Tolnai Népújság, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-08 / 210. szám

2008. SZEPTEMBER 8.. HÉTFŐ TOLNAI NÉPÚJSÁG A kenyai Pamela Jellmo nyerte meg az egymillió dolláros fődíjat, miután a Golden League-sorozat hatodik versenyén, Brüsszelben is győzött női 800 m-en SPORT A háziasszony is meghatódott világkupa Bonyhád bebizonyította, hogy képes a nagy feladatok megoldására Barabás Éva, az RTL Klub Bony- hádról származó műsorvezetője volt a háziasszonya az Dupla Iromnan Világkupának. Az aláb­biakban rövid élménybeszámoló­ját tesszük közzé. Barabás Éva KÉT ÉS FÉL NAP ALATT MEGTANULTUNK TRI­atlonuli Eddig csak arra voltunk büsz­kék, hogy van egy vasemberünk, egy vi­lágbajnokunk, aki mint a népmesékben, legkisebb fiúként elindult szerencsét pró­bálni. Aztán kitartásával, hatalmas szí­vével és józan eszével elnyerte a király­lány kezét meg a fele királyságot. Hallot­tuk hírét, Mexikóban hogyan gyűrte le tíz nap alatt a lehetetlennek tűnő, ember- feletti távokat. És a múlt hétvégén végre a saját szemünkkel láthattuk hogyan lesz valakiből vasember. Meg vaslady. Dup­lán. Vagyis Ultrán. Először is át kell úszni a Balatont más­félszer, aztán gyorsan átöltözve bicajra pattanni és oda-vissza letekerni a Buda- pest-Bonyhád távot, vagy ha így jobban tetszik a Pécs-Hajdúszoboszló utat. Ha ránk telepedne a sötét éjszaka, sem lehet megállni, hiszen le kell futnunk még két maratoni távot, azaz a Paks-Pécs sza­kaszt. unalmas kisváros? Gyakran ez a vá­lasz, ha azt kérdezzük, milyen Bonyhád. De mitől unalmas egy mesebeli környe­zetben fekvő tiszta, és legtöbb részén érintetlen település, vidék. A benne élő Tamás Zsolt (középen) a 2007-es világbajnoknak járó serleggel és a bonyhádi világkupa verseny helyezettjeivel a győzelmi pódiumon unalmas emberektől? Egy héttel ezelőtt bebizonyítottuk közösen, hogy kitűnő vendéglátók, sikeres, profi versenyszer­vezők és fáradhatatlan szurkolók va­gyunk. Nem vártuk, hanem magunknak megteremtettük a csodát. SÍRNI CSAK A GYŐZTESNEK SZABAD Több­ször elmondtam a lelkes közönség előtt is, hogy ennyi síró férfit egy helyen még so­ha nem láttam. Leghíresebb vasembe­rünk könnye először akkor buggyant ki, amikor végre péntek reggel tízkor beug­rottak a versenyzők a gunarasi medencé­be. Es megállíthatatlanul elkezdődött a világkupa. Aztán a húszon vagy harminc órányi hajtás után sorra érkeztek be a verseny­társak a célba és ölelték egymást, a német Marcel Niko Heinig még ekkor is ölbe kapta Tamás Zsoltot. A leleplezetlen, őszinte és felszabadult férfiak látványán aztán elpityeredett a versenyigazgató Baranyai András is. És tehette! Vasárnap pedig amikor reggel tízkor megtelt a Fáy lakótelep parkja és fél Bony­hád félbehagyta a sziesztát, az ebédfő­zést, és kikapcsolta a tévét pedig Talmácsi rótta a köröket, na ott már majdnem együtt bőgtünk. PERCEKIG TARTÓ VASTAPS JÁRT MINDEN­KINEK Szingapúrtól Kanadáig vendégünk volt a fél világ, és a vasemberek nagy csa­ládja ma már barátként beszél rólunk. Meglehet, hogy a következő világkupa fu­tamon Brazíliában vagy Mexikóbaif ösz- szemosolyog majd Yves, Ham Wei Kua és Uwe és küld egy képeslapot a bonyhádi barátnak, a bonyhádi barátoknak. Christian Kaiser levele Tamás Zsolthoz és a bonyhádiakhoz Barabás Éva is próbálta tartani a lépést Helló Zsolt és az egész család (Bony­hád lakossága)! Vasárnap óta keresem a szavakat azok­ra a kivételes érzésekre és mély pozitív benyomásokra, amelyekre az elmúlt hét­végén tettem szert. Az első gondolatok, amik eszembe jutottak rólatok, bonyhá­diakról és magyarokról: lelkesedés, mo­tiváció, segítőkészség, emberség, áldoza­tosság. Ti, bonyhádiak, a szervező csa- * pat és minden néző és segítő hihetetlent nyújtott. Nagy hatással volt rám az a tény, hogy minden ember bármikor ké­szen állt rá, hogy segítsen és támogas­son minket. A szervezés és a verseny ki­vételes volt, a legnagyszerűbb élmény volt számomra életem eddigi összes ver­senye közül. A bicikli pálya kemény volt (legalábbis számomra), de a hölgyek és a családok hangos szurkolása majdnem könnyűvé tette az emelkedőt. A startkapun való 208 áthaladás min­dig új lendületet (és gyakran örömteli borzongást) jelentett számomra a ki­tartó buzdítás miatt. Az emberek ki­emelkedő támogatásukkal az egész verseny folyamán (minden körben biz­tattak, éjjel-nappal, amit még eddig nem tapasztaltam soha) szinte hátu­kon cipeltek, és motiváltak arra, hogy befejezzem a versenyt. Nem tudom, hogy ezen nagyszerű emberek nélkül is olyan könnyű lett volna. Nagyon várom, hogy újra találkozhas­sunk Bonyhádon (jövőre!?) - remélem, hogy újra megrendezitek ezt a kiváló eseményt! Mindenkinek szeretettel - egy mélyen meghatódott, „mosolygó férfi”: Christian Kaiser Hétezren teljesítették a budapesti félmaratont atlétika Rakonczai Bea és az olasz Roberto Rutigliano sikerét hozta a Nike Buda­pest nemzetközi félmaratoni futóverseny. A szervezők tá­jékoztatása szerint a tikkasz­tó hőségben több mint 7000- en vállalkoztak a közel 21 km-es táv teljesítésére. A rajt és a cél a Városligetben volt, a mezőny a főváros főbb út­vonalain haladt keresztül. Póta három vereséggel idő előtt elbúcsúzott asztalitenisz Póta Georgina első két csoportmérkőzésé­hez hasonlóan a harmadikat is elveszítette a nők Kuala Lumpurban zajló egyéni Vi­lágkupáján, így nem jutott a legjobb nyolc közé. A világ- ranglista 44. helyén álló, csa­patban Európa-bajnok a hong­kongi Tie Tanától, az ame­rikai Gao Juntól és a szinga­púri Li Csiatól is kikapott. Tóth Zsófia negyedik lett az U23-as triatlon Eb-n tri átlón A még mindig csak juniorkorú oroszlányi Tóth Zsófia negyedik lett a spa­nyolországi Pulpiban rende­zett U23-as triatlon Európa- bajnokságon. A 37 indulót számláló mezőnyben Kovács Zsófia 8., Szalay Szandra 13., Vanek Margit pedig 15. lett a 1,5 km úszásból, 40 km kerékpározásból és 10 km futásból álló erőpróbán. A Rhein-Neckar Löwennel is játszanak a szegediek kézilabda A Rhein-Neckar Löwen is csoportellenfele lesz a Pick Szeged férfi kézi­labdacsapatának a Bajnokok Ligája 2008/09-es szezonjá­ban. A német gárda kettős győzelemmel1 'nett túl selej­tezés ellenfelén, a luxembur­gi Dudelangén, így ott lesz a H-jelű négyesben a Croatia és a Wisla Plock mellett. @ TOVÁBBI SPORTHÍREK, CIKKEK: WWW.TEOL.HU Vérbeli csatár nélkül ilyen ellenfelet nem lehet legyőzni labdarúgás A dánok közel sem voltak olyan félelmetesek a Puskás Stadionban, mint amire számítottunk „Nem is volt olyan félelmetes ez a dán válogatott” - mondta egy szurkoló a Puskás Ferenc Stadi­onból távozóban a világbajnoki selejtező lefújását követően. Két- ségtelen, nagy lehetőséget ha­gyott ki a magyar válogatott, amely legyőzhette volna Morten Olsen csapatát. Erwin Koeman fi­ai fölényben futballoztak, a dánok vagy nem tudtak, vagy nem akar­tak támadni, csupán Niklas Bendtner révén veszélyeztettek, ám az Arsenal csatára a kapufát találta telibe. A legnagyobb lehe­tőséget mégis a magyar csapat kinevezett támadója, Huszti Sza­bolcs hagyta ki. A hannover futó­ja egy az egyben vihette kapura a labdát, de 6 méterről leadott lövé­sét kitenyerelte a megsérült Thomas Sörsensen helyére beug­ró Andersen. Különösen az első félidőben volt kifejezetten jóira­mú a meccs, lüktetett a játék, de a két említett helyzeten kívül em­lítésre méltó lehetőség egyik csa­pat előtt sem akadt. A második félidőben az Augsburg csapatá­ban kiváló formában futballozó Torghelle Sándort is csatába dob­ta a holland kapitány, s a váloga­tottba hosszú idő után visszatérő támadó beállítása jót is tett a gár­dának. Torghelle harcolt becsü­lettel, csípett, rúgott, harapott, ám gólt nem tudott szerezni. Csupán szokásos sárga lapját gyűjtötte be. Az északiak a második félidőben még kevesebbet mutattak, a félel­Vingaard és Szélesi (5) csatája. Nem tudták földre teperni egymást metes Ion Dahl Tomasson példá­ul nem is lőtt kapura. Ez egyben a magyar védelem dicsérete, ugyanakkor a 101 meccsen 50 gólt jegyző klasszis kritikája is. Sajnos Gera Zoltán nem villogott úgy, ahogy szokott és Dzsudzsák Balázs elfutásai is hiányoztak. Ju­hász Roland, Szélesi Zoltán, Haj­nal Tamás és Huszti Szabolcs jól futballozott, de a váratlan húzá­sok Gera gyengélkedésével elma­radtak. A 0-0 nem rossz ered­mény, de visszanézve a meccset azért nem kevés hiányérzet ma­radhatott a mieinkben. Mert ezt a meccset bizony meg kellett volna nyerni, és akkor más szájízzel utazhatna Svédországba a nem­zeti együttes. Igaz, a svédek sem remekeltek, ők is csupán egy gól­nélküli döntetlenre voltak képe­sek Albánia otthonában. MAGYARORSZÁG-DÁNIA 0-0. Puskás Ferenc Stadion, 18984 néző. V: Hamer (luxemburgi). Magyarország: Babos- Szélesi, Juhász R., Vanczák, Bodnár- Vadócz, Dárdai- Gera, Hajnal, Dzsudzsák (Torghelle, a szünet­ben)- Huszti (Rudolf, 90.). Szö­vetségi kapitány: Erwin Koe­man. Dánia: Andersen- Chris­topher Poulsen, Laursen, Agger, Jacobsen- Christian Poulsen, Jensen, Vingaard (Borring, 61.)- Rommedahl, Tomasson (Retov, 68.), Bendtner (Nygaard, 87.). Szövetségi kapitány: Morten Olsen. FOLYTATÁS A 10. OLDALON 4 í l k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents