Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-28 / 252. szám

4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. OKTÓBER 28., KEDD KÖRKÉP Egyszer megkísértette az ördög elismert életút Az ember nem lehet nappal apáca, éjjel meg utcalány Német és székely kórosok magyar népdallal zárták a találkozót kisdorog Székely és német kó­rusok találkoztak a közelmúlt­ban Kisdorogon. Foral Katalin, a Kisdorogi Székely Hagyomány- őrző Egyesület vezetője elmond­ta, azokat a csoportokat hívták meg, amelyekkel hosszú évekre visszanyúló baráti kapcsolataik vannak. A cél a két népcsoport hagyományainak ápolása mel­lett az volt, hogy a vendégek a környékbeli települések minősí­tett egyesületeivel, népdalkörei­vel is megismerkedjenek. A szereplők széles skálán mozgó repertoárral érkeztek, bi­zonyítva, milyen gazdagok is va­gyunk a hagyományok terén. Nem véletlenül idézte köszöntő­jében Forai Katalin Kodály Zol­tánt: „Terem itt virág. Csak el ne tapossák, engedjék kivirulni, majd csodát látnak”. Az érdeklődők a Bonyhádva- rasdi Székely Népdalkor, a Cikói Székely, illetve Német Ha­gyományőrző Egyesület, a Kakasdi Saroglya Népdalkor, a Kétyi Székely Hagyományőrző Egyesület, a teveli Német Nép­dalkor, valamint a helyi Szé­kely és a „Blaue Enczian” Né­met Hagyományőrző Egyesület produkcióit tekinthették meg. A műsor záróakkordjaként a szereplők közösen elénekelték „ A csitári hegyek alatt” kezde­tű dalt. A program vacsorával és tánccal zárult. ■ Hunyadi István A dobogó második fokára állhatott Majsapuszta REGÖLY-MAJSAPUSZTA Szép si­kert értek el, másodikak lettek a Regöly-majsapusztai Fogya­tékosok Intézetének lakói a Szegeden megrendezett kispá­lyás labdarúgótornán. A há­romnapos rendezvényt a Ma­gyar Speciális Olimpiai Szövet­ség szervezte, húsz intézmény­ből több mint kétszázan vettek részt rajta. Majsapusztáról hat gondozott, két kísérővel. A Tol­na megyei kis csapat az elért eredmény alapján meghívást kapott a jövő év tavaszán Svájca ban megrendezésre kerülő Eu- rópa-bajnokságra, amit szintén a Speciális Olimpiai Szövetség szervez. ■ F. K. É. Nemcsak az ertekesre van igény, a képek éppen úgy megféritek egymás mel­lett, mint a szépirodalom és a ponyva. A befogadó íz- lésén múlik, melyiket vá­lasztja. A művészet a bol­dogság- lehetősége, nem erőltethető rá senkire. Sorsfordító pillanat volt Konok Tamás Kossuth-dí- jas festő életében az egy éves párizsi ösztöndíj. Budapest állókép volt, míg a francia főváros lüktetett. Amikor már emigránsként tért vissza, megismerte a pénztelenséget, és akkor megkísértette az ördög... Hargitai Éva- Amikor egy gyereknek azt mondják, hogy úszd át a folyót, azt gondolja, hogy ez nem fog si­kerülni, majd nagy küszködés árán átér a túlpartra, és közli: jé, ennyi volt az egész? - mondta életpályájára visszatekintve Ko­nok Tamás, Kossuth-díjas festő nemrégiben a Paksi Képtárban, amikor megszólítottuk Beveze­tés a XX. századi művészeti irányzatokba témájú előadása előtt. Az Életmű-díjjal elismert festőnek csak utólag tűnik könnyűnek az út, meg kellett küzdenie az önismeretért és sokszor a megélhetésért is. Konok Tamás Budapesten született 1930-ban. Kezdetben hegedűművésznek tanult, soká­ig a zenélésből élt. Tanított, együttesben is játszott, de rá­döbbent, hogy nem ez az ő útja.- Egy előadóművésznél a pilla­natnyi teljesítmény a fontos, ab­ban a néhány percben kell a ma­ximumot nyújtania, amikor ki­áll a közönség elé. Mindehhez pedig rengeteg gyakorlás, favá­gó munka szükséges - emléke­zik. - Egy képzőművésznek ez­zel szemben van ideje elméláz­ni a dolgokon, és akár többször is elővenni ugyanazt a témát. A festészet jobban is vonzotta, így beadta a jelentkezését a kép­zőművészeti főiskolára. A ze­nészéveket sem tartja hiábavaló­nak, mert ott tanulta meg a töké­letességre való törekvést. A képzőművészeti főiskola új korszakot nyitott az életében. Vé­leménye szerint egy mesterem­bernek meg kell tanulnia a szak­ma fortélyait, persze vannak zse­nik, de az alapokat nekik is el kell sajátítaniuk. Az iskola pe­dig olyan szellemi műhely, amely a diák életszemléletét is formálja - vallja a művész. Újabb sorsfordító pillanat volt, amikor elnyerte a párizsi ösztön­díjat. Egy évet tölthetett a fény Konok Tamás eredetileg hegedűművésznek tanult, végül festőművész lett. Volt, amikor nélkülözött, de az elveiből soha nem engedett. Névjegy KONOK TAMÁS 1930. január 9- én Budapesten született. 1945-1949 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán vé­gezte tanulmányait, mestere Bemáth Aurél volt. 1955-ben elnyerte a Fiatal alkotók dí­ját, majd 1958-ban a Derkovits-ösztöndíjat. 1963- ban a H. Hertford Alapítvány ösztöndíját, ezt követően pe­dig 1997-ben V Ordre du Mérite lovagja címet, vala­mint a Magyar Festők Társa­ságának díját érdemelte ki. 1998-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben pedig A Magyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztje polgári tagozáta kitüntetéssel ismerték el alko­tói munkásságát. 2008-ban pedig a Magyar Festészet Napja Alapítvány Életmű-dí­ját vehette át. városában. A pezsgő élet, a ra­gyogás és a középkori viszonyok kontrasztja, a művészetek világa teljesen elvarázsolta az akkor még fiatal férfit. Budapest egy állóképnek tűnt, amíg a francia fővárosban minden élt és lükte­tett. Ez persze krízist is jelentett, hiszen a semmiből kellett felépí­tenie valami újat. Ekkoriban for­dult művészete a geometrikus absztrakció irányába. Párizs után egy évet az Egye­sült Államokban is eltöltött szin­tén ösztöndíjjal. Aztán válaszút elé került: hazatér Magyarország­ra, vagy a francia fővárosban te­lepszik le. Úgy érezte, itthon a rendszer nem kedvezett volna el­képzelései megvalósításának, ezért Párizst választotta. Rá kel­lett azonban döbbennie; emig­ránsként másként fest az élet itt, mint turistaként. Ebből a realitás­ból már nem volt visszaút. Visszaemlékezésében azt ír­ja, ahogy minden művészt, őt is megkísértette az ördög a Not- re-Dame tövében. Ez alkalom­mal egy galériatulajdonos alak­jában tett ajánlatot, megvette az egyik képét, és szerződést kötött volna vele több alkotásra is. Az akkoriban sokat nélkülö­ző fiatalember boldog volt, ám amikor jótevője megkérte, hogy inkább cirkuszi témájú képe­ket fessen, döntenie kellett, hogy a pénzt és a sikert választ­ja, vagy a maga útját járja. Azt vallja, egyszerűen nem lehet az ember nappal apáca, éjszaka pedig utcalány. Végül az elveit, azaz a nehezebb utat választot­ta. Visszatekintve úgy érzi, jól döntött. Ha mégoly gyötrelmes is volt az út, azt csinálta, amit szeretett. Ennek ellenére úgy gondol­ja, a művészeknek el kell fo­gadniuk, hogy az értékes alko­tások mellett van igény a ke­vésbé kiemelkedőkre. A de­mokráciában sok mindent a pénz manipulál. Egy kiállítá­son a képeknek éppen úgy meg kell férniük egymás mel­lett, ahogy a könyvesboltban is megfér a szépirodalom meilett a ponyva. A befogadó jó ízlé­sén, műveltségén múlik, me­lyiket választja.- Én azt vallom, hogy a művé­szet a boldogság lehetősége. Nem erőltethető rá senkire - mondta, ezzel a mottóval beszél­getésünket is lezárva, hiszen hallgatósága már várta. A legszebb ajándék névnapra, születésnapra, a Tolnai Népújság NAGY ÍZVADÁSZAT receptkönyve. A nagy érdeklődésre való tekintettel elkészült az utánnyomás! Ajándékozza meg szeretteit, barátait! AJÁNLJUK MAGUNKAT,AJÁNLJON MINKET! Tisztelt Tolnai Népújság előfizetőnk! Minden régi előfizető, aki ÚJ előfizetőnek ajánlja lapunkat, megkapja a Nagy ízvadászat című receptkönyvet! Öntől csak annyit kérünk, ajánlja lapunkat barátainak, ismerőseinek, rokonainak, akik szívesen előfizetnének a Tolnai Népújságra.* *A RECEPTKÖNYVETCSAK AZ ELŐFIZETÉSEK BEFIZETÉSE UTÁN AJÁNDÉKOZZUK Az On által ajánlott, leendő előfizető neve, címe: Az ÖN NEVE, címe: Címünk: 7100 Szekszárd, Liszt F. t. 3. Telefon: 74/511-538, fax: 74/511-501 E-mail: zita.szegedi@axelspringer.hu olnai Népújság A Mr velünk jár! <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents