Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-10 / 238. szám
4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. OKTÓBER 10., PÉNTEK NYUGDÍJASOK Kakasdon már az őszbúcsúztatóra készülnek kakasd Buszt béreltek, és negyvenen utaztak el a Kakasdi Nyugdíjasok Egyesületétől Gödöllőre, ahol kastélylátogatáson vettek rész. Elmentek a máriabes- nyői búcsújáró helyre is, ott a Grassalkovichok családi kriptáját tekintették meg.- Hazafelé megálltunk Budapesten is, ahol az állatkertet jártuk be a csoporttal- tájékoztatott Hajdú Gábor, a nyugdíjasklub elnöke. Ha minden a terv szerint alakul, október 22-én főzéssel egybekötött őszzáró ünnepséget rendeznek, (kp) Frissen vágott csirkéhez juthatnak a szekszárdiak A szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége és a Tolna Megyei Vöröskereszt Nyugdíjas Területi Alapszervezete szervezésében október 30-án 7-től 8 óráig frissen vágott tisztított csirkét árulnak, 600 forint/kilo- gramm áron. Telefonon veszik fel a rendelést a 319- 739-es számon október 29- ig. Az árusítás a Hunyadi u. 4. szám alatt lesz. (gy) Cigánytáncot járnak a bogyiszlói idősek BOGYISZLÓ A Bogyiszlói Nyugdíjasok Érdekszövetségének tizenkét tagú Örökifjú Nyugdíjasok színjátszócsoportja az elmúlt időszakban fellépett Kétyen és Harcon is, ma pedig a tengelici idősek otthonában adunk műsort - mondta Miklós Istvánné elnök. Ezúttal cigánytáncot adnak elő. A következő szereplésük Tolnán lesz, október 18-án, ahol a textilgyár százéves évfordulóját ünnepük meg. (kp) Hét évtized békességben életút Előfordult, hogy vitáztak, de mindig kibékültek Harminckilenc februárjában nagy lagzit tartottak, több mint száz vendéggel. Persze volt ezüst-, arany-, meg gyémántlakodalom is Üzletektől, iskoláktól körülvéve élnek Paks főutcáján Kochék. Maholnap hetven éve, hogy egybekeltek. A jubileumot is úgy ünnepelik, ahogy napjaik telnek: csendben, békében. Vida Tünde Julis néni a kapuban vár. Ünneplőbe öltözött az újságírók fogadására. A konyhában üldögélő férje nem különben. Szepi bácsi - Koch József - éppen most töltötte be a kilencvennégyet, felesége, Gutermuth Julianna decemberben lesz kilencvenhárom, annak pedig, hogy egybekeltek, februárban lesz hetven esztendeje. Hiába a szép, kerek évforduló, nem terveznek semmiféle ünnepséget. - Nekünk már nem kell - mondják egyetértésben. - Négyszer összehívtuk már a családot. Volt az esküvő, az ezüst, arany meg gyémántlakodalom. Megünnepeltük mi már ezt - mondja Julis néni. A lakodalomról is ő beszél, ami ’39 februárjában volt. Nagy lagzi volt, több mint száz vendéget hívtak. Tizenhat évesen ismerkedett meg a mostani urával. Természetesen Pakson, nem nagyon jártak máshová. Mindegyikük sváb családból való, tősgyökeres paksi. Sőt, Julis néni örök életében abban a házban lakott, amiben most ketten, a párjával. - Itt született anyám, meg öreganyám is. Én is. És itt is akarok meghalni - teszi hozzá. A beszélgetés ideje alatt többször citált elmúlást nem félve, inkább vágyakozva emütik. Annak ellenére, hogy mindketten jó kedé- lyűek, s irigylésre méltóan jó egészségnek örvendenek. Fáj persze, itt is, ott is, nem olyan semmi, mint régen, romlott a látás, a többi érzékszerv.- Parasztok voltunk - jegyzik meg mosollyal a szájuk sarkában a múltra visszakanyarodva. Szepi bácsi eleinte maszek volt, majd amikor elvették a földeket, elszegődött a téesz- be. Julis néni kézimunkával foglalkozott. De nem holmi hobbiszinten. Kisiparosként. F*rofi módon. - Ilyent Pakson másnál nem talál - büszkélkedik. A falon gyönyörű gobelinképek sorakoznak, a szekrényből újabb kézimunkák kerülnek elő és minták. Német nyelvű, ki tudja hány éves katalógus. Az idős asszony kihajtogatja a falon lógó téli kép gondosan őrzött „szabásmintáját". Hat- száznegyvenezer öltés, meséli. Az evangélikus templomnak krisztusképet készített, de kaptak a menyei is gobelint, rámázva. Egy szerb asz- szonytól tanulta a módszert, aki hatodmagával három hónapra rekedt náluk a háború idején.- Szerettem volna elkészíteni egy templomos képet, de már nem került rá sor - teszi hozzá. Tényként, keserűség nélkül. Nem tudja befűzni a tűbe a cérnát. A napok egyhangúan telnek, nincsenek már jó szomszédok sem, a tévénézésbe is beleuntak. Mostanság az udvaron termett dió nyújt némi elfoglaltságot, Szepi bácsi töri, Julis néni válogatja. Közben elbeszélgetnek. - Persze, hogy volt vita, az mindenhol előfordul. De mindig kibékültünk - mondják a hosszú házasság titkát firtató kérdésre. Másokkal se haragoskodtak sohasem, jó szomszédjaik voltak, akiket visszasírnak. Vagy elmentek, vagy kihaltak. A testvérek, rokonok is. - Mindenkit eltemettünk, csak mi maradtunk - sommázzák. Bőséges és finom a hozott ebéd gyalog már a templomba se mennek, sőt Julis néni többnyire sehova. Szepi bácsinak viszont megvannak a napi intéznivalót reggel boltba megy, ha kell a postám, az epédet meg a szemközti iskolából hozzák. Odajár az egy szem dédunoka, Csaba is. Be szokott nézni ebéd után.- Nagyon jól főznek és bőségesen. Még a tyúkoknak is marná .- mondja a férj. Három szárnyas kapirgál az udvaron abból a megfontolásból, hogy egy háznál kell a tojás. Most napi egy-két damb van, de volt idő, amikor százötvenet adtak el naponta. Tartottak disznót is, libát tucatszám. ■ Julis néni egész életében mai házukban lakott. Nyugdíjasok találkoztak nyugdíjasokkal Hőgyészen hőgyész „Régiós szépkorúak nyárzárója” elnevezéssel tartott nagyszabású rendezvényt a Hőgyészi Nyugdíjasok Egyesülete az elmúlt hétvégén. Nyolc község kilenc nyugdíjas szervezete vett részt a községi művelődési házban megrendezett találkozón, a helyi két csoporton kívül Harc, Zomba, Kéty, Felsőnána, Kalaznó, Miszla, Kisszékely községekből érkeztek szépkorúak és polgár- mesterek, eleget téve a szíves meghívásnak. A több mint 230 résztvevőt Fábiánné Herr Mária, a Hőgyészi Nyugdíjasok Egyesületének elnöke üdvözölte, a köszöntőt Gyetvai László polgármester és Puskás Imre, a megyei közgyűlés elnöke mondta. Műsort a három hőgyészi nemzetiségi tánc- és énekcsoporton kívül a meghívott nyugdíjas csoportok együttesei adtak. Vacsora után Ferenczi Orsolya operett dalokkal szórakoztatta a közönséget, amit zenés, táncos est követett. A nyárzáró fesztivállal a rendező - a 2001-ben alakult, 80 tagot számláló hőgyészi szervezet - elérte célját, a térség nyugdíjasai megismerték egymást, mondta Fábiánné. A kirándulások, közös névnapok, találkozók mellett újabb rendezvénnyel bővült a paletta. ■ F. K. É. Nyolcvanasokat, kilencveneseket köszöntöttek TENGELic Tegnap köszöntötte legidősebb polgárait Tengelic. Karászi Józsefné, a Tengelici Nyugdíjasklub elnöke elmondta, a hagyományos rendezvényre minden eddiginél több ünnepeltet hívtak meg: huszonnyolc, idén 80 éves tengelici polgárt, két, a 90. születésnapját ebben az évben ünneplő, és a három legidősebb, 94 éves szépkorút. Az iskola ebédlőjében megtartott eseményen Karászi Józsefné és Gáncs István polgármester szavai, illetve az iskolások műsora köszöntötte az időseket. Akik az önkormányzattól virágot, a nyugdíjasklubtól ajándéktárgyat kaptak, és pezsgővel, tortával is megvendégelték őket. ■ fl. K. Nagy találkozás, amilyen eddig még nem volt emlékek Az első reál és humán tagozatos osztályok ötven éve érettségiztek a gimnáziumban A klubtalálkozó adta az alkalmat az ünneplésre tolna - Ennek a találkozónak olyannak kell lennie, amilyen eddig még nem volt. - Ez a cél vezérelte a szervezőket a tolnai gimnázium első elsőseinek nemrég megrendezett ötvenéves ballagási találkozója kapcsán. A gimnáziumi képzés 1954- ben kezdődött az akkor még Földvári Mihály nevét viselő középiskolában. A kezdő évben az elsősökön kívül egy második osztály is indult. Az első elsősök mindenesetre az 1957-58-as tanévben, idén ötven éve érettségiztek. Mint azt Majtényi Mihályné Totterweich Janka, a találkozó egyik szervezője elmondta: évfolyamuk egy 32 fős reál és egy 20 fős humán osztályban tanult Előbbiek osztályfőnöke Zsigmond Tföomé dr. Váczi Irén volt, utóbbiaké Nagy Barna. A családias körülmények között a társaság minden tagja kötődött egymáshoz, függetlenül attól, melyik osztályba járt így aztán az ötévente rendezett találkozókat is mindig együtt, évfolyam szinten tartották. A mostani, félévszázados randevún harminc diák tudott megjelenni, egykori tanáraik közül pedig Zsigmond Tiborné, Menyhei Jánosné és Menyhei Já- >. nos volt ott. Az öregdiákok a § gimnázium egykori, lebontott a épületeinek helyén található em- jE léktáblánál találkoztak és koszo- ? rúztak. Aztán belülről is körül- I néztek a gimnázium „maradé- Az ötven éve végzett tolnai öregdiákok a gimnázium mai épületénél kában”, a mai zeneiskola épületében. Az elhunyt diáktársakra szívet melengető ökumenikus istentiszteleten emlékeztek a tolnai katolikus templomban Keresztes Andor tolnai plébános és Sipos Judit mözsi református lelkész közreműködésével. A következő felvonás a - ma már - Sztárai Mihály Gimnázium jelenlegi épületében zajlott, ahol a Tolnai Öregdiákok Egyesülete (TÖDÉ) is képviseltette magát. A jubiláló „Hálás diákok” nevében emlékszalagot adtak át Novoth- né Bán Erzsébetnek, az iskola új igazgatónőjének. A nagy találkozásra pedig egy-egy emléklap révén is emlékezhetnek az öregdiákok. ■ S. K. simontornya A simontomyai nyugdíjas klubok találkozóján ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját a Bőr Szőrme Nyugdíjasklub. Életet az éveknek - ezt a gondolatot tartották szem előtt 1993-ban Ficzura Ferencné és Németh Józsefné, amikor megalakították a klubot. Évenként gazdag programok sorát valósították. meg, a taglétszám állandóan nőtt, mert külső nyugdíjasok is jelezték, hogy szeretnének ehhez a kis, összetartó családhoz tartozni. A klub vezetői és tagsága szerepet vállalt és vállal a város kulturális és sportéletében is. Szinte nincs olyan rendezvény, amelynek előkészítésében, lebonyolításában ne vennének részt. ■ V. L. I 4 i 1
