Tolnai Népújság, 2008. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
2008-07-07 / 157. szám
5 2008. JÚLIUS 7., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG f$>" m mmmmm — mmmiMm KÖRKÉP MMMMj hivatás Mihályfalvi László a legrangosabb pedagógus-kitüntetést, az Eötvös József-díjat kapta. Még a véletlenek is a pedagóguspálya felé sodorták, több mint négy évtized után vonult nyugdíjba a kaposvári Táncsics gimnázium igazgatójaként FIATALOK KÖZT NEM LEHET ÖREGEDNI Névjegy Mihályfalvi László 1941-ben született Kaposváron. Érettségi: Táncsics Mihály Gimnázium. Diploma: magyar-orosz szak, Eötvös Loránd Tudomány- egyetem. Eötvös-kollégista volt. Tanári pályája a nagybajomi gimnáziumban indult. 1971-2005: a kaposvári Táncsics gimnáziumban tanára, 17 évig igazgatója. Elismerései: 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, 2008-ban Eötvös Józsefdíj. A Táncsics gimnázium tanáraitól és diákjaitól megkapta az örökös igazgatói címet kezetesség és az erkölcsi tartás. A tanár tudjon megújulni, mert aki a fiatalok közt megöregszik, annak vége! És a humor. Humor nélkül nincs jó is-' kola! Köszönet minden tanítványomnak, mert nélkülük - a velük végzett közös munka nélkül - nem lehettem volna az, aki lettem.- Kapott-e olyan elismerést, amelyre különösen büszke?- Elégtelent adtam még első osztályban az egyik diákomnak, aki egyébként szorgalmas, jó tanuló volt; de akkor éppen nem készült. Másnap bejött az édesapja reklamálni. Azt mondtam neki, hogy az én feladatom nem csak az, hogy leadjam az anyagot, hanem hogy rászoktassam a gyerekeket a tanulásra. Fenyegetőzött, hogy elmegy ide, meg oda, feljelent, de nem tett semmit. A kislánnyal, aki megtanulta, hogy senkivel sincs kivételezés, sohasem volt többé probléma. Kiválóan érettségizett. A vizsga után - amikor már, mondhatjuk, a gyerek szempontjából nem számított - felkeresett az édesapa; bocsánatot kért, és köszönetét mondott. Ez igazi, szívből jövő őszinte elismerés volt.- Ha újra kezdené...?- Ismét pedagógus lennék. Nincs ennél szebb pálya. i A tanár minden óráját úgy tartsa, mintha az lenne életében az utolsó- 1971-ben a Táncsics gimnáziumba hívták. Milyen érzés volt egykori iskolájában tanárnak lenni?- Megtiszteltetés és öröm volt, egyúttal nagy kihívás. Azokkal együtt oktatni, nevelni, akik közül sokan engem is tanítottak! Személyes életemben is rögtön nagy boldogságban volt részem, mert hamarosan megismerkedtem egy a szomszéd középiskolába járó aranyos kislánnyal, aki a feleségem lett. Harmincöt éve élünk együtt, és komoly része van abban, hogy a pályám sikeres lehetett. A Táncsicsban végigjártam a ranglétrát: voltam tanár, osztályfőnök, igazgatóhelyettes, igazgató. Nyugdíjba vonulásomkor az akkori osztályom még csak az első évet végezte; és szüleikkel együtt kérték, hogy vigyem végig őket az érettségiig. Valamiért ráálltam, s még három évet tanítottam óraadóként. Nem bántam meg. 4,66-os átlaggal érettségiztek magyarból. De ami ennél is fontosabb: nagyon szép emlékeim maradnak róluk. Mihályfalvi László az Eötvös-díjhoz járó szoborral: ha újra kezdené, ismét tanár lenne Mihályfalvi László, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium címzetes, nyugalmazott igazgatója az idei pedagógusnapon megkapta az 1999-ben alapított Eötvös József-díjat, amellyel az ország legkiválóbb pedagógusait jutalmazzák. Venter Marianna- A Tolnai Népújság olvasóit a magyar nyelv helyes használatára, anyanyelvűnk tiszteletére figyelmezteti nyelvművelő rovatában. Nyugdíjasként sem tud elszakadni a pedagógusi hivatástól Hogyan lett tanár?-Az általános iskolában építészmérnöknek készültem, de két feledhetetlen tanárom, dr. Borka Géza és Szabó Ferenc karizmatikus, humánus egyéniségének hatására lettem végül magyar-orosz szakos tanár. A magyar nyelv és irodalom mindig is nagy szerelmem volt; az orosz pedig - tudtam - nem csak egy azóta letűnt hatalom nyelve; hanem olyan kiválóságoké is, mint Dosztojevszkij, Puskin, Tolsztoj. A magyaron kívül ezt a kultúrát is megszerettem.- Tanárainak hatására választotta a pedagóguspályát. Mikor érezte azt először, hogy jól választott?- Már egyetemistaként tanítottam a mozgássérültek Mexikói úti általános iskolájában. Ez egy életre meghatározta a pályámat. Azok a szinte minden szempontból hátrányos helyzetű kisgyermekek olyan szeretettel viszonozták azt, amit értük tettem, hogy végképp a tanári hivatás mellett maradtam.- A diploma után a nagybajomi gimnáziumba került tanítani. Miért éppen oda?- Két helyre kaptam ajánlatot, Fonyódra és Nagybajomba. Az utóbbit választottam, mert közelebb volt Kaposvárhoz, ahol sokat betegeskedő édesapám élt. Édesanyám akkor már nem volt velünk, a diplomaosztóm után két héttel veszítettem el őt. Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek: a családból én lettem az első diplomás. A nagybajomi gimnázium pedig pedagógiai pályám bölcsője. Itt mindent megtanultam. A gyakorlati pedagógiát, az osztályfőnöki munkát; vezettem irodalmi színpadot, irodalmi esteket rendeztem, voltam kosárlabdaedző és -bíró; s igen büszke vagyok rá, hogy a kosárlabdacsapat az én edzőségem alatt nyert megyei középiskolai bajnokságot.- A pedagógusnap alkalmából Eötvös József-díjat kapott, amely a legrangosabb kitüntetés, amit tanár kaphat. Az ön élete elválaszthatatlan a tanítástól, adódik a kérdés: milyen a jó tanár?- Nap mint nap éreztem a tanítványok szeretetét és tiszteletét. Egyiket sem könnyű kivívni. Sok pedagógus hiszi azt, hogy akkor lesz népszerű a diákok között, ha nem követel, ha nem fegyelmez. Ez nem igaz. Mindannyian azokra a tanárokra emlékezünk szeretettel és tisztelettel, akik szigorúak, igazságosak voltak, sokat adtak és sokat követeltek. A tanár legyen tisztában vele, hogy mindennel nevel: minden szavával, minden mozdulatával, mosolyával, egy kézlegyintéssel, még az öltözködésével is. A direkt, a szavakkal való nevelésnél hatékonyabb a példamutatás; ezért a tanár legyen őszinte; és minden óráját igyekezzen úgy tartani, mintha az élete utolsó órája lenne! A középiskolások a legfogékonyabb korosztály. Az ő esetükben a felkészültség, a szakmai tudás mellett legalább olyan fontos az igényesség, a követNégy mázsa hallal várták a szervezők a közönséget keszeg fesztivál A bátai mezőn forró serpenyőkben sercegett a paprikás lisztben meghempergetett uszonyos Közel négyszáz kilogramm uszonyossal várta a szervező Bátáért Egyesület a Keszegfesztivál közönségét. A múlt szombati, ötödik rendezvényen valamennyi hal kés alá került: szorgos szakácsok tisztították, irdalták, hem- pergették paprikás lisztbe majd tették a serpenyő forró olajába, így lett ropogós és ízletes, miképp azt a kóstolásban is jeleskedő látogatók joggal állapították meg.- Minden évben igyekszünk valamivel gyarapítani fesztiválunkat - mondta Viliminé dr. Ká- polnás Mária egyesületi elnök. - Ezúttal már három versenyszámot írtunk ki. A vendégek keszegpucolásban és -sütésben, csak halsütésben, illetve egyéb ételkészítésben mérhették össze tudásukat. Mindemellett számos zenés, táncos műsor, folklórbemutató, focikupa, lovaglás, játszóház, kézműves foglalkozás, buszos falunézés és kirakodóvásár szórakoztatta a közönséget. Kovács János mesterszakács, a Both Sándor mesterszakács, Lévai István mesterszakács és Munkában a zsűri Kovács János mesterszakács (balra) vezetésével Dombai Gyula főzőklub titkár alkotta zsűri elnöke szakértőhöz méltó alapossággal elemezte az étel-előkészítést, illetve -sütést.- Néhányan nem vették figyelembe, hogy a halnak, bármeny■ A bátaiak kiváló paprikája is javított a keszegsültön. nyíre is meglepő, három oldala van: a két külső és az egy belső - mondta Kovács János. - Bizony azt a belsőt is lehet, sőt kell is sózni ahhoz, hogy sütésre készen álljon. Találkoztunk újszerű ízesítéssel is. Az egyik versenyzőnél finomra vágott kapor került a paprikás liszt mellé, ami simulékony, kellemes, jellegzetes ízhatást eredményezett. Ezeken kívül bíráló bizottságunk egyöntetűen megállapította, hogy a bátaiak kiváló - bizonyára helyben termett - paprikával dolgoznak: ez is sokat hozzátett a végeredményhez. Az első kategóriában Antli- finger László, a másodikban Muthné Katona Mária, a harmadikban pedig Lukács József szerezte meg a győzelmet. Velük együtt nyert a többezres közönség: mindazok, akik belekóstoltak a Duna-parti mezőn a színes kavalkádba, az érdekes programokba és persze mindenekelőtt az igazi bátai sült keszegbe. ■ Szeri Árpád Így süti a keszeget a szekszárdi Schiffrich Károlyné ►
