Tolnai Népújság, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
2008. DECEMBER 24., SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG SPORT 19 együtt Horváth Ferenc és Kőfalvi Adél számára a karácsony többszörösen is az év legfontosabb ünnepe. Ilyenkor nemcsak ötösben ünnepelnek, összegyűlik a népes család, gyerekek, szülők, nagyszülők, rokonok közösen várják a kis Jézus születését. Apával közösen vesszük meg a karácsonyfát; de azt már az angyalkák díszítik fel - mondja Adélka. Először várja ötösben az ünnepeket a Horváth család. Ferenc, a családfő, és Adél, a ház asszonya eddig Adélkával, valamint Ferenc korábbi házasságából született lányával, Ritával ünnepelt, ezúttal egy csöpp fiúcska, Regő is csodálja majd a szépen feldíszített karácsonyfát. Rónai Gábor Horváth Ferenc, a Horfer Serleg Nagykereskedelem ügyvezetője. Kész rohanás az élete. Szinte minden egyes nap hajnalban kel, és éjfélkor fekszik. Ha nem Szekszárdon tartózkodik, akkor Budapesten van, rosszabb esetben valamelyik üzleti partnerével tárgyal két- három napon át Olaszországban. Nemrég vett egy új autót, amelybe négy és fél hónap alatt több mint 25 ezer kilométert taposott bele. „Egész évben alig látjuk, még jó, hogy a karácsonyt a családdal tölti” - vezeti fel nevetve, egy kedves fricskával a beszélgetést Adél asszony, majd hozzáteszi: az ünnepek náluk mindennél fontosabbak, legyen szó karácsonyról, húsvétról, születésnapról, vagy csak egy egyszerű névnapról. „Számomra nincs fontosabb a családnál, ha csak egy perc szabadidőm is akad, azt igyekszem velük tölteni” - veszi át a szót Ferenc, a családfő. Egyetlen Horfer serleg sem csillog olyan szépen, mint ahogy gyermekei arca felragyog, amikor édesapjuk mesélni kezd nekik. Igazi sportszerelem az övék. Akkor ismerkedtek meg, amikor Adél az NB II-ben szereplő Ferropatent-Szekszárd csapatában kézilabdázott. Ferenc volt a klub ügyvezetője, ennek ellenére a csinos fiatal hölgy nehezen adta be a derekát. Nem házasodtak össze, de már hat esztendeje együtt vannak. Mindketten azt vallják: papír nem szükséges ahhoz, hogy két ember boldogan, szeretet- ben éljen. A bizonyítékok kézzel foghatók. Adélka már négy és fél éves, Regő nyolc hónapja született. Az ünnepek leginkább miattuk fontosak, de ez az az időszak, amikor összejön az egész család. Van idő jókat enni, inni, jókat beszélgetni. „Népes a rokonság, Ferenc szülei, az én szüleim, a nagyszülők mind együtt vannak ilyenkor” - folytatja Adél asz- szony. „Az első nap a szűkebb családé, aztán jön a szülők meglátogatása, a rokonok, a barátok. Mindenkire jut idő, hiszen az ünnep erről szól.” A legjobban Adélka várja a karácsonyt. A cserfes leányzó könnyen barátkozik, alig telik el tíz perc, máris szinte kettesben folytatjuk a beszélgetést. „Apával közösen vesszük meg a karácsonyfát, de azt már az angyalkák díszítik fel, az Ferenc, Adélka. Adél és Regő. Szenteste négyesben ünnepelnek, aztán jönnek a látogatások a szülőkhöz, a nagyszülőkhöz és a rokonokhoz. Névjegy: Horváth Ferenc szekszárdon született, 1955. május 29-én. Párkapcsolatban él Kőfalvi Adéllal. Két lánya és egy fia van: Rita 27 esztendős, Adélka 4,5 éves. Regő nyolc hónapos. A Szekszárdi Dózsa súlyemelő szakosztályának technikai vezetője (1982), majd szakosztályelnöke (1984), a Húsipari SE elnöke (1987), a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkára (88-90). Az Európai Súlyemelő Szövetség elnökségi tagja, sportdipajándékokat pedig Jézuska hozza” - mondja, majd hozzáteszi, leginkább egy nagy fóldgömböt szeretne ajándékba, na és szüksége lenne egy új ágyneműgarnitúrára is, mert a régit bizony már kinőtte. És persze nem feledkezik el testvéréről sem. „Regőnek is hoz lomata San Marinában. A 92- es barcelonai olimpián a súlyemelő válogatott csapatvezető je, az 1996-os atlantai olimpián is szurkolt a csapatnak. A sziGMA szekszárd. majd a Ferropatent-Lazúr SE női kézilabdaklub elnöke (1992- 1999). A megyei kézilabdaszövetség első embere. Számtalan elismerése van, 2005- ben megkapta az Év Vállalkozója díját. Az Országos Sport- szövetség elnökségi tagja. ajándékot a Jézuska, de hogy mit kap, azt nem tudom” - feleli és széttárja kis kezeit. „Nem szoktunk nagy fát vásárolni, ráadásul mindig gyökeres fenyőt veszünk, aztán később kiültetjük az udvarba” - egészíti ki Adélka mondandóját Ferenc, és közben már mutatja is az egymás mellett szépen sorakozó, fenyőfává visszafokozott karácsonyfákat. „Eddig Adélkával kettesben jártunk, most azonban már hárman megyünk. A fiam is velünk jön” - teszi hozzá csillogó szemekkel a büszke apa. Amíg a csapat fenyőfavásárló körútra indul, Adél asszony a konyhában sürög-forog. A mézeskalács nem hiányozhat az ünnepi asztalról, de lesz minden, mi szem-szájnak ingere. Halászlé, sültek, köretek és mindenféle finomság várja majd a családot a megterített asztalnál. Közben az is kiderül, hogy Adélka nagyon szeret édesanyjával kettesben sütögetni. Különösen a mézeskalács előkészítése a kedvence. A csillagos nyomóformát és a fenyőfásat sosem adja ki a kezéből. A karácsonyfára egyébként újabban nem kerül fel szaloncukor. „Apával mindig kiloptuk a csokit a papírból” - avat be a titok nyitjába Adélka. De nemcsak ez az oka, Adél asszony úgy gondolja, nem szép, ha túlzásba viszik a díszít- getést. A szolid, hangulatos otthonnál nincs szebb, vallja. Az ünnepek december 27-vel sem érnek véget a Horvát családban. Ferenc egészen az újév első munkanapjáig minden percét szeretteinek szenteli. „Minden nap ünnep számomra, amit a családommal tölt- hetek. Nekem ők jelentik a boldogságot. Ilyenkor mindent igyekszem bepótolni, amire a rohanó üzleti vüág év közben nem ad lehetőséget” - mondja búcsúzóul Ferenc. Nagyon is igaza van. Nem tudhatja előre, mikor csörren meg a telefonja, a vonal végén egy kihagyhatatlan ajánlattal. Akkor ugyanis mennie kell, legyen szó egy többnapos olaszországi kőrútról, vagy csupán egy röpke budapesti kiruccanásról. A család és az üzlet. Neki ez az élete. REGŐ ÉS ADÉLKA ELSŐ KÖZÖS ÜNNEPE Tekla, Sztella, Beáta és az aprócska fehér kaucsuklabda mi ester hármas A lányok azt mondják, a jó hangulat, a jó társaság miatt szeretnek lejárni a pingpongterembe Tekla, Sztella és Beáta. Barátok, de egyben riválisok is. A legfontosabb, ami összeköti őket, az asztalitenisz szeretete. No meg a Szekszárd AC, amelynek mindhárman igazolt játékosai. Marcsa Tekla a legfiatalabb. Csupán kilencesztendős, de a szakemberek már most kijelentették, hogy fényes jövő áll előtte. Még csak két éve püföli a ka- ucsuklabdát - testvére csalta le egyszer magával, és annyira megtetszett neki a sportág, hogy ott is ragadt -, de ennyi idő alatt is elérte, hogy korosztályában már szinte verhetetlen. A regionális bajnokságban idén első helyen végzett a legkisebb újoncok mezőnyében, a megyei diákverA mesterhármas. Balaskó Beáta (balról), Marcsa Tekla és Marcsa Sztella. Csak az asztaloknál ellenfelek, azon kívül elválaszthatatlan jó barátok. senyeket pedig szinte kötelezően nyeri. És nagyon jó tanuló, ritkaságszámba megy, ha egy-egy négyes becsúszik a bizonyítványába. Nagy versenyző szeretne lenni, olyan mint Bátorfi Csilla volt fénykorában. Marcsa Sztella. Ő Tekla nővére. Két évvel idősebb húgánál, s két évvel korábban is kezdett asztaliteniszezni. Imád pingpongozni, edzeni azonban már nem annyira szeret. Csupán kedden és pénteken üti a fehér labdát, pedig Sáth Sándor szakmai igazgató szerint belőle lehetne a magyar női asztalitenisz egyik nagy csillaga. Minden regionális versenyen asztalhoz áll, a 2008-as viadalról egy ezüstéremmel tért haza. Tanulmányi eredménye csak hajszállal marad el húga mögött, neki több négyese van, de lejjebb szerencsére nem adja. Neki az a célja, hogy stabil csapattag legyen egyszer a Szekszárd AC felnőtt csapatában. Balaskó Beáta. A triumvirátus harmadik láncszeme. Sztellával egyetemben 2004-ben kezdett játszani, sportrajongó édesapja vitte le az edzőterembe. Rögtön megragadta a miliő, az a hangulat, amely körülöleli az asztaliteniszt, nem csoda, hogy a hét minden napján ott áll az asztal mellett. Ötször két órát gyakorol, és mindez mégsem megy a tanulás rovására.'Bizonyítványa színötösből áll. Már van egy országos versenyen szerzett bronzérme, a regionális és diákversenyek többségén meg sem áll a dobogó tetejéig. Vágyálma, hogy egyszer extra ligás profijátékos váljék belőle. Mindhárman azt vallják, a jó hangulat, a jó társaság az, ami miatt szeretnek pingpongozni, s bár az asztaloknál ellenfelek, azon kívül elszakíthatatlan barátok. A karácsonyt nagyon-nagyon várják. Tekla egy fényképezőgépről álmodik, Sztellának új telefonra lenne szüksége, Beáta azonban nem kíván semmit, ő mindennek tud örülni. Boldog ünnepeket, lányok, és még több sikert az új évben! ■ \
