Tolnai Népújság, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-29 / 228. szám

2008. SZEPTEMBER 29., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG GYERMEKVILÁG . 15 A vidra havon és vízben is ügyesebb, mint a szárazföldön Azt szokták mondani, hogy a vidra az állatvilág bohémja: rendkívül kedves és nagyon já­tékos. Már megfigyeltek olyan vidrát is, amely köveket dobált magának a vízbe, aztán gyor­san utána ugrott, hogy süllye­dés közben elkapja. Sajnos na­gyon ritkán lehet őket nappal látni, mivel elsősorban éjszakai életet élnek. Egyébként mesteri úszók, amire szükségük is van, hiszen szívesen tömik tele a bendőjü- ket halakkal, amihez ugye le kell körözniük őket. A szárazon azonban már kevésbé ügyesek, eseüenül totyognak. Ám ez csak hómentes időszakban igaz, mi­vel télen igazán elemükben ér­zik magukat. Imádnak hason csúszva szánkózni, a meredek folyópartokon egész családokat lehet látni, amint lefelé siklanak a friss havon. Fészküket egyéb­ként vízparti barlangokban, üregekben alakítják ki, víz alat­ti és száraz kijárattal. Akár száz méter magasról is csörgött az ólom Érdekes ipari műemléket, egy söréttornyot tudhat a magáé­nak Kölesd Borjád nevet viselő településrésze. A falu feletti dombon álló építmény érdekes látványosság, amelyet a kirán­dulók is szívesen megnéznek. És hogy miért kellett a sörét- gyártáshoz tornyot építeni? Nos, akkoriban úgy készül­tek az apró golyók, hogy a meg­olvasztott ólmot, a torony tete­jén egy lyukacsos tálba öntöt­ték. Abból vékonyan csordogált a folyékony halmazállapotú fém, majd még a levegőben gömb alakú cseppé formáló­dott, az építmény alján pedig egy vízzel teli edénybe pottyant, ahol lehűlt, és meg­szilárdult. A szakértők szerint az ap­róbb szemű sörét gyártásához 30-40, a nagyobbhoz 100 m magas torony kellett. Termé­szetesen ma már modernebb technológiát használnak, gyor­san forgó vastárcsára folyatják a fémet, amely aztán a centri­fugális erő hatására cseppekké alakul. Fokozatosan lesznek ovisok nevelés A szülőnek és a kicsinek is szoknia kell az új helyzetet m m m % Varga Balázs kisfiával, Balázzsal (háttérben) illetve az ő bölcsis társaival tölti a beszoktatási időt „Az Én Ovim "-ban Néha nehezebben, néha könnyebben megy a be­jszoktatás az óvodába, de mindenképpen érdemes időt szánni a fokozatos­ságra, hogy később ne legyen gond. Hargitai Éva Az óvodába való beszokás bi­zony a gyermeknek, és a szülő­nek sem egyszerű. Éppen ezért nagyon fontos a folyamatosság - hangsúlyozta Fetzerné Molnár Gabriella, a szekszárdi „Az Én Ovim” Óvoda és Bölcsőde veze­tője. A lényeg az, hogy a beszok- tatás lassan, fokozatosan, a ki­csik igényeihez igazodva történ­jen. Az első egy-két napban a szülővel együtt vannak bent né­hány órát, a harmadik-negyedik napon már megpróbálják elen­gedni az anyukát, apukát, de csak nagyon rövid időre. Termé­szetesen azt megbeszélik a kis­gyerekkel, hogy a szülő most egy kicsit elmegy, de vissza fog jönni érte. Ezek után ezt az időt tolják ki, minden nap egy kicsi­vel tovább marad távol a szülő. Ha nincsen gond, az apróság az első hétvégére már az egész dél­előttöt bent tölti a társaival, majd a második héten a bent al­tatást, illetve az egésznapos bent tartást próbálják meg. A legfontosabb, hogy a bizalom ki­alakuljon a gondozóval, elfogad­ja a gyermek az óvó nénit. Ezt nagyban segítik az ölbeli játé­kok, a mondókák, a dalok, mert ezek nyugtatóak, és a kicsiknek még szükségük van arra, hogy dajkálják, simogassák őket. Fetzerné Molnár Gabriella úgy látja, hogy sok szülő szerint nincsen szükség a beszoktatás­ra, mert a gyermekük bárhol na­gyon jól elvan, de sokéves ta­pasztalatai azt mutatják, hogy nem szabad sürgetni a kicsiket. Az is előfordul, hogy az első pár hétben minden rendben van, a gyermek élve­zi a sok újdonságot, a társaságot, aztán akkor kezd el reggelenként pi- tyeregni, amikor rádöbben, hogy nem csak pár napról volt szó, hanem ez már így lesz ezek után. Nagyban megkönnyíti a be- szoktatást, ha a szülők elmond­ják, hogy otthon mihez szokott gyermekük, milyen rituálék kapcsolódnak az etetéshez, al- * tatáshoz. Ezeket lehetőség sze- m rint az óvodában is igyekeznek teljesí- * teni. Az is nagyon • jó, ha az oviba is magával viheti ott- * honi kedves háló- % társát, maciját, párnáját, cumi­ját. Az első nap előtt érdemes megbeszélni vele, hogy hova « fognak menni, mit csinálnak # majd ott. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ott fogják hagyni, de % érte mennek majd. % A beszoktatás ideje általában két hét, de ennél kevesebb és ^ több is lehet attól függően, hogy % a gyerek mennyire ragaszkodik a szülőkhöz, és mennyi időt töl- * tött korábban más gyerekek kö- « zött. Van olyan kicsi, akinek másfél hét is elég, de volt már ** olyan csemete is, akinek egy hó- « napig tartott ez a folyamat. Ezek után még egy-két hónap kell ah­hoz, hogy a íds társaság össze- • szokjon, és általában november- m re érik úgy össze a csoport, hogy elkezdhetik a valódi fejlesztő • munkát. s A szülőnek sem egyszerű az elválás Az óvodába való beszokás nem csak kicsiknek, a szülők­nek is nehéz feladat. Az anyu­ka, apuka akkor tud segíteni, ha azt érezteti a gyermekével: örül annak, hogy közösségbe kerül. Akkor is nyugalmat kell árasztania, ha esetleg aggá dik, és nem esik neki jól, hogy elváláskor egy kicsit pityereg az apróság. - Azt szoktuk mondani, hogy az anyukának is szabad sírni, de csak az aj­tón kívül - mondta Fetzerné Molnár Gabriella. Az elválást megkönnyítendő, az aggódó anyukák kezdetben naponta többször is telefonálhatnak, hogy érdeklődjenek csemetá jük hogyléte felől A másik véglet, amikor a gyermek any- nyira jól érzi magát az első napokban, hogy már az esik rosszul a szülőnek. ■ Van, aJkinek más­fél hét, másnak egy hónap kell a beszokashoz. MESE A büdösbanka fészke Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép tarka madár. Annak a neve volt, de még ma is az: büdösbanka. Amint repdesett, hát látott egy he­lyen egy gyönyörű, ügyes fészket. Megnézegette alapo­san, s elkezdte kérdezni a többi madártól:- Ez a fészek milyen madáré? Milyen ügyesen meg van csi­nálva! Azt mondta a többi madár:- Ez a szarka fészke, ő csinál­ta ezt, a szarka. Na, hát akkor a büdösbanka addig ment, amíg találkozott a szarkával, s megkérdezte tőle:- Maga csinálta ezt a fészket? Azt mondta rá a szarka:- Én.- Legyen szíves - azt mondja neki a büdösbanka -, segít­sen nekem, csináljunk ne­kem is egy olyan ügyes fész­ket, megfizetem jól. A szarka hajlandó volt.- No - azt mondja -, gyere, menjünk, gyűjtsünk anyagot. Elmentek, s hordtak oda tövist, ágakat, szalmát, s ami kellett, mindenfélét. Mikor mindent összehordtak, akkor keresett egy alkalmas helyet a szarka. Azt mondta a büdösbankának:- Na, nézz ide! Elvett egy ágat.- Ezt tedd csak így is, s csak úgy is. Akkor azt mondta a büdös­banka:- Tüdőm, tudom. Akkor vett egy másik ágat.- Na, csak így, csak úgy. A banka megint azt mondta:- Tudom, tudom. A harmadiknál, a negyedik­nél már kezdett feltűnni a szarkának: „Ni te, ez min­denre csak azt mondja, hogy tudom, tudom!” Ötször, hatszor, hétszer mind mondogatta a büdösbanka, s mikor meggyűlt a szarkában a méreg, azt mondja:- Ha tudod, csináld magad! Elrepült a szarka, s a büdös­banka ott maradt a félkész fé­szekkel. Ma is, ha valaki va­lahol lát egy büdösbankafész- ket, még le is hengergőznek a tojások róla. Amikor kikölti a kicsi madarakat, úgy kell odafogózzanak a fészekhez, nehogy lehengeredjenek. A büdösbankának hát úgy maradt a fészke, ahogy hagy­ta a szarka. Azóta is úgy él, éldegél, ahogy lehet. ■ Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, va­rázslatos dolog történik Fairy Oak házacskáiban: parányi, csillámló tündérek gyerme­KÖNYV - FILM - SZÓRAKOZÁS Filmajánló Könyvajánló Elisabetta Gnone: Fairy Oak- Az ikrek titka kékről mesélnek a jóságos tekintetű boszorkáknak, akik csüngnek minden sza­vukon. Különös, ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szí­velik egymást, s hogy a bo­szorkányok ki nem állhat­ják a gyerekeket. Csakhogy most Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujá­ban, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlot­tak. Elisabetta Gnone: Fairy Oak - Az ikrek titka, Könyv­molyképző Kiadó, 2007, 296 oldal. A három rabló Tiffany, az árván maradt kis­lány egyedül kuporog a posta­kocsiban, amely új lakóhelyé­re, az árvaházba viszi. A sötét erdőben a kocsi útját állja az erdőszerte rettegett három ha­ramia, s ha már zsákmányt nem találnak, jobb híján ma­gukkal hurcolják váltságdíj­ként a maharadzsa mesés kin­csét ígérő gyerekét Tiffany ott­hon érzi magát a marcona alakokkal, akikkel egész nap játszhat, és valljuk be: a rab­lók is odavannak a kislányért. Ezalatt az idő alatt Nikolas és Gregory, a két kis árva, meg­elégelve a gonosz főnöknőt, kereket old a közeli árvaház­ból, és a legsötétebb erdő felé veszi az irányt. A kritikák szerint tényleg érde­mes egy esélyt adni a mesé nek, hiszen többet, de leg­alábbis mást - árnyalt figurá­kat, bájos és mégis gondolat­ébresztő történetet - nyújthat a kisebbeknek, mint az ameri­kai 3D-s animációk. A három rabló, német animációs fűm, korhatárra való tekintet nél­kül megtekinthető. Rendező: Hayo Freitag. Forrás: www.port.hu . Feprő _J Érdemes egy kicsit megdolgoz­tatnod az agytekervényeidet, hi­szen könyvet nyerhetsz a Tolnai Népújság fejtörőjével. Ehhez csak meg kell keresned a választ az alábbi kérdéseinkre, majd bekül­deni a Tolnai Népújság címére. 1. Mivel tölti szívesen az idejét a vidra? 2. Milyen magasról kellett lecsor­gatni az ólmot, ha kis sörétet akartak csinálni? cím: Tolnai Népújság Szerkesztő­sége, 7100 Szekszárd, Liszt Fe­renc tér 3. A BORÍTÉKRA ÍRJÁTOK RÁ: Fejtörő. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: október 3. nyerteseink: Gál Kla­udia és Krisztián (Szekszárd), Kalányos Kitti (Őcsény), Ferenczi Márta (Németkér), Ka­tona Zétény (Sásd) i

Next

/
Thumbnails
Contents