Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-03 / 256. szám

RIPORT 5 2008. NOVEMBER 3., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG sváíc A helvétek késői utódai igazából még a hódítóból is hasznot húznak. Európa babaszobájában, s a tökéletesség és a harmónia birodalmában néha egy kis lazaságra vágynak az emberek. De természetesen itt mindennek ára van ALPOK ORSZÁGA MINTÁT AD A VILÁGNAK Álomszép tájak, öntuda­tos polgárok, több évszá­zados háború nélküli fej­lődés. Svájc. Ez a siker titka? Igazi, romlatlan vi­lág e Dunántúlnyi földda­rab, a lukas folt az Euró­pai Unió közepén. Lengyel János Svájc a boldogság szigete, a rend, a tisztaság és a jólét szino­nimája. Ezt az országot még a németek is irigylik. Azt tartják róluk: németebbek a németek­nél. Persze senki sem szereti, ha vannak nála jobbak! A fejlett vi­lág titokban csodálja az Alpok országát. Mi is! Jókor jó helyen lenni főnyere­mény! Ezt az országot igazából csak az Alpok tudta elfoglalni, s azóta uralja is legalább az egy hatodát. No persze a svájciak a „hódítóból” is hasznot húznak. Jó áron kínálják szépségét és adottságait télen és nyáron egy­aránt. Mert üzlet a világ! Itt tényleg dübörög az ipar és per­sze a turizmus is. Halálpontos a vasút, megvesztegethetetlenek a hivatalnokok, mindig frissen se­pertek az utcák. Ápoltak a por­ták, csodálatosan rendezettek a városok. Nem csodálkoznék, ha kiderülne: rendelet írja elő a nyírt gyep magasságát is. Este érkeztek Luganóba a Dél- -dunántúli Regionális Idegenfor­galmi Bizottság (DRIB) tagjai. Méltó fogadtatás ez az egészéves munka jutalmaként. Ez itt az olasz Svájc, alig 20 kilométerre a határtól. Hatalmas hegyek lá­bánál fényárban úszó város. Svájc ékszerdoboza. A hegyre felkapaszkodó teraszokon csodá­latos épületek, a pálmafákkal szegélyezett gyönyörű tó partján mediterrán virágpompa, a szál­lodákat és villákat öblök ölelik Varga-Sabján László a Rhone gleccser jegével magukhoz. Bankok és kaszinók, amerre a szem ellát. Az üzletek, a butikok, az éttermek és a bá­rok tele emberekkel. Nyoma sincs a stressznek, a kivilágított sporttelepeken, az irigylésre méltó stadionokban százak edzettek. A szűk utcákban kö­nyöklő házakat karcsú oszlopok­ra ülő loggiák teszik utánozha­tatlanná. Az autót itt mindenki nyitva hagyja, s nyugodtan lehet sétálni a sötétben anélkül, hogy hátranéznénk. És ilyen ez az egész soknyelvű ország. Jól meg­férnek itt az olaszok, a franciák és a németek. Az ősök, a helvétek harcossá­ga máig ható. A krónikások sze­Es hazafelé egy kis Tirol. A főváros, Inssbruck egyik büszkesége a diadal ív, amely kedvelt találkozóhelye a helybelieknek és a turistáknak is. Altdorf, a kisváros és a Teli Vilmos legenda tell Vilmos (német nevén Wilhelm Teli) svájci szabad­ságharcos. Teli a legendák szerint 13. és 14. század for­dulóján élt a mai Úri kanton vidékén. Életéről később me­sék és legendák születtek, me­lyeket Friedrich Schiller is fel­dolgozott megírván a Teli Vil­mos című drámát. Teli Vilmos Svájc nemzeti hőse, alakja az alpesi állam önállóságának jelképe, valójában kitalált személy volt. A történet sze­rint 1307. november 18-án az Úri kantonban uralkodó zsar­nok Gessler puszta gonosz­ságból arra kényszerítette az íjász Teli Vilmost, hogy az a saját fia fejére helyezett almát nyilával átlője. tell hiába könyörgött kegyele­mért, a zsarnok megparan­csolta, hogy célozzon. Az íjász egy nyilat tett az íj idegére, majd egy másikat is a keze ügyébe készítet. Teli nyila 100 lépés távolságból hasította ket­té az almát. Gessler gratulált a nagyszerű lövéshez és azt kér­dezte Telitől, hogy miért készí­tette elő a második nyüvesszőt is. Teli azt válaszolta, hogy ha az első nyila a fiút találta vol­na el, akkor a másodikkal magát Gesslert ölte volna meg. A zsarnok dühében börtönbe vetette az íjászt, ám az a Vierwaldstdtti-tavon kitört vi­har közben megszökött. Teli bosszút forralva Gessler vára felé indult. Egy völgyszoros­ban lesből lelőtte a zsarnokot, aki haldoklása közben még hallotta, amint Teli felfedi ki­létét. Teli Vilmos második nyíllövése szabadságharcot robbantott ki Svájcban, ami az ország figgetlenné válásá­hoz vezetett. Schaffhausen, háttérben Európa legnagyobb vízesése, a Rheinfall turisták tízezreit vonzza. Egészen kiváló környezet ez egy csoportkép készítéséhez is. rint még egy római hadsereget is megvertek. Egy római történet­író azzal bókolt nekik: bátrab­bak, rátermettebbek a többi gallnál. Asterix és Obelix elsá­padna irigységében, ha tudná ezt. És az is az igazsághoz tarto­zik: az örök semleges ország fér- fiai másutt számos harcterén bi­zonyították felkészültségüket. Talán az sem véletlen, hogy mind a mai napig rájuk bízzák Vatikán őrzését. A pápai városál­lammal egyébként van még egy hasonlóság. A világon ugyanis csak két négyzet alakú zászló ta­lálható: Svájcé és Vatikáné.- Legalább egy eldobott csik­ket találnánk - ékelődött kollé­gám, amikor arról beszélget­tünk: már-már embert próbáló ez a tökéletesség. Felkészültünk mi az országból, de erre mégsem számítottunk. Amit látunk, min­den várakozást felülmúl. Euró­pa pénzügyi központja, amely méltán híres kitűnő minőségű csokoládéjáról, pikáns sajtjairól, aprólékosan kidolgozott óráiról és persze az eredeti, svájci bics­káról. Aki itt jár, annak szinte kötelező megkóstolnia legalább egy csokoládés desszertet. Fo­gyókúra ide vagy oda, felejthetet­len! És hát a sajtok! A két legis­mertebből készült étel a Fondue (fondü) és a Racclette (raklett). Szinte minden étteremben meg­találjuk. A fondüt, a cserép­edényben olvasztott sajtmártást szertartásszerűen fogyasztják. Egy régi svájci szokás szerint, ha a fondü-villánkról lecsúszik a falat, fizetni kell egy üveg bort az asztalnál ülőknek. De ha egy hölgy villájáról esik le, csókkal kell „fizetnie” a társaság bár­mely tagjának. - Már megint a lányok jártak jól - mondá Bokor Béla barátunk, aki doktorátusá­nak ünneplését éppen erre az időszakra időzítette. Mert ugye egy megküzdött doktorátust Svájcban ünnepelni azért nem semmi! A csapat viccmestere egyébként többször is közel járt a feddéshez. Leginkább akkor, amikor a buszon egy finom házi sütemény kóstolás után - kissé ironikusan - megjegyezte: ilyet csak kizárólag nagymamák tud­nak sütni. Egy szigorú tekintet­be foglalt, felvont szemöldök volt a méltó válasz! A buszos progra­mok előnye, hogy útközben is jó­kat lehet beszélgetni, nevetgélni és hát a hazaiból sincs hiány. Horváth Zoli és Kövér Pista több mint ezer pogácsával készült, s mindenki hozott egy kis finom­ságot, különlegességet az ötna­pos útra. Sárdi Árpád, a DRIB el­nöke - jó házigazdához illően - újra kötényt kötött, hogy somo- gyias szendvicseivel elkápráz­tassa utastársait, de utólag kide­rült: mindez nem jött volna lét­re, ha nincs ott mellette segítő fe­lesége, Ibolya. Persze a régió bo­rászai is elküldték legjobb hírvi­vőiket, hogy Polgár Zoltán szak­értő közreműködésével dönthes­senek az utazók: me­lyik nap kinek a bo­rai ízlettek a legjob­ban. A dél-balatoni és a villányi borok mellett természetesen ott voltak a szekszárdiak is. A Bodri és Fritz borház, a Mészáros és a Prantner pince borai méltán arattak nagy sikert és szereztek híveket maguknak. Teli Vilmos késői utódai állító­lag zárkózottabbak az európai átlagnál, s nem rajongják körbe a turistákat. Ebben van vala­mi.... A DRIB tagjai azonban azt is megtapasztalhatták: a négy­nyelvű ország igyekszik a leg­többet kihasználni adottságai­ból. A szakmai konferenciáh hi- heteüennek tűnő számok is el­hangzottak: Zürich például egy év alatt 1,3 milliárd forintot köl­tött el csak marketingre, s en­nek 7 millió vendégéjszaka lett a hozama. Tavaly a világban 806 milliószor hangzott el, jelent meg a város neve a médiában. Persze itt mindennek ára van. Zürich például a híres és drága ékszerek, órák Mekkája. Szűk utcák, igen szép, régi épü­letek, míves cégérek vonják ma­gukra a tekintet. Aki pedig vé­gigsétál Európa egyik legszebb és legelegánsabb bevásárló ut­cáján, a Bahnhofstrassen, min­dent lát, mi szemnek és szájnak ingere. No persze aki itt néz ki magának egy-egy darabot, an­nak a zsebébe kell nyúlnia, hi­szen a svájciak nem szoktak és nem is szeretnek alkudni. Azt tartják: alku nincs, csak vásár­fia. Megtanulhatta ezt a fizikus Albert Einstein is, amikor itt szívta magába a tudást. S ki fe­ledné a Fraumünster festett üvegablakait, amely Chagall munkáját dicséri, vagy a Grossmünster tornyát, amelyet még Teremi Jóska barátunk is megmászott, mondván hátha el­látni Fonyódligetig. Megcsodál­hatjuk itt a Szent Péter-templo- mot, amelyet hatalmas óra­számlapja tett ismertté Európa- szerte. Csakúgy, mint Thomas Mann belvárosi la­kóházát. A többi nevezetességről nem is beszélve. És hát a táj! Gotthard-hágó és a 17 kilométer hosszú, 1981-ben épült alagút, (a vasúti alagutat 100 évvel ko­rábban megépítették!) feledhe­tetlen a 2431 méterig magasodó Furka-hágó és Rhone-gleccser, ahol testközelből vizsgálgathat- tuk az egyre olvadó jégfolyam belsejét. Á korlát nélküli szer­pentineken néhányan a tenye­rükbe temették az arcukat. De hát ez Svájc, ahol a tél közeled­tével leszerelik az út menti kor­látokat, hogy ne tegye tönkre azokat a lezúduló lavina. Mert a hágók többségét a zord időben lezárják. A hétmilliós országban min­den ötödik ember külföldi. Lete­lepedni korántsem egyszerű, er­ről mára legendák születtek. Bár ezekkel csínján kell bánni, hi­szen ilyen legenda az is, hogy minden svájcinak életében leg­alább egyszer eszébe jut: elhagy­ja a hazáját, mert már vágyik egy kis kis lazaságra. Úgy érzem, azért elviselném a rend, a tisztaság, a szervezett­ség, a tökéletes működés, a meg­vesztegethetetlenség és a politi­kai semlegesség svájciakat nyo­masztó hatását. ■ Nagy sikert arattak a szek­szárdi borok. Svájci alagútrekord Az új vasúti alagút a világon a leghosszabb, 57 kilométer lesz. A munkával 2015-re vé­geznek. Bodio-t köti majd össze Erstfeld-del és 1 órával rövidíti le a Zürich és Milano közti menetidőt. Az alagút 500-550 m-es magasságban halad majd, két párhuza­mos, 9 méteres átmérőjű já­ratban, ívelt formában. A ke­mény kőzetszakaszokon mo­dem alagútfúró-gépekkel dol­goznak, a puha kőzetek ese­tében a hagyományos rob­bantásos eljárást alkalmaz­zák. Jelenleg 2500 munkás dolgozik az alagút építésén. A teljes költség: 8,035 milli­árd svájci frank (6428 milli­árd USA dollár), 200-250 vo­natot bocsát át naponta. 24 millió tonna sziklát ásnak ki, amely 13.3 millió köbmé­ter, s megfelel 5 Gizeh-pira- misnak. A fúrópajzs naponta 25-30 méter halad előre. A A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents