Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-20 / 271. szám

4 ALMANACH 2008 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. NOVEMBER 20., CSÜTÖRTÖK képviselő Hatvan-hatvanöt órás munkahetet javasolt az Európai Unió tanácsa, de a parlament megvétózta. Felelős politikus nem tűrheti a leszakadó kistérségekben élők nyomorát. A következő ciklusban folytatná a megkezdett munkát. A SZEGÉNYEKET IS KÉPVISEU AZ UNIÓBAN Jól jöhet ki Magyarország a válságból, s a recesszió végén hazánk lehet az Európai Unió egyik leg­versenyképesebb országa, véli Harangozó Gábor, szocialista EP képviselő. Ihárosi Ibolya- Itthon még mindig tart a po­litikai vita arról, hogy jó-e Ma­gyarországnak az IMF-hitel és az uniós segítség Hogyan lát­szik ez Brüsszelből?- Nagyon fontos, hogy otthon minél többen megértsék, mek­kora Magyarország esélye arra, hogy kilábaljon a válságból. Pi­ci és nyitott gazdaság a miénk saját valutával, amelyet köny- nyen lehet támadni. Ráadásul kiszolgáltatott is, hiszen a hazai termelők európai - legnagyobb részben német - piacokra szál­lítanak. Ahhoz, hogy a pénz­ügyi válságot ne kövesse mély gazdasági recesszió, nagyon ügyesnek kell lennünk. Ha megnézzük, miért vagyunk sé­rülékenyek, akkor kiderül, hogy a két éve lefaragott költ­ségvetési hiány még mindig magas. A túlköltekezést ugyan-, is hitelekből kell fedezni, és vál­ság idején éppen ez tűnik el elő­ször a piacról. Szerencsére az unióban megértették saját fele­lősségüket és azt is, hogy nem érdekük Magyarország fizetés- képtelensége. A Világbankkal együtt biztosított készenléti hi­tel a garanciája annak, hogy a spekuláns tőkének már nem éri meg támadni a forintot.- Valóban rossz fényt vet Ma­gyarországra, hogy a hitelt igénybe vette?- Nem hiszem, az unióban az a fontos, hogy egyetlen tagállam se kerüljön csődhelyzetbe, ez ugyanis lavinát indíthat el. Mi­vel Magyarország vállalta a költ­ségvetés megerősítését, a kiadá­sok lefaragását, a hiány 2,5 szá­zalékra csökkentését, megala­pozza, hogy jövő szeptemberre, amikor újra elindulhat a gazda­sági növekedés, hazánk lehet az unió egyik legversenyképesebb országa. Németországban, Fran­ciaországban és a legtöbb tagál­lamban ugyanis most halmoz­zák fel a hiányt a gazdaságélén­kítő kiadások miatt. Mindenki­től azt hallom, hogy ha tudjuk tartani a vállalt pályát, jól jö­vünk ki a válságból.- És addig mi lesz a kis- és kö­zépvállalkozásokkal?- Éppen az a következő kér­dés, ha már megmentettük a pénzügyi szektort, akkor miként lehet megmenteni az emberek munkahelyét. Nemzeti szinten segíteni kell azokat a cégeket amelyek a recesszió idején nem találnak piacot. Mint tudjuk, Magyarországon a foglalkozta­tottak 70 százaléka kis- és közép- vállalkozásokban dolgozik. Szá­mukra indítunk az uniós forrá­sok átcsoportosításával egy 1400 milliárdos programot. A témát újra kellett tárgyalni az unióval, de mindenbe belementek, mert nekik is érdekük, hogy meg le­Ahogy csökken a különbség, úgy lesz keve­sebb a feszült­ség a régi és az új tagállamok között Harangozó Gábor 1975. szeptember 27-én született Budapesten. Agrármérnö­ki végzettséget Mosonma­gyaróváron szerzett, euró­pai uniós menedzserit Hollandiában. Felsőfokú angol nyelvvizsgája van. Feleségét, aki már máso­dik gyermekükkel van gyesen, s a külügyminisz­tériumban dolgozott, Brüsszelben ismerte meg, az akkor még magyar misszión. Az Európai Parlament regionális fej­lesztési bizottságának a tagja, dolgozik a mező- gazdaság btottságban is. Taga volt annak a bizottságnak amely a 2007-2013 lyözti uniós költségvetést kidolgozta. Szabadideje kevés van, azt legszívesebben a családjával tölti. hessen őrizni Magyarországon a munkahelyeket. Könnyített felté­telekkel, kisebb bürokráciával, gyorsabb ügyintézéssel most már a munkahelyek megtartá­sához is adható uniós támogatás. Kisebb hitelek és hitelgarancia is segíti a vállalkozásokat. Szá­munkra legalább ennyire fontos, hogy Európában olyan politikai hátteret lehessen kialakítani, amelyben mielőbb felpörög a gazdaság. A legfontosabb húzó­ágazat az autóipar. A német és francia autóipart megsegítheti a saját kormányuk, és helyenként még uniós pénz is van rá. Nor­mális esetben ilyesmire nem len­ne mód, hiszen befolyásolja a pi­acot. Mivel jelentős világpiaci verseny van, az európai autóipar akkor juthat hosszabb távon előnyhöz, ha szigorúan környe­zetbarát autókat gyárt.- Mint mondta, ezúttal gyor­san és bürokráciamentesen döntöttek az uniós vezetők. De miféle ötlet, ami itthon is megjelent, hogy 48 órára akarják emelni a heti munka­időt?- Ez volt az egyetlen javaslat amelyet a parlament nem támo­gatott. A tanács eredeti tervei szerint a heti munkaidőt 60-65 órára kellene felemelni, amit a kormányok nagyobb részt tá­mogattak. Ebben megmutatko­zik, hogy az országok többségét konzervatívok vezetik. Az in­dok az volt, hogy válságos hely­zetben inkább az ipar, nem a munkavállalók érdekeit kell képviselni.- Ezzel a döntéssel majdnem visszamentünk volna a ipari forradalom korába.- Örülök neki és büszke is vagyok rá, hogy a magyar, a bel­ga és a ciprusi kormány meg­akadályozta az egységesnek lát­szó döntést. Természetesen mi is elutáltuk az ötletet. Szerepelt ugyan az a kitétel az eredeti ja­vaslatban, hogy a 60 órás mun­kaidőbe a munkavállalónak be­le kellett volna egyezni. Min­denki tudja, hogy Magyarorszá­gon milyen kiszolgáltatott hely­zetben vannak az emberek. So­kaknak van lakás- és autóhite­le, bármit vállalnák, ha az állá­sukról van szó. Az ország is ép­pen azért kerülhetett nehéz helyzetbe a pénzügypiacokon, mert a lakosság is eladósodott főként svájci frankban és eutóban. A 60-65 órás munka­idő következménye az lenne, hogy a vállalatok növelik a munkaidőt, így kevesebb em­bert kell foglalkoztatniuk. Ép­pen olyan pénzügyi válság le­hetett volna mint az Egyesült Államokban. Ha ugyanis az em­berek tömegesen elvesztik a munkahelyüket, nem tudják törleszteni hiteleiket, kell elad­ni a lakásukat, bedől a piac és a bankok is elveszítik a hitelei­ket. Végül az a javaslat szüle­tett, hogy legfeljebb 48 óra lehet a heti munkaidő.- Hogyan alakul ennek a to­vábbi sorsa?- A parlament döntését meg­vitatják a tanácsban is, és an­nak eredménye ismét visszake­rül a parlament elé. Nélkülünk ebben a kérdésben nem lehet dönteni. Ma még vannak kivé­telek az általános szabály alól. Ilyen például az egészségügy, de erre is azt mondta a parla­ment, hogy ott is a munkaerő- hiányt kell kezelni, és nem a munkaidőt növelni.- Némi meglepetést okozott azzal a véleményével, hogy mielőbb be kellene vezetni az eurót Magyarországon, és ezt szorgalmazni kellene...- Engem meg az lepett meg, hogy ez meglepetést keltett. Ép­pen a pénzügyi válság mutatta meg, hogy mennyire szüksé­günk lenne az euróra. A ma­gyarországi bankok jó állapot­ban voltak, egyetlen támadási felület volt, mégpedig a forint. Ha már benne lennénk az ERM-2 pénzügyi rendszerben, ami az euró előszobája, akkor a kialkudott árfolyamot már az egész Európai Unió védené. A szakértők akikkel beszéltem arra hívták fel a figyelmemet, hogy az euró bevezetésének ugyan szigorú feltételei van­nak, de hogy bekerüljünk az ERM2-be arról a Bizottság ja­vaslatára a tanács sokkal ru­galmasabban dönthet. Márpe­dig ha jövőre 2.6 százalékos lesz a költségvetési hiányunk, a legfontosabb feltétel már tel­jesült Az infláció nem lehet 2 százalékkal magasabb az uniós átlagnál. Nem is lesz, valószí­nűleg az átlag körül alakul. Az eladósodottságunk 65 százalék­ról indul lefele. Ha csak politi­kai szándék kérdése, hogy be­kerüljünk az euro előszobájába, akkor minden felelős erőnek az a feladata, hogy ezt kiharcolja. Mivel az Európai Uniónak is ez az érdeke, ügyes diplomáciával, legkésőbb jövő őszre be is lép­hetünk az előszobába. Ez a be­fektetők számára is biztonságot jelent. Lényegesen vonzóbbá válik az ország a tőke számára.- Mikor lehet eurónk?- Ha jövő ősszel bent leszünk a rendszerben, az 2011-es csat­lakozást tesz lehetővé.- Miként alakultak a régi és az új tagállamok közti erővi­szonyok, hisz sok kérdésben nem esnek egybe az érdekeik?- Mindig vannak ügyek ame­lyek kapcsán a feszültség újra felszínre tör. A válság sem segí­ti az árok betemetését. A régi tagállamok nyilvánvalóan nem örülnek annak, ha a tőke tőlük idejön, mivel az újakban még mindig olcsóbban lehet termel­ni. Sokat dolgozom a nemrég csatlakozott országok felzárkó­zásáért, mert ahogy csökken a különbség, úgy lesz kevesebb a feszültség. Éppen azért lenne fontos, hogy ne a sovány 1 szá­zaléknyi költségvetési pénzt for­dítsa az unió politikái megvaló­sítására Ennek is csak harma­dát fordítja felzárkóztatásra. Ez az összeget legalább meg kelle­ne duplázni, vagy inkább há-, romszorozni. Abból már tényleg csodákat lehetne művelni. Jutna belőle nem csak a gazdaság fel­pörgetésére, hanem annak a nyomornak az enyhítésére is, amelyeket az egyes tagállamok képtelenek megoldani.- Éppen mostanában nem vet­te figyelembe a bizottság a le­szakadó térségek megsegítésé­ről szóló bizottsági jelentést.- Ez nagy csalódás volt a szá­momra. A parlament által elfoga­dottjelentés kimondta, hogy a le­szakadó térségek felzárkóztatá­sára hozzunk létre külön eszközt a 2013 utáni két éves költségve­tésben. Az is benne van, hogy ki­mondottan fókuszáljuk a pénzt a legelmaradottabb kistérségekre. Most ott tartunk, hogy az Euró­pai Bizottságnak le kellene tenni az asztalra miként akarják meg­oldani a problémát. A költségve­tési alapelveket tisztázó úgyne­vezett zöld könyvben csak meg- emh'tik a problémát. Ezt követi egy öthónapos időszak amely­ben az önkormányzatok, kormá­nyok leírhatják, hogy még mit ja­vasolnak. Ebből készül a fehér könyv amely az alapelveket fek­teti le. Ebben a folyamatban azt teszem, hogy a lehető legtöbb he­lyen próbálok támogatást szerez­ni ennek az elképzelésnek. Euró­pai politikus ugyanis nem tűrhe­ti, hogy bebetonozzuk a máso­dik, harmadik generációs mun­kanélküliek nyomorát Az fogom javasolni, hogy már most hoz­zunk létre, akár gyorsított eljá­rásban valamilyen alapot a lesza­kadó térségekben élő emberek megsegítésére. Ha ezt nem is tu­dom elérni, de be lehet biztosíta­ni, hogy a következő ciklusban legyen pénz erre a célra.- Hamarosan itt a választás, és az elmondottak után kér­deznem se kellene, hogy in­dul-e újra.- Élvezem, nagyon szeretem ezt a munkát. Úgy érzem sok * olyan saját kezdeményezésű ja­vaslatom volt, amelyek új irányt adhatnak az Európai Unió poli­tikai fejlődésének. Ezekre büsz­ke vagyok, de mind olyanok, amelyekről ma már beszélnek, de még messze nincsenek meg­oldva, ez csak a következő cik­lusban lehetséges. Természete­sen indulok újra a választáson, és remélem, lesz rá lehetősé­gem, hogy a megkezdett progra­mokat be is tudjam fejezni, a \ t

Next

/
Thumbnails
Contents