Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-21 / 169. szám
2008. JÚLIUS 21., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ tét Ha jó minőségű út vezet egy térségbe, akkor könnyebben odatalálnak a befektetők is. A tőke természetéből fakad, hogy jól hasznosul, ezért keresi a megfelelő feltételeket. A vasútfejlesztés fogas kérdés, sok-sok pénzt igényel AZ AUTÓPÁLYA A JÖVŐBE VISZ Szabó Pál: por van, s néha torlódás is. Mégis azt mondhatjuk: az autópálya megér egy kis kellemetlenséget Névjegy DR. SZABÓ PÁL 1947-ben született Szekszárdon. 1970- ben végzett a Budapesti Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakán. 1970-től az állami kereskedelemben üzletkötő, kereskedelmi titkárként tartós külszolgálatban dolgozott Irakban 1973-78 között illetve Indiában 1981-83 között. 1983-tól Hungalu Rt., kezdetben a külkereskedelmet irányító kereskedelmi igazgatóként, később USA-beli piaci képviselő, majd az NSZK-ban alapított vegyesvállalat igazgatója. 1993-tól AlukerKft., vezérigazgató, 1995-96: Hungalu Rt., vezérigazgató. 1996-98: Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., vezérigazgató, igazgatósági tag. 1998-tól GKI Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója, majd 2001-2002-ben az ÁPISZ Kereskedelmi Rt., elnök-vezérigazgatója. 2002-től Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója, 2006-tól MÁV Zrt. igazgatósági tagja. 2008. május 5-től gazdasági és közlekedési, május 15-től (a tárca nevének megváltozása miatt) közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter. 2007-től a Corvinus Egyetem címzetes egyetemi docense. Tolna megye jövője az autópálya - mondta dr. Szabó Pál közlekedési miniszter, amikor a Tolnai Népújság szerkesztőségében járt. - 2010 közepén átadják a Dunaújváros- Szekszárd közötti szakaszt, s addigra elkészül az érdi csatlakozás is, ezzel nem csak jobb lesz az összeköttetés a fővárossal, de előbb idetalálnak majd a befektetők is. Lengyel János- A szekszárd-bólyi szakasz már épül, éppen most tartanak félpályás forgalomkorlátozó demonstrációt a szálkaiak, mert tönkreteszik a meglevő utat a szállító járművek.- Sajnos egy ilyen építkezés nem csak a környező utakat veszi igénybe, hanem az ott élők türelmét is - mondta Szabó Pál.- Nagyobb lesz a forgalom, hatalmas szállító járművek közlekednek, por van, s néha torlódás is. Mégis azt mondhatjuk: az autópálya megér egy kis kellemetlenséget. Az utakról például előzetes állapotfelmérés készült, s ezt megisméüik, amikor befejeződnek a szállítások. A károk megtérítését, az utak helyreállítását pedig részletesen kimunkált szerződések biztosítják.- Többen máris attól tartanak, hogy nem fizetik ki az alvállalkozókat. Milyen lehetősége van a magyar államnak?- Jogi garanciák biztosítják, hogy kifizessék mindazokat, akik az autópálya építésén dolgoznak. A koncessziós szerződésben többek között az is olvasható, hogy a vállalkozó köteles a neki benyújtott számlát az ő kifizetésétől számított 30 napon belül kiegyenlíteni. Minőségi kifogás esetén független mérnök dönt. Ilyen okkal csak akkor tagadható meg a kifizetés, ha az elvégzett munka minőségével valóban gondok vannak. Ne feledjük: itt mások hatalmas pénzéről van szó. A magán- és a közszféra összefogásával készült (PPP) fejlesztések egyik sajátossága, hogy az állam nem vesz részt közveüenül a finanszírozásban, ezt egy vállalkozói csoport banki háttérrel teszi meg. Nem vé- leüen, hogy egy ilyen komplex szerződés papírhegyeket jelent, s szakértők hosszasan egyeztetnek még az aláírás előtt. Szankciók és garanciák nélkül nem lehet egy ekkora beruházásba kezdeni. A sandaság is hamar kiderülne. A partnereinket ismerjük, a szekszárdi szakaszt éppen azok építik, akik Dunaújvárosnál jó minőségben befejezték a munkát. Ez egyben arra is garancia, hogy a 2010-es átadási határidőt is tartani tudjuk.- Ezek szerint az M6 Tolna konzorcium tagjai már bizonyítottak?- Ezt is mondhatnám. Valóban arról van szó, hogy fel sem kell vonulniuk, hiszen lényegében ott vannak Dunaújvárosnál, az M6-M8 csomópontjában, ahonnan az új szakasz kezdődik, s az M6-M9 szekszárdi csomópontjáig tart. A konzorcium tagjai tudják, hogy mit vállaltak, ismerik a talajadottságokat, vannak kipróbált alvállalkozóik, tudják, hogyan kell egyeztetni az önkormányzatokkal, a lakossággal. Azt is, hogy elébe kell menni a konfliktusoknak, hogy ne legyenek megalapozatlan demonstrációk. Tudják, hogy a kommunikációval is segíteni kell a projekt elfogadottságát. Mivel ez a beruházás jelentősen átalakítja a környezetet, ezért ennek kezelésében a tapasztalat sokat segít.- Az ön elődje ugyanebben a székben ült, amikor azt mondta: a lehető legolcsóbb autópályát kell építeni. Olcsó ez az autópálya? ■ A szekszárdi szakaszt éppen azok építik, akik Dunaújvárosnál jó minőségben befejezték a munkát. Ez egyben arra is garancia, hogy a 2010-es átadási határidőt is tartani tudjuk.- Az eredmény egy nemzetközi pályázaton alakult ki. Tehát az ár és a feltételrendszer kiállja az összehasonlítás próbáját. Az más kérdés, hogy hogyan építsünk. Az autópálya nem két aszfaltcsíkból áll, szükség van benzinkutakra, leállósávokra, pihenőkre. Lehet, hogy ezeket nem ebből a költségvetésből kell megépíteni, de hogy ezzel a beruházással egy időben, az biztos. Aki ugyanis használja a pályát, s azt látja, hogy nincs benzinkút Dunaföldvártól Szekszár- dig, de még pihenőhely sem, rosszul érzi magát. Egy európai autópálya sajátos minőség meghatározott kiszolgáló létesítményekkel és feltételekkel. A sokszor emlegetett horvátok is rájöttek már: nem elég a két aszfaltcsík....- Lesz pénz a további fejlesztésre?- Büszkék vagyunk arra, hogy van 1061 kilométer gyorsforgalmi utunk, s ez hamarosan tovább bővül. Egy hónapon belül átadjuk az M7-es Zalakomár- Nagykanizsa közötti 15 kilométeres szakaszát, s a határig vezető mintegy 1 kilométert a Mura híddal. Épül az MO is. Elérjük az 1100 kilométert Európában vannak ettől jobb helyzetben levő országok is, de ne feledjük: ez az ellátottság megegyezik a lengyelekével, kétszerese a szlovén, a szlovák és a cseh autópályáknak. Ez a fejlesztési irány jó! Ha Pécsig ér az Mó-os, akkor nem lesz az országnak olyan nagyvárosa, amely ne lenne elérhető gyorsforgalmi úton. És ez nagy szó!- A másik nagy kérdés a vasút jövője. Van jövő?- A vasút sorsa fontos társadalmi-gazdasági kérdés. Tudom, hogy Tolna megyét leginkább a dombóvári csomópont jövője érinti. Nagyon kevés a pénz, ma ezért csodákat ígérni képtelenség. A folyamat lassú és körülményes. Olyan állapotban vannak a pályák, hogy teljesen felesleges 130 kilométeres sebességgel közlekedő mozdonyokat venni. Például Bátaszék és Bonyhád között 20 kilométeres sebességgel közlekedhetnek a vonatok. A szekszárdi kistérség fel is vetette a pénz átcsoportosítását az autóbusz-közlekedés számára. A MÁV Start Zrt most vizsgálja a kisforgalmú Cikó és Mórágy megállóhely megszüntetését, de még nem született javaslat a megoldásra. Az idén 170 milliárd forintot terveztünk a MÁV személyszállításának támogatására, de ehhez még kérnének 40 milliárd forintot. Ez hatalmas kiadás. Ennyi pénzt nem lehet ösz- szeszedni, s önmagában is veszélyezteti a költségvetést. A gondot fokozza, hogy képletesen szólva a MÁV-ot betolták a politikai küzdőtérre, s így még nehezebb a helyzet. A 3300 kilométeres pályával önmagában Európa középmezőnyéhez tartozunk, ennek a megújításához, amely öt évig tartana, viszont legalább 3000 milliárd forintra lenne szükség. Ez kimondhatatlanul sok pénz.- Beszéljünk egy kicsit a szek- szárdiságáról. Mi volt a jele az óvodában?- Nem voltam óvodás, talán ezért nem is éreztem jól magam az első osztályban a sok gyerek között. A mi tradicionális családunkban egyedüli gyerekként mindent megkaptam. Nem kényeztettek, de otthon voltam varrónő édesanyám szoknyája mellett Amikor eljött a jó idő, hívott a szőlő Faluhelyre és Baktába, ahol nekem is ki kellett venni a részem a munkából. Tipikus kisvárosi életet éltünk. A Garayban koptattam a középiskolai padokat.- Itt szövődtek az első szerelmek is?- Bizony! Még most is megtudnám mondani a kislány nevét... Emlékszem a várkertre, akkor az nagyon népszerű találkahely volt a város közepén... Nem volt túl szép, de arra jó volt, el lehessen tűnni a kíváncsi szemek elől.- Figyelemmel kísérte Szek- szárd fejlődését?- A közgazdasági egyetem külgazdasági szakán végeztem és 14 évig nem éltem itthon. Dolgoztam Irakban, Indiában, az Egyesült Államokban, a volt NSZK-ban. 1996-ban kerültem az ÁPV Rt.-hez, s a vagyonkezelés okán találkoztam össze újra Szekszárddal. Emlékszem a malom privatizációjára is. Szabó Zsolt volt az egyik vezetője, akivel együtt tornáztam a gimnázium csapatában. Amikor a postára kerültem, mindig elmentem a kisemberekig, így vendégeskedtem Máté Istvánéknál is. Azóta is visszatérő vendége vagyok a szekszárdi kézbesítők karácsonyi vacsorájának. Ritkán járok ugyan a megyében, de mindig megállók a temetőben édesapám és nagyszüleim sírjánál. Közben édesanyám is Pestre költözött, ő tartja a kapcsolatot a családdal. Jövök, ha hívnak, ha tehetem. Voltam vendég Kun József elszármazottakat tömörítő klubjában is.- Azt mondják önről, hogy soha nem megy szabadságra...- Ezzel meg is leptem az újságírókat. Senki nem akarta elhinni, hogy tényleg nem veszek ki szabit. Viszont minden reggel fél hattól fél nyolcig teniszezem. Visszatérő szekszárdi partnerem Kerekes Laci.- Mi az, ami kikapcsolja még?- Mivel idegesít a szabadság, más elfoglaltságot keresek. Nem tudok heteket tétlenül a napon fekve tölteni. Nem vagyok hős, de másként pihenem ki magam, mint a többiek. Mindig találok valamit, ami kikapcsol és feltölt. Ugyanis ez a lényeg!
