Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-07-13 / 28. szám

2008. JÚLIUS 13., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ HÍRSÁV Spielberg a Zsidó Nyári Fesztivál díszvendége Kísértetek a Rákosi-korszakból modem A kurátorok szerint eljött az idő szembenézni az elmúlt kor örökségével STEVEN SPIELBERGET kérték föl a XI. Zsidó Nyári Feszti­vál díszvendégének. Az augusztus végén kezdő­dő eseménysorozat sok sze­replője visszatérő vendég. Énekel majd többek között Dudu Fischer is a Dohány Utcai Zsinagógában. Salman Rushdie Best of Booker-díjat nyert SALMAN RUSHDIE brit író nyerte meg Booker-díjasok legjobbját kiválasztó szava­zást. A Best of Booker-díjat a világ leghíresebb irodalmi elismerésének 40. évfordu­lója alkalmából adják át. A Booker-díjasok listájáról kijelölt hat szerző közül vé­gül online szavazással vá­lasztották ki a győztest. Salman Rusdie-ra szavaztak A legjobb külföldi film díját nyerte el a Lóra A LEGJOBB KÜLFÖLDI FILM dí­ját nyerte el Herendi Gábor Lóra című filmje a philadel­phiai független filmfesztivá­lon, amelyen húsz ország 151 filmje versenyzett. A film forgalmazási jogát a New Films International vásárolta meg. Három magyar film a jeruzsálemi fesztiválon forgács Péter két alkotá­sát, a Von Höfler vágyókat és a Saját halált Fliegauf Benedek Tejútját is meg­hívták a csütörtökön kez­dődött Jeruzsálem Nem­zetközi Filmfesztiválra. Forgács filmje az archív anyagok kreatív felhaszná­lásának elismerésére ala­pított Isracrad-díjért és a Jewish Experience-szért versenyez. A hazai szocreál képző­művészet első nagy törté­neti seregszemléjét Deb­recenben rendezik meg a Modern és Kortárs Mű­vészeti Központban. Ez a kiállítás nyitja a szocia­lizmust idéző tárlatok so­rát, a Modemben az egész nyár a letűnt ideológia je­gyében telik. Fábos Erika A Modem kiállítása az 1950- 1956 közötti időszak hivatalos festészetének történetét dolgoz­za fel olyan híres zsánerképek segítségével, mint például Bene­dek Jenő Mit láttam a Szovjet­unióban? vagy Bán Béla Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Mű­vek sztahanovistája című mun­kája. Bár a képek többsége poros pincékből került a kiállítótérbe, volt olyan mű, amely még né­hány nappal ezelőtt a Miniszter- elnöki Hivatal egyik irodájában lógott, onnan kapták meg, míg egy Lenin-kép egy közismert személyiség hálószobáját díszí­tette. Hogy ki kölcsönözte a „mű­alkotást”, azt az intézmény nem árulta el. A több mint száz, zömében nagyméretű festményt néhány korabeli szobor egészíti ki, köz­tük Mikus Sándor Sztálin-szob- rának életnagyságnál nagyobb másolata, amelyet a múzeum udvarán állítottak fel. A szobor talapzattal együtt tíz méter ma­gas, hungarocellből készült, de még így is több mint négy má­zsát nyom. Ez az első olyan tárlat, amely reprezentatív módon mutatja be a magyarországi szocreál képző- művészetet. A kiállítás szervezői és a korszak művészetének jó is­merői egyaránt egybehangzóan állítják: nemcsak a kulturális csemegére fogékonyaknak, ha­nem azoknak is érdemes meg­nézni a tárlatot, akik már csupán a lakótelepekre és a munkásmoz­galom köztéri szobraira emlékez­nek ezekből az időkből. És per­sze azoknak is, akiknek egyálta­lán nincs személyes emlékük, csak hallottak erről a korról. „Izgalmas és fontos kérdés, hogy hová tegyük a művészet- történeten belül a szocialista realizmust, ismertebb nevén a Újra áll a diktáror szobra. Ezúttal szerencsére csak ideiglenesen. szocreált” - mondta lapunknak Rieder Gábor művészettörté­nész. „A retródivat hatására a közvélekedés vizuális gégét lát benne, az avantgárd elkötele­zettjei a történelem kerekét visszaforgató antiművészetet, a kérlelhetetlen kommunistaelle­nesek pedig üres politikai pro­pagandát. Tizennyolc évvel a rendszerváltás után eljött az idő, hogy végre a széles közönség és a szakma szembe nézhessen a Rákosl-kor kísérteiéivel, az öt­venes évek sztálinista képzőmű­vészetével.” Gulyás Gábor, a Modern és Kortárs Művészeti Központ ügy­vezető igazgatója azt mondta: azért döntöttek a kiállítássorozat megszervezése mellett, mert úgy gondolják, hogy Magyaror­szágon a politika és a művészet, illetőleg az ideológia és a művé­szet viszonya sok szempontból tisztázatlan. Szerinte ennek részben történelmi okai vannak, például a szocializmus feldolgo­zatlan öröksége. Ezért tematízál- ták így a kiállításokat, mert eljött az ideje, hogy a maguk eszközei­vel megpróbáljanak változtatni ezen. Ennek érdekében a magyar szocreál után kiállítás nyílik a Magyar Távirati Iroda korabeli fotóiból, majd az ötvenes évek­ben készült képregényekből is. A sorozat utolsó darabja, a Le­nin visszamegy a sírba? című kiállítás Augusztus 14-én nyílik és az orosz szocart műve­inek legjelentősebb darabjait mutatja be a közönségnek. Nem Szibériában, Moszkvában nyitna galériát nemcsak hazánkban, hanem Európában is kulturális szen­zációnak számít a Modem orosz szocartot bemutató tár­lata. A kiállítást Lenin vissza­megy a sírba? címmel augusz­tus közepén nyitják meg. A kiállítás kurátora Andrej Jerofejev, a moszkvai Tretya- kov-képtár modem részlegé­nek vezetője, akit éppen a bot­rányt keltő kiállításai miatt bocsátottak el állásából Jerofejev ellen tavaly büntető- eljárás is indult, a tárgyalás ezekben a hetekben esedékes. Két év szabadságvesztést is kaphat, mert megsértette Oroszország jó hímevét. Leg­utóbb Párizsban rendezett kiállítást az orosz rend­szert gúnyoló kortárs alkotásokból. Ez a sok vihart kavart kiál­lítás születik újjá a nyáron Debre­cenben, de itt lesznek pél­dául azok a képek is, amelyeket Párizsba nem enged­tek kivinni Oroszor­szágból. JEROFEJEV azt mondta: azért rúgták ki állásából, mert „ tabukat döntő getett”. Megrendezte például Moszkvában azt a cenzúráról szóló kiállítást, amelyen kis lyukakon keresztül lehetett megtekinteni a 2006-ban betil­tott műveket. Ezek olyan tabu­nak számító témákat mutat­tak be, mint a meztelenség, a szexualitás, valamint az új kontextusba helyezett vallási jelképek. Jerofejev Moszkvát most is csak ügyészi enge­déllyel hagyhatta el. maga és munkatársai tevé­kenységéről elmondta: arra tö­rekedtek, hogy a valódi orosz művészetet mutassák be. Ve­zetőik régi á'pusú emberek voltak, akik nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy nem kap­nak instmkciókat felülről „egy éve aztán megnyílt az ég, megszólalt az orosz kul­turális miniszter, mondván: a modern orosz művé­szet nem más, mint Oroszország szé­gyene” - mondta Jerofejev. JEROFEJEV azt tervezi, hogy magángalé­riát nyit. Azt reméli, Moszkvá­ban, és nem Szibériában - utalt a folya­matban lévő bün­tetőügyére. A szerelmi tragédiát egy öreg kisbuszban játszotta a Globe fesztivál Gyulai színházi seregszemle Európa legjobb Shakespeare-előadásait hozta el a magyar közönségnek Virágos parkjaival, botanikus kertnek is beillő hatalmas strandjával, jó éttermeivel, sétá­ra csábító utcácskáival Gyula ideális fesztiválvárossá vált. A helyzetét ugyan rontja, hogy nem lehet autópályán megköze­líteni, hogy lassan, és nem rit­kán késéssel döcög el a városba még az InterCity is, de megéri a fáradságot ide utazni. A Gyulai Várszínház minden évben összművészeti fesztivált rendez. A program középpontjá­ban a színházi előadások állnak. Ezeken belül is kitüntetett sze­rep jut Shakespeare munkássá­gának. Például szombaton ért véget a IV. Shakespeare Feszti­vál. Láthattunk Hamletet balett­A Globe Színház nem tiszteleg előtte, kortársának tekinti Shakespeare-t és bábváltozatban műsorra tűz­ték a Téli regét japán művészek­kel. És fellépett a világ egyik leg­jobb színháza, a Menő Fortas, Eimuntas Nekrosius rendezésé­ben, a Hamlet és az Othello után idén a Macbethet is előadták Gyulán. Megfordult a kisváros­ban a híres Globe Színház társu­lata is. Az együttes persze már nem abban a teátrumban ját­szik, amelynek valaha Sha­kespeare is igazgatója volt. Vi­szont újjáépítették Londonban a kívül nyolcszögletű, belül kör alakú hasonmását, amely közé­pen tető nélküli, így napvilágnál is lehet játszani benne, mint an­nak idején. Gyulán is mestersé­ges világítás nélkül lépett fel az együttes, este hatkor kezdték a Rómeó és Júliát, s még sötétedés előtt fejezték be. Nincs ebben a produkcióban semmi tisztelgés. A fiatal színészek kortársuknak tekintik Shakespeare-t. Saját problémáikra keresik darabjá­ban a választ, vászonnadrágok­ban, pólókban játszanak, díszlet­ként elég számukra egy lepuk­kant, ősöreg mikrobusz. Ifjonti hévvel benyargalásszák a szín­padot. Elizabeth Freestone ren­dező segítségével mohón át akar­nak élni minden érzést, a kitörő örömtől a lesújtó tragédiáig. Kedves, szerethető előadással rukkolnak elő, de valahogy ettől a híres színháztól eredetibb pro­dukciót várna az ember. A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatója, a III. Richárd szándéka szerint nagyformátu­mú előadásnak készült. Tompa Gábor rendező a manipuláció természetrajzára helyezi a fő hangsúlyt, ezért a modernizált verzióban bizonyos jelenetek té­véstúdióban játszódnak. Bogdán Zsolt elmagányosodott, gátlások­kal küzdő, de mégis gátlástala­nul cselekvő címszereplőt ala­kít. A produkción érződik, hogy nincs még minden ízében kész, inkább csak előpremier, a való­dit majd novemberben tartják az Európai Unió Színházi Fesztivál­ján, amelyet Kolozsváron ren­deznek. ■ Bóta Gábor i í I

Next

/
Thumbnails
Contents