Tolnai Népújság, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
2008. DECEMBER 24.,SZERDA - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 KARÁCSONY megváltó A vallásos keresztények a közénk jövő Isten szeretetéről szólnak karácsonykor, arról a szeretetről, amelyet Jézus Krisztus hozott el nekik AZ EGYHÁZ NEM CSAK A TEMPLOMBAN ÉL Ideológiától függetlenül fontos a dialógus A megyés püspök úgy látja, ma nagyon sok a kereső ember. Éppen ezért sohasem kérdezi, ki milyen ideológiát követ, milyen a világnézete. Fontosnak tartja a dialógust mindenkivel, hiszen legjobban azoknak lenne szükségük arra, hogy az egyházat a maga valóságában lássák, akiket évtizedeken keresztül éppen az egyház ellen neveltek és az egyház ellen befolyásoltak. Mayer Mihályt a megyéspüspöki beiktatásig Tolna megyéhez kötötte papi szolgálata. Itt is született 1941. január 31-én, Kisdorogon. Az év végének közeledtével a Tolnát, Baranyát és néhány somogyi helységet magába foglaló pécsi egyházmegye püspökét, Mayer Mihályt kerestük fel, hogy válaszoljon néhány, általunk aktuálisnak tartott kérdésre. Gyuricza Mihály- Vége felé jár a naptári esztendő, az új egyházi év - az adventtel - már elkezdődött. Ilyenkor megállunk, számot vetünk azzal, hogy mit hagyunk magunk mögött, mi történt velünk, szőkébb és tágabb környezetünkben hogyan alakult a világ sora.- Szeretettel köszöntőm a Tolnai Népújság valamennyi olvasóját és örülök annak, hogy nemcsak Baranyához szólhatok, hanem Tolna megyéhez is. Katolikus püspökként onnan jöttem Pécsre, korábban papi szolgálatom mindig oda kötött, sőt szülőhelyem is Tolna megyében van, Kisdorogon. December közepén bizonyos kor után az ember már nemcsak előre, hanem visszafelé is néz, számba veszi, hogy az esztendőnek milyen eseményei voltak. Ha kitekintünk a püspökség határain túlra is, látjuk, hogy az elmúlt, elmúló esztendőben volt három, magyarokat érintő püspökszentelés is: a budapest- esztergomi egyházmegyében segédpüspököt szenteltek, Hajdúdorogon a görög katolikusok kaptak új püspököt, és Szerbiában, Nagybecskereken is püspökszentelés volt. Mindez azt jelenti, hogy az egyház struktúrája működik, s ezt akkor értékelhetjük igazán, ha az elmúlt évtizedekre gondolunk, amikor kevés volt a püspök. Annak idején, pappá szentelésemkor Székesfehérvárról kellett hívni a segédpüspököt, mert Pécsett nem volt felszentelt püspök.- Az idén az egyházmegye intézményeiről lapunkban is számos jó hírt közölhettünk.- Sok örömről tudok beszámolni. Januárban elkészült a székesegyház orgonájának felújítása, s már nemcsak a liturgiát szolgálja, de koncertekre is alkalmas. Ha az intézményeinkről van szó, sokszor még a papok is csak az iskolákra gondolnak, pedig a plébániák, templomok ugyancsak idetartoznak, s az ottani előrelépés, a hívek együttlé- te is nagyon szép és jó. Ha Tolna megyét nézzük, ott van a szekszárdi Remete kápolna, amely - bár a belső térben még van tennivaló - kívülről megújult. A szekszárdi újvárosi templomot kifestették, a bonyhádi templom is elkészült, noha a toronnyal gondok vannak. Izményben is összefogtak, mindent megszépítettek. A dombóvári templom az idén kapott új tetőt, Gunarasban lerakták egy kis templom alapjait. Tolnai iskolánkhoz ebédlő és konyha épült, innen viszik az ebédet a paksi és szekszárdi iskolánkba is. Szekszárdon a Garay téri épület az egyházé lett és a katolikus gyerekek most egy eredetileg is iskolának épült intézményben tanulhatnak, a pedagógusok megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Csak néhányat említettem, hogy lássuk, Tolna megyében is előre léptünk, s a hívek ennek örülnek. A közösségépítéshez mindig hozzátartoznak a bérmálások, a búcsúk megünneplése, de a ministráns lányok, fiúk részvételével szervezett nyári táborok is, például Magyarszéken, Püspök- szentlászlón. A papok kirándulni viszik a hittanosokat, a gyerekeket is bevonjuk az egyház életébe. Az egyházmegye ezeréves jubileumára készülve zarándoklatot szerveztünk Izraelbe. Én is elkísértem egy csoportot Egyiptomba, Jordániába. A hívek egy része, mondhatni, közvetlenül érinteni akarja azokat a történelmi helyeket, amelyekről a Bibliában szó van, mert a keresztény vallás nem mitikus mese, hanem történelmi valóságra épülő istenkapcsolat. A zarándokútjainkra nemcsak teljesen elkötelezett emberek indulnak, hanem vannak keresők is, akik érzik az ilyen utak lelkületét, s örülnek, hogy pap kíséri őket. Ugyancsak szeretném megemlíteni az óvodáinkat, iskoláinkat, s a Kolping iskolát Szekszárdon. Vannak szülők, akik igénylik, hogy gyermekeik az európai keresztény-zsidó értékrend szellemében nevelődjenek, és nem ázsiai vagy afrikai értékrend alapján. Amikor ehhez ragaszkodunk, Európához ragaszkodunk. Ahhoz az Európához, amelyet nagyon sok politikus csak azért értékel, mert biztonságot és gazdagságot remél tőle. Számunkra viszont azért fontos, mert itt vannak a gyökereink. Az események sorát folytatva elmondhatom, hogy idén volt Janus Pannonius újratemetése. Mohácson szállodát újítottunk föl, s jó, hogy van egy épületünk, ahol össze lehet jönni, tanácskozni. Fontosak számunkra a társadalom és az egyház találkozási pontjai. Itt Pécsen minden évben négyszer-ötször a Justitia et Pax Bizottság által szervezett előadásokat tartunk, ahova országosan ismert politikusokat hívunk meg. Mindez jelzi, hogy az egyház nem csak a templomban él, hanem a társadalom felé is hirdeti a tanításából következő elveket, és irányt tud mutatni.- A magyar társadalom erősen megosztott, kemény nézetkülönbségek terhelik. A különféle politikai erők olykor az egyházakat is megpróbálják saját céljaik szolgálatába állítani. Milyen választ ad erre a magyar katolikus egyház? Az egyház szellemi és léki értékeket akar felmutatni.- Amikor azt mondjuk, hogy megosztott a mai magyar társadalom, azt látjuk, hogy sokan csak kesztyűs kézzel mernek hozzányúlni ehhez a kérdéshez. A dialógusban elhallgatják a problémákat. Szerintem éppen ezért nem is tudunk továbblépni. Ezt a megosztottságot segíti elő az újságírók nagy része is - bár kétségtelenül vannak kivételek, ahogy mindig, mindenben. Nem merik azt mondani, hogy van egy keresztény értékrend és van egy szélsőséges, liberális, még mindig istentagadó ideológia. A szakadék itt húzódik, és nem a gazdasági, pénzügyi vonalon, még ha tudjuk is, hogy a privatizáció, a kárpótlás során sok minden igazságtalanul történt. Amikor azt mondom, hogy ideológia, akkor mindjárt szeretném aláhúzni, hogy a keresztény vallás, egyház sohasem ideológiát, hanem Jézus Krisztushoz való elkötelezettséget jelent. Akik tagadják Istent, azok tagadják Jézus Krisztust is. Ha tagadják Istent, akkor az emberi méltóságot nem az Isten által és Isten képére teremtettségből vezetik le, hanem csupán valami humanizmusból. És ha pusztán humanizmusból vezetik le, akkor kiderül, hogy nem ismerik el az Istentől az ember szívébe helyezett jogot, törvényt, pedig a parlament által megszavazott jog csak többségi és nem minőségi - itt vannak a nagy különbségek. Hisszük, elfogadjuk az Istent, vagy Isten nélkül akarjuk a történelmet irányítani. A Justitia et Pax Bizottság legutóbbi ülésén a zárszóban próbáltam rámutatni arra, hogy soha nem volt még nép és törzs, amelyik Isten nélkül vagy isteneszme nélkül létezett volna. Az istentagadás a civilizáció csökevénye. Ha valaki nagyon fennhordja a fejét, mondván, hogy ő ateista, azt inkább civilizációs ártalomnak kell tekinteni. Még akkor is, ha ezt egyesek kikérik maguknak. A véleménynyilvánítás és a tolerancia soha nem volt egyirányú utca, az mindig feltételezi a másik véleményét. Nem élünk már a kommunista diktatúrában, ahol csak ateizmus létezett. Magyarországon, ha valaki kimondja, hogy kommunista, akkor rögtön rásütik, hogy kommunistázik. Nem tudom, hogy a kommunizmust mikor fogja elítélni a parlament, egyáltalán elítéli-e, pedig nem lenne szabad negatívumokat őrizni. Ezekről a dolgokról sokan nem mernek beszélni , mert félnek, azt hiszik, hogy a régi előjogok még mindig erősebbek, mint az alapvető emberi jog, amelyben benne van a vallásszabadság, a véleményről nem is szólva. A kommunista időkben csak gondolatszabadság volt, véleményszabadság nem. Most már van, reméljük. Én itt látom az alapvető ellentétet és szakadékot, a szekértáborok közti különbséget.- A jólétet, az anyagi gyarapodást többnyire természetesnek tartjuk. Most viszont itt van a pénzügyi, gazdasági válság. Embereket, családokat, közösségeket sújt Nehezen viseljük a növekvő terheket, az ezzel járó gondokat, lelki megpróbáltatásokat.- Azt mondják, hogy pénzügyi válság van a világban. Én viszont megkérdezném, hogyan lehet az, hogy sokan úgy jutnak pénzhez, gazdagodnak meg, hogy mögötte nincs munka, teljesítmény, csak tőzsdei számítások, csak a pénzzel való manipuláció? Ezt a pénzt valahonnan el kellett venni. Ez annak a jele, hogy az egész tőzsde- és a kamat- rendszer valahol nem erkölcsös. Abban a társadalomban, amelyben az erkölcstől elszakadnak, és az erkölcs nincs ott a jogalkotás mögött, előbb-utóbb robbanás következik be. A kérdés csak az, mikor. Aki azt mondja, hogy „töretlen fejlődés”, az ezzel az embereket csak eteti, mert egy véges ember nem tud itt a földön végtelen fejlődést produkálni. Itt soha nem lesz paradicsom. Mindig lesz viszont probléma, baj, szenvedés, de arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb legyen. Tehát úgy gondolom, hogy a mai pénzügyi, gazdasági válság főként erkölcsi válság. Ez az erkölcsi válság elsősorban a vezetőktől és a pénzügyi irányítóktól ered, pedig minél följebb van valaki, minél magasabb poszton szolgál, annál szilárdabb erkölcsi alappal kellene rendelkeznie. Értékrend nélkül az ember nem tud különbséget tenni a kicsi és a nagy, a számszerinti és a minőségi között. Az egyház szellemi és lelki értékeket akar felmutatni az embereknek és azokkal akarja az embert továbbvinni, átsegíteni éppen a nehézségeken.- Ki-ki másként éli meg az ünnepet. A keresztény hívők a Megváltó eljövetelének örülnek, a nem vallásosak is hirdetik a békességet, szeretetet, a család összetartozását. A katdlikus egyháznak, gondolom, minden jószándékú ember számára van üzenete, karácsonykor is.- Mint említettem, zarándoklaton voltam Egyiptomban, Jordániában. Petrában egy pogány istenszobor megtekintésekor az idegenvezető csak annyit mondott, hogy tessék megnézni, ennek az istenségnek van szeme, de nincs szája. Nos, a Biblia Istenének „van szája”, meg is szólít bennünket. A keresztények Istene a fiát, Jézus Krisztust küldte el hozzánk, hogy az ember ne maga, ne magának éljen itt a földön, hanem az Istennek, és az Isten éljen vele. Ha ezt mi elfogadjuk, akkor az Isten szerető és lehajtó Isten, akkor megfoghatjuk a kezét. Azt ünnepeljük, hogy közénk jött. Ennek a közénk jövő Istennek a szeretetéről beszélünk karácsonykor, nem csak általában a szeretetről, hanem arról a szeretetről, amelyet Jézus Krisztus hozott. A Tolnai Népújság valamennyi olvasójának ezzel a szeretettel kívánok nagyon áldott karácsonyt és sok isteni erővel kísért új évet!
