Tolnai Népújság, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-09-07 / 36. szám

2008. SZEPTEMBER 7., VASÁRNAP 7 INTERJÚ álomfejtés Cseh Tamással új lemezre készül, és szíve szerint Kádár Jánosról készítene filmet Bereményi Géza. Az író-rendező azt mondja: a magyarok nem ismerik a saját történelmüket. VISSZA A MEGSÁRGULT LAPOKHOZ Bereményi Géza egy régi budai presszó teraszán üldögél. A hely olyan, mintha egy Cseh Tamás­sal közösen írt dalból ele­venedne meg. Mézes Gergely- Tüdatosan választja az ilyen régi presszókat?- Inkább azt mondanám, ők ta­lálnak rám. Itt lakom a közelben, ide szoktam megszökni, ha nem akarom zavarni a családomat. Nem keresem a régi hangulato­kat, és tudom, hogy ezek a helyek el fognak tűnni.- Úgy hallani, új lemezt tervez­nek Cseh Tamással. lói van?- Folyamatosan változik az ál­lapota, de szerencsére most jól. Ősszel, ha minden jól megy, neki- állhatunk. Ő hozza a zenét, aztán meglátjuk, mi jut eszembe a dal­lamokról.- Dalok lesznek, vagy a régi szereplők életét kanyarítják to­vább?- Nincsenek konkrét elhatáro­zások, belevágunk, és meglátjuk, hogy megy. En szívesen dolgoz­nék egy olyan anyagon, amely­ben felváltva vannak szöveges ré­szek és dalok. Évek óta szeret­ném Antoine és Desiré történetét folytatni. ló lenne megnézni, mi történt velük a 2000-es években. De ezek csak tervek, minden ak­kor dől el, ha nekilátunk.- Az évtizedek alatt változott a munkamódszer?- Csak az idők változnak, a da­lok nem. Ez a műfaj egyidős az emberiséggel. A dal annyira örök, hogy még a témái sem változnak: mindig a szerelemről, a politiká­ról szólnak, érzésekről. Olykor meg helyzetjelentés. Ez a szerep főleg azokban a korokban erősö­dik fel, amikor az újságok nem a valóságról tudósítanak. Mi a da­lokat eleinte nem közönségnek szántuk. Mire barátaink biztatá­sára úgy döntöttünk, hogy egy műsort állítunk össze belőlük, már rengeteget megírtunk. Azt azonban az elején megfogadtuk, hogy a magunk kedvtelésére csi­náljuk, függetlenek leszünk, és sosem alkalmazunk öncenzúrát.- Melyik a legkedvesebb albu­ma?- Sokáig a Műcsarnok volt, ma inkább a nemrég megjelent Esz- szencia, amely a legjobb 43 da­lunk gyűjteménye. Legkedvesebb dalom viszont van, az Apa kalap­ja. Hogy miért, ne kérdezze..- Színdarabjaiban feltűnnek a dalokból ismert figurák, például Fáskertiné. Sőt olykor egész dalsorokat fel lehet fedezni.- Ez azért van, mert amikor el­kezdtem írni a dalszövegeket, há­rom másik műfajban is dolgoz­tam. Vándortémáim voltak: azokat, amelyek nagyon ér­dekeltek, kipróbáltam más műnemekben is. Ebből tud­tam meg, hogy mi van nem. Mindig belülről kifelé dolgozom.- Ezalatt mi ért?- Kétféle alkotó ember van: az egyik kívülről befe­Bereményi Géza egy időre szakított a színházzal, most a filmekre szeretne koncentrálni. Sőt befejezné végre félbehagyott regényét is. lé, a másik belülről kifelé dolgo­zik. Én ez utóbbi közé tartozom.- Kik tartoznak az előbbiek­hez?- Akik azt lesik, merre lehetne indulni, mit lehet éppen csinálni. Engem az érdekel, mi van ben­nem, a tudatalattimban. Az írás számomra önterápia, egy kicsit az álomfejtésre hasonlít. Az írás­sal próbálok magamba hatolni. Ha meg tudom fogalmazni azt, ami legbelül foglalkoztat, akkor sikerül megértenem magam.- A nyár nagy sikere volt a Fér­fi és Nő, amelyet Dés Lászlóval közösen írtak. Miért épp most szólt ekkorát ez a produkció?- Sokan szeretik a régi lemeze­ket, másrészt ott a négy kitűnő színész, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Kulka János és Cserhalmi György. A harmadik ok pedig ta­lán az, hogy az előadás politika- mentes, az emberek pedig boldo­gok, ha olyat hallhatnak, amibe örömmel belevethetik magukat.- Prózaíróként indult. Sőt önt tartották generációja egyik leg­jobbjának. Utoljára 1994-ben Névjegy adott ki egy novelláskötetet, in­kább forgatókönyveket, színda­rabokat írt. Miért?- Nem hagytam abba a próza­írást, csak kicsit háttérbe szorult. Van egy majdnem befejezett regé­nyem, igaz, olyan régen nyúltam hozzá, hogy a lapok is megsár­gultak. Vissza szeretnék térni rá, novellákat is írnék. Emellett öt­hat filmtémám is van. Épp azért szakítottam a színházzal, mert a filmekre akarok koncentrálni.- Örökre szakított?- Dehogy, csak egy időre. Ki­lenc évet töltöttem Zalaegersze­gen a Hevesi Sándor Színházban művészeti vezetőként. Mindent megcsináltam, amit szerettem volna. Négy színdarabot írtam, a legkülönbözőbb műfajú darabo­kat rendezhettem meg. De szeret­tem volna már mást csinálni.- Küenc év sok idő. Elmene­kült Budapestről?- Nem menekültem. Talán A Hídember után terjedt el. Azért mentem, mert hívtak. Előtte Szol­nokon rendeztem. Már akkor ír­tam színdarabot, de akkor nem a színészeknek, hanem az íróasz­talnak. Pedig sokkal könnyebb, ha az író együtt tud gondolkodni a színészekkel. Éreztem, hogy a színháznak még tartozom és az is tartozik nekem - amikor felkér­tek, kaptam az ajánlaton.- Ennyi év után mit gondol A Hídemberről? Elégedett vele?- Igen. Az egész hajcihő csak PR volt.- PR? De hiszen állandóan tá­madták.- Az Egyesült Államokban egy film költségvetésének felét tájé­koztatásra költik. A Hídember lyen szellemi állapotban van az ország. A politika mindent képes befolyásolni, azt elérte, hogy eh­hez a témához nem lehet érdem­ben hozzányúlni. Magyarorszá­gon elhanyagolják a múltat, az emberek nem tudják, honnan jönnek, hová tartanak, nincs ösz- szehasonlítási alapjuk, mert nem ismerik a történelmüket- Milyen filmet szeretett volna készíteni? égfogadtuk, hogy a magunk edvtelésére csináljuk, függetle- nek leszünk, és sosem alkalma­zunk öncenzúrát. esetében akkora volt a félretájé­koztatás, olyan rossz volt a film körül a légkör, hogy annál többet aligha lehetett volna ártani neki. Talán ennyi idő után már lehet róla értelmes vitákat folytatni.- Kádár Jánosról akar filmet forgatni. Nem tart attól, hogy újra politikai csaták kereszttü­zében találja magát?- A Kádár-filmből valószínűleg nem lesz semmi. Tudom jól, mi­1946-ban született Vetró Gézaként. Nevelőapja után a Roz- ner, 20 évesen, nagyapja iránti tiszteletből a Bereményi nevet vette fel. 1970-ben végzett az ELTE BTK olasz-ma­gyar szakán. 1970-től dolgozik Cseh Tamással. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki színházban rendez. 1997-2006 között a zalaegerszegi színházban művészeti vezető. négy házasságából két lánya és két fia van. filmjei: A tanítványok (1985), Eldorádó (1989), A turné (1993), A Hídember (2002), Hóesés a Vízivárosban (2004), Régimódi történet (2006) 2001-BEN Kossuth-díjat kapott.- Életrajzit, gyerekkorától a ha­láláig. Ehhez nagyon sok kutató­munkára lett volna szükség. Min­den életrajzi film alapja, hogy meg kell fejteni a karaktert.- Kádárban ön mit látott meg?- Például azt, hogy félárva volt. Ami ebben az esetben nem szá­nalomra méltót jelent, hanem ke­ménységet. Azt hiszem, az ő sze­mélyén keresztül az egész XX. század megragadható.- Komis Mihály tragikus hős­nek látta, aki a döntő pillanat­ban képtelen volt hősi halált halni, inkább vállalta az áruló szerepét.- Kornis a színház felől, én pe­dig filmesként nézem a dolgokat.- Ez nagy különbség?- Hatalmas. A film rengeteg helyszínen játszódhat, egy egész életet felölelhet, ugrálhat ide-oda, sokkal több eszköz áll egy filmes rendelkezésére. A színdarabban elsősorban a szó a fontos, és na­gyon kell tudni sűríteni.- 2005-ben mutatták be a rendszerváltást megörökítő musicaljét, a Laurát. Miért ezt a műfajt választotta?- A zalaegerszegi színháznak musicalre volt szüksége, én pedig felajánlottam, hogy tartsunk egy ősbemutatót. Egy nagyon jó ze­nész volt ott, Horváth Károly, ne­ki felajánlottam, írnék egy libret­tót. És mivel a rendszerváltást már rég meg akartam írni, női fő­hőst választottam. Régi tapaszta­lat, ha az ember a véleményét egy női alakkal mondatja ki, akkor önmaga lelkének jobbik felét tud­ja beletenni. így lett Laura egy kérlelhetetlenül szigorú nőalak.- Megragadható a mai kor fil­mes vagy színházi eszközök­kel? Vagy ehhez is évtizedeket kell várni, mire letisztul?- Most egy üyen forgatóköny­vön dolgozom, ami a mában ját­szódik. Emellett nagyon szeretem a megtörtént eseteket, évtizedek óra szeretnék például egy szerel­mi történetet megfilmesíteni, amit egy idős hölgytől hallottam. A forgatókönyv kész, csak pénzt kellene szerezni.- Ön szerint el lehet ma érni, hogy a közönséget is megnyer­je, de komoly témát is boncol­gasson a film?- Igen. A forgatókönyvírás mesterség. Egy történetet el lehet mondani jól és rosszul, ismerni kell a szabályokat Ezért tűnnek hebegésnek a mai magyar fil­mek: ahhoz, hogy megszegjük a szabályokat, ismerni kellene azo­kat. Sajnos egyre kevesebben osztják azt a véleményemet, hogy a rendező csak kivitelező, aki de­rék mesterember módjára meg­valósítja a forgatókönyvet.- Mikor volt könnyebb alkotni: a rendszerváltás előtt, vagy most?- Vegyük 1956-ot. Állítom, 1989 előtt könnyebb volt ’56-ról filmet készíteni. Nem lehetett ró­la beszélni, viszont az érdeklődés nagyon erős volt. Most légüres térben tapogatózik az, aki a forra­dalomról akar forgatni. Vicces, de 1989 előtt épp a tiltások voltak a tájékozódási pontok.- Ki lehet kényszeríteni a mű­vészet eszközeivel egyfajta po­litikai konszenzust?- Nem. De tudatváltozásokat talán igen. Talán csökkenthető a fejekben lévő, mesterségesen kel­tett zűrzavar. Úgy látom, az embe­rek tájékozatlanok, a saját életük konkrétumai alapján próbálnak eligazodni. Amelyek alapján csak eltévedni lehet, hiszen azok szin­tén percről percre változnak.- És ön hogyan viszonyul eh­hez a mostani állapothoz?- Igyekszem a magánéletemet óvni, vigyázok, hogy a gyerekei­met ne sújtsa tragikusan ez a tudati zűrzavar. Én pedig az is­mereteim alapján próbálok el­igazodni.- Jó, hát akkor itt fogunk él­ni”? Mint ahogy az anya mond­ja a Megáll az időben?- Volt idő, amikor dönthettem volna másképp. De Magyarorszá­got választottam, hogy miért, az hosszú történet. Elfogadtam, hogy ez így is marad. v.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents