Tolnai Népújság, 2008. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-06-08 / 23. szám

3 2008. JÚNIUS 8., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Sárkány és Nem a kastélyban üzletasszony Simontomya és Budapest közt ingázik, évente megy Vietnámba A sárkány, ami a vendé­geket fogadja a szálloda halijában és a Nem név­re hallgató nemzeti ele­del a hotel étlapján an­nak köszönhető, hogy a tulajdonos hazája Viet­nám. A precizitás és ma­gas színvonalú vendéglá­tás viszont annak, hogy a világban nyitott szem­mel járt. Vida Tünde Bár apró gyerek volt, Phan Bich Thien azért emlékszik a bombá­zásra. Neki a vietnámi háború nem csak történelem. Élénken él az emlékeiben az, hogy édes­anyja naponta 140 kilométert biciklizett, hogy nekik legyen mit enniük. Szüleinek sokat kö­szönhet, bár főként nem anya­giakat. Azt mondták, lehetővé teszik, hogy ő és testvérei tanul­janak, s a tudásukat hasznosít­va majd maguk is megállnak a lábukon. A mag, ahogy monda­ni szokták, jó földbe került, Thien és három testvére nem okozott csalódást. Egy nővére matematika tanár, a másik gyermekorvos, fivére pedig a nemzeti bankban dolgozik. A családban ő volt a féltett, mindenki által elkényeztetett kislány, így amikor elnyerte a moszkvai ösztöndíjat - hason­lóan nővéréhez - nehezen sza­kadt el otthonról. Az első nap után sírva írta meg szüleinek, hogy egy szót sem ért és hatal­mas a honvágya. Édesapja azt válaszolta: gyere haza, igaz más megtanulta, de ha te nem vagy olyan okos, gyere. A bölcs apai útmutatás célba talált, Thien maradt. Olyannyira megvetette lábát, hogy-több mint tíz évig Moszkva lett az otthona. Igaz akkor már nem volt egyedül, megismerkedett és házasságot kötött egy magyar fiúval, Laci­val. Doktori címét már az ő fele­ségeként kapta meg, s már Moszkvában belekóstolt az üz­leti életbe, élelmiszerexporttal és -importtal foglalkozó vállal­kozást indított. A bankcsőd után úgy döntöt­tünk hazajövünk - mondja a vi­lág legtermészetesebb módján, pedig akkor még magyarul sem tudott. Egy évig tanfolyamon is­merkedett új hazája nyelvével. A tanfolyam hasznos volt, de nem csak a nyelv miatt, hanem azért is, mert sok barátra tett szert. Thien és László Budapesten telepedett le, itt születtek meg a lányok, akik természetesen ma­gyarul beszélnek édesapjukkal, és természetesen vietnámi nyel­ven édesanyjukkal. A szülők pedig - mivel azt szokták meg - oroszul egymással. Thiennek ez cseppet sem okoz gondot, az már inkább, hogy megmondja, milyen nyelven álmodik vagy gondolkodik. Rövid fejtörés után azt mondja, soha nem for­dít semmit, egyszerűen az adott nyelven reagál. Álmában - ta­lán - az abban szereplőkhöz igazodik a nyelv is. A nyelvtudást nagyon fon­tosnak tartja, ez az egyik, ami­nek jelentőségére szeretné megtanítani lányait, a másik az, amit ő tanult szüleitől: helyt állni és megdolgozni mindenért, nem arra várni, hogy ölébe hulljon minden. A pénz nem minden, fontos, hogy az ember megőrizze azt, ami értékes, vallja. Ezek a gon­dolatok vezérelték akkor is, amikor igen nagy fába vágták a fejszéjüket, és megvásárol­ták, majd felújították a simontornyai bőrgyár egykori tulajdonosai, az Auschwitzban odaveszett Fried Imre és Gottlieb Margit kastélyát. A Fried kastély már három éve fogadja a vendégeket, halijá­ban a vietnámi bútoroknak kö­szönhetően Indokína hangula­tával, konyhájában a darált húsból, rizsliszt alapú tésztá­ból, fa-fű gombából készült nemzeti étellel, a Nem-mei, aminek neve persze okozott már egyszer-kétszer galibát. A házaspár Budapest és Simontornya között ingázik, közben Thien arra is szakít időt, hogy a Magyarországon élő vi­etnámi nők egyesülete elnöke­ként hol rajzpályázatot, hol jóté­konysági koncertet szervezzen, különleges orchideagyűjtemé­nyét gondozza. Szívesen olvas verseket, Petőfit szereti, sőt ír is, már egy kötete megjelent ha­zájában. Kilométerek tízezrei ide vagy oda, Thien nem sza­kad el Vietnámtól. Minden év­ben hazautazik, viszi a lányo­kat is, hogy megismerjék másik hazájukat. Névjegy HANOIBAN SZÜLETETT 1968. au­gusztus 31-éri Az általános is­kolát szülőhazájában, az egye­temet Moszkvában végezte. Közgazdász-informatikus mér­nöki diplomáját 1991-ben, dok­tori rímét 1995-ben vette át Orosz nyelvtanári diplomát is szerzett férje thuróczy László egye­temi évfolyamtársa volt, Moszkvában házasodtak ösz- sze 1991-ben. Gyermekeik már Magyarországon szület­tek, Karolina Mylan 1999- ben, Viktória Lyanh 2002-ben. a thuróczy házaspár Buda­pesten ingatlankereskedéssel foglalkozik, s ők üzemeltetik Simontornyán a Fried Kastély- szállót el Hí u X 1 STEINBACH ZSOLT Az atom és a holdvilág hogy sólyom László nem ja­vított Tolna megyei népsze­rűségi indexén eheti bátaapáti látogatásán, az fix. Szegény Illés Zoltán környe­zetvédelmi szakpolitikus ne­vét pedig már le se merem írni, hacsak nem csupa feke­te kisbetűvel. AZ ENERGIAPOLITIKAI biztosí­tékot az verte ki nálunk, amúgy vendégszerető, jám­bor Tolna megyeieknél, hogy a két „zöld” politikus nem épp elragadtatással nyilatko­zott az atomenergiáról, még a békés fajtájáról se. Ponto­sabban az államfő egy direkt állást nem foglalással foglalt egyértelműen állást. A kísé­retében levő Illés Zoltán pe­dig egyenesen azt mondta, hogy nincs szükség se a paksi atomerőmű üzemide­jének meghosszabbítására, se a bátaapáti radioaktív hulladéktárolóra. ez volt ám csak a biodízel a máglyára! Persze nem csodál­ható ez egy olyan megyében, amelynek a gazdasága, foglal­koztatottsága és ki tudja még mije az atomerőmű nélkül in­kább a vakond szintjén lenne, mint az ásóbékáén. a tolnaiak zömétől eltérő vé­leménye miatt persze Illés Zoltán még felkészült szak­politikus marad. Sólyom László pedig az elveihez a végsőkig hű, nem csak a rangja miatt tisztelhető, fehér holló-szérű államférfi. És lehet, hogy én se lennék annyira atomerőmű párti, ha nem lenne olyan macerás gyertyával világítani, vagy ha az esti órán az ablakon bera­gyogó holdvilág energiájával is működne a tévé, legalább a foci EB alatt. Hanem azért amondó lennék, nem kell olyan mélyen mellre szívnunk a zöld kifogásokat a „ml” atomunkkal szemben. Amíg Sólyom László hajlandó kóstolgatni a paksi erőműtől csak egy ugrásra fekvő szek­szárdi borvidék nedűit, addig nagy gond nincs. Közösséget erősített a munka tréning Kerítést, árkot és buszvárót is építettek Özönvíz zúdult a városra felhőszakadás Sok munkájuk akadt tegnap a tűzoltóknak györköny A tervezettnél koráb­ban használatba vették az épí­tők a frissen épült buszmegál­lót: behúzódtak az eső elől. A buszvárót, árkot illetve az iskola kerítését a Microsoft Magyaror­szág Kft. munkatársai csapatépí­tő tréning keretében a helybeli­ekkel közösen építették. Öt ne­héz gazdasági helyzetben lévő Somogy illetve Tolna megyei te­lepülésen nyújtottak segítséget. - Ez az egyik legnépszerűbb program, amit a kollégák na­gyon várnak minden évben - nyilatkozta Drajkó László, a cég ügyvezető igazgatója. Braun Zol­tán pblgármester szerint nem­csak anyagiakban gazdagodtak, az ő közösségüket is erősítette a közös munka. ■ V. T. A segítség jól jön minden kistelepülésnek, Györkönyben buszváró épült szekszárd Hatalmas felhősza­kadás zúdult a városra tegnap délután három óra után. A nagy eső komoly gondokat okozott, a csatornahálózat nehezen birkó­zott meg a vízözönnel. A Prantner János utcában villám csapott egy lakóházba, de sze­rencsére senkinek sem lett ba­ja, közölte a tűzoltóság. A ház elektromos hálózata azonban teljesen tönkrement. A Kadarka valamint a Kossuth és Zrínyi ut­cában a tűzoltóknak kellett segí­teni a csatornahálózat eltömő- dött lefolyóinál, amely képtelen volt elvezetni a rengeteg vizet. Az alacsonyabban fekvő ut­cákban több pince is víz alá ke­rült, sok helyen kellett szi­vattyúzni. ■ R. T. A Kossuth Lajos utcában az aknákból inkább kifelé folyt a víz, mint befelé Phan Bich Thien a gyönyörűen felújított Fried Kastély előtt. A kastély már három éve fogadja a vendégeket

Next

/
Thumbnails
Contents