Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-17 / 166. szám

KORKÉP TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. JÚLIUS 17., CSÜTÖRTÖK Soha nem a kutyákkal van a baj elkötelezettség A szemlélet lassan változik, az állatvédő munkának nem látni a végét Ezek a bájos kiskutyák, és még körülbelül harminc társuk vár gazdára. Szilvia akkor a legboldogabb, ha otthont talál számukra Névjegy: Fiáth Szilvia szekszárdion született 1969- ben, az Oroszlán jegyében. AZ ÁLTALÁNOS iskolát Sióagár- don, a középiskolát Szekszár- don, a Garay gimnáziumban végezte. Tanult külkereskedel­met, vámügyintézést, idegen- forgalmi ismereteket, jelenleg kommunikációt és médiael­méletet hallgat. dolgozott külkereskedőként, ügyfélszolgálati irodában, most turisztikai területen tevé­kenykedik. A szekszárdi állatotthont fenntartó Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapít­vány elnöke. HOBBIJA ÉS HIVATÁSA: a kutya A kevés utasnak is sokat számít, megáll-e a vonat a két faluban Lehet, hogy nem áll meg többet a vonat a cikói, illetve a mórágyi vasútállomásokon. Legalábbis ez hangzott el egy nemrég tartott kistérségi ülésen - tájékoztatott dr. Ferencz Márton, Cikó polgár- mestere. Azonban mindez mind­két településen nagy felháboro­dást váltott ki, a polgármesterek azt mondják, ha kell, a közleke­dési miniszterhez fordulnak, csak hogy megmaradjon a meg­álló. Szerintük ugyanis az ilyen kistelepüléseknél, még ha kevés is az utas, egyáltalán nem mind­egy, hogy tovább szűkülnek a le­hetőségek. Garay János, Mórágy polgármestere is felháborítónak találja a felvetést, hiszen a falu­ban hagyománya volt a vonat­közlekedésnek, egyébként pedig csak Szekszárd irányában lehet viszonylag jó közlekedésről be­szélni. Az önkormányzatok szá­mára nem elfogadható az indok­lás sem, hogy a MÁV ezzel pró­bálná meg a menetidőt csökken­teni, mivel szerintük inkább azo­kat a támfalakat kellene helyre­hozni, amelyek miatt a vonal egyes szakaszain óránként 20 kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. Cikót mindezek mellett az iparfejlesztés szem­pontjából is hátrányosan érinte­né a közlekedés megcsonkítása. ■ Mi lesz a faluval, ha már a vonat sem áll meg az állomáson? A lakók is fel vannak háborod­va. Többük megélhetése függ a vo­natközlekedéstől, de azt is érzé­kenyen érintené a változás, aki csak alkalmanként él a lehetőség­gel. - Amióta az eszemet tudom, vonattal jártunk a faluból Dombó­várra, még ma is használjuk a já­ratokat, hiszen busszal csak több átszállással lehet oda jutni, ami elviszi az ember egész napját - mondta Niklosz Vilmos. Hozzá­tette, ezt semmiképpen nem hagyhatja a falu, és aláírásgyűj­tésbe kezdenek, hogy felháboro­dásuknak hangot adjanak. Mi­lyen sors vár arra a falura, ahol a vonat sem áll meg? - kérdezte Vaj­da István, aki hat éve él, immár családjával a településen, és ugyancsak sajnálná a megálló megszűnését. A fiatalember ugyanis régebben munkába járás okán, ma pedig rokonlátogatások­kor, illetve a családi kirándulások­kor szokott vonatozni, ami ol­csóbb, mint az autóbusz. ■ H. É. Fiáth Szilviát nemcsak a megyében, az ország­ban is sokan ismerik. Ha őt magát személyesen nem is, a kutyák érdeké­ben végzett tevékenységét egészen biztosan. Venter Marianna- Egy elkötelezett állatvédő­nek van kedvence? Az ön ese­tében kedvenc kutyafajtája?- Igen, van kedvenc fajtám, mégpedig a német dog. A jelen­legi kutyám is az, Mira a neve, a nagypapám kutyája után nevez­tük el így, tiszteletből. A csalá­domban sokan tisztelik ezt a faj­tát a szépségéért, a méltóságá­ért. Nem véletlenül mondják er­ről a fajtáról, hogy a kutyák ki­rálya, a királyok kutyája.- A szavai elárulják, hogy a tágabb család is állat-, ponto­sabban kutyakedvelő, nem kell tehát-sokáig kutatni, hon­nan ered az érdeklődés és az elkötelezettség. Adódik a kér­dés: mi volt az első kutyás él­ménye?- Á kutyás pályafutásom szü­lőfalumban, Sióagárdon kezdő­dött, a helyi futbaüpályán. Olyan egyéves forma lehettem, és egy­szer csak belekapaszkodtam Pi­ci nevű foxinkba, és az ő segítsé­gével tettem meg az első lépése­imet. A fényképek tanúsága sze­rint Pici hősiesen tűrte a meg­próbáltatásokat, sőt nagyon segí­tőkész volt. Falun éltünk, kertes házban, mindig voltak kutyáink. Az első saját kutyámat 1993-ban vettem - természetesen német dog volt.- Mostanában ellentmondásos a kép a kutyákkal kapcsolat­ban. Mindig is voltak viták a kutyások és a kutyát nem tartók között, de az utóbbi két évtizedben megszaporodott kutya támadások még jobban megosztják a közvéleményt. Agresszívebbek lettek a ku­tyák?- Elsőként azt kell leszögezni, hogy soha nem a kutya a hibás. A kutyát az ember szocializálja, ha nem megfelelően gondozzák, ha nem megfelelően viselked­nek vele, rossz mintát tanul meg; és sok bajt okozhat. Példá­nak okáért ott vannak a kikötö­zött kutyák, amelyek egy idő után feladják, és emberi fogal­makkal szólva, megőrülnek. A láncról elszabadulva egy ilyen kutya rendkívül veszélyes lehet.- Hol követik el a hibát az em­berek?- Ott, hogy nincsenek vele tisztában, milyen kötelezettsé­gekkel jár, ha kutyát tart valaki, és nincsenek megfelelő ismere­teik ezekről az állatokról. Példá­ul gondol-e rá az a tulajdonos - gazdának nem nevezném - aki kidobja a kutyáját, hogy potenci­ális veszélyforrást enged szaba­don. A kóbor kutyák ugyanis fal­kába tömörülve kiszámíthatat­lanok. Jól látható ebből, hogy nem a kutyákkal van baj, hanem az emberekkel. Azokkal, akik kí­nozzák az állatokat, illetve akik saját érdekeiket helyezőt a társa­dalmi érdekek elé.- Kérdezték már öntől, hogy mi­ért a kutyákkal, és miért nem az emberekkel foglalkozik?- Az emberek képesek arra, hogy szóljanak a saját érdekük­ben, tegyenek valamit a sorsuk jobbra fordulásáért. Az állatok azonban nem. Az állatokért csak az emberek tehetnek valamit. Másrészről - és ezt az ilyen kér­déseket feltevőknek szoktam vá­laszolni - mindenütt szívesen fo­gadják az önkéntes munkát, le­het jelentkezni.- Amikor tíz éve létrehozták a szekszárdi állatotthont, tud­ták, mibe vágnak bele?- Nem tudtuk, és talán ez a szerencse. Mert lehet, hogy ak­kor még megfutamodtunk volna a nehézségek elől. Az állatvédel­mi munkának sosincs vége. Még akkor sem lenne, ha mind a két­száz gazdáüan kutyusunk egyik napról a másikra szerető család­ra találna. Rengeteg még a vál­toztatni való az emberek szemlé­letében, az állatokkal szembeni felelősségük kialakításában, a megfelelő jogszabályi háttér ki­dolgozásában. Úgy vélem, még legalább 50-100 év, mire minden a helyére kerül.- Elégedett azzal, amit elér­tek? Hiszen ha akár csak egy kicsit is, de alakítottak az em­berek szemléletén, már meg­érte. Nem is szólva az állat­kínzás bűncselekménnyé mi­nősítéséről, amely, azt hiszem, a rendszerváltás óta az egyik legtámogatottabb törvényja­vaslat volt.- Nem vagyok elégedett, so­ha nem lehetek az. Az életem legfontosabb része ez az ön­kéntes munka, de sajnos, még most, tíz év után is harcolni kell a menhely fennmaradásá­ért. Valóban változott a szemlé­let, de még mindig vannak, akik kétségbe vonják a men­hely létjogosultságát, és sem­mibe veszik a sok önzetlen tá­mogató segítségét, legyen az anyagi, tárgyi, vagy éppen ön­kéntes munka. Az állatkínzás bűncselekménnyé nyilvánítá­sáért végzett munkánkra pe­dig nagyon büszke vagyok. A mi kis kampányunk végére 400 ezer aláírás gyűlt össze, 120 civil szervezet támogatá­sát szereztük meg, végül mó­dosult a törvény.- Harapta már meg kutya?- Nagyon kevés, pedig jó pár ezer kutyával volt már dolgom. Azt a néhány harapást is a fájda­lom, vagy betegség miatt okoz­ták a kutyák, és nekik mindent megbocsátok, szemben azokkal a kétlábúakkal, akik minden ok nélkül martak belém.- Mi volt a legszomorúbb ku­tyás élménye?- A saját kutyáim elvesztése. Pedig elég sűrűn van részem eb­ben, mert a menhelyről mindig a legöregebb, legbetegebb ku­tyákat viszem haza. Amit soha nem fogok elfelejteni, az a dombori állatkínzás kutya-áldo­zata. Szörnyű állapotban volt, iszonyú fájdalmai lehettek, és mégis megnyalta a kezünket, nem veszítette el a bizalmát és a hitét az emberekben...- Mi az, aminek a legjobban örül?- Ha örökbe fogadnak egy ku­tyát, és később kapok egy fény­képet a kanapén heverésző bol­dog jószágról. Ez az igazi köszö­net, ez az igazi eredmény. Olyankor mindig úgy érzem, megéri. A. L L A S A J A N L A T TAKARÍTÓT, KONYHAI KISEGÍTŐT KERESNEK A Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza felvételt hirdet konyhai kisegítő és a TAKARÍTÓI állásra. feltétel: min. általános iskola 8 osztályos végzettség. A jelentkezést írásban kérjük benyújtani, mellécsatoltan az alábbiakat:- személyes adatok,- végzettséget igazoló okirat fénymásolata. Jelentkezni személyesen lehet Gyulai Miklósné élelmezési osztályvezetőnél, ületve Falus Andrásnál, a központi takarítószolgálat vezetőjénél. CÍM: Tolna megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza 7100 Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 5-7. GYÓGYMASSZŐRT KERESNEK A TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT BALASSA JÁNOS KÓRHÁZA pályá­zatot hűdet oyógyiíiasszőr munkakörre, az ideggyógyászati osz­tályra, heti 36 órás munkarendben. munkaköri feladatok: az orvos által elrendelt gyógymasszázs kivitelezése a szakmai szabályok szerint. Munkavégzés a munkaköri leírás és munkarend alapján. pályázati feltételek: szakirányú szakképzettség. A PÁLYÁZATOT ÍRÁSBAN KÉRJÜK BENYÚJTANI, MELLÉ CSATOLNI: személyes adatokat, szakmai önéletrajzot, motivációs levelet, végzettséget igazoló okiratokat - bizonyítványok, oklevelek, ér­vényes működési nyilvántartás igazolását, hozzájárulási nyilat­kozatot a pályázat tartalmának harmadik személlyel történő köz­léséhez. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES KOMPETENCIÁK:- önállóan munkát végezni képes személyiség,- ugyanakkor csapatmunkában való munkavégzésre való képes­ség, pontosság, precizitás, megbízhatóság, igényesség. Számító­gép ismerete előnyt jelent A pályázatok benyújtási határideje: 2008. július 18. A pályázatok elbírálásának legkésőbbi határideje: 2008. július 31. cím: Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza 7100 Szekszárd, Béri Balogh Ádám út 5-7. Ápolási igazgatói titkárság ▲ HIRDETÉS özk: [VÁNATRA: 2008-BAN ISMÉT INDUL A RECEPTVERSENY! Önnek csak annyit kell tennie, hogy beküldi legkedvesebb re­ceptjeit melyekből a legjobbak naponta megjelennek a Tolnai Népújság hasábjain. A megye elismert konyhafőnöke­iből álló zsűrije kiválasztja a há­rom legjobbat, melyek beküldői­re fantasztikus nyeremények várnak! Mi több, az Önök által beküldött recepteket a megye legjobb mesterszakácsai készítik el, és a kiválasztott recepteket január 15-től november 1-jéig minden nap közöljük a Tolnai Népújságban. Küldjön egy receptet, és nyerje meg egyik fődíjunkat!

Next

/
Thumbnails
Contents