Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-11-23 / 47. szám

2008. NOVEMBER 23., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A Bartinának már tizennyolc népzep A nagykorúvá vált zenekar tegnap születésnapi bulit tartott Tizennyolcadik születés­napját ünnepelte tegnap a Bartina Zenekar. A tíz- és tizenöt éves jubileu­mok megünnepléséről ugyanis „valahogy le­csúsztak”. Steinbach Zsolt Immár személyi igazolványra is jogosulttá vált a Bartina Zene­kar, ahogy azt az együttes teg­nap esti születésnapi buliján, a bonyhádi művelődési központ­ban a kivetítő is mutatta. A Bartina fennállásának tizen­nyolcadik évfordulóját ünnepel­te rajongókkal, barátokkal, ze­nésztársakkal, tanítványokkal, koncerttel, táncházzal és vacso­rával csokorba kötve.- Nagykorúvá váltunk mondják ők. - A Bartina már rég felnőtt - tartják róluk azok, akik legalább egyszer hallották őket játszani. Tizennyolc év persze valóban nem semmi, főleg egy zenekar életében. A bartinások szerint ugyanis manapság, főként a népzenét játszó zenészek vilá­gában nem ritka a tiszavirág­életű formáció. Előfordul az is, hogy csak egy-egy adott feladat hozza egy fedél alá a muzsiku­sokat. ■ Volt olyan időszak, amikor tizenhárom táncegyüttest kísértek. A kezdet a Bartina Zenekar esetében is valami ilyesmi volt, még a rendszerváltás évében. Az akkor éppen prímásgonddal bajlódó szekszárdi Bartina Táncegyüttes zenekarának tag­jai megkeresték Bonyhádon az akkortájt kísérőzenészek nél­kül maradt Szélkerék zenekar prímását, Szabó Lászlót. Né­hány nap alatt össze is állt az új banda: Szabó József, Szabó László és Vén Attila. Hármuk mellett akkoriban még Körtés József, Kenderes Réka és Bálint András is közreműködött a táncpróbák és fellépések során. Hamarosan pedig visszatért a Szélkerék korábbi prímása, Pál Ildikó is. A „hármak” azonban a táncosok kíséreténél többet szerettek volna. Már amikor összeálltak, megfogalmazódott bennük, hogy önálló műsoro­kat, népzenei ismeretterjesztő előadásokat, táncházakat is sze­retnének csinálni. így lett. Úttörőkké váltak a megyében például az óvodai néptáncfoglalkozások rendsze­rének kiépítésében, Eszterba- uer Éva óvónő szakmai irányí­tásával. Több felnőtt és gyer­mekműsort állítottak össze, amelyekkel járták a megye és a Dél-Dunántúl településeit. Emellett az utánpótlás nevelé­sére is gondoltak: több nemze- déknyi népzenész került ki a kezeik alól. Az első évtízed rengeteg mun­kával telt, mondhatni pörgős időszak volt. Rengeteg feladatu­kat csak főállású zenészekként tudták ellátni. Gyakran csupán aludni mentek haza. Néha pedig még azért sem, hiszen évenként tíz-tizenöt külföldi úton is részt vettek. Ugyanis nem csak a Bartina Táncegyüttes kísérőze­nekara voltak, hanem a megye szinte valamennyi néptánc együttesét kísérték. Volt olyan időszak, amikor tizenhárom csoportot. És a szomszéd me­gyék táncosai is igénybe vették „szolgáltatásaikat”. Nem csoda, hogy például a tízéves jubileum megünneplé­séről is „valahogy lecsúsztak”. Valószínűleg éppen dolguk volt, itthon vagy külföldön. négy ember, aki tisztán népze­nét játszik: a bonyhádi Szabó László és Kovács Gábor a két prímás, a medinai Szabó József a brácsás, földije, Vén Attila a nagybőgős. Ez a Bartina alap felállása, ám számtalan egyéb hangszert is megszólaltatnak, mint például a kobza, a furulya, a duda, a tambura, a harmoni­ka, a citera, a tekerőlant, vagy a gitár. Jelenlegi civil foglalkozása Nyolc évvel ezelőtt kezdődött egy visszafogottabb, de minősé­gileg tartalmasabb időszakuk. Ekkor csatlakozott hozzájuk Ko­vács Gábor a Holló együttesből, akinek komoly népzenész múlt­ja is volt. Ettől kezdve az óvodai néptáncfoglalkozások zenei kí­séretét átadták korábbi tanítvá­nyaiknak, a Csurgó zenekarnak, és nekifogtak a különféle kon­certműsorok kidolgozásához. A szerint Kovács Gábor hivatásos előadóművész, Szabó József me­zőgazdasági vállalkozó, Szabó László nyugdíjas népművelő, Vén Attila falugondnok. első hanghordozójukat 1991- ben adták ki. Első CD-jük cí­me a Tavaszi szél (1996). A Hétszínvirág című 2004-ben je­lent meg. Készítettek sárközi és bukovinai székely oktatóka­zettákat is. táncegyüttesek közül is egyre többet adtak át más zenekarok­nak. A külföldre járás szintén ritkult egy ideig. Ám fontos kül­detésüknek érzik, hogy a triano­ni határokon kívül rekedt ma­gyaroknak is megmutassák a kultúra azon szeletét, amitől ott el voltak zárva. így aztán egyre többször léptek fel Erdélyben és Délvidéken, ahol nagy barátsá­gokat alakítottak ki a kisebbség­ben élő magyarokkal. Két éve eljött annak is az ide­je, hogy elbúcsúzzanak a Bartina Táncegyüttestől. Erről úgy vélekednek: a frissítés min­dig jótékonyan hat egy hosszú kapcsolatra, vagy ha úgy tet­szik, tudni kell abbahagyni. De most sincsenek feladatok nélkül, hiszen az erdélyi holt­marosi néptánctábor és a bony­hádi állandó táncházuk - ami sokak szerint a Dél-Dunántúl egyik legjobb táncháza - ad elég munkát ahhoz, hogy ne es­senek ki a mindennapi gyakor­latból. Két hegedű, egy brácsa és egy nagybőgő JEGYZET VENTER MARIANNA Teri néni fiatalsága- újra fiatalnak érzem ma­gam! - mondja Teri néni, ami igazán tiszteletre méltó kije­lentés egy szépkorú hölgytől, aki közelebb van a nyolcvan­hoz, mint a hetvenhez. Mikor az okát firtatom a megfiatalodásnak, nevetve mondja: újra zsíros kenyeret eszik, fával és hulladékkal tüzel a teakályhában, ami a meleget adja, és a főzést is megoldja az egyetlen fűtött helyiségben, a konyhában.- Pont, mint fiatal korom­ban. Ha még villanyra sem futja, és nem lucjpk tévét nézni, vagy a viharlámpával kell világítanom, akkor meg egyenesen olyan lesz, mint­ha visszatértem volna a gye­rekkoromba - teszi hozzá el­mélázva. IRIGYLÉSRE MÉLTÓ, hogy a cseppet sem szívderítő anyagi helyzetét így éli meg valaki, bár mint a bókra vá­laszolja, ha már választani kell a sírás és a nevetés kö­zött, ő az utóbbit választja. téri néni nincs egyedül, de még mennyire, hogy nincs. S bizony nem csak a kisnyug­díjasok táborában akadnak bőven olyanok, akik az eddig sem túl magas életszínvonal­ból is faragni kénytelenek. Nincs nyaralás, lakásfelújí­tás, autó, bútor, könyvek, mo­zi, kirándulás, hogy olyan egetverő luxust, mint a szín­ház, már ne is említsünk. persze, tudjuk, válság meg miegymás, néha még majd­nem meg is értjük a magya­rázatot, hogyan taszította ká­oszba a pénzvilágot néhány telhetetlen bankcézár. Ám ez a tudás nem igazán vigasztal senkit. A legtöbben arra gon­dolunk, hogy milyen jó is lenne, ha nem lefelé, hanem felfelé araszolgatna az az életszínvonal. Még ha csak tyúklépésben is. Mert ha a fjatalodás azt jelenti, hogy egy kevésbé komfortos életet kell élni, akkor inkább nagyon öregek szeretnénk lenni. Fotóriporter kollégánk, Kiss Albert képeiből nyílt kiállítás tegnap délután a szekszárdi Régi Séd Galériában. A tárlat az összkép címet kapta. Tíz év egy-egy pillanatát ragadták meg a képek, amelyek külön-külön is érde­mesek a tekintetre, ám együtt összhangban vannak. A riporter szerint a fotózásnak tudatosnak kell lennie, ám a kiállítás képeinek nagy része ösztönből készült. Csak később jött rá, hogy a fotók egy kerek egész ré­szei. A képek egy hónapig láthatók. Két disznó bánta a focicsapat ünnepét szezonzáró A hideg senkinek sem szegte kedvét, több mint kétszázan voltak A Tolna VFC sportegyesület sze­zonzáró ünnepsége minden bi­zonnyal hagyománnyá válik, ha annak sikerét nézzük. A me­gyei első osztályban szereplő labdarúgóklub ugyanis disznó­vágással ünnepelt saját sport­telepén, és ennek a nagy csa­ládnak az összefogását csak az érti és tudja értékelni igazán, aki ott is járt. A csapat vezetőségének tag­jai, Hámori Róbert, Vincze Ká­roly és társaik minden követ megmozgattak, hogy felejthetet­len élmény legyen a résztvevők­nek ez a nap. Barta Zoltán jóvol­tából két, egyenként százötven kilós disznót vágtak le Németh Béla főböllér vezérletével, mi­közben a klub legfiatalabb tag­jai Tausz Jenő céllövöldéjénél kapcsolódtak ki. Á felnőttek a hideg ellen for­ralt borral és pálinkával véde­keztek, Herczig György, a gárda büfése nem kevés itallal támo­gatta a rendezvény sikerét. Ter­mészetesen édesség is volt, er­ről az utánpótlás-csapatoknál szereplő gyermekek szülei gon­doskodtak. A hideg senkinek sem szegte kedvét, több mint kétszáz vendég érkeztek a rendezvény­re, majd a disznóvágás végezté­vel többen átvonultak a helyi sportcsarnokba, hogy sporttár­si tiszteletből együtt szurkolja­nak a város futsalos lányainak mérkőzésén. ■ K. P. Sokan, kicsik és nagyok is segédkeztek a rengeteg hús feldolgozásában A A tegnapi születésnapon vendégzenészek is felléptek. A képen a Bartina alapító tagjai: balról jobbra Szabó László, Szabó József és Vén Attila.

Next

/
Thumbnails
Contents