Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-16 / 139. szám
08. JÚNIUS 16., HÉTFŐ - TOLNAI NÉPÚJSÁG 5 INTERJÚ reform Alulról felfelé nem lehet régiót építeni. Hivatalokból van sok, nem képviselő-testületekből! Tagadhatatlan, hogy a működést tekintve nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, de soha nem látott fejlesztési forrásokat használhatnak fel // A MADÁRFÜTTY NEM MECTARTO ERŐ Névjegy dr. GYENESEi István 1948-ban született, mérnök közgazdász, gazdaságtudományi doktor (1982). Dolgozott mezőgazdasági termelőszövetkezetben, a KISZ és az MSZMP megyei és központi apparátusában, volt a megyei tanács és a megyei közgyűlés elnöke, a Somogyért Egyesület alapítója. 2006-tól országgyűlési képviselő, független (Somogyért Szövetség). 2008-tól önkormányzati miniszter, Nős, három felnőtt gyermeke és három unokája van. Az emberek arra vágynak, ogy a közszolgáltatások javít- ík a komfortérzetüket. Az ön- slszámolás egyetlen települések sem lehet a célja - mondta r. Gyenesei István önkor- lányzati miniszter, amikor Tolnai Népújság szerkesztősé- ében járt, s válaszolt munka- irsunk kérdéseire. Lengyel János Az általánosítás veszélyes, nincsenek tlagos önkormányzatok, minden teleülés más-más helyzetben van - mond- i Gyenesei István önkormányzati mi- iszter. - Még a 47 leghátrányosabb elyzetű térségben is vannak olyan falak, amelyek kifejezetten jól állnak, mi- özben körülöttük valóban sok a gond. Mégis csak azt halljuk: az önkor- íányzatok átlépték a reménytelenség üszöbét Tudják, hogy mi a helyzet?- A politikusok különböző számokat íondanak, de az igazsághoz tartozik: incsenek olyan adatok, amelyek alapin felelősségteljesen lehetne nyilatkoz- i. Ezért az első intézkedésem az volt: ézzük meg, mi van az átlag mögött, íelyek a mozgató rugók. Ilyen felmérés álunk még soha nem készült. Az adósságról csak tudnak?- Erről sincsenek pontos adatok. Ezt 5 most tárjuk fel. Azt már tudjuk, hogy 006 végéhez képest egy év alatt meg- iétszereződött az önkormányzatok dósságállománya. S azt is, hogy az idei v első négy hónapjában a növekedés láromszor nagyobb a 12 hónappal ko- ábbi éves összegnél. Ez megdöbbentő. íi adósságállomány-növekedést lényeiében néhány száz önkormányzat okoz- a. A 19 megye, a főváros, a megyei jóid városok és a kisvárosok egy része. Ők a kötvénykibocsátók?- Igen! A kötvény csalóka lehetőség, mely azt mutatja, hogy az úgynevezett dtelplafon fölött is eladósodhatnak az ínkormányzatok. Most tehát azt látjuk, tőgy a települések döntő többsége min- lennapi gondokkal küzd, a kötvényt ki- locsátók pedig viszonylag jól vannak, őszen jelentős forráshoz jutottak. Ez sgyrészt érthető, mert kihasználták a ehetőségeket, de másrészt felelőtlenég is, mert ezt a pénzt valakiknek visz- :za kell fizetni. Az már most látszik, íogy ehhez kevés lesz a jövőbeni teher- >író képesség. Tehát az önkormányza- ok nem kapnak annyi pénzt, hogy ab- )ól a kötvény visszafizetésének terhét is vállalják. Ezt nem lehet kitermelni, az tmúgy is szűkös működési költségből cellene elvonni.- Azt mondja, hogy a kötvénykibo- :sátás finanszírozási válságba vezet?- A helyzet persze differenciált, de jéldául a megyék esetében megteremt- íeti a pénzügyi válság alapját. Teljes nértékben ellehetetlenítheti ezeket az inkormányzatokat.- Az intézményeket nem lehet jezárni....- Ha veszélybe kerülnek az oktatási, izociális, kulturális intézmények, akkor ehet, hogy a konszolidálás terheit az ak- cori államnak kell viselnie. A legriasz- óbb, ha az önkormányzatok a kötvény- >ől befolyt pénzt működési kiadásokra töltik. A fejlesztések esetén pedig azt teli mérlegelni, hogy az új beruházás énntartásához rendelkezésre állnak-e i források. A kötvény kibocsátó önkormányzatok képletesen szólva pénzügyileg most terített asztalnál ülnek. Ilyen helyzetben fogyókúrázni - köztudottan- képtelenség. A kötvény nagy csábító. Sokan felhasználhatják akár politikai viták elsimítására, lecsendesítésére is. De ezzel felélik a jövőt. A viszonylagos jólét és a fennmaradásért folytatott harc kettőssége ma az önkormányzatok legnagyobb gondja. Ez nem oldható fel reform jellegű lépésekkel, például a kistérségek megerősítésével. Olyan együttműködések segíthetnek csak, amelyek lehetővé teszik a lakosság jobb kihasználását. Ehhez pedig több hatáskör és több pénz kell a kistérségekbe.- Hozzáértők szerint is sok az önkormányzat Magyarországon...- Ez tévhit! Azt mondom: el a kezekkel az önkormányzatoktól! A települések akarata ellenére nem szabad csökkenteni az önkormányzatok számát. Nem belőlük, hanem kiszolgáló hivatalokból, jegyzőségekből, körjegyzőségekből van több a kelleténél. Ma még sok olyan hivatal van, ahol nem is végezhető megalapozott szakmai munka, a körjegyzőségek pedig kicsik. Kellene venni egy mély lélegzetet, és kimondani: 8- 15 település alkosson egy körjegyzőséget, ahol kiváló feltételek között lehet kiszolgálni a lakosságot. És az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos feladatokat a jövőben a kistérség lásson el.- A kormányon belül van ennek a törekvésnek támogatottsága?- Ez még most érlelődik. A kistérségek létrejöttek, de még nincsenek „feltöltve” feladatokkal. Hiányoznak az eszközök, ráadásul legitimációs gondokkal is küzdenek. Nem minden esetben biztosított a jogszabályi háttér. A gondolat jó, de meg kell teremteni a feltételeket a kistérségi lét kiteljesedéséhez.- Megy a megye? Megye vagy régió?- Sokan azt gondolják, ezért nem valósultak meg a reformok, mert nem jöttek létre a régiók. Önkormányzati régiók tényleg nincsenek, de vannak tervezési-fejlesztési régiók. És vannak önkormányzati megyék. Az önkormányzati középszint ebből adódóan ma a megye. Tehát egy időben, egymás mellett él a megye és a régió. Ez lehet így a jövőben is. Azon lehet vitatkozni, hogy mi legyen az önkormányzati középszint. Ha a régiónak lesznek választott képviselői, akkor egyértelmű a helyzet. De akkor sem biztos, hogy a megyéknek nem maradnak például hatósági, szolgáltatási feladatai. A megyék tehát megtarthatják a nevüket is. A régió nem méret, hanem hatáskör, feladat, funkció és forrás kérdése. Lehetne régió egy megye is. Az viszont szinte biztos, hogy valóságos régiók csak akkor jöhetnek létre, ha lebontják a kormányzati feladatokat. Tehát ha felülről adnak forrást és feladatot, s nem alulról vonják el azokat. Miniszteriális, vagy éppen országos főhatósági feladatokat és határköröket kellene átadni a szükséges anyagi forrásokkal és létszámmal együtt Ha ez megtörténne, akkor közelebb vinnénk az önkormányzatokhoz és az emberekhez a szolgáltatásokat. Ezzel csökken a minisztériumok, főhatóságok feladata és a súlya is. Ezt eddig még egyetlen párt vagy kormány sem tűzte komolyan a zászlajára. Mert a régiókért az államnak saját magát kellene megcsonkítani.- Ha a régió egy új szolgáltatási minőség, akkor is lehet a hatalom terepe. A kormányzati szerepre törő politikusok a régió szintjén igyekeznek majd hatalomban maradni. Ahol a pénz, ott a hatalom!- Ma a régiók hívei sem mindig a felülről, hanem az alulról építkező régióban gondolkodnak. Nem a minisztériumokat hoznák le, hanem a megyei hivatalokat vinnék fel. De ez nem a decentralizációt erősíti, hanem a centralizációt. Centralizált folyamattal nem lehet létrehozni egészséges régiót! Lényegében így jöttek létre a regionális közigazgatási hivatalok is. Ezek létrehozásához kétharmados törvény kellett volna, de nem volt elegendő a parlamenti támogatottság. Kormányrendelettel hoztuk létre a hivatalokat a megyei feladatokból. Ebből tényleg született megtakarítás, de nem a minisztériumoktól kaptak feladatot. A megyei kirendeltségeket megerősítették, így ezek most kis közigazgatási hivatalként működnek tovább. Vissza kellene állítani a korábbi állapotot, de ahhoz hogy ez megvalósulhasson, ismét kétharmados többség kell. Erre szavakban korábban volt, a tettekben viszont nincs esély, mert a politika lényegében csak tagadásban van. Az alkotmánybírósági döntésnek tehát lényegében újra törvénysértőn tudunk csak eleget tenni. Kormányzati akarat ellenére sem lehet megteremteni a törvényes állapotot.- Ha a régiónak az az üzenete, amely a közgondolkodásban eddig lecsapódott, akkor esélytelen... A fejlesztési forrásokat elosztó régiók helyenként és időnként tragikus üzeneteket hordoznak. Elégedetlenséget, meg nem értést, vádaskodásokat...- Erre már volt példa, a korabeli közös községi tanácsok időszakában. Akkor is a társközségek mindig háborog- tak, mert úgy érezték, hogy becsapják őket. Ma ugyanez a helyzet a régióban. Nem tudnak jó döntést hozni, mert aki kap, az ugyan elégedett, de a többség, aki nem kap, elégedetlen. Egyik megye lenyomja másikat, mert erősebb a lobbija. Állandósult csatában soha nem alakul ki bizalmi viszony. így nehéz megtalálni a legjobb megoldást. Persze csak annak lehet segíteni, akinek van programja. A településeknek kell kitalálni, mit is akarnak. A különböző fejlesztéseket is össze kellene hangolni, s ha kell, átalakítani a tömegközlekedést is. Csak így javulhat az emberek komfortérzete. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, miért van az, hogy azonos helyzetben levő települések egy része fejlődik, míg mások nem. Tagadhatatlan, hogy a működést tekintve nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, de soha nem látott fejlesztési forrásokat használhatnak fel. Persze figyelni kell a saját erő meglétére és a fenntarthatóságra. A saját erőt igazából csak a működtetésből lehet megspórolni, mert nincs szabad eszköz.- Ha nincs helyi szolgáltatás, elveszik a varázs. Miért éljen az ember egy településen, ha ott semmit sem kap meg. Mi tartja ott: a táj, a csend, a madárfütty?- Óvodának és alsó tagozatos iskolának az arra alkalmas településen kell maradni, mert valóban kialakulnak az alvó falvak, amelyek aztán elnéptelenednek. Teljes mértékben együtt érzek azokkal a kis falvakkal, amelyek azért küzdenek, hogy valamilyen funkciót megtartsanak maguknak. Az önfelszámolás ugyanis soha nem lehet cél. * i >
