Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-27 / 49. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2009. FEBRUÁR 27., PÉNTEK Akit még Londonba is visszavárnak szabás-varrás Bátran vállal külföldi munkát, bár idegen nyelvet nem beszél NYUGDÍJASOK Ma sem okoz neki problémát az utazás az ismeretlenbe. Mindig tudja, kit kell megszólítani, ha esetleg baj van. I Elismerés, ha elégedettek a munkájával 10 HÍRSÁV Három város nyugdíjasai szerveznek programot szekszárd Az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület bajai, szekszárdi és tolnai csoportjának tagjai gyakran vesznek részt közös programokon. Ma Szekszárdon találkoznak, körülbelül negyvenen. Megnézik a Mun- kácsy-kiállítást és a Babits- házat. Azt követően a szekszárdiak klubhelyiségébe mennek egy kis beszélgetésre és uzsonnára, (wg) Sétával kötötték össze a tárlatlátogatásokat HA MÁR Szekszárdra utazott, három helyre is ellátogatott kiállítást nézni a Tolnai Nyugdíjas Érdekszövetség huszonkét tagja a múlt héten. Lugosi Lajosné szervező elmondta: a kirándulás apropóját ti Munkácsy-kiál- lítás adta. Többen közülük más városban látták már a tárlatot, de a szekszárdi rendezés különösen tetszett nekik. A Művészetek Háza után a régi vármegyeházán levő kiállításokat nézték meg, majd a Babits-emlék- házat is felkeresték, (sk) Nőnapi ajándékműsorra várják a nyugdíjasokat tavaszváró Nőnapi ajándékműsorára várja Szekszárd város és környéke nyugdíjasait a Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Központ Nyugdíjas Tagozata - tájékoztatta lapunkat Zádor Béláné, a rendezvény szervezője. A Babits Mihály Művelődési Házban március 6-án 14 órakor kezdődő programon többek között a Bartina Néptánc Egyesület, a Tücsök Zenés Színpad és az Ifjú Szív Táncegyüttes is fellép, (hé) Zádor Béláné Mióta nyugdíjba ment, Németországban, Angliában, Belgiumban is dolgozott már varrónőként a tolnai asszony. Mindenütt kitűnően feltalálja magát, bár idegen nyelvet nem beszél. Steinbach Zsolt Az elmúlt bő másfél évtized alatt mondhatni világutazóvá vált Bucherné Lehőcz Elvira. A most hatvannyolc éves tolnai asszony harminckét évet egy munkahelyen, a szabó szövetkezeméi dolgozott Egy ilyen állás nem feltéüenül kecsegtet világlátási lehetőségekkel, az ő esetében mégis ez történt Az első külföldi útja is szakmai jellegű volt: egy nemzetközi divatbemutatón vett részt, Moszkvában, ahol két hetet töltött Az igazi kihívás azonban nem sokkal később, 1992-ben érte. Főnöke megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve kimenni Vietnamba, egy ottani varrodába, gyártásvezetőnek. Volt kedve. Közel egy évig dolgozott a távol-keleti országban, ahonnan zömmel Szép emlékeket őriz: kedves emberek, jó ellátás, és például egy fantasztikus szilveszteri tűzijáték. Hazafelé egyedül utazott repülővel, szingapúri és frankfurti átszállással. Nem csoda, hogy ma sem okoz neki problémát az utazás az ismeretlenbe. Vietnamból való hazatérte után két hónappal aztán már Ukrajnába ment kiküldetésre. Ott is különféle ruhaneműket gyártattak a kinti gyárakban. Rövidebb megszakításokkal három évet töltött keleti szomszédunknál, több városban is. Az ottani élményei már nem voltak annyira pozitívak, a nagy szegénység, a hideg, sok helyen a tisztaság hiánya rányomta a bélyegét a hangulatára. Az ukrán kiküldetés után, 1996- ban nyugdíjba ment De a külföldi „kalandozások” folytatódtak. Ismerősi ajánlások révén 1997-ben Németországba hívta varrni egy jugoszláviai magyar, akinek Mannheimben volt egy üzlete. Lakást kapott és jó fizetést. Kisebb megszakításokkal több mint egy évig dolgozott ott. Aztán a vállalkozó nyugdíjba ment, ez a lehetőség megszűnt. De lett másik. 1 Elvira ugyanis Németországban megismerkedett egy Magyarországról származó tanárnővel, aki kétszer is kihívta magához dolgozni: a barátnőinek varratott Elvirával, aki ezért lakást, ellátást és jó órabért kapott. Mindehhez tudni kell, hogy Elvira nem beszél idegen nyelvet. Csak a legfontosabb udvariassági fordulatokat és a varrással kapcsolatos szakszavakat ismeri. Viszont általában volt a környezetében, aki tudott magyarul. Ha pedig nem, valahogy- A KÜLFÖLDRE JÁRÁSOMNAK természetesen van egy anyagi része - mondta Elvira. - Hiába kaptam az utolsó években, a külföldi munkám idején a fizetésemet dollárban, az nem számítod bele a nyugdíjamba, ami most 52 ezer forint Igaz, van egy lakásom, de egyedül vagyok és azt is fenn kell tartani Az igazán jó ebben az egészben viszont az, hogy ha visz- szahívnak valahova, akkor az azt jelenti, hogy még ér valamit a munkám, hogy elégedettek velem. Ez nekem elismerés és nagyon jó élmény. És persze közben világot is látok. a családtagjaim, persze, szeretnék, hogy idhon is legyek, de soha nem akartak lebeszélni, vagy visszatartani. BUCHERNÉ LEHŐCZ ELVIRA 1941-ben születeti Fácánkertben. Végzettsége női szabó. A Szekszárdi Szabó Szövetkezet tolnai részlegénél dolgozott. Elvált. Két fia és hat unokája van. mindig megérttette magát. Átmeneti szünetet a külföldre járásban az hozott, hogy Tolnán nyitott egy üzletet. Rengeteg munkája volt, egyedül azonban ezt sokáig nem bírta, munkatársat pedig nem talált, így a vállalkozást befejezte. Viszont elkezdte böngészni az újságokat. Talált is egy hirdetést: „Női szabót keresek Londonba, nyelvtudás nem szükséges.” Jelentkezett, felvették. így került ki 2002- ben Londonba, egy zsidó családhoz, ahol a família baráti körének varrt. Angol divatlapokból nagyon szép ruhákat készített. A magyarul tudó svájci nagymamával az elején két napig mindent megbeszéltek, amikor pedig a néni már nem volt ott, Elvira, ha kellett, szótárral kommunikált. A külföldi utak aztán Elvira egészségügyi problémája miatt egy ideig szüneteltek. Amikor meggyógyult, 2007-ben ismét hívták Londonba. Akkor úgy tapasztalta, hogy néhány év alatt sokat változott a világ. Addig mindig nagyon rendes embereknél volt, akiknél minden úgy történt, ahogy előre megígérték. A 2007-es londoni munkavállalás azonban másmilyennek bizonyult. Több helyen is dolgozott, akadt, ahol nem akartak neki fizetni. Megfogadta azonban, hogy nem jön haza pénz nélkül. És bár egyedül volt, egy ismeretlen, idegen metropolisban, mégis talált magának más munkát, és tényleg haza tudott hozni egy nagyobb összeget. Legutóbb, tavaly Belgiumba hívták. Itt sem úgy alakultak a dolgok, ahogy ígérték. Végül egy menyegzőre készülő családhoz került, ahol hónapokon át a rokonság esküvői ruháit varrta. Nemrég, február 3-án jött haza. Hívják vissza, mert lesz még egy esküvő a családban. Közben pedig Londonból is kapott egy telefont: oda is visszavárják. Ilyen lagzi még nem volt a fácánkerti klubban Az egyesületben nincs helye a politikának számadás Fiatal a szervezet, de máris vannak hagyományaik Fácánkertben már 14 éve működik nyugdíjasklub, de jelmezes összejövetelt eddig még nem sikerült szervezni. A hétvégi farsangi mulatság sikerét tekintve azonban a folytatással talán nem lesz gond. Ekkor ugyanis falusi lagzit csaptak, melyen Baranyai Lajosné és Kovács Imréné „esküdött egymásnak örök hűséget” - tájékoztatta lapunkat Fuchs Ferencné klubvezető. A ceremóniát, és a vőfélyek vicceivel, verseivel színesített elmaradhatatlan lakodalmi vacsorát követően, természetesen felszeletelték volna a menyasszonyi tortát. Mivel az hungarocellből készült, az ifjú - hetven éven felüli - pár is kénytelen volt a vendégek tortáiból falatozni. Már éppen a menyasszonytáncra készültek, amikor „váratlan” vendégek lepték meg az ünneplőket: egy apáca, egy barát, egy koszorúslány, egy takarítónő, egy menyecske, egy utcalány, valamint egy takarítónő személyében. Végül egy javasasszony is csatlakozott, kicsi gyermekével. Közben a konyhán a brazil szakácsnő és segédje belekezdett a farsangi fánk gyártásába, ami feltette a koronát az eseményre. Miután ezt elfogyasztották, tekintettel az ifjú pár éjszakai programjára, szépen hazament a násznép. ■ H. É. ■ Hetvenen felül jár az iQú pár. madocsa Első teljes évét értékelte a madocsai nyugdíjasklub. A 2007 nyarán alakult szervezet változatlanul igen aktív. A napokban tartott közgyűlésen elhangzott beszámoló szerint tavaly hat- vanhárman fizettek tagdíjat, most 67 főt számlál a társaság. A tagdíj az önkormányzattól, a paksi atomerőműtől és a Madagro Kft.-től kapott támogatással egészült ki. A pénzből - mint Tarczal Jánosné elnök elmondta - kirándulásokat szerveztek, illetve az óvodásoknak, Iskolásoknak ajándékot készítettek. Hagyomány - ha lehet ilyent mondani egy ilyen fiatal egyesület életében -, hogy húsvétikor, mikuláskor megajándé'3 § Tarczal Jánosné klubvezető kozzák és meglátogatják a gyerekeket. Ezt folytatni szeretnék, akárcsak a faluban végzett munkát, parkosítást, hősi sírok ápolását. Tarczal Jánosné beszámolt róla, hogy sikeres volt a faluszépítésben vállalt szerepük, buszmegállókat díszítettek, illetve a közös programokon való részvételük. A templomfelújítás támogatására szervezett adventi vásárra saját pénzből vett alapanyagból lángost sütöttek, azt eladták. Hatvanháromezer forintra tettek így szert, ezzel támogatták a nyugdíjasok a templomfelújítást. A farsang sem múlhatott el nélkülük. Ezúttal fánkkal örvendeztették meg a mulatozókat, illetve 19 csomagot készítettek, mint szponzori ajándékot. A klub vezetője elmondta, hogy a hozzászólások azt tükrözték, hogy a tagság elégedett munkájával. Mégis érte kritika, igaz nem az egyesületen belülről. Azt kifogásolták, hogy az MSZP választókerületi elnökségének tagjaként politikai szerepet vállalt. Ez azonban - szögezte le - egyértelműen elválasztható a nyugdíjasklub élén végzett munkájától. Az egyesületben nincs politika, tette hozzá. A pártfunkciót, mint mondta, azért vállalta, mert nagyon szeret foglalkozni az emberekkel és szeretne megragadni minden lehetőséget azért, hogy a közösségért tegyen. ■ Vida Tünde ft « 4 >
