Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-02-15 / 07. szám

2009. FEBRUAR 15., VASARNAP 7 INTERJÚ műsorvezető Pálffy István a Panoráma műsorvezetőiéként tért vissza a köztévé képernyőjére. Szeretett volna londoni tudósító lenni, de ezt a tervet a válság miatt el kellett halasztani. PÁLFFY: „ELVÁROM A BOCSÁNATKÉRÉST’ Pálffy István visszatér a képernyőre, igaz, nem a Híradót, hanem a Panorá­ma című külpolitikai mű­sort vezeti majd. A botrá­nyok azonban nem csitul­nak: most épp a bíróság­ra készül, négymillió fo­rintot követel Friderikusz Sándortól, amiért a show­man szerinte megrágal­mazta őt. Mézes Gergely-Takács Zoltán- Valóban ön kért egy évvel ezelőtt fizetés nélküli sza­badságot, vagy elküldték „pihenni”?- Én kértem ezt, mert más jel­legű feladatok vártak rám.- Egy időben arról is cikkez­tek, hogy a Pálffy 2,4 millió forintot kap, amikor elvi­leg fizetés nélküli szabadsá­gon van.- Erről minden józanul gon­dolkodó ember tudta, hogy ka­mu. Ezt a hírt egy bulvárlap írta meg, majd másnap kénytelen volt az igazságot is közzétenni. Ki keresett 2002-ben ennyit a szakmában Magyarországon? Senki. Ma pedig pláne nem. Az igazság az volt, hogy ennek a tö­redékéért dolgoztam egy külföl­di tudósítói hálózat fejlesztésén.- Egyesek meggyőződéssel ál­lítják, hogy a politika félreállí­totta, mert jegyzetében bur­koltan a kormányt bírálta. Mit gondol erről?- Akik ismernek engem - akár személyesen, akár a köny­veimen keresztül - pontosan tudják, hogy a közélet ügyei fog­lalkoztatnak, de politikai témák­ban nem nyilvánítok véleményt! Ezt a kettőt élesen el kell válasz­tani egymástól, tudni kell határ­vonalat húzni a közélet és a poli­tika között. Például a könyveim­mel is éppen az a célom, hogy kapcsolatot hozzak létre embe­rek, kultúrák és értékek között. Ismerem a viszonyítási pontokat, és szeretném, ha a partnereim az idegenben, szomszédságban vagy távoli vidékeken rajtam ke­resztül egymásra találnának. Szükség van arra, hogy tudas­suk másokkal is, milyen értéke­ink, milyen kulturális hagyomá­nyaink vannak, és hogy azok mi­képp élnek az emberekben.- Visszatérve: mit gondol ar­ról az elvárásról, hogy aki hí­reket olvas, az ne fűzzön hoz­zá kommentárt?- Nem is hallhattunk még olyat, hogy egy híradós kom­mentálta volna a Híradót. Egyéb­ként érdekesség, hogy pél­dául Németországban Ulrich Wickert, a köztévé egyik emb- lematikus hírolvasója könyvei­ben rendszeresen tárgyal köz­életi kérdéseket. Olyan ügyekről ír, mint a korrupció, a beván­dorlók helyzete, vagyis csupa olyan témáról, amely igazán érinti és érdekli a németeket. Mégsem néz rá senki ferde szemmel, mert elmondta a véle­ményét, netán vitát gerjesztett. A vita pedig egyáltalán nem ne­gatív dolog, sőt. „A közélet ügyei foglalkoztatnak, de politikai témákban nem nyilvánítok véleményt! Ezt a kettőt élesen el kell választani egymástól. Tudni kell határvonalat húzni közöttük.'- Ön például az egyik sokat vitatott interjújában azt állí­totta, hogy a híradásokban szereplő hírek fele nem igaz. Fenntartja állítását ma is?- Ez egy fatális és szerencsét­len félreértés volt. Nem azt mondtam, amit belemagyaráz­tak, és kisarkítottak belőle. Ez a rossz beidegződések eredmé­nye. Pontosan erről szólt a 2007- es IPI-konferencia egy része is Isztambulban. Évente két nem­zetközi hírkonferencián is - hol panelvezetőként, hol vendég­ként - részt veszek, az ott szer­zett ismereteimet, tapasztalatai­mat hazahozom, és itthon segí­tem vele a saját és kollégáim munkáját. A cél, hogy való vi­lágról szóljanak a tudósítások, első kézből. Ahogy az MTV-nél ez például gyakorlat. Ehhez kell egy olyan tudósítói hálózat, amely közel van ahhoz a világ­hoz, amelyről híreket közöl.- Éppen egy ilyen külföldi tu­dósítói hálózat kiépítésén dol­gozott az utóbbi fél évben, ám a tervekből nem lett semmi. Miért?- Az MTV-nek már most kivá­lói tudósítói vannak két világvá­rosban is, Brüsszelben és New Yorkban. Ennek a fejlesztése lenne, ha az európai nagypoliti­kára, közéletre, kultúrára ható további helyszíneken, Párizs­ban, Berlinben, Londonban, Moszkvában is lenne állandó helyszíni tudósító. Ahhoz hogy a néző teljesebb képet kapjon, a helyszínen kell lenni. És akkor még nem beszéltünk Ázsiáról. Nagy fájdalom, hogy el kellett halasztani a tudósítói hálózat ki­építését az ismert gazdasági kö­rülmények miatt.- Ön lett volna a londoni tu­dósító?- Ezt én nagyon szerettem vol­na, nem titok. De nem is mond­tam még le róla. Gyerekkorom­ban három évet éltem London­ban, mert apám a külszolgála­ton dolgozott. Tudom, hogy még visszatérek oda. Ha jól alakul­nak a pénzügyi lehetőségek, ak­kor akár már 2010-ben.- Úgy véli, hogy két év alatt lecseng a pénzügyi válság?- Csak bízom benne, hogy ja­vul a helyzet. Ehhez persze az is kell, hogy ne minden a válságról és az abból fakadó ijedtségről stóljon. Minél többen lépnek túl a mostani bénultságon, vagyis beruháznak és innovatív megol­dásokat keresnek, annál hama­rabb lesz vége ennek az alagút­nak. A legmélyebb válságokból mindig azok jöttek ki jól, akik fejlesztettek, beruháztak. A vál­ság kezelésében hatalmas fele­azt állítja a könyvében, hogy rendszeresen részegen vezet­te a TV2 Jó estét, Magyaror­szág! című műsorát. Beszél­tek azóta egymással?- Nem. Valóban bepereltem, mert Friderikusz Sándor olyas­Minél többen lépnek túl a mostani bé­nultságon, vagyis beruháznak és inno­vatív megoldásokat keresnek, annál hamarabb lesz vége az alagútnak lőssége van a híradások szer­kesztőinek, hiszen esténként négymillióan ülnek le megnézni a híradókat.- Ha nem is a híradóban, de a Panorámában visszatér a képernyőre. Milyen válto­zást jelent ez a külpolitikai magazinban?- Alapjaiban nem változik, mert a jelenlegi struktúra na­gyon jó. Ez azoknak a felkészült munkatársaknak köszönhető, akik eddig ott dolgoztak.- Beperelte Friderikusz Sándort, aki több dologgal is megvádolta önt. Például Névjegy 1959. november 21-én szüle­tett Debrecenben. 1985-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmér­nöki Karán. 1985-88 között a Hajdú-Bi- har Megyei Állami Építőipari Vállalatnál mérnök. 1988-97 között a Magyar Rá­dió munkatársa, a Krónika rovatvezetője, szerkesztőségve­zető, a Rádió oktatási osz­tályának vezetője. 1992-97 között a Mag}'ar Rádióban a Magyarországról jövök, majd a TV2-ben a Té­nyek, később az MTV-ben a Híradó műsorvezetője. 2001-ben Pethő Sándor-díjat kapott. mit követett el, ami az én megíté­lésem szerint bűncselekmény. Nemcsak azzal rágalmazott meg, hogy ittasan vezettem a műsort, hanem azzal is, hogy az autómat a csatorna dolgozóinak fizetéséből vették. Ezért én bün­tetőjogi feljelentést tettem, és négymillió forintos kártérítést kérek. Abban az esetben állok el ettől, ha március ötödikén, az első békéltető tárgyaláson meg­jelenik Friderikusz Sándor és bocsánatot kér, majd ezt leg­alább akkora nyilvánosság előtt közzéteszi, mint amekkora tö­meg előtt megrágalmazott.- Soha nem fordult elő, hogy ivott adás előtt?- Soha! Ez teljes képtelenség!- Azt sosem tagadta, hogy szereti a finom borokat, hi­szen borkalauzt is írt. Lehet, hogy éppen innen eredt a pletyka az ittas műsorveze­tésről?- Nem innen eredt, de éppen azért kellemetlen, mert tönkre­teszi ezt a munkámat. De egyet­len percig nem bántam meg, hogy belefogtam ebbe. A borá­szat éppen attól olyan külön­leges ágazat, hogy itt az egyik versenytárs nem akarja eltipor­ni a másikat. Odafigyelnek egy­másra és azokra, akiknek készí­tik a bort.- Melyik a kedvenc bora a ta­valyi évből?- Nem lehet egyet kiémelni, mert szerencsére nagyon sok finom bort termelnek Magyar- országon. Én örülök annak, hogy egyre tisztább és köny- nyebb nedűket termelnek, mert a világ is ilyen, a „lightosabb” témák, borok ide­je van. Nem a magas alkohol- tartalom a lényeges, hanem a gyümölcsös ízvilág, és ebben egyre jobbak vagyunk.- A családja hogyan fogadta, hogy visszatér abba a pörgés­be, amit a tévézés jelent?- Nem leszek kevesebbet ve­lük, sőt az utolsó időszakhoz ké­pest még több idő is jut rájuk. Nagyon sokat dolgoztam, a tele­víziós háttérmunkák mellett ugyanis könyveket írtam. Igaz, az olasz és a francia útikönyv kiadása most ebben a piaci kör­nyezetben nem időszerű. Most egy belföldi turisztikai kiad­ványsorozatot tervezek, amely­nek a szervezőmunkáján már túl vagyok. Hat könyvet szeret­nék még az idén megjelentetni hat magyar városról.- Többször nyilatkozta, hogy az utazásaira mindig egyedül megy. Miért?- Ha a munkán van a fő hang­súly, akkor valóban egyedül me­gyek. Ám minden helyre egy­szer magammal viszem a csalá­domat is. Legutóbb Korzikán voltunk, és felejthetetlen élmé­nyekkel jöttünk haza. I t k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents