Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-04-20 / 16. szám
2008. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP INTERJÚ 7 hatvan Annak idején amikor Rózsa Györgyöt vagy Isaurát parodizálta, azt hitte, súlyosabb fenyegetéseket nem kaphat. Gálvölgyi János ma már nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra. EHHEZ MÁR HEM LEHET HOZZÁSZÓLNI „Sokat kell ülnöm a tükör előtt, és ez időről időre szembesít a valósággal” - vallja a koráról Gálvölgyi Azon az éjjelen, amikor néhány száz ember megrohamozta a Magyar Televíziót, Gálvölgyi János azt mondta: vegyék le a műsorról önálló estjét. Ez már nem az a szint, amihez hozzá tudna szólni. Dián Tamás- Egy hónap múlva hatvanéves lesz. Milyen érzés?- Kicsit nyomasztó. Színészként elég sokat kell ülnöm a tükör előtt, és ez időről időre szembesít a valósággal, de ha kimondom az ön által említett számot, néha bizony rossz érzés fog el. Fiatalkoromban előfordult, hogy karácsony napján azon gondolkodtam, vajon hány fenyőfát fogok én még vásárolni. Tavaly december 24-én szintén eszembe jutott, képzelheti, milyen remek hangulatom lett.- Azért ünnepel?- Nem szeretem az efféle felhajtásokat, de a Madách Színházban addig győzködtek, míg végül beadtam a derekam: jó, tartsunk egy születésnapi bulit. Mindösz- sze ahhoz ragaszkodtam, hogy ne kapjak, hanem én adhassak ajándékot így áll lassan össze a Jókedvet adj című est, amelyet június 3-án adok elő a barátaimmal. Ott lesz többek között Gerendás Péter, Hernádi Juci, a Zi-Zi Labor, a Cotton Club Singers, Hajós András, Dolák-Saly Róbert, Koncz Zsuzsa. Valamennyien első hívásra vállalták, hogy eljönnek, és ez számomra akkora öröm, hogy már az sem rendítene meg, ha maga az előadás elmaradna. Na jó, ez csak vicc volt.- A családjáról nem nagyon szokott nyilatkozni. Csak azt lehet tudni, hogy annak idején Rodolfo lányát vette el feleségül, és most büszke nagypapa.- Ennyi elég is. írjanak a munkásságomról. A magánéletem nem az a téma, amit szívesen látnék az újságokban. Ha felhív egy újságíró és a családomról érdeklődik, vagy arról kérdez, hogy melyik kezemmel töröm fel a tojást, azt szoktam mondani, hogy hat darabban játszom főszerepet, beszélgessünk inkább arról. Ennek azonban valahogy nincs akkora hírértéke.- Pedig van olyan kollégája, aki szinte családtagnak számít. Mióta ismerik egymást Hernádi Judittal?- Egyszer, amikor már híres, név nélküli színész voltam, beszállt mellém a liftbe egy csinos, magas lány, és kérdezgetni kezdett a színházról. Kiderült, hogy színésznő szeretne lenni, én pedig adtam neki néhány nagyon komoly, megfontolandó tanácsot. Na ő volt Juci. Ha most pontos évszámot mondanék, az illetlenség lenne vele szemben, de annyit elárulhatok, hogy annak idején egy házban laktunk, méghozzá ugyanazon az emeleten. Innét datálódik a mi barátságunk. A jóisten se tudja, miért értjük meg ennyire egymást Előadás közben úgy vagyunk, mint két légtornász: történhet bármi, számíthatunk a másikra.- Szereti még a focit?- Szeretném, de ehhez az kellene, hogy legyen. Persze az, hogy szeretem a focit, áthallásos megjegyzés volt, mindenki tudta, hogy nem csak a sportról szólt- De legalább poén volt. Manapság, ha közéleti témák ke- riiínek szóba, egyre kevésbé találja a humorát. Ennyire kiábrándult a politikából?- Volt egy önálló estem a Mikroszkóp Színpadon, ám amikor egy hétfő estén pár száz ember megrohamozta a Magyar Televíziót, felhívtam Sas Józsit, és azt mondtam: nem folytatom tovább. Ez ugyanis már nem az a szint, amihez hozzá lehetne szólni. Ilyenkor az embernek elmegy a Gálvölgyi János SZÜLETETI : 1948. május 26-án. pályája: a Révai Nyomda ke- migráfus fényképésze (1967-68), a Ki Mit Tud? győztese (1968), a Thália és az Arizona Színház színésze (1973-93), jelenleg a Madách Színház tagja. ELISMERÉSEI: Jászai Mari-díj (1980), SZOT-díj (1984), érdemes művész (1987), Az év nevet- tetője (1997), Karinthy-gyűrű (2000), Kossuth-díj (2005), Pro Űrbe Budapestért Díj (2006), Radnóti-díj (2008). humora. Annak idején azt hittem, súlyosabb fenyegetéseket már nem kaphatok, mint amikor Rózsa Györgyöt vagy Isaurát, a rabszolgalányt parodizáltam. Ma, amikor mindenki feljelent, naponta beszólnak, és az ember képét kiteszik a Kossuth téren, már szinte nosztalgiával gondolok erre az időszakra.-Fél?- Nem, csak borzasztó szomorú vagyok. Emberek egy csoportja ugyanis mindent elkövet, hogy ebben az országban az élet ne a normális mederben folyjon. Elképesztő, hogy a jeles történelmi évfordulók menetrendszerűen autók felgyújtásával, kirakatok betörésével érnek véget. Megpróbálhatjuk mindezt kirekeszteni az életünkből, de a dolog nem működik. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint Körmendi János, amikor azt mondta: hiába nem törődöm én a pénzügyminiszterrel, ha közben ő állandóan törődik velem. Én spéciéi megtehetem, hogy esténként bemenekülők a színházba, és eljátszom a szerepemet. De mi van, ha eljutunk oda, hogy nem jön be a néző, mert nem tudja, hogy az előadás végén is megvan-e az autója, vagy netán közben felgyújtják. Előbb- utóbb eljön az idő, amikor a közönség inkább otthon marad. Mondjuk azt nézi a tévében, hogy Putyu anyus mit mondott az ő Bé- luskájának. Ha az a cél, hogy az emberek belesüllyedjenek egy gondolkodástól mentes világba, akkor jó úton járunk.- Nem túl borúlátó gondolatok ezek? Néhány száz ember hőzöngéséről beszélünk.- Meg azokról, akik tehetnének ez ellen, de hallgatnak. És ez a nagyobb veszély. Jó volt látni a Hollán Ernő utcai civil kezdeményezést, de a közélet felsőbb szintjein már nem érzékelem ugyanezt a szélsőségekkel szembeszegülő morális elszántságot. És ez baj. Mert az erőszak nem ott kezdődik, hogy betörnek az otthonunkba. Először csak a szavak szabadulnak el, majd jön a beskatulyázás. Elképesztőnek tartom, hogy egy emberből a véleménye miatt lehet ellenséget kreálni. Rólam például egy internetes adatlapon valakik azt írták, hogy „politikai nézeteit illetően baloldali, szocialista beállítottságú”. Kérdezem én: honnan veszik ezt? Nem vagyok tagja semmilyen pártnak. Miért olyan elképzelheteüen, hogy valakinek önállóan, a politikusoktól függetlenül is lehet kialakult képe a világról?- Talán mert ilyen a hangulat. Ahol végletekben gondolkodnak, ott mindenkinek színt kell vallania.- Erről egy nemrég hallott rádióműsorjut eszembe, amelyben pszichológusok arról beszélgettek, miként befolyásolja a környezet a gyerekek fejlődését. Tudja, mit mondtak, melyik az a két szín, amelyiktől a csemetéink hiperaktívak lesznek? A piros és a narancssárga. Úgy látszik, ez most nálunk bejött.- Ön szerint hogyan lehet ennek vége?- Hát tudja én ezt úgy gondolom, hogy az ember először megszületik, majd tanul, dolgozik, családja lesz, és egyszer csak elérkezik számára egy olyan pillanat, amikor meghal. Na most ha van lélekvándorlás, akkor ez az illető elkezdi kivárni a sorát Aztán ha azt hallja, hogy adódik egy új- jászületési lehetőség, és ez történetesen ismét a mai Magyarországon várható, akkor ez a lélek szépen hátrahúzódik, maga elé engedi a többieket, és azt mondja magában: én még várnék türelemmel. Hát valahogy így. Paul Lendvai: „a politikusokra ráférne egy kis önkritika” csalódás A kisebbségi kormányzás jó beszédtéma lehet, de Magyarországnak nem biztos, hogy hasznos- Az utóbbi években megerősödtek a szélsőjobboldali csoportok. Ön szerint fenyegeti az országot szélsőjobboldali veszély?- Klasszikus szélsőjobboldali veszély nem fenyeget, mivel ezek a csoportok marginálisak és a támogatottságuk is marginális. Persze a Szabadságpárt is kis párt volt Ausztriában, és végül 1999-ben szerzett 27 százalékot, de azóta visszaesett 13- 15 százalékra. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy Jörg Haider sohasem ragadtatta magát olyan rasszista kifejezésekre, mint amilyeneket a magyar sajtóban hallok, olvasok. Haider ma szinte balliberálisnak számíthatna ezekben a körökben Magyarországon. Az igazi veszélyt abban látom, hogy neves közéleti személyek és tisztelt, vagy valamikor tisztelt politikusok is kiállnak mellettük, míg egyes pártok nem hajlandóak egyértelműen elhatárolódni.- Hogyan látja a koalíciós szakadást?- Név szerint nem szívesen beszélnék senkiről sem, de nagyon nagy csalódást okozott az SZDSZ. Sajnos látnunk kell, hogy attól, mert valaki szembeszállt a pártállammal, még nem lesz jó szakminiszter vagy polgármester. Nagyon fájt így „Nincs igazi szélsőjobboldali veszély” látnom az SZDSZ-t, mert Magyarországon nagy szükség lenne egy igazán liberális pártra. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy az elmúlt 18 évben a magyar demokráciát nagyfokú stabilitás jellemezte. Ami most problémát okoz, az a két A BUDAPESTEN SZÜLETETT Lend- vai Pál az 1956-os forradalom vérbe fojtása után, 1957-ben vándorolt ki Ausztriába. Az osztrák állami televízió, az ORF kommentátora, majd 1973-tól az Europäische Rundschau (Európai körkép) erő szembenállása: az egyik a múltat, a Kádár-rendszert idézi, a másik bármit megtesz a népszerűségért. Ma nincs sem a szociáldemokrata, sem az igazi konzervatív értékeket képviselő nagy párt Magyarországon. főszerkesztője. 22 éven keresztül a Financial Times munkatársa, 2003 óta a Der Standart kolumnistája. számos írói és újságírói díj tulajdonosa, 13 könyvet írt, köztük a Határátlépés: Az Üllői útról a nagyvilágba címűt.- Nevesítsük a szereplőket: Gyurcsány Ferencről és Orbán Viktorról beszélünk?- Nem szeretnék most személyekkel foglalkozni.- Mi a véleménye az MSZP tervéről, a kisebbségi kormányzásról?- Témának remek, nagyon jókat lehet írni róla, de hogy az országnak hasznos lesz-e, azt nem tudom. A poliükusokra azonban ráférne egy kis önkritika, jó lenne, ha végre tükörbe néznének. A helyzetet ugyanakkor nem tartom drámainak. Ami drámai, az a gazdaság helyzete, nem a politikáé, noha a kettőt elválasztani nem lehet. ■ Farkas Károly Névjegy: az Ollói útról a nagyvilágba
