Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-04-27 / 17. szám

2008. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP TOLNÁB AN , K Ö Z E LRŐL Bátaszék és Bonyhád után már Szekszárdon is rendszeresen van táncház. Budavári Kata A széki és a kalotaszegi dívik, ez a pesti stíl, amit egyre több helyen követnek az ország tánc­házaiban. Van, akinek ez tet­szik és van, akinek nem Tolná­ban. Tény azonban, hogy a mu­latozással egybekötött ismeret- szerzés ezen módja is sikk. Bátaszéken már évek óta tarta­nak táncházakat, de van Bony- hádon és most már Szekszár­don is. A múlt hét végén a Hímestojás Fesztivál és a nem kevés hagyományőrző okán pe­dig Bátán mutatta a lépéseket Taba Csaba. Elsősorban tánco­soknak, ők azok, akik elő­szereltei látogatják ezeket a rendezvényeket, ám egyre több kezdő is hajlandó a táncparkett­re lépni. A bátaiak amúgy leginkább a sárközi táncokat kedvelik. Egyi­kük, a Corvinus egyetemen ta­nuló Pirisa Réka elmondta, a fő­városban rendszeresen jár táncházba. - A döcögőstől a szatmáriig mindenféle lépést tanulunk ezeken az alkalma­kon. Egyre többen csatlakoz­nak, gyakran több százan rop­ják a Gödörben - állítja a tős­gyökeres bátai lány. Eil Erika szerint ugyanakkor a megyé­ben még mindig kevés a tánc­ház, holott lenne rá igény. A bátai tánco­sok vezetője, Nagyné Karádi Mariann eh­hez hozzáteszi, ezzel együtt jobb volna, ha a honi táncokat okíta­nák, mert erre meg végképp lenne keres­let. Molnár Dalmának viszont mindegy, csak élőben szóljon a nép­zene. Dalma Budapesten a Ta­lentum Táncművészeti Szakkö­zépiskolába jár, így Rékához ha­sonlóan ő is gyakran megfordul a fővárosi táncházakban. Ab­ban egyébként megállapodtak a bátaiak, hogy a lényeg az élő ze­nén és az ebből adódó emelke­dett hangulaton van. Ezt az ál­Hangulatos táncházi este Medinán, Zalán kocsmájában a Csurgó zenekarral. Egyre több kezdő is hajlandó tanulni a magyar táncokat Irtást pedig a gyakorlat is igazol­ta, elfogultság a sárközi ritmu­sokkal ide vagy oda, a moldvai lépések is igencsak bejöttek a csapatnak. A zenét, mint rendesen, most is a Csurgó zenekar szol­Nekünk feladatunk, hogy megszerettessük a népzenét gáltatta. Ők, illetőleg a Bartina zenekar a táncházak állandó szereplői. Siklósi Krisztián, a Csurgó zenekar vezetője sze­rint jó, ha nem csak egy tájegy­ség népi kultúrájával ismerke­dik meg közönség, és az is, ha nem csak tánc, de némi népraj­zi csemege is keveredik az es­tébe. A legfiatalabb, a szek­szárdi táncház ilyen, azaz a viseletbemutató pont úgy be­lefér, mint a filmvetítés. A szer­vezők azért, hogy hat rendez­vényhez szükséges anyagi for­rást előteremtsenek, az NKA- hoz pályáztak. Ugyanígy a báta- székiek is támoga­tást remélnek. Tény azonban, hogy se­gítség híján sem maradnak el ezek az estek egyik vá­rosban sem.- Nagyon jó han­gulatú programok ezek - állítja a ze­nekarvezető. - Bátaszéken és Bonyhádon igazi klubélet van. Vannak ugyanis, akiknek a táncház jelenti az igazi, felhőt­len szórakozást. Bátaszéken Vass Oszkár, Bonyhádon Nyemcsók Pál tanít, a már em­lített jó hangulat nagyban raj­tuk múlik - mondta Siklósi Krisztián. Az ő tapasztalata is az, hogy a többségben lévő tán­cosok mellett a lelkes kezdők is egyre inkább kedvet kap­nak. Van, aki csupán a zene miatt jön, és a saját táncát tán­colja.- Nekünk igenis feladatunk, hogy megszerettessük a népze­nét. A táncházak, folk kocsmák mellett ezért járjuk az óvodákat Hidastól Bajáig. A szülők több­sége belátta, egy doboz cigi árát igazán nem kár feláldozni a kis­gyerek tánctanulásáért. Ez egyébként az óvoda és a szülők jó kapcsolatát is bizonyítja. Mi pedig reményeink szerint elér­jük, hogy a mostani óvodás fel­nőttként sem tekeri el a rádió keresőjét, ha népzenét hall, ez lenne ugyanis a cél - vallja a zenész. A zenekar a ma oly so­kat emlegetett hitelesség okán autentikus magyarországi és erdélyi népzenét játszik, illetve a gyerekeknek Halász Judit és Szalóki Ági dalait. Táncolható bukovinai muzsikát hordozó CD készült A CSURGÓ ZENEKAR tag­jai igen elfoglaltak. Jár­ják az óvodákat, tánchá­zakat, de tagjai taníta­nak is Bonyhádon a Vá­rosi Zeneiskolában, Szekszárdon a Liszt Fe­renc Alapfokú Művészeti Iskolában és az Óbudai Népzene Iskolában. Eb­ből kifolyólag feltörekvő­ben van a népzenészek egy még fiatalabb kor­osztálya. A zenekarnak eddig három lemeze je­lent meg, a Sárközi nép­zene, a Kalendárium, legutóbb pedig táncolha­tó bukovinai székely mu­zsikát tartalmazó Istensegíts című dupla album. Felhőtlen szórakozást ad a tánc Egyre nagyobb az igény nálunk is az élő népzenére, a táncházakra 3 JEGYZET VENTER MARIANNA Luxus ez az adó kigombolt nyakú kockás in- ges, bakancsos, lódenkabá- tos alakok ülnek egy beton- padlós konyhában - hoked­lin! - és újságpapírból pari- zert csipegetnek. A helyiség berendezése minimalista: tűzhely, szekrény, asztal. Az emberek külseje pedig maximálisan puritán: jól láthatóan házilagosan nyírt haj, semmi smink, semmi pucc. A fenti leírás alapján az em­ber azt hinné, hogy egy ötve­nes éveket idéző filmről van szó, pedig ez nem más, mint a jövő. Mégpedig a luxusadó kiterjesztése és vélhető újbó­li kiterjesztése után. AZ EGYSZERI POLGÁR azt még pártolja, hogy egy 100 mil­lió forintnál értékesebb in­gatlan esetén fizessen a tu­laj. Még azt is megértené, hogy mondjuk egy 500 négyzetméter alapterületű házikó vagy egy Lambor­ghini után is perkáljon csak az a burzsuj, aki ennyi pénz fölött rendelkezik. NA, DE KÖNYÖRGÖM! Öltöny, kosztüm, nyakkendő és ka­napé után luxusadó, pláne kulturális járulék? A XXI. században? Európában? Egyszerűen nem bírok rá­jönni, hogyan is vetődhetett fel az öüet. Na jó, ez nem igaz, mert tudom: pénz kell az állami kasszába, és hát ugye, legalább egy öltönye, kosztümje és kanapéja majdnem mindenkinek van. Nyakkendője meg lehet akár egy tucat is. A gyártó vagy kereskedő majd szépen bele­építi az árba az adót, amit megfizetnek jámborul a né­pek, ha már minden áron puccosan akarnak kinézni, és nem tervezik sámliról nézni a tévét. Ajaj, ezt nem kellett volna. Még a végén valakinek eszébe jut, hogy a tévé után is luxusadót kell fizetni. Elvégre napjában akár többször is lehet benne öltönyt, nyakkendőt, kosztü­möt és kanapét látni... A halott kívánságára fújták különös eset Tizenöt éve kérte fel a fúvószenekart Elvarázsolták a közönséget tánc A Tűzvirág Táncegyüttes gálaműsora nagyszerű volt Különös temetést tartottak Dunafóldváron. A búcsúztatón a paksi Roger Schilling Fúvósze­nekar zenélt. Gyászindulókat játszottak, amit egyébként nem szoktak. Egy régi ígéretüknek tettek ezzel eleget. Jó, hogy nem mulasztották el betartani adott szavukat. Ők ugyan nem tudták, de bíróság előtt feleltek volna a mulasztásukért. Markovics József önkéntes tűzoltó tizenöt esztendeje, abban a hitben, hogy rövidesen meg­hal, rendelkezett temetéséről. Mivel maga is játszott egykor a leventezenekarban kürtösként, szerette a zenét. Megkereste a nem sokkal korábban alakult paksi fúvószenekart, hogy sza­vukat vegye, játszanak a temeté­sén. Fritz József zenekarvezető jól emlékszik az 1993-ban tör­tént esetre:- Nagyon szerette volna, hogy játszunk. Soroltuk a kifogásokat, ■ Józsi bácsi megbízott egy ügyvédet, hogy ellenőrizze a temetést. de neki mindenre volt válasza - idézte fel. Hiába mondták, mi lesz, ha már nem lesznek, vagy éppen külföldön lépnek fel, Markovics Józsefet mindez nem érdekelte. Végül a tenyerébe csap­tak, s ő tízezer forintot adott a ze­nekarnak támogatásul. Egy tenor kürtöt vettek belőle. Szerződést nem írtak, de Fritz József és a ze­nekar magára nézve kötelezőnek tartotta a megállapodást. Józsi bá­csinak azonban - úgy tűnik - ez nem volt elég, ezért felkereste dr. Wartig Lászlót. - Azzal bízott meg, hogy ellenőrizzem, megtart­ja-e szavát a Roger Schilling zene­kar, s ha nem pereljem be őket - mondja az ügyvéd. Markovics József élete utolsó éveiben Dunafóldváron a Szent András Otthonban élt. A fúvós- zenekar tagjai néhány éve meg is látogatták itt. Most pedig, hogy halálhírét vették, adott sza­vukat tartva, elkísérték utolsó útjára. Ott volt persze dr. Wartig László is, hogy a másfél évtizede kapott megbízását teljesítve meggyőződjön róla, minden Jó­zsi bácsi kívánsága szerint tör­tént-e. ■ Vida Tünde A paksi Tűzvirág Táncegyüttes idei gálaműsorában több mint hatórás repertoárjának legújabb elemeit ismerhette meg a közön­ség pénteken és szombaton este a városi művelődési központban. A gyermektáncosok több, mint bájosak voltak, fegyelme­zetten és örömmel táncoltak. A lányok vonzóak, a férfiak lehen- gerlőek voltak minden egyes ko­reográfiában. Láthatott a közön­ség drámát, de közben itt-ott megcsillant a humor is. Mádi Magdolna művészeti igazgató és koreográfus a tánc világnapjára sokszínű repertoárt állított ösz- sze. A műsorban az eddigieknél nagyobb szerep jutott az után­pótlásnak. A gála a Therpsihore gyermekei címet kapta. Therpsihore, a tánc istennője Szabó Alexandra volt, rajta kívül szólót táncolt Borso­di Bella, Hiczi Margit, Horváth Orsolya, Huszár Tímea, Bozár László, Hesz Zoltán, Izsák Adri­án, Kungl Zsolt, Takács Levente, Újvári Dávid, Vass Zoltán és Váradi Zsolt. A nézőket lenyű­gözte a dervis bőrébe bújt Ta­kács Levente. Először látta a kö­zönség a látványos szólót. A több mint kétórás műsor vendégsze­replője ezúttal a balkáni zenét játszó CimbaliBand Zenekar volt. ■ V. T. A gyermektáncosok Is kiveték a részüket a színvonalas műsorból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents