Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-11-23 / 47. szám
2008. NOVEMBER 23., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL A Bartinának már tizennyolc népzep A nagykorúvá vált zenekar tegnap születésnapi bulit tartott Tizennyolcadik születésnapját ünnepelte tegnap a Bartina Zenekar. A tíz- és tizenöt éves jubileumok megünnepléséről ugyanis „valahogy lecsúsztak”. Steinbach Zsolt Immár személyi igazolványra is jogosulttá vált a Bartina Zenekar, ahogy azt az együttes tegnap esti születésnapi buliján, a bonyhádi művelődési központban a kivetítő is mutatta. A Bartina fennállásának tizennyolcadik évfordulóját ünnepelte rajongókkal, barátokkal, zenésztársakkal, tanítványokkal, koncerttel, táncházzal és vacsorával csokorba kötve.- Nagykorúvá váltunk mondják ők. - A Bartina már rég felnőtt - tartják róluk azok, akik legalább egyszer hallották őket játszani. Tizennyolc év persze valóban nem semmi, főleg egy zenekar életében. A bartinások szerint ugyanis manapság, főként a népzenét játszó zenészek világában nem ritka a tiszavirágéletű formáció. Előfordul az is, hogy csak egy-egy adott feladat hozza egy fedél alá a muzsikusokat. ■ Volt olyan időszak, amikor tizenhárom táncegyüttest kísértek. A kezdet a Bartina Zenekar esetében is valami ilyesmi volt, még a rendszerváltás évében. Az akkor éppen prímásgonddal bajlódó szekszárdi Bartina Táncegyüttes zenekarának tagjai megkeresték Bonyhádon az akkortájt kísérőzenészek nélkül maradt Szélkerék zenekar prímását, Szabó Lászlót. Néhány nap alatt össze is állt az új banda: Szabó József, Szabó László és Vén Attila. Hármuk mellett akkoriban még Körtés József, Kenderes Réka és Bálint András is közreműködött a táncpróbák és fellépések során. Hamarosan pedig visszatért a Szélkerék korábbi prímása, Pál Ildikó is. A „hármak” azonban a táncosok kíséreténél többet szerettek volna. Már amikor összeálltak, megfogalmazódott bennük, hogy önálló műsorokat, népzenei ismeretterjesztő előadásokat, táncházakat is szeretnének csinálni. így lett. Úttörőkké váltak a megyében például az óvodai néptáncfoglalkozások rendszerének kiépítésében, Eszterba- uer Éva óvónő szakmai irányításával. Több felnőtt és gyermekműsort állítottak össze, amelyekkel járták a megye és a Dél-Dunántúl településeit. Emellett az utánpótlás nevelésére is gondoltak: több nemze- déknyi népzenész került ki a kezeik alól. Az első évtízed rengeteg munkával telt, mondhatni pörgős időszak volt. Rengeteg feladatukat csak főállású zenészekként tudták ellátni. Gyakran csupán aludni mentek haza. Néha pedig még azért sem, hiszen évenként tíz-tizenöt külföldi úton is részt vettek. Ugyanis nem csak a Bartina Táncegyüttes kísérőzenekara voltak, hanem a megye szinte valamennyi néptánc együttesét kísérték. Volt olyan időszak, amikor tizenhárom csoportot. És a szomszéd megyék táncosai is igénybe vették „szolgáltatásaikat”. Nem csoda, hogy például a tízéves jubileum megünnepléséről is „valahogy lecsúsztak”. Valószínűleg éppen dolguk volt, itthon vagy külföldön. négy ember, aki tisztán népzenét játszik: a bonyhádi Szabó László és Kovács Gábor a két prímás, a medinai Szabó József a brácsás, földije, Vén Attila a nagybőgős. Ez a Bartina alap felállása, ám számtalan egyéb hangszert is megszólaltatnak, mint például a kobza, a furulya, a duda, a tambura, a harmonika, a citera, a tekerőlant, vagy a gitár. Jelenlegi civil foglalkozása Nyolc évvel ezelőtt kezdődött egy visszafogottabb, de minőségileg tartalmasabb időszakuk. Ekkor csatlakozott hozzájuk Kovács Gábor a Holló együttesből, akinek komoly népzenész múltja is volt. Ettől kezdve az óvodai néptáncfoglalkozások zenei kíséretét átadták korábbi tanítványaiknak, a Csurgó zenekarnak, és nekifogtak a különféle koncertműsorok kidolgozásához. A szerint Kovács Gábor hivatásos előadóművész, Szabó József mezőgazdasági vállalkozó, Szabó László nyugdíjas népművelő, Vén Attila falugondnok. első hanghordozójukat 1991- ben adták ki. Első CD-jük címe a Tavaszi szél (1996). A Hétszínvirág című 2004-ben jelent meg. Készítettek sárközi és bukovinai székely oktatókazettákat is. táncegyüttesek közül is egyre többet adtak át más zenekaroknak. A külföldre járás szintén ritkult egy ideig. Ám fontos küldetésüknek érzik, hogy a trianoni határokon kívül rekedt magyaroknak is megmutassák a kultúra azon szeletét, amitől ott el voltak zárva. így aztán egyre többször léptek fel Erdélyben és Délvidéken, ahol nagy barátságokat alakítottak ki a kisebbségben élő magyarokkal. Két éve eljött annak is az ideje, hogy elbúcsúzzanak a Bartina Táncegyüttestől. Erről úgy vélekednek: a frissítés mindig jótékonyan hat egy hosszú kapcsolatra, vagy ha úgy tetszik, tudni kell abbahagyni. De most sincsenek feladatok nélkül, hiszen az erdélyi holtmarosi néptánctábor és a bonyhádi állandó táncházuk - ami sokak szerint a Dél-Dunántúl egyik legjobb táncháza - ad elég munkát ahhoz, hogy ne essenek ki a mindennapi gyakorlatból. Két hegedű, egy brácsa és egy nagybőgő JEGYZET VENTER MARIANNA Teri néni fiatalsága- újra fiatalnak érzem magam! - mondja Teri néni, ami igazán tiszteletre méltó kijelentés egy szépkorú hölgytől, aki közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Mikor az okát firtatom a megfiatalodásnak, nevetve mondja: újra zsíros kenyeret eszik, fával és hulladékkal tüzel a teakályhában, ami a meleget adja, és a főzést is megoldja az egyetlen fűtött helyiségben, a konyhában.- Pont, mint fiatal koromban. Ha még villanyra sem futja, és nem lucjpk tévét nézni, vagy a viharlámpával kell világítanom, akkor meg egyenesen olyan lesz, mintha visszatértem volna a gyerekkoromba - teszi hozzá elmélázva. IRIGYLÉSRE MÉLTÓ, hogy a cseppet sem szívderítő anyagi helyzetét így éli meg valaki, bár mint a bókra válaszolja, ha már választani kell a sírás és a nevetés között, ő az utóbbit választja. téri néni nincs egyedül, de még mennyire, hogy nincs. S bizony nem csak a kisnyugdíjasok táborában akadnak bőven olyanok, akik az eddig sem túl magas életszínvonalból is faragni kénytelenek. Nincs nyaralás, lakásfelújítás, autó, bútor, könyvek, mozi, kirándulás, hogy olyan egetverő luxust, mint a színház, már ne is említsünk. persze, tudjuk, válság meg miegymás, néha még majdnem meg is értjük a magyarázatot, hogyan taszította káoszba a pénzvilágot néhány telhetetlen bankcézár. Ám ez a tudás nem igazán vigasztal senkit. A legtöbben arra gondolunk, hogy milyen jó is lenne, ha nem lefelé, hanem felfelé araszolgatna az az életszínvonal. Még ha csak tyúklépésben is. Mert ha a fjatalodás azt jelenti, hogy egy kevésbé komfortos életet kell élni, akkor inkább nagyon öregek szeretnénk lenni. Fotóriporter kollégánk, Kiss Albert képeiből nyílt kiállítás tegnap délután a szekszárdi Régi Séd Galériában. A tárlat az összkép címet kapta. Tíz év egy-egy pillanatát ragadták meg a képek, amelyek külön-külön is érdemesek a tekintetre, ám együtt összhangban vannak. A riporter szerint a fotózásnak tudatosnak kell lennie, ám a kiállítás képeinek nagy része ösztönből készült. Csak később jött rá, hogy a fotók egy kerek egész részei. A képek egy hónapig láthatók. Két disznó bánta a focicsapat ünnepét szezonzáró A hideg senkinek sem szegte kedvét, több mint kétszázan voltak A Tolna VFC sportegyesület szezonzáró ünnepsége minden bizonnyal hagyománnyá válik, ha annak sikerét nézzük. A megyei első osztályban szereplő labdarúgóklub ugyanis disznóvágással ünnepelt saját sporttelepén, és ennek a nagy családnak az összefogását csak az érti és tudja értékelni igazán, aki ott is járt. A csapat vezetőségének tagjai, Hámori Róbert, Vincze Károly és társaik minden követ megmozgattak, hogy felejthetetlen élmény legyen a résztvevőknek ez a nap. Barta Zoltán jóvoltából két, egyenként százötven kilós disznót vágtak le Németh Béla főböllér vezérletével, miközben a klub legfiatalabb tagjai Tausz Jenő céllövöldéjénél kapcsolódtak ki. Á felnőttek a hideg ellen forralt borral és pálinkával védekeztek, Herczig György, a gárda büfése nem kevés itallal támogatta a rendezvény sikerét. Természetesen édesség is volt, erről az utánpótlás-csapatoknál szereplő gyermekek szülei gondoskodtak. A hideg senkinek sem szegte kedvét, több mint kétszáz vendég érkeztek a rendezvényre, majd a disznóvágás végeztével többen átvonultak a helyi sportcsarnokba, hogy sporttársi tiszteletből együtt szurkoljanak a város futsalos lányainak mérkőzésén. ■ K. P. Sokan, kicsik és nagyok is segédkeztek a rengeteg hús feldolgozásában A A tegnapi születésnapon vendégzenészek is felléptek. A képen a Bartina alapító tagjai: balról jobbra Szabó László, Szabó József és Vén Attila.
