Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-16 / 139. szám
8. JÚNIUS 16., HÉTFŐ 7 Ián á FÓKUSZ ^forduló Nagy Imre, az ötvenhatos forradalom miniszterelnöke az utolsó tárgyalásig higgadtan küzdött igazáért. Végül feladta, nem kért kegyelmet sem. Ma ötven éve végezték ki. ven évvel Nagy Imre és •sai egyhetes koncepciós re után nyilvánosan is íangzott a tárgyalás órás hanganyaga. : érdeklődők múlt héten mdapesti Centrális Gáléiban hallgathatták meg elvételeket. per nem a korábbi koncepciós rekhez hasonlóan folyt, ez sok- 1 ravaszabb volt Nem valótlan lgokkal rágalmazzák a vádlottat, hanem a valós tényeket óbálják titkos összeesküvés- nt rekonstruálni - mondja ink András történész. - Van- k hamis tanúk is, mint Úszta -ti la egykori partizán, sztálinis- tábornok. Ő azt állítja, hogy ok- ber 31-én találkozott Maiéter Hal, akihez megbeszélésük ideit vértől iszamos katonák ron- ttak be, és egymást túlkiabálva csekedtek arról, mint hajtották :gre a Köztársaság téri pártház foglalására kiadott parancsot. i igazság ezzel szemben, hogy Honvédelmi Minisztérium ki- ildte páncélosok parancsnoka eg akarta védeni a pártszékhá- it, de azt összekeverte az Erkel únházzal, és tévedésből éppen székházat kezdte lövetni. Ezzel ténnyel az ügyész, Úszta és Vida ;renc bíró is tisztában volt” Az akkori vezetés Nagy nrééktől való félelmét mutatja, agy miután Kádár János kiadta 5 utasítást a per tárgyalására, ét héttel később már végre is ajtották az ítéleteket - állítja link András. Az ENSZ napirend- ; vette a magyarkérdést, Hrus- sov szovjet főtitkár pedig mo- ilyoffenzívába kezdett Nyuga- >n. A tárgyalást ezért másfél évig em engedélyezték a szovjetek, mikor pedig Moszkva belegye- stt, Kádár biztosra akart menni. A vádlottak már az első na- okban megtudták, hogy semmi rtelme védekezniük, mondja a írténész. Nagy Imre még az el- ő napokban vitába szállt a tátikkal, az ügyésszel. De néhány ap-után végképp belefáradt a zínjátékba, ereje már csak arra olt, hogy az utolsó szó jogán elmondja: nem kér kegyelmet, a orsát pedig a magyar nép kezé- ie teszi. Az újratemetést az emigrációba vonult értelmiség vetette fel először, még a hetvenes években BÁR AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL és Nagy Imre szerepéről még mindig vitáznak a politikusok, abban mindenki egyetért, hogy az 1989. június 16-i újrateme- tési szertartás a Kádár-diktatúra végének legszebb szimbá luma, a magyar demokrácia győzelmének jelképe. AZ újratemetés szükségességét az emigrációba vonult értelmiség vetette fel a 7des években. A 8das években hosszas egyezkedés után létrejött az újratemetést és az áldozatok rehabilitálását sürgető Történelmi Igazságtétel Bizottság, amely a kivégzés 30. én fordulójára közös megemlékezésre hívta az embereket Az évfordulón a tüntetők Nagy Imre nevét skandálták - ez korábban elképzelhetetlen volt. A MEGGYENGÜLT PÁRTVEZETÉS próbálta megakadályozni, hogy a tervezett újrahantolás politikai demonstrációvá váljon. Amikor azonban Pozsgay Imre 1989. január 28-án a rádióban népfelkelésnek nevezte !95&ot, a folyamatokat már nem lehetett megállítani 1989. június 16-án a budapesti Hősök terén kétszázezres tömeg tisztelgett Nagy Imre és társai előtt Az állami televízió példátlan módon élőben közvetítette az eseményt A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGON közben zajlott a per semmissé tétele. A sors fintora, hogy 1989. július 6-án, amikor a testület rehabilitálta a mártír miniszter- elnököt, meghalt Kádár János. Akit mindezek ellenére százezrek kísértek utolsó útjára. 1958. június 15.: Nagy Imre az ítélet felolvasása után, az utolsó szó jogán beszél. Másnap hajnalban kivégezték. kádár Jánost 1988 májusában megbuktatta az MSZMP. Az új főtitkár, Grósz Károly megígérte az 1958 áprilisában kivégzett Újratemetés 1989. június 16-án. A koporsónál: Szűrös Mátyás, Medgyessy Péter, Szentágotai János, Pozsgay Imre és Németh Miklós. Temetetlen holtak a 301-es parcellában A halálos ítéletet június 15- én hirdette ki Vida Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági ötfős tanácsának elnöke. Miután Nagy Imre kegyelmet nem kért, a benyújtott kegyelmi kérvényeket pedig a bíróság elutasította, az ítéleteket 1958, június 16-án, hajnali öt órakor Bogár János hóhér hárompercenként végrehajtotta. Nagy Imre volt az első, őt követte Maiéter Pál, majd Gimes Miklós. (Losonczy Géza még a börtönben meghalt, miközben mesterségesen próbálták táplálni.) Az ítélet végrehajtásáról másnap a Nép- szabadságban csak egy rövid hír tudósított. A holttesteket a börtön udvarán ásták el. Nagy Imre kezét, lábát szögesdróttal összekötözték, és arccal lefelé tették a koporsóba, a hantokra bútorokat, vasakat hordtak. 1961. február 24-én titokban kihantolták a maradványokat, és a szomszédos Új Köztemető 301-es parcellájában temették el őket hamis nevek alatt. Nagy Imre sírjára például azt írták: Borbíró Piroska. A titkos temetésnek mégis híre ment, és a rendezetlen. bokrokkal benőtt területen olykor-olykor virágokat, koszorúkat helyeztek el ismeretlenek. A titkosrendőrség ezért éjjel-nappal figyelte a 301-es parcellát. Mint ahogy az Antigonéban, a rendszer nem tudott elszámolni „temetetlen halot- taival”. Kádár János - bár vigyázott rá, hogy már ne ő legyen a miniszterelnök a bírósági tárgyalás és a kivégzés alatt - sorstragédiáját nem tudta elkerülni: megélte az újratemetést, és látta, hogy az MSZMP vezetői állnak díszőrséget a koporsó mellett. Kádár három hétre rá meghalt. M> Rövidhírből tudták meg az ítéletet a családtagok is „A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG népbírósági tanácsa, mérlegelve a bűn- cselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalás alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki, és ezért Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maiéter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélte. AZ ÍTÉLET JOGERŐS. A HALÁLOS ÍTÉLETEKET VÉGREHAJTOTTÁK.’’ az 1958. június 17-1 napilapokból így értesülhetett legszélesebb körben először az ország népe, de a rokonok, barátok is a forradalom vezetőinek sorsáról. A 16-án éjfélkor a rádióban elhangzott bejelentés és az Igazságügyi Minisztérium másnapi, a lapokban megjelentetett egyoldalas közleménye előtt a hatalom másfél éven át titkolta Nagy Imréék hollétét és sorsát A közlemény szerint a vádlottak népellenes összeesküvést hajtottak végre az alkotmányos rend megdöntésére, s az országot a nyugati burzsoáziának akarták kiszolgáltatni. az elmúlt héten több százan hallgathattak bele a per viszonylag jó minőségű hang anyagába. Ottjártunkkor Gyenes Judit, Maiéter Pál özvegye megrendülve hallgatta férje és vádlott-társai védekezését „51 év óta nem hallottam a hangját - nyilatkozta korábban az özvegy néhai férjéről - 1957. május 8-án házassági évfordulónk volt, akkor engedélyezték a látogatást Soha többet nem láttam ” - mondta. Az özvegy a rokonaitól tudta meg a tragikus hírt, akik szintén a médiából értesültek róla. Ezt követően éveA per 52 órás felvételét múlt héten játszották le Budapesten ken át írta beadványait, hogy megtudja, hol temették el a férjét A válasz mindig ugyanaz volt: „kérelmére válaszolva közöljük, hogy erről nem áll módunkban értesíteni”. Gyenes Judit halotti anyakönyvi kivonatot sem kapott, így egészen 1989 márciusáig, az exhumálásig élt benne a remény, hogy hátha mégsem igaz az egész. A Parlamenttől a gyűjtőfogházig 1956. NOVEMBER 4. Hajnalban Nagy Imre miniszterelnök rádióbeszédben tájékoztatta a közvéleményt a szovjet támadásról. Legközelebbi elvbarátaival a jugoszláv követségre menekült, és politikai menedékjogot kért. 1956. NOVEMBER 22. A magyar kormány bántatlansági ígéretében bízva Nagy és társai lemondtak a menedékjogról, és elhagyták a jugoszláv követséget. A szovjet csapatok azonnal őrizetbe vették őket. 1956. NOVEMBER 23. Nagyot és társait Romániába deportálták, ahol a Snagovi-tó partján tartották fogva őket 1957. JANUÁR 25. Kállai Gyula az MSZMP megbízásából Bukarestben tárgyalt Naggyal, aki elutasította politikájának önkritikus felülvizsgálatát. 1957. MÁRCIUS 27-29. Kádár János Moszkvában az SZKP vezetőivel megállapodott Nagy bíróság elé állításáról. 1957. áprius 14. Nagyot letartóztatták, és társaival együtt Budapestre szállították. 1957. áprius 16. Nagy megtagadta a választ kihallgatói kérdéseire, és a jegyzőkönyveket ettől kezdve nem írta alá. 1957. augusztus 26. Biszku Béla belügyminiszter Moszkvában Andropowal, az SZKP KB osztályvezetőjével és más szovjet vezetőkkel egyeztette a Nagy Imre-per vádiratát és az ítéleteket. 1958. június 9-15. Nagy Imre és társai pere. A Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. 1958. június 16. Hajnalban Nagyot, Maiétert és Gimest a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. Holttestüket a börtön udvarán temették el 1961. FEBRUÁR 24. A földi maradványokat titokban kihantolták és az Új Köztemető 301-es parcellájában újra eltemették, a nyilvántartásba hamis neveket jegyezve be. 1988. június 5. A Történelmi Igazságtétel Bizottság a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációjukat követelik. 1989. MÁRCIUS 29. A 301-es parcellában megkezdődik Nagy, Gimes, Losonczy, Maiéter és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása. 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes újratemetése Budapesten. 1989. július 6. Nagy Imre és társainak rehabilitása. A tárgyalás közben érkezett a hír Kádár János haláláról. Készítették: Éber Sándor, Maros László, Mézes Gergely EGY NEMZETI HŐS A VÉRBÍRÁK ELŐTT Szilágyi József lányának, hogy családi körben végső nyugalomra helyezhetik Nagy Imrét és mártírtársait.
