Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-07 / 157. szám

5 2008. JÚLIUS 7., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG f$>" m mmmmm — mmmiMm KÖRKÉP MMMMj hivatás Mihályfalvi László a legrangosabb pedagógus-kitüntetést, az Eötvös József-díjat kapta. Még a véletlenek is a pedagóguspálya felé sodorták, több mint négy évtized után vonult nyugdíjba a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatójaként FIATALOK KÖZT NEM LEHET ÖREGEDNI Névjegy Mihályfalvi László 1941-ben született Kaposváron. Érettségi: Táncsics Mihály Gimnázium. Diploma: magyar-orosz szak, Eötvös Loránd Tudomány- egyetem. Eötvös-kollégista volt. Tanári pályája a nagy­bajomi gimnáziumban in­dult. 1971-2005: a kaposvári Táncsics gimnáziumban tanára, 17 évig igazgatója. Elismerései: 2002-ben a Ma­gyar Köztársaság Arany Ér­demkeresztje, 2008-ban Eöt­vös Józsefdíj. A Táncsics gim­názium tanáraitól és diákjai­tól megkapta az örökös igaz­gatói címet kezetesség és az erkölcsi tar­tás. A tanár tudjon megújulni, mert aki a fiatalok közt meg­öregszik, annak vége! És a hu­mor. Humor nélkül nincs jó is-' kola! Köszönet minden tanít­ványomnak, mert nélkülük - a velük végzett közös munka nélkül - nem lehettem volna az, aki lettem.- Kapott-e olyan elismerést, amelyre különösen büszke?- Elégtelent adtam még első osztályban az egyik diákomnak, aki egyébként szorgalmas, jó ta­nuló volt; de akkor éppen nem készült. Másnap bejött az édes­apja reklamálni. Azt mondtam neki, hogy az én feladatom nem csak az, hogy leadjam az anya­got, hanem hogy rászoktassam a gyerekeket a tanulásra. Fenye­getőzött, hogy elmegy ide, meg oda, feljelent, de nem tett sem­mit. A kislánnyal, aki megtanul­ta, hogy senkivel sincs kivétele­zés, sohasem volt többé problé­ma. Kiválóan érettségizett. A vizsga után - amikor már, mond­hatjuk, a gyerek szempontjából nem számított - felkeresett az édesapa; bocsánatot kért, és kö­szönetét mondott. Ez igazi, szív­ből jövő őszinte elismerés volt.- Ha újra kezdené...?- Ismét pedagógus lennék. Nincs ennél szebb pálya. i A tanár minden óráját úgy tartsa, mintha az lenne életében az utolsó- 1971-ben a Táncsics gim­náziumba hív­ták. Milyen ér­zés volt egykori iskolájában tanárnak lenni?- Megtiszteltetés és öröm volt, egyúttal nagy kihívás. Azokkal együtt oktatni, nevelni, akik kö­zül sokan engem is tanítottak! Személyes életemben is rögtön nagy boldogságban volt részem, mert hamarosan megismerked­tem egy a szomszéd középiskolá­ba járó aranyos kislánnyal, aki a feleségem lett. Harmincöt éve élünk együtt, és komoly része van abban, hogy a pályám sike­res lehetett. A Táncsicsban végig­jártam a ranglétrát: voltam tanár, osztályfőnök, igazgatóhelyettes, igazgató. Nyugdíjba vonulásom­kor az akkori osztályom még csak az első évet végezte; és szüleikkel együtt kérték, hogy vigyem vé­gig őket az érettségiig. Valamiért ráálltam, s még három évet taní­tottam óraadóként. Nem bántam meg. 4,66-os átlaggal érettségiz­tek magyarból. De ami ennél is fontosabb: nagyon szép emléke­im maradnak róluk. Mihályfalvi László az Eötvös-díjhoz járó szoborral: ha újra kezdené, ismét tanár lenne Mihályfalvi László, a ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium címzetes, nyugalmazott igazgatója az idei pedagógusnapon megkapta az 1999-ben alapított Eötvös József-dí­jat, amellyel az ország legkiválóbb pedagógusait jutalmazzák. Venter Marianna- A Tolnai Népújság olvasóit a magyar nyelv helyes haszná­latára, anyanyelvűnk tisztele­tére figyelmezteti nyelvműve­lő rovatában. Nyugdíjasként sem tud elsza­kadni a pedagó­gusi hivatástól Hogyan lett tanár?-Az általános iskolában épí­tészmérnöknek készültem, de két feledhetetlen tanárom, dr. Borka Géza és Szabó Ferenc ka­rizmatikus, humánus egyénisé­gének hatására lettem végül ma­gyar-orosz szakos tanár. A ma­gyar nyelv és irodalom mindig is nagy szerelmem volt; az orosz pedig - tudtam - nem csak egy azóta letűnt hatalom nyelve; ha­nem olyan kiválóságoké is, mint Dosztojevszkij, Puskin, Tolsztoj. A magyaron kívül ezt a kultúrát is megszerettem.- Tanárainak hatására válasz­totta a pedagóguspályát. Mi­kor érezte azt először, hogy jól választott?- Már egyetemistaként taní­tottam a mozgássérültek Mexi­kói úti általános iskolájában. Ez egy életre meghatározta a pályá­mat. Azok a szinte minden szempontból hátrányos helyze­tű kisgyermekek olyan szeretet­tel viszonozták azt, amit értük tettem, hogy végképp a tanári hi­vatás mellett maradtam.- A diploma után a nagyba­jomi gimnáziumba került taní­tani. Miért éppen oda?- Két helyre kaptam ajánlatot, Fonyódra és Nagybajomba. Az utóbbit választottam, mert köze­lebb volt Kaposvárhoz, ahol so­kat betegeskedő édesapám élt. Édesanyám akkor már nem volt velünk, a diplomaosztóm után két héttel veszítettem el őt. Na­gyon sokat köszönhetek szüleim­nek: a családból én lettem az el­ső diplomás. A nagybajomi gim­názium pedig pedagógiai pályám bölcsője. Itt mindent megtanul­tam. A gyakorlati pedagógiát, az osztályfőnöki munkát; vezettem irodalmi színpadot, irodalmi este­ket rendeztem, voltam kosárlab­daedző és -bíró; s igen büszke va­gyok rá, hogy a kosárlabdacsapat az én edzőségem alatt nyert me­gyei középiskolai bajnokságot.- A pedagógusnap alkalmából Eötvös József-díjat kapott, amely a legrangosabb kitünte­tés, amit tanár kaphat. Az ön élete elválaszthatatlan a taní­tástól, adódik a kérdés: mi­lyen a jó tanár?- Nap mint nap éreztem a ta­nítványok szeretetét és tiszte­letét. Egyiket sem könnyű ki­vívni. Sok pedagógus hiszi azt, hogy akkor lesz népszerű a di­ákok között, ha nem követel, ha nem fegyelmez. Ez nem igaz. Mindannyian azokra a ta­nárokra emlékezünk szeretet­tel és tisztelettel, akik szigo­rúak, igazságosak voltak, so­kat adtak és sokat követeltek. A tanár legyen tisztában vele, hogy mindennel nevel: min­den szavával, minden mozdu­latával, mosolyával, egy kézle­gyintéssel, még az öltözködé­sével is. A direkt, a szavakkal való nevelésnél hatékonyabb a példamutatás; ezért a tanár le­gyen őszinte; és minden óráját igyekezzen úgy tartani, mint­ha az élete utolsó órája lenne! A középiskolások a legfogéko­nyabb korosztály. Az ő esetük­ben a felkészültség, a szakmai tudás mellett legalább olyan fontos az igényesség, a követ­Négy mázsa hallal várták a szervezők a közönséget keszeg fesztivál A bátai mezőn forró serpenyőkben sercegett a paprikás lisztben meghempergetett uszonyos Közel négyszáz kilogramm uszo­nyossal várta a szervező Bátáért Egyesület a Keszegfesztivál kö­zönségét. A múlt szombati, ötö­dik rendezvényen valamennyi hal kés alá került: szorgos szaká­csok tisztították, irdalták, hem- pergették paprikás lisztbe majd tették a serpenyő forró olajába, így lett ropogós és ízletes, miképp azt a kóstolásban is jeleskedő lá­togatók joggal állapították meg.- Minden évben igyekszünk valamivel gyarapítani fesztivá­lunkat - mondta Viliminé dr. Ká- polnás Mária egyesületi elnök. - Ezúttal már három verseny­számot írtunk ki. A vendégek keszegpucolásban és -sütésben, csak halsütésben, illetve egyéb ételkészítésben mérhették össze tudásukat. Mindemellett számos zenés, táncos műsor, folklórbe­mutató, focikupa, lovaglás, ját­szóház, kézműves foglalkozás, buszos falunézés és kirakodóvá­sár szórakoztatta a közönséget. Kovács János mesterszakács, a Both Sándor mesterszakács, Lévai István mesterszakács és Munkában a zsűri Kovács János mesterszakács (balra) vezetésével Dombai Gyula főzőklub titkár al­kotta zsűri elnöke szakértőhöz méltó alapossággal elemezte az étel-előkészítést, illetve -sütést.- Néhányan nem vették figye­lembe, hogy a halnak, bármeny­■ A bátaiak kiváló paprikája is javított a keszegsültön. nyíre is meglepő, három oldala van: a két külső és az egy belső - mondta Kovács János. - Bizony azt a belsőt is lehet, sőt kell is sózni ahhoz, hogy sütésre ké­szen álljon. Találkoztunk újsze­rű ízesítéssel is. Az egyik ver­senyzőnél finomra vágott kapor került a paprikás liszt mellé, ami simulékony, kellemes, jellegze­tes ízhatást eredményezett. Ezeken kívül bíráló bizottsá­gunk egyöntetűen megállapítot­ta, hogy a bátaiak kiváló - bizo­nyára helyben termett - papri­kával dolgoznak: ez is sokat hoz­zátett a végeredményhez. Az első kategóriában Antli- finger László, a másodikban Muthné Katona Mária, a harma­dikban pedig Lukács József sze­rezte meg a győzelmet. Velük együtt nyert a többezres közön­ség: mindazok, akik belekóstol­tak a Duna-parti mezőn a színes kavalkádba, az érdekes progra­mokba és persze mindenekelőtt az igazi bátai sült keszegbe. ■ Szeri Árpád Így süti a keszeget a szekszárdi Schiffrich Károlyné ►

Next

/
Thumbnails
Contents