Tolnai Népújság, 2008. május (19. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-14 / 111. szám
4 INTERJÚ TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. MÁJUS 14., SZERDA sztrájk Sokan visszaélnek vele és lejáratják, önkényes eszköz lett. A végső fegyverhez nem illik indokolatlanul hozzányúlni, s az sem szerencsés, ha politika keveredik bele. A munkabeszüntetés nem arra való, hogy sokaknak kellemetlenséget okozzanak vele ■■ tr BAJ, HA JÓN A TOKÉ, S AZ 1$, HA NEM Szakszervezetek jelenkori szerepéről megoszlanak a vélemények. Az viszont tény, hogy a szervezett dolgozók általában többet érnek el a munkahelyeken, mint ahol nem működik az érdekképviselet. Erről is beszélgettünk Svajda Józseffel, az MSZOSZ regionális képviseletének vezetőjével, amikor a Tolnai Népújság szerkesztőségében járt. Lengyel János Az elmúlt év végén megalakult az MSZOSZ Regionális Képviseleti Tanácsa, amely Baranya, Somogy és Tolna megye szervezett munkavállalóit tömöríti. A hagyományosnak számító, meghatározó szakmák képviselői a vasasok, a bányászok, a szolgáltatásban, a könnyűiparban, a közlekedési ágazatban és a kereskedelemben dolgozók vezetői, képviselői alkotják a tanácsot, s igyekeznek választ találni a munkavállalókat leginkább foglalkoztató kérdésekre. Az első félévi megbeszélésük központi témája a régió foglalkoztatási és szakképzési helyzete volt. Talán nem véletlenül!- Az is baj, ha jön a tőke, s az is ha nem. Ezt a megfogalmazást önnek tulajdonítják. Miért gondolja így? - kérdeztük Svajda Józsefet.- Mert a jelenlegi helyzet leginkább a 22-es csapdájához hasonlít. A régióban sajnos még mindig hiányzik a megfelelő infrastruktúra, ezért nehézkes a tőkeáramlás. Ha ez valamilyen módon mégis áthidalható, akkor pedig kiderül: nincs elég megfelelően képzett szakember.- Akkor nézzük a részleteket...- Nincsenek jó híreim! A régiós bérrangsort Tolna megye vezeti, s ezt elsősorban a Paksi Atomerőmű teljesítményének köszönheti. Ez az eredmény országos összehasonlításban azonban így is csak a hetedik helyhez elég. Baranya a tizedik, Somogy a tizennegyedik. Ezek alapján is a Dél-Dunántúl összességében az elmaradott régiókhoz tartozik. Az uniós összehasonlításban ha az átlagot száznak vesz- szük, akkor a londoni medence 300, Prága 160, Budapest 117, a dél-dunántúli régió pedig 41. Ez önmagáért beszél és sok mindent meghatároz!- Mi a helyzet a foglalkoztatással?- A három megyében jelenleg mintegy hatvanezer ember keres munkát. Az átlagos munkanélküliségi mutató megközelíti a 16 százalékot. Somogybán több helyütt még ettől is rosz- szabb a helyzet. Sokan régóta nem dolgoznak, s ennek a rétegnek közel a fele csak nyolc osztályt végzett, így alig van esélyük az elhelyezkedésre. Gondot okoz az is, hogy nem megelőzzük a munkanélküliséget, hanem követjük. Holott a szak- Érdekes a helyzet. Sok országból érkeztek a vállalkozók, nem mondom, hogy szeretnek bennünket, de mindig megegyezünk. Ők már tudják, hogy az elégedett munkással sokkal könnyebb elérni a célokat. Tehát ezért is fordulhat elő, hogy velük könnyebben szót értünk, mint a honfitársainkkal. A régióban vannak olyan kegyetlen munkaadók, aki visszaélnek a dolgozók kiszolgáltatottságával. Ha megalapítunk valahol egy szakszervezetet, akkor azt hiszik, hogy ártani akarunk nekik. Pedig szó sincs erről. Ráadásul ahol nem rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, ott nem juthatnak pályázati pénzhez. A munkaügyi vétségek után pedig két évre kizárják a céget a pályázati lehetőségekből. Ha van priusz, elúszik a pályázati pénz.- Jól képzett szakemberből is kevés van, gyenge a tőkevonzó képesség...- Egyre több a hiányszakma. A kamarákkal együtt igyekszünk átfogó leltárt készíteni. Hiányzik a gépész-, a villamos- mérnök, főleg az, aki angolul és németül beszéli a műszaki nyelvet is; De nincs elég vegyészmérnök, műanyag-feldolgozó, CNC forgácsoló, esztergályos, minősített hegesztő. A fiatalok jelentős része nem akar fizikai munkát végezni, nem igyekszik ilyen helyekre. Sokat várunk a Területi Integrált Szakképző Központoktól (TISZK), de optimális esetben is 4-5 év az átfutási idő. Most azon dolgozunk a kamarákkal: hogyan tudnánk összehozni a munkaerő-piaci kívánalmakat a szakképzéssel. A regionális képzési bizottságnak is ez lesz a fő feladata, s az, hogy meghatározza a szakképzés irányát. Végre nem Pesten dőlnek el a dolgok. Lesznek feszültségek, de legalább elindultunk. A befektetők már többször szóvá tették: nincs hol leszállni a repülőgépükkel, nincs annyi idejük, hogy útta- lan-utakon órákon keresztül au- tózgassanak, ezért nem hozzák ide a pénzt. szervezetek rendszerint évekkel a baj bekövetkezése előtt jelzik, mi várható. Ilyen volt a kaposvári textilművek kálváriája. Két évvel ezelőtt már figyelmeztettünk: bajba kerülhet 190 ember. Amikor bezárt a gyár, hiába képezték az ott dolgozókat, a kezelés sokba került, s az elbocsátottak a képzések ellenére sem találtak munkát. Tőlünk nyugatra már a krízis előtt igyekeznek együttműködni a szakszervezetek és a munkaadók. Ezért célra orientált a képzés, közös a kockázat. A munkaadók kérik, mire képezzék a dolgozókat. Ugyanakkor az is igaz: arra nem költenek, aki nem vállalja a munkát az új szakmájában.- A régiós bérekben tovább mélyült szakadék ....- H iába küzdünk derekasan az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, nem jutunk előbbre. A régióban 5-7,5 százalékos bérnövekedést értünk el. De volt 9 és 11 százalékos bérfejlesztés is. A gondot az okozza, hogy itt a hét százalék a töredékét jelenti a Győr-Moson- Sopron megyei hét százaléknak. Tehát emiatt nem csökken, hanem inkább nő a különbség.- Most mekkora az elmaradás?- Somogybán 25, a másik két megyében 20 százalék körüli. A nemzeti átlag 175 ezer forint, de a központi régióhoz képest sokkal rosszabb a helyzet. Tény, hogy Budapesten nem ritkán kétszer annyit fizetnek ugyanazért a munkáért, mint Tamásiban. Ez a helyzet külső segítség és uniós támogatások nélkül a következő évtizedekben nem oldódik meg.- Mit tud tenni a szakszervezet? A munkaadók szerint a nincsből nehéz adni...- A szakszervezeti vezetők figyelembe veszik a vállalkozások gazdasági eredményeit. így meglehetősen pontosan be lehet mérni, hogy hány százalékos béremelésre van mód. Az nálunk elképzelhetetlen, hogy egy teljesen veszteséges állami vállalatnál irreális béremelést követeljünk. A mi szakszervezeteink ezt nem teszik meg, például a vasútnál is megállapodtak. Ugyan ezt tették a postások is. Az idén egyébként ott is kaptak béremelést a dolgozók, ahol az érdekvédők semmit sem csináltak. Az MSZOSZ követelésére ugyanis háromszintűvé vált a minimálbér. Most kellett beállni képzetlen dolgozóknak járó 69 ezer, a szakmunkásoknak járó 83, a diplomások esetén pedig a 110 ezer forint körüli minimálbérre. Tudjuk, hogy ez nem sok, de legalább kiszámítható.- A béren kívüli juttatások is egyre nagyobb szerephez jutnak.- Ezek szerencsére tovább bővültek és emelkedtek, összegüket a mindenkori minimálbérhez viszonyítva határozzák meg. Most az adómentesen adható juttatások a minimálbér 10 százalékát jelentik, évente három alkalommal. A beiskolázási segély a minimálbér harmada. Az üdülési csekk értéke pedig megegyezik a minimálbér összegével. Terjed a cafe- téria rendszere. Ez azért előnyös, mert egy csomagba kerülnek a juttatások: van olyan munkahely, ahol 20 ilyen járandósággal számolhat a dolgozó. Ezekből néhány adómentes, a többi adóköteles, de a felhasználásról a munkavállaló dönt. Népszerűnek számít az internet, az üzemi étkezés és az orvosi ellátás.- Kivel könnyebb: a hazai vagy a külföldi tulajdonosokkal? " <• A szakszervezet nem ellenség. Az elégedett dolgozó megbízhatóbb és jobb munkát végez. A munkahelyek védelme közös érdek, amit erősít az őszinteség és a kiszámítMáruzis eredménynek számít, ha nem Pesten dőlnek el a dolgok.- A szakszervezetekről manapság többeknek a sztrájk jut eszébe. Milyen viszonyban vannak ezzel a „fegyverrel”?- A sztrájk végső eszköz, amit nem kellett volna törvényben szabályozni. Ahol ez alkotmányos jog, ott nem a bíróság dönti el annak jogosságát. Mivel nálunk nem igazították, hozzá a változásokhoz a sztrájk- törvényt, ezért állandóan belekeveredik a politika. Sokan visszaélnek vele és lejáratják. Önkényes eszköz lett, olyan, amely sokaknak okoz kellemetlenséget. A MSZOSZ felnőtt, felelősségteljes szakszervezetekből áll, ezért csak akkor nyúl a sztrájkhoz, ha nincs más lehetőség. Egyébként az Országos Érdekegyeztető Tanácsban szinte mindenről meg lehet egyezni. Egyébként veszteséges állami vállalkozásoknál 20-30 százalékos béremelést követelni nem hiszem, hogy józanságra vall.
