Tolnai Népújság, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-09-28 / 39. szám
2008. SZEPTEMBER 28.. VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖ Z E LRÖL Rekordot javított Kanadában pályA Mórágyról kitelepített tanítójelölt az Újvilág ismert professzora lett Mórágyon nőtt fel, de ifjúként el kellett hagynia szülőhelyét. Kitelepítették Németországba, de nem maradt ott, hanem elhajózott az Újvilágba. Ma ismert professzor. Szeri Árpád Otthonról, a családból hozta a német szót, mivel édesanyja alig beszélt magyarul. Dr. Glöckner Péter tehát elmondhatja magáról, hogy valójában német az anyanyelve. Ugyanakkor magyarul is kiválóan beszél: nem véletlenül, hiszen 1929-től, születése évétől egészen 1946-ig Magyarországon élt. Jobbára szülőhelyén, Mórágyon, ahol az elemit végezte. Ezután beiratkozott a bátaszéki polgári iskolába. Itt már minden tantárgyat magyarul tanult.- Kitűnő eredménnyel végeztem, ennek köszönhetően 1943- ban fel is vettek a nagykőrösi református tanítóképzőbe - mondta dr. Glöckner Péter, aki azonban mégsem pedagógiából szerzett doktorátust. Sőt, hosz- szú ideig úgy tűnt, hogy a felsőfokú végzettségről is le kell mondania. A második világháború után, 1946 májusában ugyanis családjával együtt kitelepítették Németországba.- Apám el volt keseredve, hiszen ő - édesanyámmal ellentétben - nem csak, hogy jobban beszélt magyarul, mint németül, de valójában magyarnak is tartotta magát. Megmozgatott minden követ, hogy elkerüljük a kitelepítést, de hiába. Én ekkor 17 éves voltam, leendő magyar tanítóként ugyanazt a lelki meg- hasonlást éreztem, mint apám... A mórágy! család Hessen tartományába került. De nem sokáig maradt Németországban. Az Újvilágban, Amerikában és Kanadában már régről élő rokonok hívására úgy döntöttek, hogy maguk mögött hagyják Európa - és talán saját létük - minden nyűgét. 1949-ben tehát hajóra szálltak.- Úgy gondoltuk, hogy Kanadában érdemes próbálkoznunk. Alberta tartományban, Medicin Hat városában telepedtünk le. Az első időkben kőművesmester apám és ugyancsak kőmű1 | Dr. Glöckner Péter Szekszárdon, a Tolna Megyei Levéltár könyvtárában: 1965 óta rendszeresen visszatér Mórágyra vés öcsém építőipari vállalkozásában dolgoztam. Én voltam a mindenes. Akadt munkánk bőven, de azért ezek a kezdeti évek nem voltak könnyűek. Meg aztán én csak úgy gondoltam, hogy másra van szükségem. Húsz éves voltam, tanulni akartam. Felkerestem a helyi gimnázium igazgatóját, aki azt javasolta: üljek be náluk egy évre az iskolapadba, a végzős osztályba. Azután meglátjuk, mi lesz. Főleg hogy milyen eredményt érek el az alapvetőnek számító angol nyelv tantárgyból. Nyugdíjasként ír, szerkeszt és a levéltárban kutat dr. glöckner Péter kitelepítése után első alkalommal 1965-ban járt ismét Magyarországon. Budapesten, egy nemzetközi kongresszuson tartott előadást, természetesen magyarul. Ettől kezdve rendszeresen hazalátogatott. Közben belekóstolt az írásba is, szerkesztője lett az Encyclopaedia Hungarica című kiadványnak. Huszonhárom cikke szól a magyar mérnökökről és matematikusokról. Jelenleg levéltári kutatásokat folytat Magyarországon, így Szekszárdon, a Tolna Megyei Levéltárban is. Tervei szerint megírja szülőhelye, Mórágy történetének néhány fontos állomását. 67 százalék. Ennyire sikerült feltornásznia Glöckner Péternek az angol nyelvi vizsga eredményét, amivel már lehetett valamit kezdeni. Ugyanakkor a metamatikából, algebrából, fizikából középiskolás rekordot javított. Ez többszörös előnnyel járt. Nem csak, hogy megnyílt előtte 1951-ben a montreáli McGill egyetem mérnöki kara, de egy ösztöndíjat is elnyert, jóllehet szigorú feltételekkel. Csak akkor maradhatott jogosult a neki megítélt összegre, ha mindvégig tartja a jó tanulmányi eredményt.- A négy év alatt sikerült minden esetben nyolcvan százalék felett teljesítenem. Az ösztöndíjam tehát megmaradt. Diploma után, 1955 őszén az Egyesült Államokba, Bostonba utaztam, hogy az ottani egyetemen megszerezzem a masters fokozatot. Ám fél év után ugyancsak bevándorló feleségemről kiderítette a hatóság, hogy - velem ellentétben - nem rendelkezik kanadai állampolgársággal. Egyik nap az illetékes hivatal munkatársa váratlanul közölte velünk: feleségemet kiutasítják Romániába... Nem vártuk meg, míg esetleg valóban ez történt volna, visszamentünk Kanadába, ahol aztán tervezőmérnökként kezdtem el dolgozni. Számos épület, iskola, és még egy híd is hirdeti - máig - azt az ■ Úgy döntöttek, hogy maguk mögött hagyják Európa minden nyűgét. alakot öltött szellemi tudást, amit dr. Glöckner Péter fektetett munkáiba. A szakmában csakhamar megismerték a nevét, s ennek köszönhetően kapott egy váratlan felkérést Lenne-e kedve oktatni az edmonto- ni műszaki egyetemen profesz- szorként?- Én, oktatni? - kérdeztem ijedten a felkérést tolmácsoló egyetemi tanártól. - Hiszen nem is értek hozzá!- Ne törődjön vele, én sem - hangzott a válasz. Ilyen előzmények után lettem az intézmény oktatója 1958-ban. Dinamika, statika, szilárdságtan - többek között ezekből tartottam előadásokat. Különösen előnyös volt számomra, hogy kutatómunkát is folytattam. De mégsem maradtam Edmontonban. Ugyanis időközben megnyílt Calga- ryban egy új műszaki egyetem. Egyrészt úgy gondoltam, hogy nagyobb tér nyílik előttem ebben az intézményben, másrészt pedig Calgary jóval közelebb, feleannyi távolságra van szüleim lakhelyéhez, mint Edmonton. 1960-ban családommal együtt átköltöztem Calgaryba. Röviddel ezután megszereztem a phd, a nagydoktori fokozatot és végig, azaz nyugdíjazásomig Calgaryban tanítottam. Az egykori, kis egyetem mára hatalmas campus lett, mérnöki fakultásunk pedig az egész világon ismert. JEGYZET VENTER MARIANNA Több, mint pénzkereset az idősebbek - no meg a Csinibaba című film révén a fiatalabbak is - jól emlékeznek a népszerű sláger első sorára: Kicsit szomorkás a hangulatom máma. Ahogy az utcán körülnézünk, a hangulatunk valahogy most is szomorkásnak tűnik. Mondhatnánk erre, hogy nem sok okunk van a nevetésre, hiszen mindenki lemérhette a saját pénztárcáján, bizony jóval többe kerül az élet - a lakás és az evés - mint az előző esztendőben. S bár az árak és a térítési díjak derekasan kúsznak felfelé, a jövedelmek valahogy egy helyben toporognak, nem igazán győzik a versenyt. Már ha azokat a szerencséseket tekintjük, akik bért kapnak, és nem segélyt. tolna megyében ebben az évben eddig kevesebb embert alkalmaztak a munkáltatók a tavalyihoz képest. Számtalan oka van, a gazdasági recessziót, a nagymértékű elvonást megérzik a cégek, vállalkozások, kivárnak, reménykednek a jobb időkben. S ahelyett hogy fölvennének embert, . a legtöbb helyen inkább elbocsátanak, ha nem is sokat. A munkahely, a munka jelentősége talán csak akkor látszik igazán - az élet sok más dolgához hasonlóan - amikor elveszíti valaki. Akkor jön rá, hogy a munkanélküliséghez képest semmiség a zsörtölődő főnök, a korán kelés, az esetleges bejárás, vagy a néha óhatatlanul bekövetkező monotónia. Mert nem csak azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk. A munka, amellett hogy megélhetési forrás, erkölcsi fizetséget is ad. Hasznosnak és fontosnak érezzük magunkat tőle, bármilyen munkát végzünk, ha szívvel csináljuk, azzal az örömmel ajándékoz meg, hogy részei voltunk valaminek, elvégeztünk, megtettünk valamit Hát még ha a bér mellett elismerést, dicséretet, vagy más pozitív visszajelzést is kapunk. Két év után újra fesztiváloztak szüretkor Cikón ctKó Két év kihagyás után ismét megrendezték a szüreti felvonulást Cikón szombaton. A tarka menet a polgármesteri hivatal elől indult délután négy órakor, a Kossuth utcáról a kishídon át ráfordultak az Arany János utcára, ahonnét visszatértek a kiindulási helyre. Ezt követően a művelődési házban műsor kezdődött, melyen fellépett a dautphetali férfikórus, a bonyhádi német tánccsoport, a zengővárkonyi tánccsoport, a Zelke tánccsoport, valamint a helyi német dalkör és székely kórus. Este nyolc órától másnap hajnalig jó hangulatú szüreti bált tartottak a Reflex együttes közreműködésével. ■ H. I. SZÜRETI TÁRLAT Leányvár pincéi, útjai, diófái és hangulata évtizedek óta folyamtosan új témát ad Cseh Gábor festőművésznek. Ezért tehát nem is lehetett volna jobb alkalmat találni arra, mint a szombati sióagárdi szüreti nap, hogy a Leányvári képek című kiállítását megnyissák a falu művelődési házában. Felvételünkön a művész Szüreti készülődés című képe előtt látható. A tárlat október 24-ig tekinthető meg. Kapcsolataikat is ápolták szüreti napok Uniós támogatást is nyertek a szervezésre BÁTASZÉK Minden évben egyre több a felvonuló és a kíváncsiskodó a bátaszéki szüreti napokon. Idén harminchárom csoport mutatta meg magát a város utcáin, köztük a gyergyóditrói, nagysallói tánccsoport tagjai, mazsorettek, a Bátaszéken élő roma, székely, német és felvidéki csoportok. Idén sem maradt el a menettánc a helyi és a környékbeli hagyományőrző együtteseknek köszönhetően. Az önkéntes szőlőszedők, azaz az általános iskolások mellett vonultak a borosgazdák is, sőt jó bátaszéki borral kínálták a közönséget. A háromnapos rendezvény újdonsága, hogy idén egy európai uniós pályázaton közel három és fél millió forintos támogatást is nyert a rendezésre az önkormányzat. Partíné Harcsa Magdolna az egyik szervező kérdésünkre elmondta, az idei szüreti napok a nemzetközi, testvérvárosi kapcsolatok ápolásáról is szól. Nagysallóról és Gyergyó- ditróról a polgármestereket har- minc-harminctagú csoport kísérte el a rendezvényre.- Örömteli számunkra, hogy szinte mindegyik városi civil szervezet részt vett a felvonuláson - mondta a szervező. Idén a Felvidéki Tánccsoport tagjai voltak a bíró és a bíróné, ugyanis rendezvényenként mindig más helyi népcsoportból választják ki őket. - Német Mariann és Győri István vállalták idén ezt a szerepet, s a dolog pikantériáját az adja, hogy tudomásom szerint ők két hét múlva össze is házasodnak - mondta Partiné Harcsa Magdolna. A kisbíró Csáki Norbert volt, a jegyzői pár pedig Szaif Mihály és felesége. Ä fólvonulás után a városi sportcsarnokban folytatódott a mulatság. A sárpilisi, mó- rágyi, várdombi, és alsónyéki tánccsoportok mellett fellépett a ditrói és a nagysallói is, valamint a helyi csoportok mellett á mazsorettek szórakoztatták a szép számban megjelent nagyérdeműt. A napot szüreti bál zárta a sportcsarnokban. ■ R. T.
