Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-03-22 / 11. szám
2009. MÁRCIUS 22., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Felfedezte a virágzó Ausztráliát expedíció A paksi botanikus keresztül-kasul bejárta a kenguruk földjét Az „óriásfák erdejében” a Beedelup Nemzeti Parkban, Délnyugat-Ausztráliában. Áfák többsége eukaliptusz Farkas Sándor több mint három hónapos felfede- zőutat tett - párjával együtt - Ausztráliában, ahol bejárt sivatagot és vadont. Több ezer fotót készített a kontinens növényeiről, állatairól. Szeri Árpád Több mint tízezer kilométert tett meg - párjával együtt - Ausztráliában Farkas Sándor. A Pakson élő ismert botanikus korábban már több növénygyűjtő utat tett Európában, kiváltképp a mediterrán vidékeken. A kenguruk földjén nemrég zárult expedíciója három hónapig tartott. S még annak is szerét ejtette, hogy egy rövid kirándulás erejéig megismerkedjen Új- Zéland néhány látnivalójával. A nagy kalandot azonban Ausztrália jelentette, az óriási kiterjedésű, kontinensnyi országot egy helyben vásárolt, kellően átalakított, alvásra is alkalmas kisbusszal barangolta be.- Perth repülőterén landoltunk, ez a város Nyugat-Auszt- ráliában, az Indiai-óceán partján található - kezdte élmény- beszámolóját Farkas Sándor. - Egy hetet töltöttünk a városban, majd a szükséges felszerelés birtokában párommal együtt nekivágtunk az útnak, először észak felé. Naplórészlet 1.: „Perthtől északra jártunk, legtávolabb kb. 250 km-es távolságban. A táj főleg cserjés-bozótos vadon, sok a védett terület és kevés az ember! Kenguru és emu többször került a szemünk elé, de ritkán hagyják magukat lefényképezni. Később áthajóztunk-egy szigetre is Perth mellett. Itt szelíd kis erszényeseket, mérges kígyót és madarakat fotóztunk. ”- Következő utunk délre, majd egy éles kanyarral keletre vezetett, és egészen Port Augusta térségéig utaztunk. Ez nagyjából kétezer kilométeres túrát jelentett. Átkeltünk a Kenguru-szigetre, ahol egy hetet töltöttünk. Miután visszamentünk a partra, elindultunk a kontinens félsivatagos belseje felé. Ausztrália közepénél megálltunk az ország egyik jelképének is tekinthető, a világörökség részét képező, kopár Ulu- ru-hegynél. Utunkat folytatva hamarosan elénk tárult a MacDonnell-hegység is. Naplórészlet 2.: „A táj változatos, sok sziklaformációval és a völgyekben időszakos vízfolyásokkal és állandó tavacskákkal (cikászos oázisokkal). Egy ilyenben úsztunk is egyet, amit életmentőnek éreztünk a nagy h& ségben. ”- Egészen Darwinig mentünk, ez a település az Északi- Területnek nevezett tagállam székhelye. Kikötőváros a Timor- tenger partján. Mire ideértünk Port Augustától, tehát a másik parttól, újabb kétezer kilométert tudhattunk magunk mögött. Míg az ország belseje sivatag, addig Darwin és környéke már trópusi jellegű vidék. Naplórészlet 3.: „Sokat esik és párás, meleg idő van (...) a növény- és állatvilág is nagyon más: harsogóan zöld és buja növényzet rengeteg új fajjal, pl. pálmák, cikászok, repülő rókák, Ujjas ludak, fekete és fehér termeteskakaduk, többféle galamb és gerle, egészen picik is, fehérmellű rétisas, levéljáró madár, néhol egész sok agile wallaby, területenként szemlátomást különböző termeszvárak... és láttunk krokodilt is, de csak mesz- sziről. A kempingek lámpáinál estelente mindenhol gekkók va- dászgatnak. ”- Eredeti tervünk szerint Darwin után Ausztrália másik trópusi vidéke, az északkeleten fekvő, esőerdőkkel szabdalt York-félsziget következett volna Cairns városával együtt. Erre a településre azonban nem jutottunk, nem juthattunk el. Ugyanis olyan esőzés zúdult ránk, hogy kénytelenek vol- tipik Ttilly városában lehorgonyozni. Áz utakat átfolyások zárták le, még a terepjárók sem voltak képesek átkelni a zavaros tavakká változott szakaszokon. Kénytelen-kelletlen délnek fordultunk, és megkezdtük kontinentális utunk záró szakaszát, végig a Csendes-óceán partja mentén, egészen az Ausztál-Alpokig. Előtte azért Airlie Beachnél kárpótoltuk magunkat egy kirándulással a Nagy Korallzátonyhoz. Naplórészlet 4.: „A koraltá- tony felé két órát tartott az út, kb. 100 km-re mentünk befelé az óceA ködös Albiontól az ötödik földrészig FARKAS Sándor gyűjtött már Cipruson, a horvát teriger- parton, a Spanyolországhoz tartozó Tenerife szigetén, Tunéziában, de Angliában is. Ugyanakkor nemcsak a nagyvilág, hanem szűkebb környezete flóráját is tanulmányozta. Első könyve 1990- ben jelent meg, Tolna megye védett növényei címmel. a Magyarország védett növényei című kötete 1999-ben került a könyvesboltokba. ónba. Csodálatos látványt nyújtottak a környező szigetek, de a legnagyobb élmény a víz alatti világ volt! Megannyi színes korall és kagylók, melyek fölött tarka halak úszkáltak. (...) Másnap a vitorlás hajóval a szigetek között hajóztunk. Azúrkék tenger, hófehér homokos partok, luxusszállodák a kikötőkben. Időnként egy-egy óriási, zöld teknős úszott el mellettünk. ” Farkas Sándor számára azonban ennél is nagyobb élményt jelentett a találkozás a földrész növényvilágával. Délnyugat-Ausztráliában sikerült a virágzás befejező időszakát kifognia. Eukaliptusz, akácia, bankszia, grevillea kengurumancs, fűfa, és számos - a Földközi-tenger melléki arborétumokból már részben ismert - növény gyarapítja személyes fotógyűjteményét. De a felsorolt példák csak ízelítőül szolgálnak, hiszen a többezer felvétel rendszerezése még ezután következik. Ki lép ki a porondra? kezdem azt hinni, hogy egyszer csak megállunk, és nem lesz tovább. Eljön az idő, amikor mindenki elégedett, vagy inkább mindenkinek elege lesz. Mióta az eszemet tudom, folyamatosan azt érzem, hogy nem megyünk előre. Ha valaki ezt-akarja, mások gyorsan lenyomják a langyos víz alá, hogy még véletlenül se lubickoljon, s megkérdik: mit ugrálsz itt, öcsi? Fogd be a szád, s örülj, hogy élsz! Elégedj meg azzal, amid van! Valahogy így működnek nálunk a dolgok, legalábbis én így látom. évek óta halljuk, zengik a fejünk fölött, hogy át kell alakítani ezt, meg kell reformálni azt. Új oktatási és nyugdíjrendszer kell, több rendőr az utcákra, hogy nagyobb legyen a közbiztonság, munkahelyek kellenek. Ez ment a válság előtt is, nemcsak mostanában. ám egy-két szárnyaszegett próbálkozást kivéve sok minden nem történt. Továbbra is a langyos vízben éldegélünk. Vacogva várjuk a postást, aki szinte minden lépcsőházban élethalál harcot vív, hogy eljusson a csekkekkel az utca végére, mert annak az elejét elbarikádozták. Közben reméljük a szebb holnapot, a jobb jövőt, a dilettantizmusmentes döntéshozást, a korrupciómentességet, az euró bevezetését, munkát, kenyeret, az emberi élethez méltó fizetéseket, s mit kapunk? Cirkuszt. Megint. Kicsiben és nagyban is. Helyben és országosan is. Igaz, a helybe érkezőtől legalább azt kaptuk, ami várható volt. Am az ország „Nagycikruszá- ban” az igazi produkció csak most kezdődik. már csak az a kérdés, hogy ki lép ki a porondra? Ivóvíz Nyílt napot szervezett a víz világnapja alkalmából a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. Négy iskolából több mint kétszáz diák kapott tájékoztatást a vastalanítóban arról, hogy miként lesz a nyersvízből ivóvíz. Cél az utóbbi népszerűsítése volt, a Csapvíz, bármikor megengedheted magadnak! szlogen jegyében. Képünkön Pulai László üzemvezető és a Babits iskola diákjai. TOLNA MEGYEI ANEKDOTATAR „Uraságod, úgy látszik, idegen!" Kossuth Lajos halálával és temetésével két megyénk fia került közelebbi kapcsolatba. A legkülönösebb, hogy erről a Magyar színművészeti lexikon mesél. „Kossuth Lajos halálakor (1894. március 20-án) a Magyar Királyi Opera és a Nemzeti Színház nem szüntette meg előadásait. Ezért 22-én a Magyar Athlétikai Club tagjai elhatározták, hogy a Nemzeti Színházban az országos gyászt sértő előadás megtartását megakadályozzák. A színház előcsarnokába gyűlve útját állották a nézőtér felé törekvő egynéhány embernek, és magukat bemutatva udvariasan kérdezték: »Uraságod, úgy látszik, idegen, és nem tudja, hogy hazánk nagy fia ravatalon fekszik. A nemzet gyászol, remélem, ön is csatlakozik gyászához, és ma nem néz végig színielőadást?« Azon este Váradi Antal Iskarioth című szomorújátéka volt kitűzve, előadni azonban közönség hiánya és a betódult utcai sokaság miatt nem lehetett. Az Operában a Szent Erzsébet legendája - Liszt oratóriuma! - tüntetés miatt szintén abbamaradt.” Váradi Závod szülötte, és a fenti esetről mit sem tehetett. Annál inkább fontos szerepe lett a paksi Vasvári Kovács Józsefnek, aki nagy emberek gyászmenetét vezette: utoljára Kossuth Lajosét... ■ Dr. Töttős Gábor Világnapi túra Különleges gyalogtúrán vettek részt a felvételen látható természetkedvelők tegnap délelőtt a Gemenci erdőben. A Víz világnapja alkalmából a Gemenc Zrt. vízmintagyűjtésre invitálta a túrázókat, akik a pörbölyi Ökoturisztikai Központból indulva mintegy tízkilométeres szakaszt tettek meg. Míg Lassiba értek, a dunai holtágak vizeiből több helyen is mintákat vettek. Ezeket a visszavonatozást követően Pörbölyön - egy finom halászlé után - szakértő segítségével elemezték. > t I
