Tolnai Népújság, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-07 / 235. szám

2 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. OKTÓBER 7., KEDD Papírhulladék gyulladt ki agy tolnai házban tolna Papírhulladék gyul­ladt ki tegnap kora este egy tolnai családi ház szuterénjá- ban. A Tolna Megyei Kataszt­rófavédelmi Igazgatóság ügyeletese lapunknak el­mondta, a szekszárdi tűzol­tóknak az Alkotmány utcá­ban kellett a lángokat elolta­ni. Lapzártánkig nem derült ki, mi okozta a tüzet (rt) Megérkezett a német diákküldöttség simontornya A testvérváro- si diákcsere keretében tíz tanuló és két pedagógus tölt egy hetet Simontornyán. A vendéglátók gazdag, tar­talmas programot dolgoztak ki számukra. Ellátogatnak Balatonfűzfőre, Zircre és Csesznekre, megtekintik Pécs nevezetességeit. Egy nap Ópusztaszerre és Kecs­kemétre kirándulnak, nem marad ki a réti major ter­mészeti szépségének megte­kintése sem. (vl) Tovább látogatható a különös kiállítás Paks Szokványosnak sem­miképpen nem nevezhető kiállítás látható a művelődé­si központ nagykiállítójá­ban. Már a megnyitót is na­gyobb érdeklődés övezte a szokásosnál, s hasonló okokból meghosszabbították a nyitva tartását is. Ennek köszönhetően október végé­ig láthatja a közönség Péger lózsef TER-FÉNY-KÉP című tárlatát. Az alkotó fekete do­bozzá varázsolta a kiállítóte­ret, ahol fotóit, tusrajzait és installációit mutatja be. (vt) Fekete térben különös alakok Nem az íjászat, hanem a múlt a legfontosabb SÁRSZENTLÖRiNC HÚSZ alapí­tó taggal megalakult a Várta Egyesület. Az elnökké vá­lasztott Váli Ferenc elmond­ta, alapvetően ez egy hagyo­mányőrző íjászklub, de leg­fontosabbnak a múlt értékei­nek ápolását és a helyi kö­zösség építését tartják. A ta­gok közül csupán néhányan fogtak eddig íjat a kezükbe, a többiekben inkább a szán­dék van meg, hogy ezt az ősi magyar fegyvert megismer­jék. Az egyesület céljai között szerepel a magyar történelmi múlt feldolgozása, értékeinek továbbörökítése. (vt) TISZTELT OLVASÓINKI A lap előfizetésével, kézbesítésé­vel, kapcsolatos kérdésekkel, problémáikkal keressék Tamási ügynökségvezetőjét: Stangliczky József 70/223-47-22 _____________ Lö sch Ferenc 20/969-20-15 TAMÁSI ÉS TÉRSÉGE Itt van az utolsó bőrgyár ipar Több nyugat-európai országba szállítanak Simontornyáról Kerezsi János negyven esztendeje van a szakmában, de ő sem tudja megmondani, Magyarországon van-e, lesz-e jövője a bőrgyártásnak Manapság, ha Simontor- nya és a bőrgyártás kerül szóba, többnyire a renge­teg hulladék jut minden­ki eszébe, ami a felszá­molt gyár után maradt. Pedig bőrgyártás ma is van a városban. Vida Tünde Sok évtizeden keresztül a tele­pülés legfontosabb iparága a bőripar volt, legnagyobb foglal­koztatója pedig a bőrgyár. Ma mezőgazdasági, elektronikai, faipari, élelmiszeripari vállalko­zások biztosítanak megélhetést az itt élőknek és a környező te­lepülésen élők közül sokaknak. Annak ellenére, hogy a rend­szerváltás után hanyatlásnak indult gyárat felszámolták, nem szűnt meg az élet a telepen. Az egykori bőrgyár területén nem csak üresen kongó, kitört abla- kú, elhanyagolt épületek sora­koznak. Az önkormányzat nyil­vántartása szerint tizenöt vál­lalkozás működik itt. Van vas­ipari cég, kommunális szolgál­tató, autószerviz, cukrászda és pékség, s bármily’ meglepő: is­kola is a közel ötvenhektáros te­rületen. Van persze kihaszná­latlan épület is, mégpedig egy hétezer négyzetméteres állami tulajdonú, amit viszont a kár- mentesítés során várhatóan le­bontanak. Arról, hogy van ma is működő bőrgyár, ritkán esik szó. Pedig az ST Bőrgyár Ipari és Kereske­delmi Kft. 2000. óta működik itt. Késztermékek gyártásával fog­lalkoznak, részben hazai piacra dolgoznak, de szállítanak Angli­ába, Németországba, Ausztriába és néha Dániába. Tízezer négy­zetméternyi üzemcsarnok van a cég birtokában, 20-25 dolgozó­nak ad munkát, ami sajnos kö­szönőviszonyban sincs a régi bőrgyár fénykorával, amikor 1500 ember dolgozott ott.- Ez ma Magyarország legna­gyobb bőrgyára, sőt mára már az egyetlen - mondja Kerezsi Já- nos ügyvezető igazgató. Európa- szerte hanyatlik a bőrgyártás. Minden nap meg kell küzdeni valamilyen problémával. A gon­dot minden bizony­nyal nem a hozzáér­tés hiánya okozza, szeptemberben volt negyven éve, hogy Kerezsi lános ezzel a szakmával foglalkozik. A gyárat, melynek ötven százalékban a tulajdono­sa, büszkeséggel vegyes keserű­séggel a hangjában mutatja be. Minden ma érvényes jogsza­bálynak, környezetvédelmi elő­írásnak megfelelnek, de a külön­féle minősítések megszerzésé­nek nem híve, ő ugyanis bőrt gyárt, nem papírt. 98 százalék­I Húsz-huszonöt dolgozónak adnak munkát. Simontornyán ragaszkodnak a bőrgyártáshoz- nemcsak a nosztalgia miatt fontos nekünk az ST Bőrgyár működése. Munkahelyeket te­remt, megélhetést jelent tímár­jainknak - mondja a polgár- mester. Csőszné Kacz Edit sze­rint persze az lenne az igazán jó, ha a mostaninál jóval több ember találhatna itt munkát. Még ha nem is érné el a haj­dani, ezerötszázas csúcslét­számot. - Nem hiszem, hogy Magyarországon nincs igény a bőrgyártásra - teszi hozzá. - Simontornyán minden felté­tel meg lenne a bővítéshez. ban növényi bőr kerül ki a gyár­ból, ami azt jelenti, hogy növényi cserzőanyagot használnak, ami nem terheli a környezetet. A gé­pek és a munkások között is van egy-két „régi bútordarab”. Az át­lagéletkor - már­mint a dolgozókat il­letően - nem rég még meghaladta az ötven évet, most fia­talítottak, de még így is akad, aki több évtizede dolgozik a szak­mában. Hogy a gépek korát ille- • tőén mennyi az átlag, arra néz­ve nincs pontos adat. Az azon­ban biztos, hogy a legidősebbet 1928-ban gyártották. A blansiere gép nem kiállítási darab, ma is használják.- Itt minden megfelel az uni­ós normáknak - reagál a kétke­dő tekintetre Kerezsi János. - Csak nézzenek meg egy olaszor­szági bőrgyárat Ez ahhoz képest palota - teszi még hozzá. Az üzemi területről távozóban a cégtáblára téved tekintetünk. - Megérett a cserére - mondja az ügyvezető. Ám, hogy érdemes lesz-e újban gondolkodni, van-e jövője a bőrgyártásnak, ő sem tudja megmondani. Hiszen vevő a bőrre még csak-csak volna, fi­zető azonban nincs. Most díjmentesen vizsgálják meg az érdeklődőket az egészségnapon simontornya Adj egy napot az egészségedért! Ez a neve a ren­dezvénynek, amit Simontornya önkormányzata a város egész­ségügyi-szociális bizottságával és a Vöröskereszttel karöltve tart meg most szombaton, 9 órától 14 óráig. Az egészségnapon tetőtől talpig megvizsgálják - díjmente­sen - az érdeklődőket, emellett hasznos tanácsokat is adnak a szakorvosok és egészségügyi dolgozók. - A hozzánk érkező, ismert orvosok még útiköltség­térítést sem kértek tőlünk - tud­tuk meg Csőszné Kacz Edit pol­gármestertől. - Pedig jönnek a városunkba Bajáról, Dombóvár­ról, Szekszárdról és még Székes- fehérvárról is. A szemészettől a kardiológián át az ideggyógy­ászatig majdnem valamennyi szakág képviselteti magát. A ta­valyi, hasonló rendezvény egyéb­ként nagy sikert aratott, emellett életmentőnek is bizonyult: egy páciensen segített az a kardioló­giai beutaló, amit a helyszíni vizsgálatkor kapott. ■ Sz. Á. Partszakadáskor sokat segíthet a vis maior keret ozoRÁN már előfordult, hogy egy nagyobb esőzés után megnyílt a föld egy vályogház alatt. Schranz Istvánná polgármester annak is szemtanúja volt, hogy pár éve egy betonkeverő zuhant a víz­mosás vájta, mély gödörbe.- Nemrég a Várhegy utcában szakadt le a partfal és dőlt be a pince - folytatta a polgármester. - Mindez a rossz idő számlájára írható. Ráadásul a talaj is laza, így talán nincs is olyan év, hogy ne kellene pályáznunk a rendkívüli károk enyhítésére szolgáló vis maior keretre. A most leszakadt partfal esetében is ez történt: mi­előbbi helyreállításra van szük­ség, mert az üreg az út alá nyúlik. Már kijött az illetékes bizottság, nyugtázta, hogy valóban szükség van segítségre. Becslésem sze­rint több millió forint kell a kár­mentéshez. Schranz Istvánná bí­zik abban, hogy jövőre visszake­rült a központi költségvetésbe a partfal- és pinceprogram: ebben az esetben van lehetőség a köz­vetlen pályázásra. ■ Á. SZ. Külön német programot szervez a falu és a város Nem fogott ki rajtuk a kellemetlen időjárás sem Remek kárpátaljai bőrgyógyász és festőművész tamási, pari A hétvégén német hagyományőrző rendezvény lesz Tamásiban. Henkei Sándorné, a kisebbségi önkormányzat elnö­ke koordinálja az előkészülete­ket. Mint mondja, Pári különválása előtt általában ott szervezték a nemze­tiségi programokat, de az utóbbi két évben már Ta­másiban is tartanak üyen ren­dezvényt. Kézműves bemutató­kat és foglalkozásokat is tartot­tak. Az érdeklődő gyerekek sok mindennel megismerkedhettek. Az idén hagyományőrző kórusok és tánccsoportok lépnek fel a mű­velődési házban. A szervezők re­ménye szerint mintegy 100-120 érdeklődő tekinti meg majd az előadást október 12-én. Közben Pári-ban már lezajlott az idei nemzetiségi összejövetel. A falu kisebbségi önkormányzatának elnöke, Pátzelt Haj­nalka tájékoztatása szerint nagy volt az érdeklődés. Október 2-től 5-ig kínáltak különféle folklórprogramokat a számos magyar és a mintegy 150 külföldi résztvevőnek. A rendez­vénysorozat egyik legfontosabb eseménye a partnertelepülési megállapodás aláírása volt. A do­kumentumot Pári polgármeste­re, Gere Zoltán és Burgstadt pol­gármestere Lars Naumann látta el kézjegyével. ■ W. G. ■ Tavaly a népi éte­leké volt a fősze­rep Tamásiban. pincehely A kevés kivétel közé tartozik Pincehely abban a te­kintetben, hogy ezen a tele- Herdics pülésen a szombati esős, hideg Béla időjárás ellenére sikeresen lezaj­lott a szüreti program szabadté­ri része is. Mint azt Herdics Bé­la polgármestertől megtudtuk, ha másfél órás késéssel is, de megrendezték a népviseletes, lovaskocsis szüreti felvonulást is. A falun végigvonuló menetet ezúttal is több helyen várták a helybeliek süteménnyel és ital­lal. A felvonulókat, a holland | vendégeket és házigazdáikat a | művelődési házban több mint I kétszáz fős közös vacsorával | vendégelték meg. A szüreti bál 1 hajnalig tartott. ■ K. S. tamási Ma nyílik a művelődési ház folyosógalériáján Dankó-Sol- tész Krisztina ungvári festőmű­vész kiállítása. Az alkotásokat Né­meth Géza nyugalmazott iskola- igazgató ajánlja a közönség ügyei­mébe. A kárpátaljai művész 1947- ben született. Már 4. osztályos ko­rában begyűjtött egy nemzetközi díjat. Megnyert Svájcban egy gyermekművészeti versenyt. El­sősorban tájképeket és csendéle­teket fest, munkái számos tárla­ton láthatók. Mindemellett édes­apja hivatását is, folytatja: bőr­gyógyász. Képzőművészeti díjak mellett megkapta a Kiváló egész­ségügyi dolgozó kitüntetést is. Festményei Tamásiban október 26-ig tekinthetők meg. ■ R. Y. I % í

Next

/
Thumbnails
Contents