Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-06 / 31. szám

2009. FEBRUÁR 6., PÉNTEK - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ álláspont Lényegében egymillió ember fizet Magyarországon a termelő szférából adót és ők tovább már nem terhelhetők. Az országgyűlésben kétharmados többsége van a gyávaságnak. Az MDF volt már nehezebb helyzetben, de akkor is átment a betonfalon. A NÉP OKOSABB, MINT A POLITIKUSOK Értelmes áldozatvállalás és tisztességes párbeszéd nélkül nem lesz nemzeti felemelkedés - mondta lapunknak Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke. Ihárosi Ibolya - Lengyel lános Dávid Ibolya, az MDF elnöke Csengey Dénes születésének év­fordulóján járt Szekszárdon. Mi­előtt megkoszorúzta volna az író, politikus szülőházának emlék­tábláját, sajtóbeszélgetésen talál­kozott újságírókkal. Mi másról esett volna elsőként szó, mint a válságról.- A polgárok többsége jobban érzi, hogy váltásra és változtatás­ra van szükség, mint a parlamen­ti politikusok, akik közt kéthar­mados többségben van a gyáva­ság - mondta a pártelnök. - Évti­zedek óta szükséges reformokat kellene végre megoldani a ma­gyar országgyűlésnek. A válság- kezelést össze kellene kapcsolni a gazdaság élénkítésének hosszú távú programjával. A félszo­cialista költségvetés is akadályoz­za ezt, hiszen abból indul ki, hogy ennyi az örökölt működtetéshez szükséges kiadás, ehhez kell mérni a bevételeket, az adókat, járulékokat Szó sem esik a költ­ségvetés kiadásainak szükséges csökkentéséről és a gazdaság élénkítéséről. Rémisztő adatok­kal szembesülünk. A hárommil­lió hatszázezer munkavállalóból egymillió hatszázezer a minimál­béres, aki nem fizet személyi jö­vedelemadót Ha ebből levonjuk a közalkalmazotti, köztisztviselői szférát, amelynek a tagjai a költ­ségvetésből kapják a fizetésüket és oda fizetik vissza az adójukat, meg azokat, akik „a hol fizet, hol nem fizet” kategóriában mozog­nak, kiderül, hogy egymillió em­ber fizeti Magyarországon az adó­terheket. Hogy a tömeges méretű indokolatlan korkedvezményes nyugdíjba és rokkantnyugdíjba vonulásról ne is beszéljünk.- Az a bizonyos középosztály?- 'Az említett adatok szerint minden tizedik ember járul hoz­zá jelentősebb adóval az ország működéséhez. Az ő terheik már nem növelhetők, mert már most sem bírják. Számos vállalkozás már átment Szlovákiába, Romá­niába, Szlovéniába a kedvezőbb adózási feltételek miatt. Konzer­vatív politikusként az a vélemé­nyem, hogy minden erőnkkel megoldást kell találni arra, ho­gyan lehet egymillió ember te­herbíró képességét megtartani, és pár éven belül egymillió két- háromszázezerre növelni, a vál­lalkozókat mentesíteni a hatósá­gi „csicskáztatás” alól, hogy le­het az őket terhelő bürokráciát és adókat csökkenteni, munka­helyteremtésre és beruházásra ösztönözni őket. Ehelyett arról szól a politika, hogy demagóg ígéretekkel megnyerje annak a 3-4-5 millió embernek a szimpá­tiáját, akik többnyire a költség- vetés haszonélvezői.- Az áfa-emelést például meg­szavazza az MDF?- Azért létezik még a vidéki sajtó, amelynek minden olva­só fontos és a felmérések sze­repének a felértékelődését mutatják.- Valóban, s nagyon sokat kö­szönhetek annak, hogy a válasz­tási kampányokban a vidéki mé­dia áteresztőképessége, tárgyi­lagossága sokkal, de sokkal jobb volt, mint az országosé. Nagy energiával, rengeteg munkával rendületlenül dolgozunk azon, hogy elérjük azt a bizonyos em­lített egymillió embert, akiknek kötelességtudatára és felelősség- érzetére számítunk.- Mi a véleménye arról a vád­ról, hogy az MDF balra tolódik és szavazataival, vagy távol- maradásával rendre megmen­ti a Gyurcsány-kormányt?- Abban az orbáni logikában, amely szerint a szélsőjobbtól a balközépig egy pártot, vagy pártnak alárendelt szövetséget kell létrehozni, nem is mondhat­nak más. A kisgazdák, a keresz­hogy párbeszédre törekszünk, a világ legtermészetesebb dolga, a politika alapvető követelménye, lényege. A politika igazából a párbeszéd és a kompromisszu­mok művészete.- Már nemcsak pénzügyi és gazdasági, hanem bizalmi vál­ság is van.- Sokat tett a két nagy párt az elmúlt években azért, hogy ez a belső bizalmi válság kialakul­jon. Az utóbbi önző politikai ér­dekekre épített négy-öt év oda juttatott minket, hogy magyar magyarnak ellenségévé válik. A bizalmat gyorsan el lehet játsza­ni, és csak lassan lehet helyre­állítani. Először azokban az em­berekben kellene bízni, akik ké­pesek magukról és a környeze­tükről gondoskodni és nem az államban bíznak, nem az állam­ra várnak. Véget kell vetni an­nak a félszocialista világnak, amelyben milliók építenek ar­ra, ami alanyi jogon jár, ami vissza nem térítendő támoga­--------------- -------------------­A magyar parlamentben jelenleg kétharmados többsége van a gyávaságnak. ■■■■■ Az elmúlt években bebizonyosodott az is, hova vezet a mézesmadzag-politika- A százalékok és összefüggé­sek ismerete nélkül erre a kér­désre önmagában nem lehet vá­laszolni. Az MDF Nemzeti Adó- szabadság Program címmel le­tett egy csomagot az asztalra ta­vasszal annak érdekében, hogy a munkabért minél kevesebb te­her sújtsa, hogy megérje dolgoz­ni, a munkáltatónak pedig dol­gozókat alkalmazni. Pedig akkor még nem volt válság. Abban benne volt például az egykul­csos adót megelőző adóamnesz­tia is, ami számításaink szerint hetvenmilliárd forint bevételt je­lentene. Szakértők szerint 200, vagy akár 500 milliárdot is hoz­hatna, nem lehet ugyanis tudni, mennyi pénz van a párnák alatt és külföldön. Minden amnesztia igazságtalan, azonban az a kér­dés, milyen józan, gazdasági ér­vek szólnak mégis mellette. Ősz­szel pedig egyedül mi vettük ko­molyan a nemzeti csúcsot, ami­kor egy szigorú, de hatékony egyéves válságkezelő programot tettünk le az asztalra. Meggyőző­désem, hogy értelmes áldozat- vállalás és tisztességes, normá­lis párbeszédre épülő politika nélkül nem lesz nemzeti fel- emelkedés Magyarországon.- A takarékosság és a bürokrá­cia leépítésének eszköze lehet az önkormányzati reform is...- Ki kell alakítani a kistelepü­lések szakigazgatási centruma­it. Ennek a megoldásnak vannak is magyar hagyományai, mint például a járás, amely akkora te­rület volt, amelyet lovas kocsival egy nap alatt oda-vissza meg le­hetett járni. Ez nem azt jelenti, hogy a falvakban ne maradjon falugazdász egy-két emberrel, de az biztos, hogy közigazgatási, szakigazgatási szinten racionali­zálni kell. Az önkormányzati tör­vényt még 1990-ben alkottuk meg, amikor a parlamentből - egy-két település kivételével - kurblis telefonon hívtam fel a vá­lasztókerületem településeit. Ma már merőben más az infrastruk­túra és az internetvilág, és ez le­hetővé is teszi az ésszerű szak­mai-szakigazgatási központok kialakítását. Ezt azonban jól elő kell készíteni. Például a fölösle­ges, csak a bürokráciát növelő, vagy éppen az egymásnak el­lentmondó jogszabályok kiszű­résével. Az utóbbi négy évben nem is hallottam arról, hogy egy­általán folyna efféle munka a mi­nisztériumokban.- Érzi-e az átütő erőt, amely- lyel egyébként markáns üze­neteiket el tudják juttatni a címzettekhez?- Az MDF és általában a kis pártok nehéz helyzetben van­nak. Két korlátja van, hogy ter­mészetes verseny alakuljon ki a pártok között. Az egyik a kétpó­lusú médiabirodalom, a másik pedig a korrupció melegágya­ként szolgáló álszent és átlátha­tatlan párt- és kampányfinanszí­rozási törvény, amelynek re­formjáért az MDF évek óta küzd. Névjegy 1954. AUGUSZTUS 12-én szü­letett Baján. Férje közjegy­ző, két gyermekük született. Baján érettségizett, a pécsi JPTE-n szerzett jogi diplo­mát, 1985-ben letette az ügy\’édi szakvizsgát. 1993 ÉS 1997 KÖZÖTT OZ MDF Tolna megyei elnöke, 1996 márciusától a párt országos elnökségének tagja, 1999. ja­nuár 30-tól az MDF elnöke, 1990 óta országgyűlési képvi­selő, 1994-1998 között jrak­cióvezet&hefyettes, 1998. júli­us és 2002. május között igazságügyi miniszter. 2002. május 15-től 2004. novem­ber 8-ig az Országgyűlés al- elnöke, a házbizottság tagja, decembertől a megszűnésig frakcióve­zető-helyettes. 2002- től 2004-ig az Euró­pai Parlament dele­gált tagja. 2006. május 30-tói a mentel­mi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizott­ságban dolgozik. ténydemokraták és a nemzeti fó- rumosok lenyelése után már csak az MDF maradt meg. Hogy a jobboldali egypárti teóriájuk igaz legyen, mindenáron át akarják helyezni az MDF-et a baloldalra. Büszkén vállalom konzervatív jobbközép progra­munkat, de az biztos, hogy mi a jövőben sem veszünk részt de­magógiában, gyűlölködésben. Nem akarunk még annak a gon­dolatával sem megbarátkozni, hogy aki nincs velünk, az elle­nünk van, aki nem fúj egy követ velünk, az az ellenség embere. Nem fogadjuk el, hogy kétféle ember van, az enyém meg a ti­ed, a szeretlek meg a gyűlöllek, a fekete meg a fehér és nincs köztes állapot, valamint hogy a másik álláspontját nem kell fi­gyelembe venni. Ez a korlátolt szemlélet juttatta ilyen mélyre az országot, s ez sajnos leszivá­rog az önkormányzatokba, a mindennapokba is. Az pedig, Az MDF újra átmegy majd a betonfalon tás, és ami segély - munka nél­kül. Mindezt a közösen befize­tett adónkból.- Azt mondta, hogy a parla­mentben kétharmados többsé­ge van a gyávaságnak. Mit kellene tenni, hogy ez az arány megváltozzék?- Az emberek okosabbak, mint a politikusok. A felméré­sek tanúsága szerint az állam­polgárok nyolcvan százaléka tudja, hogy alapvető reformok­ra van szükség, mi több, maga is reformot akar. A politika vi­szont csak arra figyel, nehogy egy következő választáson vala­mely társadalmi réteg nemtet­szését magára vonja. Ezért felál­dozza az ország érdekeit, s köz­ben már nemcsak az Unió, de a térség sereghajtóivá váltunk. A megkérdezettek 39 százaléka vállalna anyagilag is áldozatot azért, hogy ez az ország lábra álljon, és normális közösség le­gyen. Ahhoz, hogy a politiku­sok változtassanak, többet kel­lene az emberekkel találkozni­uk, beszélgetniük. A bátor, gyors döntések meghozatala egy válság közepén nem erény, hanem kötelesség.- Mire számít az uniós parla­menti választáson, lesz az MDF-nek képviselője?- Nem ülnék itt, ha ebben nem hinnék vakon. Voltunk már en­nél nehezebb helyzetben is, és mégis átmentünk a betonfalon, sikerült az európai választás és az országgyűlési is. Biztos vagyok benne: az előttünk álló választá­sok azt fogják erősíteni, hogy a hazai többpártrendszer nem azo­nos a kétpártisággal. A kétpárti populizmusra pedig egyre keve­sebben vevők.

Next

/
Thumbnails
Contents