Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-26 / 98. szám
4 TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. ÁPRILIS 26., SZOMBAT válság Akik tíz évig együtt kormányoznak, azok nem akarnak háborút. Akkor sem, ha kevés teljesült abból, amiért annak idején a koalíció létrejött KÁTYÚBA RAGADHAT AZ ORSZÁG INTERJÚ Az biztos: mi nem támogatunk adóemelést - mondja Kóka János, az SZDSZ elnöke A jól értesültek szerint az SZDSZ Kuncze Gábortól várja a párt megmentését. A jelenlegi pártelnök maga is egyetért a volt elnök aktívabb szerepvállalásával. Mindeközben Kóka János járja az országot, s a koalíciós szakítással kapcsolatos pártvéleményeket gyűjti. Látogatást tett a Tolnai Népújság szerkesztőségében is, ahol válaszolt kérdéseinkre. Lengyel János- Mi volt az utolsó csepp a koalíciós pohárban?- Magyarország problémái elsősorban abból fakadnak, hogy nem alakítottuk át időben az elavult rendszereket - mondta Kóka János. - A legutóbbi koalícióval két éve kezdtük a közös kormányzást, sok időt töltöttünk a reformok előkészítésével. 2006-ban az SZDSZ markáns liberális programra kapott felhatalmazást választóitól. A koalíciós kormányzás viszont kompromisszumokról szól. Az elmúlt két évben néha csak nehezen vállalható kompromisszumok árán tudtunk továbblépni. Ezeket fegyelmezetten betartottuk, még akkor is, ha sokszor úgy véltük, a kormánynak bátrabban kellene változtatnia. De a semmittevésnél még ez is jobb volt. Azért vállaltuk a közös munkát, hogy nekifoghassunk az igazi feladatoknak: az egészségügy, az oktatás és az adórendszer átalakításának. Úgy gondoltuk, hogy a nagyobb célok érdekében érdemes kisebb ügyekben kompromisszumokat kötni. A népszavazást követően kiderült: kevés teljesült abból, amiért koalícióra léptünk. A kormányfő bejelentette: visszavonja az egészségügyi reformot, és elhalasztja az adórendszer átalakítását. Ezzel elszállt az esély az együttműködésre. Ezért most békében, de elbúcsúzunk. Nem akarunk háborút, hiszen összesen tíz évig kormányoztunk együtt.- Ez azért nem egyszerű döntés...- Tisztában voltunk az ország iránti felelősségünkkel. Minden körülményt mérlegelnünk kellett, mégis egyhangú döntést hoztunk. Sajnos az egyetlen vállalható döntés a koalícióból való kilépés volt.- Többször elhangzott: az SZDSZ úgy zsarolja ki a reformokat....- A reformokra nem a liberálisoknak, hanem Magyarországnak van szüksége. Ha nem lépünk, tartósan lemaradunk. A gazdasági növekedés alig haladja meg az egy százalékot. Eközben szomszédaink háromszor- négyszer gyorsabban fejlődnek. Nem tudjuk megmondani, mikor vezethetjük be az eurót. Európa egyik legnagyobb adóterheléséhez az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási szint társul, ezzel nő a versenyhátrányunk. Sok feladatot elvégeztünk, de ez kevésnek bizonyult. Eközben a szomszédok végrehajtották mindazt, amihez nálunk elfogyott a szándék, az erő, a bátorság. Éltanulók voltunk, de sajnos most lemaradtunk. Kátyúba ragadhat az ország. Innen csak akkor tudunk kiszabadulni, ha a kormány megkezdi a gazdasági bajok okainak felszámolását.- Jobb későn, mint soha? Nem késtek el egy kicsit .....- Sokan sokfélét mondanak. Főleg a párton kívül oszlanak meg a vélemények. Vannak, akik szerint már 1994-ben nem kellett volna koalícióra lépni, míg mások szerint most sem kellett volna kilépni. Nézze, annyi bizonyos: 1994 óta ez volt az SZDSZ történetének legnehezebb döntése. A miniszterelnök nyilatkozataiból az derül ki, hogy leállnak a reformok. Mi addig maradtunk, amíg láttunk esélyt a változásokra. Az egyetlen vállalható döntés a koalícióból való kilépés volt.- A reformokat meg lehet állítani?- Aggódom Magyarországért. A világ nem vár ránk. A regionális versenyben nem lehet időt kérni. Figyelembe kell vennünk a piacgazdaság követelményeit, ellenkező esetben szomorú jövő várhat ránk. Okos ember nemcsak a más kudarcából, de az eredményeiből is képes tanulni. Tanulnunk kellene a nemzetközi tapasztalatokból, kudarcokból: Szlovákia és Lengyelország sokáig nem változtatott, és kátyúba került. Aztán léptek, és az eredmények nem maradtak el. Érdemes tanulnunk az ő példájukból. A Fidesz évek óta populista demagógiával operál. Mindenre nemet mond, miközben nem tudja, nem akarja megmondani, hogy mit tenne. Most valós veszélynek látszik a Fidesz kétharmados, alkotmányozó többsége. Ha egy párt ilyen helyzetbe kerül, az az ország demokratikus berendezkedése szempontjából is aggályos. Ezért nem jó, ha a kormány meghátrál. Ez ellen csak úgy lehet tenni, ha a kormány megoldást talál az ország gazdasági bajaira.- Ha egy kormány feladja a programját, az a válság egyik megjelenési formája lehet..- Nem látok olyan új programot, amely választ ad a régi gondokra. Nem várhatunk tíz évet a nyugdíjrendszer átalakításával, mert ha így marad, akkor öt év múlva összeomlik az egész. A szociális ellátás rászorultság elvű átalakításával sem várhatunk: a valóban szegényeknek nem jut elég, míg másokat feleslegesen támogatunk, ezért sokkal többet költünk jóléti kiadásokra, mint szomszédos versenytársaink. Ezt viszont csak magas adókkal tudjuk finanszírozni. Nem várhatunk az adóreformmal, mert a befektetők faképnél hagynak bennünket. Soroljam még?- A kormányzásban már érlelődött a szakítás lehetősége? Volt ajtócsapkodás, kemény gyomrozás?- A kompromisszumokhoz vezető út gyakran zajos. Ez nem baj. Az a baj, hogy a koalíciós pártok közötti kompromisszumok kútba estek. Most minden aggodalmunk ellenére abban bízunk, hogy a mi kiválásunk a feladatok újragondolására készteti a kormányt. A német-magyar ipari és kereskedelmi kamara felmérést készített a hazai helyzetről. Ne felejtsük el: Magyarországon minden harmadik eurót német vállalat fekteti be, a négyezer német cég mintegy 300 ezer embernek ad munkát. A felmérés adatai sokkolóak: az adóterhelés magas, a bürokrácia fojtogató, ezért a befektetők többsége elégedetlen. A legfejlettebb országokat tömörítő OECD Magyarországról készített tanulmánya szerint az adórendszer átalakítása a legfontosabb feladatunk. Ezt tehát nem csak az SZDSZ mondja. Ezt mondják a volt pénzügyminiszterek, a vezető hazai közgazdászok, a Nemzeti Bank elnöke. Ezt mondják a minket leminősítő külföldi elemzők. Remélem, hogy ezek az egybehangzó vélemények és az SZDSZ koalícióból való kiválása egyetlen felkiáltójellé áll össze, amely azt üzeni a politikának: ez így nem mehet tovább!- Az MSZP bizalma a nyilatkozatok szintjén töretlen Gyurcsány Ferencben. Ő viszont elfordult a reformoktól. Ebben a helyzetben mit jelent az SZDSZ konstruktív ellenzékisége?- A szakításhoz vezető vita nem személyi kérdésekről szól. Nem Gyurcsány Ferenc vagy Kóka János sorsa a tét, hanem az országé. Nem mindegy, hogy a politikai elit szolgálja, vagy maga alá temeti az ország jövőjét. A szocialista kormánynak májustól olyan döntések mellé kellene többséget szereznie a parlamentben, amelyek javítják a verseny- képességet, csökkentik az adót és az állam kiadásait, s Európa felé terelnek bennünket.- Milyen esélye van a kisebbségi kormányzásnak?- Az MSZP feladta a Gyur- csány-kormány programját, és most újon dolgozik. Erről egyelőre keveset tudunk. Az biztos, hogy mi nem támogatunk adóemelést. A szocialistákon múlik: hisznek-e a szakembereknek, hogy a gazdaságpolitikában fordulatra van szükség.- A SZDSZ egységes a végső szakításban? Ezt megerősítik április 27-én?- Eddig egységesek voltunk. Továbbra is erre számítok.- Ön szerint van esély arra, hogy még az ősszel ország- gyűlési választásokra kerül sor?- Nehéz ezt megjósolni. Nagy kérdés, hogy a magyar politika elé érett-e a kisebbségi kormányzás speciális feltételeinek megteremtésére. Több európai ország képes volt erre, de biztosan nem ez a siker receptje.- Mégis, előfordulhat?- Minden előfordulhat, de az SZDSZ nem érdekelt az előrehozott választásokban. Egy ilyen választás a kiérlelt programok vitája kellene, hogy legyen. Ilyen programot viszont egyelőre sem a baloldalon, sem a jobboldalon nem látok.- Milyen viszonyban van Gyurcsány Ferenccel?- Sok a mendemonda. Most tudni vélik, hogy nem beszélünk egymással, sőt kezet sem fogunk. Korábban arról cikkeztek, hogy hetente összejárunk, s együtt megyünk nyaralni is. Egyik sem igaz. A politikában nagyon kell vigyázni arra, hogy a vita ne váljék személyes konfliktussá. Jó, ha a politikai vetély- társak tudnak egymással normális, emberi hangon beszélni. Ezzel ma sincs probléma.- Tehát ma is beszélő viszonyban vannak, és kezet is fognak egymással?- Természetesen.
