Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-13 / 240. szám

2008. OKTÓBER 13., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG GYERMEKVILÁG 5 Vízért akár ötven kilométert is repül forróságban a pusztai tyúk Tudtad, hogy a nyílfarkú pusztai tyúk a tollai között szállít vizet fiókáinak? Pedig naponta két­szer is fordul, hogy akár 40-50 kilométeres távolságból is inni vigyen a családnak. Mivel szá­raz és forró éghajlatú vidéke­ken, sivatagokban, pusztákon élnek, ez létfontosságú feladat. Ezért a hím napközben felkere­si a vízlelő helyeket, azok köze­lében várakozik, amíg más álla­tok elvonulnak. Ha tiszta a te­rep, a vízbe gázolva teleszívja magát, és a szegytollai között is vizet raktároz, így tér vissza a fi­ókákhoz és párjához. A pusztai tyúk fészket nem épít, hanem egy üreget váj a tojásoknak. Eze­ket nappal a nőstény költi, éjsza­ka pedig a hím ül a fészekre. Ha ragadozó közeledik, a szülők az­zal terelik el a figyelmét, hogy sebesültnek tettetik magukat A hőséghez is kiválóan alkalmaz­kodtak, a forró talajon talppár­nák védik a lábukat, a bőrük más részeken is megvastagodott, a mellükön pedig légtasak hűti a szervezetüket. ■ Kamaszkorában dolgozta ki az írásrendszerét Tudtad, hogy a vakok számára ki­fejlesztett Braille-írás alapja egy katonai írásrendszer volt? Louis Braille, aki hároméves korában, apja bőrdíszműves műhelyében történt baleset következtében vesztette el a látását, Charles Barbier találmányát fejlesztette tovább. Barbier saját rendszerét azért fejlesztett ki, hogy a kato­nákkal sötétben is tudjanak írá­sos parancsokat közölni. A betű­ket táblázatba foglalva adta meg hat-hat oszlopban, 36 hangot je­lölve. A módszerrel Braille akkor ismerkedett meg, amikor a kato­na fejlesztését a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetében mutatta be. A tizenöt éves látássérült fiú dol­gozta ki az írás módosított válto­zatát, amely alkalmasabb volt a mindennapi használatra. Diák­társai között azonnal elterjedt a rendszer használata, de hivatalo­san csak 1854ben, halála után fo­gadta el az iskolája, ahol tanított Magyarországon az 1890-es években kezdték el használni a Braille-írást ■ A lovak után jön a tanulás életforma A különleges sportot bármikor el lehet kezdeni A három ifjú lovas, Kata, Péter és Eszter nem csak lovagolni szeret, hanem maguk is gondoskodnak kedvenc állataikról Csodás környezetben nyújtja a lovaglás szabad­ságát a mórágyi lovarda. Tanulásra, hobbilovaglás­ra és versenyzésre kap le­hetőséget az idelátogató. Hanoi Erzsébet mórágy határában, a Bátaszék- Bonyhád útelágazás mellett van a Papp család tízhektáros lovar­dája. Dombokkal, erdővel hatá­rolt, filmekbe illő környék. Tavaly decemberben költözött ide a család Dunaszekcsőről. Ot­tani lovas tanyájukat kinőtték, elképzeléseikhez itt találtak megfelelő helyszínt. A tervek megvalósulni látszanak. Annak idején tizennégy lóval érkezett az öttagú család, mos­tanra pedig már húsz lakhelyé­ül szolgál a pompás vidék. Pon­tosabban huszonkettőnek, hi­szen két barátságos eb is fogad­ja az idelátogatót. A régi vendégkör nem maradt el a költözés után sem, a lovar­da jó híre pedig hamar elterjedt az új környéken. Egyre többen választják szabadidejük eltölté­séhez a lovassportot, főként Szekszárdról és Bonyhádról hozzák a szülők gyermekeiket. De életkortól függetlenül bárki elkezdheti ezt a nem mindenna­pos sportot. Közel 50 lovasiskolás jár rendszeresen Mórágyra. A ta­nya vezetője, Papp Mihály irá­nyítja ló és lovas közös tréning- jét. Ő 12 évesen ismerkedett meg a lovakkal, de csak évekkel később, 27 éves korában ült új­ra nyeregbe, amikor hobbilovas­ként vásárolt egy állatot. Azóta a Testnevelési Főiskolán lovas­edzői diplomát szerzett. Felesége, Ildikó jóval koráb­ban, már gyerekkorában kap­csolatba került a lovakkal, hi­szen nekik is voltak. Most ő fe­lel a különböző programok meg­szervezéséért, fogadja a vendé­geket. Mint mondják, akinek egyszer bőrébe ivódik a ló szaga, az attól kezdve életformaként te­kint az állat tartására. A korai kelés, az állatok ellátása nem te­her számukra, hanem a napi örömök része, igazi szenvedély. Gyermekeik ebbe a közegbe születtek bele. A legidősebb, Péter 15 esztendős, a lányok: Kata és Eszter tizennégy, illet­ve tizenegy esztendősek. Min­den feltétel adott volt számukra ah­hoz, hogy ők is lova­golni kezdjenek. De nem szülői kény­szer miatt, hanem mindhár­man önszántukból ültek lóra, kezdtek díjugartóként verse­nyezni. Iskola után minden nap edzenek, segítenek az állatok körül, s csak aztán tanulnak. Ám így sem lehet panasz egyi­kük iskolai eredményére sem. A szülők persze a versenyeken elért sikerekre a legbüszkéb­bek. A lakás „dicsőségfalán” ott sorakoznak a kupák és a szala­gok, melyeket a lovak kaptak. A versenyzési lehetőség a vendégek számára is adott. Kel­lő elszántsággal, évekig tartó rendszeres edzéssel megszerez­hető a rajtengedély, Papp Mi­hály a vizsgára va­ló felkészítést is segíti elméleti és gyakorlati szem­pontból egyaránt. A versenyzés viszont a lovas­sportban különösen drága, sa­ját négylábút igényel, ezért saj­nos sokszor a tehetség és a mo­tiváltság nem elég. De nem csak egyéni lovaglás­ra van lehetőség Pappéknál. Az iskolai és óvodás valamint te­rápiás csoportok, a baráti társa­ságok egymást érik a tanyán. Az iskolai szünidőben táborok várják a gyerekeket kézműves foglalkozásokkal, gyalog- és ke­rékpártúrákkal. A gyerekek a lovaglás alapjain kívül azt is megtanulják, hogyan kell a lo­vakat ápolni, etetni, karámozni, csutakolni. Mígnem ők is ma­gukba szívják azt a bűvös lószagot. Szép eredményekkel büszkélkedhet a család a papp gyerekek már egé­szen kis koruk óta foglalkoz­nak versenyzéssel Péter nyá­ron a Dél-dunántúli Regioná­lis Bajnokságon lett második Fáraó nevű lovával. a tizenkét tagú felnőtt me­zőnynek ő volt az egyetlen ifi korú tagja. Kata kezdő lovas­ként végzett negyedik helyen Cuba hátán. Húgával osztoz­nak ezen a lovon. Eszter egy három fordulós versenysoro­zat összetettjében zárt a má­sodik helyen a gyermek kor­csoportban. ■ A rajtengedély­hez rendszeres edzés kell. * MES E » * A sündisznó meg a róka « Egyszer volt, hol nem volt, * hetedhét országon is túl, volt t egy nagy, sűrű erdő, abba egy kis sündisznó tanyázott. % Ahogy járt-kelt, egy bokor * alatt lőtt nyulat látott, aminek igen megörült. De nagy baj vót, mer nem bírta % megkezdenyi. Végre kitanál- % ta, hogy bemegy a faluba, a mészáros jó barátja, majd * megkezgyi az. % Ballag a kis keskeny úton, hát kivel tanálkozik össze, * mint a rókával. * - Hova mégy, sünike komám?- Bemenek a faluba, mer * tanáltam egy lőtt nyulat. Me­* nek a mészároshó, hogy kezdje meg.- Vagyok én olyan barátod, * meg tudom én kezdenyi. m - Jó, de hogy kezded meg?- Felibe. * - Jó, odaadom a felit, a másik % feli nekem elég. A ravasz róka ajjig tudta * türtőztetnyi magát a gonosz­* ságátó, mikor meglátta a nyu­lat. Odaugrott, tépte, szaggat­* ta. Látta a szegény kis süni­* ke, hogyha ez így megy, őne­ki nem marad. A ravasz róka * úgy farolt, hogy hozzá ne fér- % hessen. A végén kiesett a könny a szemibő a süninek.- Róka komám, ez igazság? * A róka majd megfulladt belé, % de mondogatta:- Ez hát! Ez az igazság! ^ Gondolkozott a szegény kis % süni, majd eszibe jutott egy bosszú. Észrevette, hogy * csapdák vannak kirakva. * A róka nagyon jóllakott, má nem fogott úgy az eszi. * A kis sündisznó elcsalta a ró- « kát a csapdáhó.- Tedd az első lábad a ke- resztre, és esküdj meg, hogy * ez az igazság! A róka nagy jóllakott hasval odatette a lábát, de el se * kezdte az esküt, mikor % a csapda egy nagyot klattyant. Ordított: * - Süni komám, hova hoztál, % minyő kereszthő?- Ez az igazlátó kereszt: a bű- % nősöket megbűntetyi, a bűn­* teleneket elbocsátja. Elment a kis sündisznó, a ró­* ka meg ott maradt. Ahogy % vonított kínjában odacsalta a vadászt. » 1 ^ Nagy Zoltán - Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia * Kiadó * Budapest - 1990 Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága Filmajánló Érdemes egy kicsit megdol­goztatnod az agytekervényei- det, hiszen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdéseink­re, majd beküldeni a Tolnai Népújság címére. 1. Ki volt az, aki a katonai „vakírást” kifejlesztette? 2. Hogyan visz vizet a nyílfarkú pusztai tyúk a „családjának”? Cím: Tolnai Népújság Szer­kesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra írjátok rá: Fejtörő. Beküldési határidő: október 17. Visszaváltozzék vagy sem? Térjen vissza régi barátai kö­zé, vagy éljen tovább az egyre ismerősebb emberi világban? Ezekre a kérdésekre keresi a válasz a könyv főhőse, Minna, aki titokzatos körül­mények között változott át macskából lánnyá. A válasz­adás nehezebb, mint elsőre gondolta volna. Sok izgalmas kérdésre azonban tudja a feleletet a szövevényes Macs­kahírügynökség jóvoltából. Az értékes és érdekes híreket a fi­atal újságíróval, Tibbével oszt­ja meg hálából, amiért a fiú befogadta az otthontalanná váló lányt. A félénk fiúra na­gyon is ráfér a súgás, mert unalmasnak tartott cikkei mi­att elbocsátás fenyegeti. Tibbe titkos hírforrásainak köszön­hetően első rangú riporter lesz, aki már a városka nagy­hatalmú dezodorgyárosától sem fél. Sőt! De győzhet-e az igazság egy ilyen befolyásos emberrel szemben, még ha egész macskakülönítmény siet is a segítségére? Victor Fleming: Óz, a nagy varázsló Az Óz, a csodák csodája egyike a filmtörténet legna­gyobb klasszikusainak. A hazavezető utat kereső Dorothy, a bátorságot kuta­tó oroszlán, a szeretni vá­gyó bádogember és a ma­dárijesztő, aki szalma he­lyett okosságot szeretne tudni a kobakjában, mind­mind régi kedves ismerőse­ink. Vágyaik megvalósítá­sához Őztől, a varázslótól remélnek segítséget. Viszont, ahhoz, hogy eljus­sanak hozzá Smaragd­városba, szembe kell nézni­ük a gonosz keleti boszor­kány haragjával, és félel­mes repülő majmaival. Egy bizonyos pár piros cipellő pedig kulcsfontosságú sze­rephez jut a történetben. A filmet nézve nem is hin­nénk, hogy 1939-ben szüle­tett az alkotás. A korát meghazudtoló trükktechnikával, nagysze­rűen eltalált figurákkal, a fülbemászó dallamokkal elkészített remekmű ma hatásosabb, mint valaha. Igazi kihagyhatatlan klasz- szikus, amelynek ott a he­lye minden családi film- gyűjteményben. Fejtörő __J Könyvajánló

Next

/
Thumbnails
Contents