Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-11 / 59. szám

2009. MÁRCIUS 11., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG INTERJÚ 5 kiút Nem lehet egyszerűen túlélni a válságot, új értékrendre van szükség, és radikálisan csökkenteni kell a fogyasztást. Vegyük már észre: a munka értékteremtő elfoglaltság, látszatmegoldásokkal soha nem jön el a kilábalás. VÁSÁRLÁSBA HAJSZOLT A PROFIT Az a szociális rendszer,; amely 1 millió aktív korú embernek pénzbeli ellátást ad, s nem foglalkoztatási lehetőséget, az rosszul van kitalálva. Névjegy SZŰCS ERIKA 1951. április 2- án született Budapesten. 1974-ben a Közgazdaságtu­dományi Egyetem általános karának népgazdasági terve­ző-elemző szakán szerzett közgazdász diplomát, 1981- ben az egyetem Továbbképző Intézetében vállalati komp­lex szervezés-vezetésből szer­zett szakközgazdász másod- diplomát. 2002-2004-ben a Miskolci Egyetem Továbbképző Intéze­tének EU-szakértő képzésén abszolutóriummal végzett 1974-ben egy állami építőipari vállalatnál kezdett dolgozni. 1981 ÉS 1989 KÖZÖTT a Városi és megyei pártirányítás mun­katársa volt A rendszervál­tás után a pénzügyi szektor­ban helyezkedett el. 2004 AUGUSZTUSÁBAN lett Or­szággyűlési képviselő, miu­tán az európai parlamenti képviselővé választott Gulyásáé Gurmai Zita lemon­dott parlamenti mandátumá­ról, s az MSZP Országos Vá­lasztmánya őt hívta be helyé­re. A 2006. évi országgyűlési választásokon országos lis­tán szerzett mandátumot. 2008-tól szociális és munka­ügyi miniszter. Ma még tagadhatatlanul jelentős a feketemunka aránya. Ennek sokféle formája nem gyengítheti az ellene folytatott küzdelem elszántságát. Az értékteremtő munká­nak vissza kell adni a be­csületét, s csak annyit fo­gyaszthatunk, aminek van fedezete - mondta Szűcs Erika szociális és munka­ügyi miniszter a Tolnai Népújság szerkesztőségé­ben, majd válaszolt mun­katársunk kérdéseire is. Lengyel János- A válság a foci és a politika után a modern világ harma­dik legfontosabb dolga, amely­hez mindenki ért. Mondja, mi­lyen helyzetben van ma Magyarország?- Egy olyan gazdasági világ­válság kellős közepén vagyunk, amely sok tanulsággal szolgál - mondta Szűcs Erika. - A válság azt üzeni: kifulladt az a fogyasz­tási modell, amelyet a profitét­vágy növekedése hívott életre. A pénz és a fogyasztás lett a divat, s ez minden mást megelőzött. Olyan üzenetek születtek soro­zatban, amelyek az embereket folyamatos vásárlásba hajszol­ták. Tehát nem a valós anyagi le­hetőségeik szerint vásároltak, hanem olyan új hitelek segítsé­gével, amelyek mögött igazából nem volt áru', vagy szolgáltatás­fedezet. Ez volt a csábítás trükk­je! A válságnak tehát egészen le­egyszerűsítve az az oka, hogy az emberek jóval többet fogyasztot­tak, mint amennyi pénzük volt. Ha ezt így fogjuk fel, akkor kide­rül: nemcsak egyszerűen túl kell éliü a válságot, hanem a fogyasz­tás radikális csökkentésével új értékrendet kell alkotni. Az új értékrend alapja, hogy nem fo­gyaszthatunk többet annál, mint aminek fedezete van. Sajnos, a válságkezelő technikák között ma még többnyire azok dominál­nak, amelyek ezt a fogyasztási őrületet fenn akarják tartani. De ha továbbra is számolatlanul öntjük a pénzt a gazdaságba csak azért, hogy a kedvezmé­nyekkel fokozzuk az emberek vásárlási és fogyasztási kedvét, akkor ezek csak látszatmegol­dások, amelyek elfedik és nem orvosolják a bajt.- Annak a hajóskapitánynak, aki nem tudja, hova tart, egyik szél sem jó...- Tudjuk, hova tartunk! Visz- sza kell fogni azok fogyasztását, akik nem rendelkeznek vásárló­erővel. Az ipari termelés általá­ban 20-30 százalékkal maga­sabb, mint az azt lefedő valósá­gos kereslet. Tehát akkor lesz vé­ge a válságnak, ha ez a megbom­lott egyensúly helyreáll.- Mikor lesz érezhető változás hazánkban? Eddig inkább a válságot kommunikáltuk, mint a megoldást....- Vannak rövid és hosszú tá­vú feladatok. Most el kell kerül­ni azt, hogy a válság családok százezreit tegye tönkre. Ennyi ember nem veszítheti el minde­nét. Ezzel együtt kemény intéz­kedéseket kell hozni, hogy a fo­gyasztás a valós lehetőségekhez igazodjon. Ennek fedezete csak a saját munka és a teljesítmény le­het. Éppen itt az ideje, hogy visz- szatérjen a munka és a teljesít­mény becsülete.- Ötvenhét százalékos átlagos foglalkoztatottsági szintnél ho­gyan áll a munka becsülete?- Nagy baj, ha nem dolgozik az, aki megtehetné! Az adócsök­kentés ezért is fontos a munka­adóknak és a munkavállalóknak egyaránt. Legyen a legális fog­lalkoztatás mindenki érdeke, és legyen közös érdek a teljesít­mény növelése is. A nagyobb tel­jesítményből mindenkinek több marad. Ma még elég jelentős a feketemunka aránya. Ennek sok­féle formája van: vagy egyáltalán nem jelenük be a foglalkoztatást, vagy éppen csak minimálbéren teszik ezt meg, a többit zsebbe fi­zetik. Hozzá kell nyúlni a szoci­ális rendszerhez is. Világos ösz­tönzőkre és feltételekre van szükség, hogy kevesebb legyen az érdekeltség a szociális juttatá­sok megszerzésére. Túl sokan vannak, akik tartósan csak se­gélyből élnek. Ezt látja az új ge­neráció is. Az embereknek tud­niuk és érezniük kell: munka nélkül nincs pénz! A magyar szociális ellátási rendszer vér- fagyasztó adatokat mutat. Az ak­tív munkavállalói korú emberek ellátása a legproblematikusabb. Számoljunk egy kicsit: rendsze­res szociális segélyben ma 210 ezren részesülnek. Az ő esetük­ben sokat segíthet az Út a mun­kához program. E szerint, aki nem tud dolgozni, az kap pénz­beli ellátást, aki dolgozhatna, de nincs munkája, rendelkezésre állási támogatást kap. De ha van munka, akkor dolgoznia kell. Ezért munkabér jár, de ha nem vállalja a munkát, akkor kiesik az ellátásból, s oldja meg a prob­lémáját úgy, ahogy tudja. Van 185 ezer aktív korú szociális já­radékos. Nekik legfeljebb 40 százalékos az egészségkároso­dásuk. Egy átlagos, 40-50 éves ember biztosan rendelkezik ek­kora károsodással. Ezzel még le­hetne dolgozni. Van 50 ezer olyan hölgy, aki ápolási díjat kap, közeli hozzátartozóját gondozza, de az ápolási díj mel­lett lehetne dolgozni. Van, aki legálisan, s van, aki feketén dol­gozik is. Aki nem akar dolgozni, az arra vár, hogy az otthoni ké­szenlétet munkaviszonyként is­merjük el. Van 45 ezer olyan gyet-es anyuka, aki három, vagy annál több 3-18 év közötti gyer­meket nevel. A gyermekek elhe­lyezése ugyan megoldható len­ne nálunk, de ők azért kapnak pénzt, mert főállású anyák. Van 30 ezer átmeneti járadékos, 57- 62 év közötti, és ehhez jön még 460 ezer korhatár alatti rok­kantnyugdíjas. Ez közel egymil­lió ember. Az a szociális ellátó rendszer, amely 1 millió aktív korú embernek pénzbeli ellátást ad, s nem foglalkoztatási lehető­séget, az rosszul van kitalálva.- A ő helyzetük nyugdíjasként sem lesz egyszerű...- Valóban, ők kevés szolgálati időt szereztek az elmúlt húsz év­ben. Kicsi szolgálati időhöz kis nyugdíj társul. Az ellátást meg kell oldani, de mégis az a jó, ha a rendszerben a 62 év felettiek szociális gondjaival kell foglal­kozni, s nem azokéval, akik dol­gozhatnának is. Ez társadalmi­lag elviselhetetlen.- Tolnában mit tapasztalt?- A szociális fóldprogram egé­szen komoly tanulságokkal szol­gált. A belecskai példa bebizonyí­totta, hogy az aktív korú embe­reknek minél több munkalehe­tőséget kell helyben, vagy a lakó­helyhez közel kínálni. Amit ed­dig tettünk országosan, az nem jó: nem CNC-esztergályost kell képezni a kis faluban, mert oda nem települ gépgyár, hanem olyan munkát kell szerezni, amit a helyiek el tudnak végezni. Er­re a mezőgazdaság jó alapot kí­nál. Felértékelődnek tehát a he­lyi kezdeményezések. Ugyanis az lehet a cél, hogy az adott sze mély a szociális jövedelme mel­lett egyre nagyobb részt kapjon az elvégzett munkájáért Ha a jö­vedelemben nő a munkáért ka­pott arány, az jó eredmény. Tartó­san csak szociális jövedelemből nem lehet életszínvonalat emel­ni. A társadalom ezt nem bírja és nem is fogadja el. Aki munká­ból él, és nem nő az életszínvona­la, az joggal háborodik fel.- Mi a megoldás?- Kedvezőbbé tesszük a ver­senygazdaság feltételeit, álla­milag, nagy programokkal kí­nálunk munkát a ma még nem dolgozóknak, vagy állást kere­ső embereknek. Nem látszat­munkákról, hanem értékte­remtő elfoglaltságról van szó. Olyanról, amely biztonságot ad. Sok jó ötlet és javaslat szü­letett már.- Mikor következnek a tettek?- Az Út a munkához program az év második felében kezdő­dik. Ekkora váltásra fel kellett készülni. Igyekeztünk meg­győzni a 3200 önkormányzatot, mert ez nélkülük nem valósul­hatna meg. El kell magyarázni, mit akarunk és miért, s persze a négyezres munkaügyi háló­zatot is fel kell készíteni. A köz­foglalkoztatási tervek készíté­se nagy népi mozgalom lett. Ez új lehetőség. Még az idén az ápolási díjon levők számára biztosítjuk a munkaviszonyt, de nem úgy, ahogy azt néhá- nyan gondolták. Nem azt akar­juk külön díjazni, aki otthon van készenlétben a hozzátarto­zója mellett, hanem abból a speciális helyzetből szeretnénk számára értéket teremteni, amelyben van: hogy ápol. Lét­rehoznánk egy nemzeti ápolá­si szolgálatot, amelyben azok vennének részt, akik 2-3 órára otthon hagyhatnák a gondo­zottjukat. Ok tehát feladatot vállalnának más emberek ellá­tásában is. Ezt akár a saját ott­honukban is megtehetik, vagy éppen kórházban, idősotthon­ban. Részt vehetnének olyan képzési programokban, ame­lyek nemcsak az elméleti, ha­nem a gyakorlati tudásukat is bővítenék. Ez segítene a to­vábbfoglalkoztatásban is, mert sajnos, ha az ápolt meghal, ak­kor alig van lehetőség az elhe­lyezkedésre. Nagy falatnak ígérkezik a csökkent munkaké­pességűek foglalkoztatásának megoldása. A legnagyobb lét­számú csoportokkal foglalko­zunk, s olyan lehetőségeket kí­nálunk, amelyek lehetnek ru­galmasak, akár szezonálisak, de .legalább lehetővé teszik munkajövedelmek szerzését. Ha munkaközeiben lesznek, aktuális tudásra tesznek szert, akkor lesz esélyük kitörni az inaktív világból.- Szakértők szerint közel van egymáshoz a legalacsonyabb munkabér és a legmagasabb segély, s ez rontja az esélyt..- Azt szeretnénk, hogy a jö­vőben csak azok kapjanak ki­zárólag pénzbeli ellátást, akik nem képesek munkavégzésre. Aki dolgozhatna, az 28 500 fo­rintot kap a rendelkezésre állá­si időre. Ez gyakorlatilag keve­sebb mint a minimálbér fele. Ez már nagy lépés! Tehát ezzel a munkára képes emberek ese­tében ez a probléma megoldó­dott, mert jelentős különbség alakul ki a munkával megsze­rezhető és a munkára várással megszerezhető jövedelem kö­zött. Akik pedig nem képesek dolgozni, azokról jövőben a szociális rendszer gondosko­dik. De csak azokról! ) /

Next

/
Thumbnails
Contents