Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-02-01 / 05. szám

2009. FEBRUÁR 1., VASARNAP 7 INTERJÚ üzletember Gerendái Károly lassan kinövi az országot: a Sziget egyik szülőatyja rengeteg vállalkozásba belefogott már, most a környező országokban szervezne fesztivált. „A PÉNZ IGENIS BOLDOGÍT, ARRA VAN” Gerendái Károlyt válasz­totta az Ernst and Young testületé a tavalyi év leg­sikeresebb üzletemberének. A Sziget szülőatyja szerint ez az idő nem kedvez az ilyen elismeréseknek. Mézes Gergely - Takács Zoltán- Illusztris társaságba került, Demján Sándor és Csányi Sán­dor után választották önt az Év üzletemberének. Megnézte, kik kapták meg ön előtt ezt az el­ismerést?- Természetesen. Nagy meg­tiszteltetés ez a díj, de azt kell mondjam, nem a legjobb időben kaptam meg. Ebben a gazdasági környezetben nagy felelősséggel jár. Ráadásul Magyarország ed­dig sem volt vállalkozóbarát or­szág. Kaptam egy díjat, és ettől még többen irigyek rám, olyanok is megutálnak, akik eddig nem is hallottak rólam.- Ironikus, hogy akkor kapta meg az elismerést, miután el­adta részét az Econet- csoportnak. Vagy netán épp ezért?- Ezt azoktól kellene megkér­dezni, akik a díjról döntöttek. Annyi történt, hogy öt év alatt ki­vásárol minket egy tőzsdei cég, amivel párhuzamosan mi is társ- tulajdonosok lettünk ebben a vál­lalkozásban. Ide tartozik a Szige­ten kívül az Est Média és a Radio Café is. Részünkről ez előre­menekülés, nem klasszikus adás­vétel. Vállaltuk, hogy öt éyig min­denképp mi visszük tovább a cé­get, utána pedig eldönthetjük, akarjuk-e folytatni, vagy sikerült kinevelni a megfelelő menedzs­mentet.- Ebben az Econetnek mi az üzlet?- Növekedni akarnak egy olyan területen, amelyben fantá­ziát látnak. Ez a legnagyobb hazai rendezvénysorozat, érthető, hogy ezt választották. És az is érthető, miért akarják, hogy maradjunk: aki ért a tőzsdéhez, az nem biztos, hogy ért a fesztiválszervezéshez.- Említette, hogy előre­menekültek. Miért?- Nem vagyok látnok, tehát nem a válságot éreztem meg, in­kább arra jöttem rá, hogy a Sziget önerőből már nem tud hova fej­lődni. így pedig mi is terjeszked­hetünk: felvásárolhatunk meg­lévő rendezvényeket, létrehozha­tunk újakat. Magyarországon túl sok a rendezvény, szomszédaink­nál nagyobbak a lehetőségek.- Hol terjeszkednének?- Leginkább Horvátországban, ahol még nincs komoly fesztivál. Már folynak a tárgyalások, remél­hetőleg 2010-ben lesz is belőle va­lami. Gondolkozunk Szlovéniá­ban, Szlovákiában is. Minden az adott piactól függ, Szerbiában pél­dául nyilvánvaló, hogy nincs ér­telme az Exit fesztiválnak konku­renciát csinálni, azt viszont nem hiszem, hogy fel lehetne vásárol­ni. Szlovákiában azonban van egy olyan rendezvény, amelyből sok­kal többet ki lehetne hozni. Arra hajlanék, fogjunk össze a mosta­ni szervezővel, csináljuk meg együtt. .Egyszer fura figurák kerestek még, leraktak az asztalra egy halom pénzt, hogy megvennék a Sziget vendéglátásának a jogát. De nemet mondtunk.'- A díjat odaítélő bizottság hungarikumnak nevezte a Szigetet. Valóban az?- Nem én neveztem annak, te­hát nehezen adhatok magyará­zatot. Sok fesztivál van a világ­ban, de egyik sem ilyen, mint a Sziget. Különleges, szép, köny- nyen megközelíthető a helyszín, lehet helyben sátorozni, rendkí­vül széles a szolgáltatás- és prog­ramkínálata - ettől nevezhető hungarikumnak. És sajnos attól is, hogy mennyit kellett küzdeni érte. Nyugat-Európában az em­berek elfogadják a nehézségeket, akár a zajt is, mert tudják, a ren­dezvények jót tesznek a város­nak. Tőlünk azt várják el, hogy úgy szórakoztassunk több száz­ezer embert, hogy a rendezvény helyszínétől 300 méterre már ne is legyen érezhető. Ezzel egy bizonyos szinten túl nem tudunk mit kezdeni. Ahogy azzal sem, ha politikusok a népszerűségük növelése érdekében parádéznak a Szigeten, vagy támadnak ben­nünket.- Vannak emblematikus arcai a Sziget-ellenes politikai erőknek. Velük, például Tarlós Istvánnal, milyen a viszonya?- Tarlós Istvánnal a személyes viszonyom egészen jó. Ő felis­merte és ki is használta a Sziget­ben rejlő médialehetőségeket, ennek kapcsán lett országosan ismert. Elfogadom, legtöbbször a dolgát végezte, amikor a kerüle­tében lakó emberek érdekeit védte. Ma már a III. kerülettel harmonikus a viszonyunk. Fu­rább a helyzet a IV. kerülettel: ők azt akarták elérni, hogy este egyáltalán ne legyenek progra­mok, ami a fesztivál értelmét kérdőjelezné meg. Kemény meccs volt, most már van egy elsőfokú ítélet, amely nekünk adott igazat.-' MFkellett ahhoz; hogyha fesz­tivál létrejöhessen? Szerencse?- Igen, az is. lókor voltunk jó helyen. A rendszerváltás után még más volt a közhangulat, vol­tak lehetőségek, és nem tettek di­rekt keresztbe egymásnak az em­berek. Akkoriban koncertszerve­zőként Müller Péter Sziámi zene­karával jártam az országot, és a velem egykorúak arról panasz­kodtak, hogy nem találják a he­lyüket. Egy EFOTT-fellépés kap­csán Péterrel arról beszélget­- Hogy lehet, hogy a Sziget a kilencvenes évek végéig nem termelt nyereséget?- Ez így nem igaz. Az viszont igaz, hogy a második évben akko­ra hiánnyal zártunk, hogy az adósságainkat csak 1998-ban sikerült kifizetni.- Az elején hogyan sikerült rábeszélni a hitelezőket, hogy a veszteség ellenére engedjék megcsinálni a következő évet is? Szekfű Balázs hozta a lakást, amelyben az iroda volt, Müller Péter a kapcsolatait, én meg azt az 500 ezer forintot, amit a család adott. tünk, milyen lenne az ideális „kultúrnyaralás”. Az viszont eszünkbe sem jutott, hogy ne­künk kellene megcsinálni. Ami­kor megosztottuk az ötletet az ön- kormányzat egyik emberével, azt mondta, remek, de miért nem csináljuk meg mi. Belevágtunk. Az első fesztiválra 43 ezer ember jött el, a másodikra 143 ezer. Abban az évben az EFOTT-on 25 ezren voltak.- Előremenekültünk. Azt mondtuk, hogy itt van 18 millió forint mínusz - ami 1994-ben óriási pénz volt -, ha adtok még lehetőséget, akkor talán ki tudjuk fizetni. Beverhették volna az or rom, akkor sem lett volna miből fizetni. 23 éves voltam, se kocsim, se lakásom nem volt.- Akkor ráment a családi vagyon? Névjegy 1970-ben született Budapesten. 1986-ban elköltözött otthonról, azóta dolgozik. 1993-ban Müller Péter Sziámi­val szervezte az első Szigetet. Nevéhez fűződik az erdélyi Fél­sziget, a soproni Volt Fesztivál, a Balaton Sound. 2005-ben életre hívta a Szere­tem Magyarországot Klubot. harmadik házasságában él, két gyermeke van (áprilistól három).- Egyikünknek sem volt vagyo­na, úgy alakult a cég, hogy min­denki hozott bele valamit. Szekfű Balázs hozta a lakást, amelyben az iroda volt, Müller Péter a kap­csolatait, én meg azt az 500 ezer forintot, amelyet a család adott, hogy vegyünk belőle egy ön- kormányzati lakást, mivel a fele­ségem terhes volt.- Ő hogy viselte a feszültséget?- Támogatott, igaz, azt egyi­künk sem gondolta, hogy ilyen sokáig nem látjuk viszont a pénzt. Akik ismertek, tudták, mennyire megszállottan tudok dolgozni. Van bennem egy nagy adag felelőtlenség, de ha kell, át­megyek a falon is. De csak akkor, ha tudom, mi van a fal másik oldalán.- Több házassága is ráment a Szigetre.- Kettő. De egyik sem a kocká­zatokra, hanem a munkamá­niámra. Azóta sokat változtam, mondhatni benőtt a fejem lágya.- Rockzenei környezetben él, sikeres üzletember. Hogy lehet, hogy nem iszik alkoholt, sőt nem is csajozik?- Hogyan él egy sikeres újság­író? Nem szabad sztereotipizálni. Nem iszom, mert nem szeretem az alkoholt, és nem csajozom, mert kiegyensúlyozott a magán­életem. Persze nekem is van elég bajom: rengeteget dohányzom, kövér vagyok, keveset mozgok. De igyekszem, hogy harmóniá­ban legyek saját magammal, ha ez hiányzik, akkor kellenek az egyéb pótszerek, nem?- A pénzzel milyen a viszonya? Szenvedélyes?- Ez az, amit a legkevésbé szok­tak megérteni. Szerintem a pénz igenis boldogít, hiszen erre talál­ták ki. De soha nem az ambicio­nált, hogy mennyi pénz van a számlámon.- Miért indított újabb vállalko­zásokat? A Sziget nem elég?- Ha csak abból lenne a megél­hetésem, állandóan ellentmon­dásokba kerülnék. Például ha egy olyan programról kell dönteni, amely ugyan pénzt nem hoz, vi­szont színesebb lesz tőle a kíná­lat És persze sok olyan vállalko­zásom is volt, amin csak bukni lehetett, de megcsináltam, mert hittem benne. Ilyen volt a Wan2 magazin, a Sziget TV, a Kultiplex. Valamiből viszont meg kell keres­ni a költséges hobbivállalkozá­saimra a fedezetet.- Mit ért azon, hogy benőtt a feje lágya?- Régebben minden rajtam ke­resztül futott. Ma már az egyes részegységek sokkal nagyobb önállósággal működnek, mint ko­rábban. Ugyanakkor teljesen el­engedni sem szeretném a feszti­vált, hiszen mégiscsak az én gye­rekem. Szoktam is mondani, hogy Sziget lenne nélkülem is, csak nem ilyen.- Sokan visszasírják a régi idő­ket, amikor még családiasabb volt a fesztivál.- Ez törvényszerű. Aki a csalá­dias Szigetet szerette, az csalódni ' fog, ha 300 ezren veszik körül. Sokszor megkérdezem a panasz- kodókat: akkor mi volt jobb? A program, a szolgáltatások minősége? Mindenkinek nem tudunk megfelelni.- Az alvilággal sosem kellett alkut kötnie?- Egyszer fura figurák keres­tek meg, leraktak az asztalra egy halom pénzt, hogy megvennék a Sziget vendéglátásának a jogát. De a táskában lapuló pénzen kí­vül nem sok alvilágit látok ebben: természetes, hogy egy jól futó üzletbe mások is be akarnak szállni. Végül nemet mondtunk. Talán szerencsénk is volt, a Sziget hamar akkorára nőtt, hogy már megvédett minket a nyilvánosság és a tömeg.- Számos civil kezdeményezést indított el, a Szeretem Magyar- országot mozgalmat, a Média­uniót.- Azért indítottuk el a Szere­tem Magyarországot, mert zavart, hogy bárhova megyek, minden­hol panaszkodnak az emberek, de nem tesznek semmit, hogy másképp legyen. Sikeres közéle­ti szereplőkből létrehoztunk egy társaságot, ahova okos emberek, szakértők járnak beszélgetni, akik panaszkodás helyett a való­di problémákra mutatnak rá, megoldásokat keresnek. Sajnos amikor 2006 őszén kitörtek a za­vargások, mi pedig kiálltunk az­zal, hogy Magyarország nem ilyen, mutassa meg magát a bé­kés többség, akkor a miniszter- elnök is elkezdett csendes több­ségről beszélni. így sokak szemé­ben mi a kormány szekértolóinak tűnünk ma is. Ennek ellenére ma is aktívak vagyunk, több izgalmas kezdeményezésünk is megvaló­sult, a Médiauniótól a városligeti KRESZ-park felújításán át az AdóKapó önsegélyező portálig. Kis lépések, de így legalább nem érez­zük magunkat tehetetlennek. w 1k I

Next

/
Thumbnails
Contents