korú, és társadalmi státuszú emberek fordultak már meg az együttesben. Zenetanár, orvos, raktáros, ügyvéd, építészmérnök. A zene csodálatos dolog. Mert ez a sokféle, olykor nagyon eltérő életet élő ember teljesen és tökéletesen alkalmazkodik egymáshoz. Ahogy a színpadra állnak, megszűnik minden különbség, és csak a zene marad, mindenkinek ugyanolyan lehetősége van szólózni, és a többiek ugyanolyan alázattal rendelik alá magukat olyankor az ő muzsikálásának. Ezért olyan fontos és szép ez a műfaj. JEGYZET STEINBACH ZSOLT Mire jó egy óra sötétség? nem tudom, mennyi energiát lehetett megspórolni a világon azzal, hogy tegnap este az év 8760 órájából mindössze hatvan percre egy csomóan lekapcsolták otthon a villanyt. Nem tudom, menynyit számított ez a Föld nevű bolygó egészsége, jövője szempontjából. De ha a megtakarított energia legalább egy részét a világ dolgain való tűnődésre fordították némelyek, akkor biztos volt értelme az akciónak. A nagy villanyleó hatvan perce alatt, belebámulva a sötétben meggyújtott gyertya, vagy egy szolid udvari tábortűz lángjába, akár arra is ráébredhettünk volna, hogy a Föld nevű bolygó most, a rettenetes gazdasági világválság hónapjaiban talán először lélegzik fel egy kicsit, hosszú évek óta. Most könnyebbül meg, amikor a szörnyű termelés-visszaesés idején kevesebb gyárkémény ontja a füstöt. Kevesebb mocskot engednek a folyókba a vegyi üzemek. Nem habzsolja olyan mohón a kőolajat a világgazdaság. Kevesebb autó készül. És nem hogy kocsiból, kenyérből se fogy már annyi, mint korábban. A föld nevű bolygó talán most azt mondaná: igen, valami ilyesmi kéne, hogy jobban érezzem magam. csakhogy nekünk több kenyér és jobb autó kell. És mindenekelőtt füstölő gyárkémények: rengeteg munkahely. Mi termeim, növekedni, dolgozni és fogyasztani akarunk. Minden nap többet. A szinten maradás nálunk a pánik kezdete. A néhány százalékos visszaesés meg maga a világvége. Pedig a Föld nevű bolygó szerint valószínűleg pont fordítva van. A tegnapi nagy elsötétítésnek akkor lehetett értelme, ha arra az egy órára sikerült legalább eltűnődni ilyen dolgokon. Azután meg úgyis felkapcsoltuk a villanyokat. Újra Pakson randevúztak a harmonika szerelmesei Siklósi csapat talált rá a kincsesládára kalandőrület Huszonnégy órás internetes verseny középiskolásoknak Paks Alexander Pouluev orosz és Weszely Ernő harmonikaművészek voltak a negyedik harmoni- kafesztivál sztárvendégei. Pouluev mesterkurzust is tartott tegnap az Ifjú Harmonikásokért Alapítvány szervezésében. Papp Olga harmonikatanár, a kuratórium elnöke elmondta, hogy a találkozó célja volt, hogy népszerűsítsék a hangszert, és lehetőséget biztosítsanak a növendékeknek a nagyközönség előtti bemutatkozásra. A fesztivál délelőttjén a versenyzők mutatkoztak be két különféle stílusú és karakterű, szórakoztató mű előadásával. Délutántól késő estébe nyúlóan a városi művelődési központban gálahangversenyt tartottak. Papp Olga elmondta, az idei fesztivál újdonsága volt, hogy az összes résztvevő, sztárok és versenyzők, közös produkciót is bemutattak. Ez valódi különlegességnek számít, hiszen harminc-negyven harmonikás játszott együtt egyetlen közös próba után. Olyan, mint amikor egy nagynevű focista beáll egy ifjúsági csapatba - mutatott rá a fesztivál szervezője, aki elmondta, hogy a versenyt és a mesterkurzust a közönség díjtalanul láthatta. ■ V. T. PAKS Ötödik alkalommal vett részt a Tavaszváró kalandőrületen az I. István Szakképző Iskola. Ez egy 24 órás internetes verseny középiskoláknak, ami - mint Süth Gabriella elmondta - rendkívül jó kaland, amit bár játék, ők, tanárok és a diákok is igen komolyan vesznek. Idén is igyekeztek jó csapatra és népes háttérgárdára szert tenni és minden eszközt megragadni, hogy megoldják a feladatokat. Ebben az évben a magyar történelem volt a téma, amiben egy maguk készítette időgéppel utazgattak. Bede Ágnes, az egyik újonc elárulta, hogy nagyon élvezték a versenyt, igaz csütörtök éjféltájt egy kicsit leült a csapat, és végül a kincset sem találták meg. Ez - mint a szervezők elmondták - egy siklósi társaságnak sikerült több mint 27 órás küzdelem után. A versenyszabályzat lehetővé teszi, hogy azzal a feladattal, ami az operátor iroda zárásakor a csapat birtokában van, korlátlan ideig birkózzanak. A Tavaszváró kalandőrületet öt éve, a Vályi Péter Szakképző Iskola alapításának ötvenedik 3 évfordulójára hirdették meg először a tamási iskola tanárai. Idén már három megyéből neveztek. A huszonkilencedik, döntő feladatig hárman jutottak el, de a siklósi Juhúúú Hódok voltak a leggyorsabbak - tájékoztattak a szervezők: Mézes Mónika és Balassáné Herczeg Szilvia. A jelképes kincsesláda a nevezési díjakból összegyűlt közel negyvenezer forintot rejtette. ■ Vida Tünde ■ Pouluev mesterkurzust is tartott. IA színpadon csak a zene marad. A paksi I. István iskola csapata az egyik feladat végrehajtása közben
