Tolnai Népújság, 2008. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-08-17 / 33. szám
2008. AUGUSZTUS 17., VASÁRNAP 7 ________________INTE R JÚ bródy János A zenész szerint a dalforma kulturális DNS-láncként működik. Úgy tartja, hogy mindig az a rendszer életképesebb, amelyik nyitott és alkalmazkodásra képes. KÉT IGAZSÁG KÖZÖTT FÉLÚTON Bródy János szerint a dal szerepe ugyan megváltozott, de nagy szükség van rá a mindennapokban, a kultúra az, ami összeköti a társadalmat. Úgy véli, csak idó' kérdése, hogy a politikai szekértáborok rádöbbenjenek, több a közös bennük, mint ami szétválasztja őket. Mézes Gergely- A Sziget mínusz egyedik napja a Magyar Dal Napja volt. Ön szerint szüksége van a magyar dalnak ilyen ünnepre?- Arra van szükség, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor megmutathatjuk, mi mindenre lehetünk büszkék. Végül is a közös kultúra sokszínű szövete az, ami összetart minket. Az énekelt ritmusos szöveg pedig a legalapvetőbb művészi kommunikációs lehetőség. A dalforma minden másnál jobban kötődik az emberi lélekhez, könnyen megjegyezhető és könnyen továbbadható, afféle kulturális DNS-láncként működik, sokféle művészi produkció épülhet rá.- A koncerten azért túlsúlyban volt a popzene.- Annyiféle nap van már, miért ne lehetne egy a magyar dalnak is? Presser Gáborral együtt egyébként nem csak egy monstre koncertet szerettünk volna, ez csak afféle promóció volt, bemutatkozás. Mi azt szeretnénk, ha a Magyar Dal Napján minden évben sokféle helyszínen, sokféle előadásban, és lehetőség szerint minél több médiában a magyar dalok szólnának.- Meg kell menteni a magyar dalt?- Van némi aránytalanság a sugárzott műsorokban. A különféle hanghordozókon - most azokról beszélek, amelyekért pénzt ad a közönség - fele-fele arányban fogynak a magyar és a külföldi előadók dalai.- Ez azért biztató, nem? Régebben sokkal rosszabb volt a helyzet.- Igen, az arány a 90-es évek elején a 20 százalékot közelítette, de aztán gyorsan javult. A hivatalos Mahasz-listán, az eladott lemezek negyvenes rangsorában mindig van körülbelül húsz magyar. Viszont a rádiókban játszott dalok listáján 40-ből csak 2-3 a hazai. A műsorszórók valamilyen nem pontosan érzékelhető ok miatt kisebb arányban játszanak magyar szerzeményeket, mint amennyire ezt az itt élők lelkiszellemi szükségletei indokolnák.- Ön szerint miért?- A világ könnyűzenei produkcióinak a 80 százaléka négy nagy multinacionális cég kezében van. A nagyok különféle tulajdoni rendszereken keresztül ellenőrizhetik, irányíthatják a zeneműkiadókat, sőt a kereskedelmi médialáncokat is. Mivel a hanghordozók forgalma folyamatosan csökken, nyomást gyakorolnak a nemzetközi repertoár forgalmazására. Ez érezhető, de nem igazán bizonyítható. Csak az Bródy János szerint a fiatalok többségének manapság hiányzik a stabil és kiszámítható értékrend az életéből a kézzelfogható, hogy nagyon kevés a magyar dal a kereskedelmi médiában.- Azért az ön generációjának legalább ott van az erre tematizált rádió.- Igen, de ott csak a régi dalainkat játsszák. Ha már az én nemzedékem kerül szóba, a helyzet úgy áll, hogy a régi zenészek új számai egyik adón sem kapnak helyet.- A dal szerepe is megváltozott. Régebben képes volt aktuális problémákra reflektálni, ma maximum életérzéseket tükröz. Miért veszett el a dal közéleti szerepe?- Volt idő, amikor a kultúrpolitika szigorúan ellenőrizte a különféle művészi produkciókat. A 60-as években az új nemzedék dalokba sűrítette legfontosabb üzeneteit keleten és nyugaton egyaránt. A dalokkal ki lehetett kerülni a hivatalos ellenőrzést, és a dalokban törtek felszínre az új gondolatok, életérzések. Nekünk bizonyos szempontból könnyű volt: azokban az években a közös sors, a szabadság hiánya mindenkit egyformán érintett - és megszülettek azok a dalok, amelyekben egy egész nemzedék magára találhatott. Ma már minden szabadon kimondható, a társadalom különféle rétegei közt a különbségek nyilvánvalóak és felmutathatok lettek, és ennek következtében sokféle szubkultúra él egymás mellett. És mivel demokrácia és szólásszabadság is van, nem kényszerül feltéüenül már a dalokba a politikai mondanivaló.- Ön milyen magyar zenekart hallgatott legutóbb?- A Csík zenekar új lemezét, az Ez a vonat ha elindult, hadd menjent. Eddig a rockzenészek nyúltak az autentikus Kárpátmedencei dalkincshez, most pedig egy ízig-vérig népzenei együttes közelít a rock felé. De jó volt hallani a Budapest Bárt is.- A Sziget programjain részt vesz? Viszi a gyerekeit is?- Természetesen, a gyerekeimet pedig már nem kell vinni, mennek maguktól. Nem szívesen mondanék neveket, de azért a R.E.M.- et nem hagyom ki. A gyerekeim - bár nagyon különböznek egymástól, mégis hasonlítanak rám. A legidősebb fiam informatikusnak készül - én is műszaki tanulmányokat folytattam. A lányom szociológusnak készül. Amikor 1973-ban, az ominózus diósgyőri rockfesztivál után letiltottak, szintén szociológiával akartam a zenélés helyett foglalkozni. A kisebbik lányom verseket, novellákat ír, a négyéves fiam pedig zenél; most éppen dobosnak készül.- Hogy látja, csökkent a nemzedékek közötti feszültség? Névjegy 1946-BAN született Budapesten 1964-ben került az Illés együttesbe az 1973-ban - egy verekedésbe torkollott diósgyőri koncert után - a felbomlott Illés után a Fonográf gitárosa, szövegírója lett. Itt készültek Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezei is 1978-BAN kezdte önálló karrierjét FONTOSABB LEMEZEI: Az utca másik oldalán, 1994, Hungarian Blues, 1985, Ne szólj szám, 1989, Hang nélkül, 1989, Kockázatok és mellékhatások, 2001 1996-BAN Liszt Ferenc-díjjal, 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke- Azt hiszem, a történelemben először az új generáció konzervatívabb a szüleinél. A 60-as évek fiatalsága mindenfajta tekintély és uralmi rendszer ellen lázadt. Nem volt ez másként a keleti blokkban sem: ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg, mint Nyugaton, csak itt összefonódott a diktatúra elleni lázadással. Ma viszont - és ezt nehezen mondom ki - az önmegvalósítás lehetősége olyan szabadságot élvez, amely már gyakran bizonytalanná tesz minden közösségi formát. Ezért a fiatalok egy részének már a stabil és kiszámítható értékrend hiányzik, és ezt akár neokonzervativizmusnak is nevezhetjük.- Ez azért nem csak a fiatalokra jellemző.- Organikusan gondolkodom a világról, szerintem ciklusok vannak, a dolgok körbe-körbe forognak. Létrejönnek merev hatalmi rendszerek, majd a szabadság iránti vágy fellazítja őket, amikor pedig minden korlát eltűnt, a biztonság igénye új rendszereket épít fel. Kelet-Európábán a 90-es évekkel a szabadság öröme mellé a „mindent szabad, amit eddig tiltottak” társult, de lassan kiderül, hogy vannak dolgok, amiket joggal ítéltek nemkívánatosnak. Némelyek úgy érzik, a globalizációval saját azonosságukat akarják rejtélyes erők elvenni, és inkább védenék a hagyományokat, a bezárkózást választanák. Az Európai Unió sok országában érezhető a két felfogás közti feszültség: az egyik nyitott akar maradni, és hisz abban, hogy az új szövetségi rendszer mindenkinek előnyös, a másik a védekezésben és az elzárkózásban látja a megoldást. «AI yekem azokhoz, akik faji vagy ideológiai alapon megpróbálnak kirekeszteni csoportokat, semmiféle közöm nincs.- És ön mit gondol?- Szerintem a történelem bebizonyította, hogy az a rendszer az életképesebb, amelyik nyitott, alkalmazkodásra képes.- Az elmúlt hónapokban számos alkalommal jelent meg együtt Szörényi Leventével. Kibékültek?- A nyolcvanas évek végéig a régi rendszer mindenfajta különvéleményt elnyomott. De azt, hogy sokan, sokféleképpen gondolkodtak a jövőről, jól jelzi, hogy az első választásokkor több mint 160 párt indult. Ezek mindegyike megpróbált ismert embereket megnyerni magának. De a rendszerváltásig közös volt a cél. Aztán szűkült a politikai paletta, és a megmaradók úgy próbáltak szekértábort kovácsolni, hogy ellenségképet formáltak. Nekem azokhoz, akik faji vagy ideológiai alapon megpróbálnak kirekeszteni más csoportokat, nincs közöm. Nagyon visszatetszőnek találom az ilyen gondolkodást Nyilvánvalóan nem lehetünk egyformák, egy test nem élhet csupa agysejtből vagy csak gyomornedvekből, itt mindenkire szükség van.- Mit szól ahhoz, hogy Rékát az a Herczeg Flóra játssza, aki gyakori vendége a Magyar Szigetnek meg egyéb szélsőjobb- oldali rendezvényeknek?- Mi nem arra figyeltünk, hogy ki honnan jön, hanem a tehetségre, arra, hogy a korábbi egyenetlen előadások után végre egy olyan társulat jöjjön létre, amelyik azonos színvonalon képes színpadra vinni az István, a királyt. A darab egy a magyar történelmet gyakran meghatározó konfliktust mutat be: azt, hogy milyen tragédiákat okozhat, ha a nemzeti hagyományok védelmezői és az európai integráció hívei nem tudnak kiegyezni egymással. A darab mélysége éppen ebben van, két nagyon erőteljes igazság feszül egymásnak, Kop- pányé és Istváné. Ilyen szempontból a darab most is aktuális.- Koppányi Vadkerti Imre játszotta, aki alkatilag lényegesen elüt Vikidál Gyulától, gyöngébbnek, sebezhetőbbnek tűnik. Ez megváltoztatja némiképp a darab erőterét.- Amikor elkészült az István, a király, akkor a rock testesítette meg a lázadást: ezért hívtuk meg Koppány táborába az akkori rockzenészeket, Nagy Ferót, Deák Bili Gyulát, Vikidál Gyulát. Akkoriban Koppány alakját kevesen ismerték, mi ástuk elő a történelemből. Most sokkal erősebben érezhető, hogy két egyforma jelentőségű karakter feszül egymásnak, ráadásul ettől drámaibb is lett, hiszen érezhető: ugyanazon család tagjai.- Ha akarjuk, ezt megint értelmezhetjük napjainkra. Ön szerint véget ér valaha ez a szekértáborharc?- Úgy érzem, közel van már valamiféle kiegyezés. Ha a jelenlegi politikai vezérek visszavonulnak, talán rádöbbenünk, hogy több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt, hiszen sokan tudják már, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.
