Tolnai Népújság, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-03-08 / 10. szám
2009. MÁRCIUS 8., VASÁRNAP 7 INTERJÚ karrier Koltai Róbert nemzetközi vizekre evez: hollywoodi sztárral, londoni miliőben forgat. Eközben pedig folytatja színpadi sikereit, és úgy gondolja, saját történetekben mozog otthonosan. „TÖRTÉNETKITAÚLÓ EMBER VAGYOK” „Kreatív helyzeteket kell teremteni, ötleteket adni, hogy a színész jól érezze magát a szerepében. Én legalábbis - mint színész - ezt a munkamódszert szerettem meg.’’ Koltai Róbert előbb odaszól a pincérnek, hogy halkítsa le a tuctuczenét, és csak utána ül le az asztalunkhoz. De a pincér a fülünkbe súgja: ez már nem a rádió, hanem egy autó riasztója szól. Sietünk, Koltai Róbert este a Karinthy Színházban lép fel. Sűrű hónapok elé néz. Mézes Gergely- Új filmje nem csak itthon játszódik. Nem tart attól, hogy ingoványos terepre téved, ha elhagyja a kívülről-belülről ismert Magyarországot?- Ez egy mai magyar történet, két magyar srácról - Pindroch Csabával és Szabó Győzővel a főszerepben -, akik egy vidéki kisvárosban éppen elvesztik az állásukat. És miután véletlenül a kezükbe akad a legmenőbb európai chippendale-csapatnak szóló meghívó, azzal akarnak új életet kezdeni Angliában.- Hogyan talált rá erre a történetre?- Eredetileg a film egyik főszereplője, Pindroch Csaba tréfásan üzente, hogy rendezzek végre egy olyan filmet, amelyet az Északi-sarkon tudunk felvenni, mert nagyon szeretne eljutni oda. Végül Anglia lett a helyszín, de a kedvéért talán Izlandon is felveszünk néhány jelenetet. Félretéve a viccet, minden filmemben vannak személyes történetek. Hat éve Krk szigetén léptem fel magyar turistáknak. Az utánam következő műsorszám egy chippendale-show volt. Ilyet addig nem láttam, de nagyon kellemes meglepetés volt, hiszen amellett hogy profi show-t adtak, nemcsak humorosak voltak, de soha nem lépték túl a határt, amitől ízléstelen lett volna a produkciójuk. Másnap reggel összeismerkedtünk, és kiderült még az is, hogy kedvelik a filmjeimet. Ekkor jutott eszembe, hogy milyen jó lenne egyszer olyan filmet készíteni, amelyben ezt az érdekes szakmát legalább érintőlegesen közel lehet hozni a nézőhöz.- Az ő történetükről szól a film?- Nem éppen, de amikor a film történetén agyaltunk, beugrott nekem, hogy ez a két balfácán főszereplőnk lehetne akár chippendale-táncos is. Én alapvetően történetkitaláló ember vagyok. Kísérletezek, és ami megragad, abból történet kerekedik bennem.- Orosz Dénessel írta a forgatókönyvet, majd később be- - szállt az angol Ivó Marloh is. Nem zavarja, hogy átírják a történetét?- Ivó Marloh-t nem a gólya hozta, hanem a fiam, aki a film producere is egyben. Gábor nemcsak játékfilmekben vesz részt, hanem animációs filmekben is. Ő mondta, hogy van egy nagyon tehetséges angol fiú, aki forgatókönyveket ír. Szerintem alapvetően működött a közös könyvünk is Dénessel, de Marloh rámutatott, hogy a mi történetünk valójában három film alapját adja. És be kell vallanom, hogy Ivótól várjuk a többi között azt is, hogy az angol miliőt hitelesen hozza majd.- Ön is szerepelni fog a filmben?- Ez még titok előttem is, a véglegesen elfogadott forgató- könyvtől függ.- Hogy került Michael Madsen a képbe?- A filmben van egy nagy gengszterhálózat, annak az élére kerestünk egy nagyon veszedelmes fickót. A film társproducere, Füredi Zoltán kanadai magyar, ő ismerte meg Madsen menedzserét. Aztán Madsen elkérte a még alakuló forgató- könyvet, ami nagyon megtetszett neki. Ráadásul azóta jelezte, hogy aktívan kíván részt venni szerepe és az egész film alakításában. Külön öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy a Tarantinóval való közös munkája során rengeteget improvizált.- És kik lesznek a női szereplők?- Még nem tudom. Remélhetőleg nem sokára elkezdődnek a castingok, viszont ami biztos, hogy jelentős szerepet játszik Madsenen kívül a filmben Adrian Paul, a Hegylakó tévésorozat sztárja is. Az is biztató, hogy Madsen néhány nagynevű színész barátját megpróbálja becsalogatni a filmünkbe.- Két éve sikerült a fél Magyarországot megtréfálniuk, amikor elhíresztelték: megtalálták Álmos vezér nővérének a sírját. Kinek a fejéből robbant ki a „barcikai ősanya”?- Nem az én ötletem volt. Nekem ez az egész arra volt jó, hogy megtanultam, mit jelent a mediahack. Amikor ennyire nehéz megteremteni az anyagi feltételeket, akkor csak így lehet elérni, hogy a sajtó foglalkozzon a filmmel. Szerintem, aki ezt a szóösszetételt - barcikai ősanya!- komolyan tudja venni egy pillanatig is, az meg is érdemli. Mindenesetre vicces volt: találtunk szakembereket, álmuzeológusokat, aztán a barcikai ősanya bejárta az egész sajtót. Igaz, többször ezt nem lehet, és nem is szabad megcsinálni. Névjegy BUDAPESTEN SZÜLETETT 1943. december 16-án. 1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, de játszott a pécsi és a budapesti Nemzeti Színházban és a veszprémi Petőfi Színházban is. FŐBB FILMSZEREPEI: Indul- Jiri Menzel egy időben azért hagyott fel a filmezéssel, mert elege lett a pénzügyi kiszolgáltatottságból. Önnek kellett kompromisszumot hoznia már? Változott valamit a filmhez való hozzáállása az elmúlt évtizedben?- A forgatókönyv alakítgatása, a színészekkel való örömteli együttlét, az egész utómunka, a zene, a vágás, a hangkeverés már régebben is közel állt hozzám. Talán annyi változott, hogy az egyéb technikai környezetet is egyre inkább átlátom, például az operatőri munkát, a világítást, és adott esetben a producer szempontjait is.- Több filmjében is megeleveníti az ötvenes éveket, a politikai légkört, az elnyomást. a bakterház (1979), Csók, anyui (1986). filmjei: Sose halunk meg (1993), Szamba (1996), A miniszter félrelép (1997), Ámbár tanár úr (1998), Csocsó, avagy éljen május elseje! (2001), Világszám! (2004), Megy a gőzös (2007). felesége Pogány Judit, egy gyerekük született, Gábor. Napjainkról nem tervez hasonlót?- Én nem korrajzot készítek, hanem történeteket mesélek el. Igazából cs^k a Sose halunk meg! szólt közvetlenül az ötvenes évekről. A Csocsó, avagy éljen május elseje! végül is ma játszódik, egy srác emlékszik visz- sza a múltra. Viszont minél több saját élmény kerül a történetbe, annál otthonosabban mozog benne az ember. Ezekben a filmekben nagyon sok mésélniva- lóm volt, a szüléimről, a gyerekkoromról, Sztálinvárosról, színházi barátaimról.- Pörgős időszak elé néz. Hogy tudja majd összeegyeztetni a külföldi forgatásokat és a színházi szerepeit?- Remélhetőleg a színházat nem érinti majd a forgatás, ugyanis azt a nyári szünetben csináljuk.- A színházról sokszor elmondta már, hogy ön szerint az a jó rendezés, amely helyzetbe hozza a színészt. Ugyanígy gondolkodik a filmről is?- Igen. Kreatív helyzeteket kell teremteni, ötleteket adni, hogy a színész jól érezze magát a szerepében. Én legalábbis - mint színész - ezt a munkamódszert szerettem meg.- Október óta játsszák A Napsugár fiúk című Neil Simon- darabot a Karinthy Színházban, amelyet ketten rendeztek Szőke Istvánnal. Nem nehezítette meg a dolgát, hogy közösen kellett döntéseket hozni?- Egyáltalán nem, mert Szőke István a barátom, és az egyik legkedvesebb rendezőm, akivel Kaposvár óta, évtizedek óta dolgozunk együtt. A film kis jelenetekből áll össze, amiket ráadásul rögtön vissza is lehet nézni. De mivel én a színpadon vagyok, nagyon fontos volt, hogy egy olyan ember üljön odalenn, akiben százszázalékig megbízom. A darabot egyébként Galla Miklós kezdte el a mai színpadra igazítani, és amikor elkészült az első változat, még egy évig dolgoztunk rajta közösen. És mindig telt házzal megy.- Székesfehérváron is rendezett. Mégpedig A revizort. Aktuális üzenetek miatt választotta ezt a darabot?- Sosem gondolok ilyenre, mint mondtam: történeteket mesélek, ebben az esetben Gogol óriási történetét. Egy isten háta mögötti orosz kisváros velejéig korrupt előkelőségei, élükön a polgármesterrel, csúsz- nak-másznak, fetrengenek egy senkiházi álrevizor előtt. A komédia akár ma is játszódhatna, minden szava hátborzongatóan aktuális. Amikor a legjobban kacag a nézőtér, a polgármester, akit Mikó István zseniálisan alakít, a képünkbe vágja Gogollal: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” Ritka pillanat, egy költői-színházi zseni révén eggyé olvad a színtársulat és közönsége. Minél több saját élmény kerül a történetbe, annál otthonosabban mozog benne az ember. Filmjeimben nagyon sok mesélnivalóm volt, a szüléimről, a gyerekkoromról, Sztálinvárosról, színházi barátaimról. \ » » \ 4
