Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-11-09 / 45. szám
2008. NOVEMBER 9., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 5 Nigerben szöcskével kínálták Grégoire De Chabalier Afrika után Magyarországot fedezi fel Egy kis földrajz, avagy afrikai barangolás DZSiBUTi Afrika keleti részén, a Vörös-tenger partján található. Területe 23 ezer négyzetkilométer, lakossága 793 ezer fő. MADAGASZKÁR SZÍget- ország az Indiai-óceánban, Afrika délkeleti partjainál. Területe 587 ezer négyzet- kilométer, lakossága 19 millió fő. Mali nyugat-afrikai állam. TERÜLETE 1 millió 240 ezer négyzetkilométer, lakossága 13 millió fő. Niger ugyancsak Nyugat- Afrikában található. Területe 1 millió 267 ezer négyzetkilométer, lakossága 12 millió fő. Grégoire De Chabalier szerint a magyar fiatalok éppen olyanok, mint I I s Franciaországból érkezett, de Dzsibutiban született. Grégoire De Chabalier, jóllehet csak tizennyolc esztendős, éveket töltött a fekete kontinensen. A szekszárdi Polip Ifjúsági Egyesület önkéntese egy évig marad Tolna megye székhelyén. Szeri Árpád- Ha jól tudom, már Francia- országban élsz.- Igen, Aquitaine régióban, Bordeaux városában. Nemrég végeztem el a középiskolát, majd érettségi után úgy döntöttem, hogy vállalok egy év önkéntes szolgálatot. Addig is lesz időm gondolkodni azon, hogy hol tanulok tovább.- Miért éppen Magyarországot választottad?- Valami oknál fogva ez az ország vonzott leginkább. Talán éppen azért, mert kevéssé ismerem. Kedvet kaptam a felfedezésére.- A francia fiataloknak mi jut eszükbe, ha azt hallják: Magyarország?- A Sziget fesztivál! Azután hallottunk már Budapestről és az 1956-os eseményekről is. És talán Liszt Ferencről. De amúgy nagyon keveset tudunk Magyarországról.- Még csak egy hónapja vagy Szekszárdon, de azért bizonyára szereztél némi tapasztalatot a magyarokról. Milyennek látod őket?- Nem látok jelentős különbséget a franciák és a magyarok között, már ami a fiatalokat illeti, hiszen jobbára velük beszélgetek. Már amennyiben ez lehetséges, miután a magyar fiatalok közül nem mindenki jeleskedik a nyelvtanulásban... Persze mi, franciák sem...- Ételek?- Az éttermekben, azt tapasztaltam, jól főznek. Igazi magyaros házi ételeket még nem kóstoltam... a franciák. Nyelvtanulásban legalább annyira nem jeleskednek.- Nagy meglepetést egyetlen magyar étel sem okozhat, hiszen Afrikában bizonyára nem akármilyen ennivalók kerültek eléd.- Ez így van, Nigerben, az iskolában láttam, hogy az egyik afrikai osztálytársam valami különös dolgot eszik. Odamentem és engem is megkínált - egy szöcskével.- Milyen íze volt?- Az íze valamivel jobb annál, ahogyan kinéz... De a főtt rák sem igazán vonzó látvány, mégis finom. A csiga és a béka fogyasztásához is franciának kell lenni.- Miként jutottál el Afrikába és ott hány országban éltél?- Édesapám orvos, tíz évig dolgozott a fekete konüensen, én mindvégig vele voltam. Dzsibutiban születtem, de Madagaszkárban, Maliban és Nigerben is éltem. Utóbbiban a legtovább, három évig.- Milyennek láttad általában ezeket az országokat?- Rengetegen élnek elmondhatatlan nyomorban. Egy szűk réteg a városokban elfogadható körülményeket teremt magának. Még kevesebben vannak, de azért vannak, akik nagyon gazdagok. Találkoztam európai életet élő afrikai fiatalokkal, de olyanokkal is, akik gyermekként háborúba mennek.- Mire kellett a legjobban ügyelni ezekben a forró égövi országokban? Az állatokra?- Nem. Az emberekre. Az álltokról tudjuk: olyanok, amilyenek, de kellő óvintézkedések mellett megelőzhetjük a bajt. Van védelem, gyógyszer a maláriát terjesztő szúnyog ellen is, szedtük is rendszeresen a kinint. Ám az emberek a legváratlanabb pillanatban lehetnek veszélyesek.- Elmehettél sétálni estefelé is egy afrikai országban, például Nigerben?- Nos, én gyermekként éltem Afrikában, így legfeljebb a szüleimmel mehettem sétálni. De nem bármikor: éppen érkezésünkkor zajlott Nigerben egy katonai puccs és megölték az elnököt. Ilyen helyzetben senkinek sem tanácsos sétálgatnia az utcákon. Nyugalmasabb helyzetben sem árt az óvatosság: ahogy én tapasztaltam, csak európai mivoltáért senkinek nem kell tartania támadástól. Én is jártam például moziba minden gond nélkül.- Az egészségügyi viszonyok nem hagytak maguk után kí- vánnivalót?- De igen. Jobbára nincs csatornázás, a szennyvíz nem a vezetékekbe és a telepre kerül, hanem a földre. Oda kell figyelni az ivóvízre és minden sérülésre, a fertőzésveszély miatt. Ilyen „apróságokkal” azonban nem igazán foglalkoznak a helybeliek, mert idejüket leköti a létfenntartás. Ugyanakkor mi, franciák lévén, nem olyan körülmények között éltünk, mint ők.- Visszatérsz egyszer gyermekkorod színtereire?- Szülőhelyemre, Dzsibutiba egyszer biztosan vissza fogok menni. Talán a többi országba is, hiszen eddigi életem nagyobbik részét Afrikában töltöttem. Ez egy olyan álom, amely remélem, előbb-utóbb megvalósul. JEGYZET VENTER MARIANNA Az Óperencián túl nem minden mese ämerikä most már sohasem lesz olyan, mind azelőtt. Megtörtént, amit még akár néhány éve is lehetetlennek tartott volna a vüág: egy fekete - na jó, barna - elnök költözik a Fehér Házba. Mi innen Európából ugyanúgy sztereotípiákban gondolkodunk az Egyesült Államokról, mint ahogy az ott élők Európáról, de azzal azért mindenki tisztában van, hogy egyedülálló dolog történt. Ráadásul az egész világ fokozott figyelemmel kísérte végig az elnökválasztást, és hihetetlen szimpátia irányult Barack Obama felé. győzelme után ujjongott Kenya, ahol az édesapja született, ujjongott Indonézia, ahol gyerekeskedett, sőt egy kicsi japán halászfalu mind a száz felnőtt lakosa be- csiccsentett örömében a hírre. Ez utóbbi derék polgárok azért voltak olyan lelkesek, mert településük neve Obama, és persze hogy neki drukkoltak, sőt meg vannak győződve róla, hogy ellátogat hozzájuk. de a viccet félretéve: számomra volt ennek az elnök- választásnak egy olyan tanulsága, amelyet szívesen megtapasztalnék itthon. Az, ahogyan a vesztes viselkedett. Kulturáltan, higgadtan tudomásul vette, hogy az emberek nem az ő javára döntöttek. Leintette azokat, akik fújolni akartak, és látszott, hogy ezt nem csak az illem kedvéért, hanem őszintén teszi. Aztán nem azokat kezdte ócsárolni, akik nem rá szavaztak, hanem a saját híveit intette arra, eszükbe ne jusson ellenségeskedni, hanem fogjanak össze, támogassák az új elnököt az ország érdekében. Amerika nem hibátlan, mint a szuper- hatalmak általában. De azért, valljuk be, van, amit nagyon jól csinálnak ott. A futballkapus lett a főboszorkány mulatság Mami a hetedik érzékével is rászolgált az elnyert címre Az első kis udvarhölgy átaludta a koronázást dunakömlőd Fergeteges bulit harmadszor, boszorkány választást először tartottak a duna- kömlődi faluházban. Ifjú és ékesebb hölgyek bújtak jelmezbe, akadtak bájos és tüneményes boszorkák és félelmetes szipir- tyók. Egy azonban közös volt bennük, a közönséggel együtt remekül szórakoztak. A nyugdíjas- és a diákklub jelmeztelen tagjai bírálták el, ki volt ezen az estén a legvalóságosabb boszorka. Lacza Balázs és Huzlinger Péter elárulta lapunknak, hogy jl sokáig nem tudtak dönteni, de | miután egyik vasorrú megfe- | nyegette őket a seprűjével, rá g szavaztak. A győzelmet ily mó-1 dón megszerző banya álarca ° mögül Szurovecz Istvánné keSzurovecz Istvánné, Mami, (bal szélen) lett a dunakömlődi főboszorkány rült elő. Elárulta, már kislányként a színjátszó körben is mindig ő alakította a boszorkányt. Gyakran előre tudja mit történik majd, mert megsúgja az ösztöne, ilyenkor a családja is mondogatja: Anyu, te egy boszi vagy. Most kiderült, hogy nem is akármilyen, hiszen főboszorkánnyá választották. Szurovecz Istvánné egyébként is szívesen vesz részt a különféle programokon, aktív tagja a kömlődi közösségnek. Elárulta, lányával és unokájával csatlakoztak a nemrég alakult női futballcsapathoz is. Ő a kapus. Az ellenfelek pedig jobb, ha felkötik az alsóneműjüket, hiszen tuti, hogy a hálóőr a jövőben boszorkányosán véd. ■ V. T. Paks Akadt, akinek örömkönny csillant a szemében tegnap este a IV. Országos Csillagfényparádé döntőjén, mások csalódottságukban vagy éppen a stressz miatt pityeredtek el. A Gyöngysze- mecskék első udvarhölgye viszont átaludta a koronázást. Mentségére legyen mondva, mindössze kétesztendős. Hét kategóriában több tucatnyi bájos lány és sármos fiú versengett a közönség és a zsűri kegyeiért. Az utóbbiban fotósok, újságírók, művészek, képviselők igyekeztek meghozni a legbölcsebb döntést. Kénytelen-kelletlen az unalomig elcsépelt mondattal jellemezték állapotukat, azaz elmondták: roppant nehéz helyzetben vannak. Katona István és lapunk főszerkesztője, Lengyel János egybehangzóan állította, a felsorakozó tüneményes gyermekek mindegyike megérdemelte volna a koronát. A győzteseknek bőségesen jutott ajándék, de üres kézzel egyébként senki nem ment haza. A legkisebbeknél Farkas Frida (Sióagárd), Józsa Johanna (Bölcske), Laczi Kitti (Kecskemét) lett a sorrend. A közönség- szavazatot Adorján Luca (Paks) kapta. A Gyöngyszemeknél ez utóbbit Samu Adrienn érdemelte ki, míg a fiúk közül Széles Flórián (Dunaszentgyörgy) lett az első. A lányok mezőnyében Bodor Elvira Izabella (Paks) nyert Bese Nikolett (Fadd) és Karsai Gréta (Paks) előtt. ■ T. V.
