Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-23 / 145. szám
2008. JÚNIUS 23., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ hobo Csak viccel az intenzív osztállyal, egyáltalán nem érzi magát öregnek a hatvanhárom éves Földes László, a Hobo Blues Band frontembere. Szerinte a zenei közeg fokozatosan romlik, a művészek zöme kegyenccé vált, de a Rolling Stones példája is lelkesíti: még van értelme csinálni F# OTTHONRA 1M.T A MENEKÜLŐ CSAVARGÓ Földes Lászlót mélységesen elkeseríti az a fajta szellemiség, értelmiség és művészet, ami a rendszerváltás utáni„szabadságban” kitermelődött. Hobo a pénteki kalaznói HBB koncert kapcsán adott interjút lapunknak. Steinbach Zsolt- Kalaznó egy kétszáz lelkes, eldugott kistelepülés Tolna megyében. Hogy került a képbe?- Egy „kocsmárosné arany virág”, aki Kalaznón egy kocsmát üzemeltet, keresett meg bennünket, hogy szeretne a kalaz- nóiaknak csinálni egy Hobo Blues Band-koncertet, elvállalnánk-e. Mivel mi nagyon sokszor játszunk egészen kis helyeken is, elvállaltuk, és természetesen nem kértünk annyit, mint egy nagyobb koncert esetén.- A HBB-nek szeptemberben harmincéves jubileumi koncertje lesz, a Budapest Arénában. Azt olvastam, hogy ön előtte befekszik az egyik kórház intenzív osztályára, aztán tolókocsival viszik majd fel a színpadra.- Ez természetesen csak vicc. Már a húszéves jubileumi koncert előtt is ilyesmikkel szekáltak, és én most ezzel vágtam vissza. Különben egyáltalán nem érzem magam öregnek.- Egyszer azt nyilatkozta, hogy ha a mai világban kellene kezdenie zenélni, akkor nem zenélne. Mennyivel rosszabb ez a közeg, mint mondjuk a nyolcvanas évek elején volt?- A zenei közeg fokozatosan romlik a hatvanas évek aranykora óta. És bár egy nagyon komoly szórakoztatási forma, azt a produktivitását elveszítette, amit a Lennon, Jagger, Morrison- féle generáció képviselt. A fiatalabbak is nagyon szeretik a zenét, talán tehetségesebbek is, mint az ilyen veteránok, mint én. De ők más világban, más okokból játsszák a zenét. A szórakoztatóipar nagy része nem a lázadás vagy a haladás képviselője, mint az néhány korábbi művész esetében volt. Ha én most kezdenék zenélni, akkor még inkább csak hobbiból csinálnám. A lemeztársaságok, a televízió, a rádió, az egész média undorít engem. Ha most kezdeném, nem csatlakoznék bele úgy, ahogy sajnos már benne vagyok. Bár azért elég rendesen sikerült kivonulnom belőle.- És a társadalom? Éltünk valahogy a rendszerváltás előtt, és élünk valahogy a demokráciában. Amitől viszont sokan többet vártak.- Nekem hatalmas csalódás volt, hogy az úgynevezett „szabadságban”, amiben majdnem húsz éve élünk, ez termelődött ki. A művészet sokkal értéktelenebb, az értelmiség szerepe pedig nevetségessé vált az ország irányításában. Ez hihetetlenül elkeserítő. A művészet politika- függő. Nem adnak elég pénzt rá, és azt a keveset is legtöbbször olyanok kapják, akik közel állnak a tűzhöz. Ez persze mindig is így volt. De régen, ha valaki ezzel szemben állt, annak volt valamiféle rangja. Akkor egy csomó művész összekacsintott a hatalom háta mögött, és csinálta az ellenkultúrát. Ma viszont alig vannak, akik nem tartoznak valamelyik oldalhoz, és nem váltak kegyencekké.- Ha már itt tartunk. Nemrég Erdélyben léptek fel, épp a választási kampányban, de ön a színpadon azt mondta, hogy bocs, de semmilyen zászlót nem fog lobogtatni. De van, amikor egy művésznek is állást kell foglalnia politikai ügyekben?- Ha a mai véleményemre kíváncsi, ajánlom figyelmébe a Senkifalva című lemezt. Sok éve nem csináltam ilyen témájú anyagot. Mert az ember nem feltétlenül állandóan a társadalmi állásfoglalást fogalmazza meg a dalaiban. Én sokmindent csináltam, harminckét nagylemezt, írtam színdarabot, több monodrámát, csomó könyvet, előadóestjeim is vannak. Ez adja ki az egészet, ezzel foglalok állást. Tüd- ja, én inkább csinálom a dolgokat, mint hogy beszélek róla.- Nemrég azt írta a honlapján az újságírókról, hogy sokan csak azért mentek el a HBB sajtótájékoztatójára, mert ingyen volt a kaja. Ilyen rossz a véleménye az újságírókról?- A médiáról magáról ez a véleményem. Elmondok egy történetet. Én tornacipőben szoktam énekelni. Régen a kínai kommunista kosárlabdás cipőben, aztán átálltam egy ismert tornacipő márkára. Nemrég ez a cég engem mint lázadót, meg tornacipős propagandistát meghívott egy fogadásra, ahol a legnyálasabb média képviselői is ott voltak. A tornacipős cég vezetője odajött hozzám, hogy adnak egy cipőt ajándékba, és lefotóztatta magát velem. A cipő kicsi volt, azt mondta, hogy azonnal küldenek másikat. Éz két hónapja volt, azóta nem küldtek cipőt, és persze soha nem is fognak küldeni. Az volt a lényeg, hogy a cégvezető lefotóztassa magát velem, azután őt a dolog már nem érdekelte. Na, ebben'minden benne van, amit én utálok.- Más téma. Úgy tudom, boldog családi életet él. A hobó- ság, a csavargóság ezzel hogyan egyeztethető össze?- Kétféle csavargó van. Az egyik szeret csavarogni, a másiknak menekülnie kell. Én kényszerből lettem csavargó, menekülnöm kellett családtól, iskolától, rendőrségtől, munkahelyről. Végigcsináltam nagyon sok dolgot, volt egy csomó csalódásom is. Aztán találtam valakit, aki a társam lett. És lett családom, talán elképesztőnek tűnik, de még otthonom is van. Utazni meg csavarogni lehet, és nem baj, ha van hova visszatérni.- Amennyire én meg tudom ítélni, az ön művészi pályájára hatással levő művészek közül sokáig Mick Jagger volt az ön számára az egyes számú. Most viszont úgy látom, hogy József Attila vagy Viszockij például előrébb van.- Jól látja.- Azért volt tavaly a budapesti Rolling Stones koncerten?- A kislányommal voltam. Nagyon jó volt. És aztán láttam ezt a Shine a Light című Scorsese filmet. Elképesztően tehetséges, szuggesztív dolog. Nekem rengeteg Stones lemezem és DVD-m van, de ezt álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen vén marhák hetven felé még mire képesek. Ez lelkesít engem. Hogy még higy- gyek ebben a dologban, hogy még lehet csinálni, hogy van értelme. „Vén csavargó vagyok Pannóniából, Mely lábam alatt lassan kétfelé szakad, Húznak jobbra is, húznak balra is. Inkább seggre esek, így maradok szabad. ” Hobo „állásfoglalása” a Senkifalva című lemezről. Névjegy Földes László énekes, szövegíró, költő, író, műfordító, előadóművész, színész. 1945-ben született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát, 1973-ban. 1978-ban alakította meg a Hobo Blues Bandet Nős, két saját gyermeke és unokája is van. Díjai: Az év személyisége (1979), eMeRTon-díj (1991), a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztje (1995), Déri fános-díj (1996). A képek Kalaznón, a HBB péntek esti koncertjén készültek Földes László a színpadon. Nem csak zenél, de könyveket, drámát ír, előadóesteket tart
