Tolnai Népújság, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-15 / 216. szám
2008. SZEPTEMBERN 15., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ válság Szociálpolitikai eszközökkel kell támogatni azokat, akiket a lecsúszás veszélye fenyeget. Kétmillió ember tengődik a létminimumon. Alig van esély a felzárkózásra. A munkajövedelmeket és a segélyből szerzett jövedelmeket el kell távolítani egymástól AKI EGÉSZSÉGES, AZ DOLGOZZON! Ha a támogatásokat nem kötjük feltételekhez, akkor azok automatikusan leértékelődnek. Aki dolgozik és tisztességesen befizeti az adókat, az tudni akarja, mire költi azt az állam. oktatási rendszer reformja. Vannak olyan helyzetek, amikor együtt kell tanítani a lecsúszott rétegek gyermekeit a jobb módúakéval. De van olyan is, amikor külön kell választani őket. Csak ezzel senki nem akart szembe nézni, inkább erőltették az előbbi megoldást, aminek az lett a következménye, hogy a lassabban haladók rendre lemaradtak, sőt visszaestek, s inkább kimaradtak az iskolából. Ez a kudarcélmény végig kíséri őket az egész életükön.- Azt mondta: a szegénység rossz egészségi állapotot is jelent.- Statisztikai adatok bizonyítják, hogy akik megfelelő feltételek között, családban, közösségben élnek, azoknak az egészségi állapota sokkal jobb, mint az egyedül élőké, magányosoké. Ha csökkenne a rossz körülmények között élők száma, sokat megtakaríthatna az egészségügy. Ugyanakkor az is tény, hogy ezek a családok nem tudnak pénzt fordítani a betegségmegelőzésre, nem járnak szűrővizsgálatokra, sokszor még a kötelezőkre sem.- Segélyt vagy munkát?- Annak idején azért kötöttük a különböző járandóságok kifizetését az iskolába járáshoz, mert tudtuk, hogy ez egy fontos lépés a felemelkedés útján. Ha a támogatásokat nem kötjük feltételekhez, akkor azok automatikusan leértékelődnek. Olyan ez, mint a gyermek- nevelés: ha a szülő nem támaszt feltételeket, akkor a gyerek a könnyebb megoldást keresi. Olyan értékrendre van szükség, amely a munkát helyezi a középpontba. Aki egészséges, az dolgozzon, ha segélyt vagy támogatást akar. Akik nem tudnak dolgozni, azokról pedig egy kellően átgondolt és garanciákkal biztosított segélyezési rendszernek kell gondoskodnia.- Tolna megyében indulatokat is kiváltott a roma lakosság egy részének lakáshoz juttatása állami támogatással. Szegény sorban élő magyarok is szóvá tették: nekik ki segít? Ön szerint?- Sajnos a mélyszegénységben nem csak cigány családok vannak. A családok együtt csúsznak le, ha olyan körülmények közé kerülnek. A támogatási rendszer akkor tisztességes, ha eltekint attól, hogy a kérelmező a kisebbségi vagy a többségi társadalomhoz tartozik, csak a valós helyzetre figyel. A megkülönböztetés nem vezet sehova. A második világháborút megelőző időszakból ismert a program, amely mintegy négyezer családot juttatott lakáshoz, akik közmunkákban vettek részt. A feltételek között szerepelt a ház rendben tartása, a kert művelése, az udvar használata. Emellett a felajánlott közmunkát el kellett végezni. Aki ezt nem tartotta be, azt kitették a házból. Csak néhány százalék került erre a sorsra. A követelmény támasztása nagyon fontos, hiszen az a minden harmadik ember, aki ebben az országban adót fizet, joggal dühös, ha azt látja, hogy a befizetéseit nem gondosan használják fel. Ezzel gyengül a társadalmi szolidaritás is.- Mit kapnak azok, akik befizetik az adókat?- Az ő helyzetükkel is érdemben kell foglalkozni. Az azért mégsem fordulhat elő, hogy aki ledolgozza becsületesen a hónapot, az semmivel sem jár jobban, mint aki a segélyért tartja a markát. A munkajövedelmeket és a segélyből szerzett jövedelmeket jól érzékelhetően el kell távolítani egymástól. Mert egyébként mi ösztönözne a munkára? Többszörösen is katasztrofális a helyzet, már felesleges népjó- létről beszélni - mondta Soltész Miklós országgyűlési képviselő' (KDNP), a parlament szociális bizottságának alelnöke, amikor a Tolnai Népújság szerkesztőségében járt. Hozzátette: az elmúlt hat év politikája szükségképpen válságba vezetett. Lengyel János A szociálpolitika és a családpolitika szétválasztása nélkül nincs kilábalás a válságból - hangsúlyozta Soltész Miklós. - A katasztrofális demográfiai helyzet ugyanis kihat a gazdaságra és a társadalom minden területére. Olyan hosz- szú távú programra van szükség, amely megakadályozza a családok teljes leépülését. Ráadásul azokat is támogatni kell, akik nem nyomorognak, de vállalják a gyermeknevelés terhét. Mert a gyermekvállalás hosszú távon társadalmi, gazdasági haszonnal jár. Ösztönözni kell a tanulást, ezen belül a szakképzést, s nem fordulhat elő, hogy azért ne tanuljon egy gyermek, mert ezzel kilá- tástalanságba sodorja a családját. A modern szociálpolitikának pedig az a lényege, hogy megakadályozza a veszélyeztetett társadalmi rétegeket a lecsúszástól, illetve a már nehéz helyzetben levőknek lehetőséget biztosít a felkapaszkodásra. Ez a rendszer korábban működött, de felborította a szociál- liberális kormány és összekeverte a szociálpolitikát a családpolitikával. Ennek következményeként merülhetnek fel azok a kérdések, hogy támogatható-e az a család, amelynek tagjai nem dolgoznak, s még arra sem hajlandók, hogy a házuk körül rendet tegyenek. Vagy aki nem dolgozik, az ne is egyék?- Mi lehet a megoldás?- Az a baj, hogy elvesztegettünk hat évet. Nagy szükség lenne olyan népjóléti politikára, amely áthatja az egész társadalmat, s a vállalatoknál is megjelenne az a fajta gondolkodás, amelynek jegyében lakótelepeket építettek a munkatársaiknak, hozzájárultak a bölcsődék, az óvodák és az iskolák működéséhez. Persze ehhez nélkülözhetetlen lenne az úgynevezett nagypolitika radikális szemléletváltása is.- A felmérések szerint soha ennyi család nem küzdött anyagi problémával, mint napjainkban. Sokan el- adósodnak, főleg szeptember elején?- Rövid távon tüzet kell oltani! Most az lenne a feladat, hogy gyorsan segítsünk azokon, akik a legnagyobb bajban vannak. Már az is nagy siker lenne, ha megállítanánk a további lecsúszást. Szomorú, hogy évente 15-20 ezer családdal nő a mélyszegénységben élők száma.- Mennyien élnek mélyszegénységben?- Két évvel ezelőtt a szakértők ezt 6- 800 ezerre becsülték. Ráadásul a helyzet azóta rosszabb lett, a borúlátóbbak szerint már 1 millió ember teng a küá- tástalanság küszöbén. Ehhez még vegyük hozzá azt a kétmilliót, akik a létminimummal küzdenek,- Mit jelent ma a létminimum?- A létminimum az éhenhaláshoz sok, a felemelkedéshez kevés. Az így élők egészségtelenül táplálkoznak, rossz körülmények között laknak, elhanyagolják az egészségüket. Nekik nincs lehetőségük nyaralásra, kikapcsolódásra, a gyerek külön órára járatására. Még kötelező dolgokra sincs pénz. Egy diák sportolása ma már egyáltalán nem luxus, alapköve az egészséges társadalomnak. A gazdasági kihatásokról már nem Is beszélve.- Ebbe a csoportba tartozik a nyugdíjasok egy része is...- Valóban így van. Ők egészen sajátos helyzetben vannak. A többségük ledolgozott egy egész életet, befizette az adókat, de jelenleg már a nem aktív népesség táborát gyarapítják. Joggal várják el a gondoskodást, miközben egyre kevesebbek tartanak el egyre többeket.- Vannak jó megoldások az elszegényedési folyamat lassítására?- Vissza kell térni a polgári kormány családtámogatási és szociálpolitikai modelljéhez azzal a kiegészítéssel, hogy ma már nem csak a három- vagy több gyermekes családokat kell támogatni kiemelten, hanem a második gyermek megszületését is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kétgyermekesek köny- nyebben vállalják a harmadikét is. Azt kell éreztetni a családokkal, hogy aki gyermeket vállal, az nem a szegénységet választotta.- A gyerek követi a családi modellt, ha úgy nevelik, hogy egyik szülő sem dolgozik, akkor ezt veszi természetesnek...- A jelenlegi szociálpolitika legnagyobb bűne, hogy homokba dugta a fejét, szemérmesen hallgatott dolgokról. Nem beszélt arról például, hogy a romák között is van egy jelentős réteg, amelyen segíteni lehetne. Az egy álliberális megoldás, ha a cigányságot átnevezik romának, miközben tudjuk jól, hogy ezzel nem kínáltak valódi megoldást nekik. A hetvenes években Budapest jó részét cigány és nem cigány vidéki munkások építették fel, ott voltak az útépítéseknél, a nagy infrastrukturális beruházásoknál. Ezekből a munkákból mára a cigányemberek kiszorultak. Nincsenek már zsúfolt nógrádi, szabolcsi és borsodi munkásvonatok sem. Azoknak a gyerekeknek, akik azt látják, hogy a szüleik segélytől segélyig élnek, a kitörési lehetőségei egyenlők a nullával. Erre még rátett egy lapáttal az Névjegy soltész Miklós 1963-ban született Budapesten. 1988- ban végezte az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát. Mérnöki munkája mellett 1996 és 1998 között az V. kerületi alpolgármester személyi titkára. 2000.-től 2002. májusig a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium kabinetfőnöke. 1997-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség budapesti alelnöke, 2000-től országos ügyvezető titkára. 2006-tól a parlament ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának alelnöke, a Fidesz-KDNP frakciószövetség népjólét kabinetjének vezetője.
