Tolnai Népújság, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-04-20 / 16. szám

2008. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP INTERJÚ 7 hatvan Annak idején amikor Rózsa Györgyöt vagy Isaurát parodizálta, azt hitte, súlyosabb fenyegetéseket nem kaphat. Gálvölgyi János ma már nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra. EHHEZ MÁR HEM LEHET HOZZÁSZÓLNI „Sokat kell ülnöm a tükör előtt, és ez időről időre szembesít a valósággal” - vallja a koráról Gálvölgyi Azon az éjjelen, amikor néhány száz ember meg­rohamozta a Magyar Tele­víziót, Gálvölgyi János azt mondta: vegyék le a mű­sorról önálló estjét. Ez már nem az a szint, ami­hez hozzá tudna szólni. Dián Tamás- Egy hónap múlva hatvanéves lesz. Milyen érzés?- Kicsit nyomasztó. Színész­ként elég sokat kell ülnöm a tükör előtt, és ez időről időre szembesít a valósággal, de ha kimondom az ön által említett számot, néha bi­zony rossz érzés fog el. Fiatalko­romban előfordult, hogy kará­csony napján azon gondolkod­tam, vajon hány fenyőfát fogok én még vásárolni. Tavaly decem­ber 24-én szintén eszembe jutott, képzelheti, milyen remek hangu­latom lett.- Azért ünnepel?- Nem szeretem az efféle fel­hajtásokat, de a Madách Színház­ban addig győzködtek, míg végül beadtam a derekam: jó, tartsunk egy születésnapi bulit. Mindösz- sze ahhoz ragaszkodtam, hogy ne kapjak, hanem én adhassak aján­dékot így áll lassan össze a Jóked­vet adj című est, amelyet június 3-án adok elő a barátaimmal. Ott lesz többek között Gerendás Pé­ter, Hernádi Juci, a Zi-Zi Labor, a Cotton Club Singers, Hajós And­rás, Dolák-Saly Róbert, Koncz Zsuzsa. Valamennyien első hívás­ra vállalták, hogy eljönnek, és ez számomra akkora öröm, hogy már az sem rendítene meg, ha maga az előadás elmaradna. Na jó, ez csak vicc volt.- A családjáról nem nagyon szokott nyilatkozni. Csak azt lehet tudni, hogy annak idején Rodolfo lányát vette el felesé­gül, és most büszke nagypapa.- Ennyi elég is. írjanak a mun­kásságomról. A magánéletem nem az a téma, amit szívesen lát­nék az újságokban. Ha felhív egy újságíró és a családomról érdek­lődik, vagy arról kérdez, hogy melyik kezemmel töröm fel a to­jást, azt szoktam mondani, hogy hat darabban játszom főszerepet, beszélgessünk inkább arról. En­nek azonban valahogy nincs ak­kora hírértéke.- Pedig van olyan kollégája, aki szinte családtagnak számít. Mióta ismerik egymást Herná­di Judittal?- Egyszer, amikor már híres, név nélküli színész voltam, be­szállt mellém a liftbe egy csinos, magas lány, és kérdezgetni kez­dett a színházról. Kiderült, hogy színésznő szeretne lenni, én pe­dig adtam neki néhány nagyon komoly, megfontolandó tanácsot. Na ő volt Juci. Ha most pontos év­számot mondanék, az illetlenség lenne vele szemben, de annyit el­árulhatok, hogy annak idején egy házban laktunk, méghozzá ugyanazon az emeleten. Innét da­tálódik a mi barátságunk. A jóis­ten se tudja, miért értjük meg ennyire egymást Előadás közben úgy vagyunk, mint két légtor­nász: történhet bármi, számítha­tunk a másikra.- Szereti még a focit?- Szeretném, de ehhez az kel­lene, hogy legyen. Persze az, hogy szeretem a focit, áthallásos megjegyzés volt, mindenki tud­ta, hogy nem csak a sportról szólt- De legalább poén volt. Ma­napság, ha közéleti témák ke- riiínek szóba, egyre kevésbé ta­lálja a humorát. Ennyire kiáb­rándult a politikából?- Volt egy önálló estem a Mik­roszkóp Színpadon, ám amikor egy hétfő estén pár száz ember megrohamozta a Magyar Televí­ziót, felhívtam Sas Józsit, és azt mondtam: nem folytatom tovább. Ez ugyanis már nem az a szint, amihez hozzá lehetne szólni. Ilyenkor az embernek elmegy a Gálvölgyi János SZÜLETETI : 1948. május 26-án. pályája: a Révai Nyomda ke- migráfus fényképésze (1967-68), a Ki Mit Tud? győztese (1968), a Thália és az Arizona Színház színésze (1973-93), jelenleg a Madách Színház tagja. ELISMERÉSEI: Jászai Mari-díj (1980), SZOT-díj (1984), érde­mes művész (1987), Az év nevet- tetője (1997), Karinthy-gyűrű (2000), Kossuth-díj (2005), Pro Űrbe Budapestért Díj (2006), Radnóti-díj (2008). humora. Annak idején azt hittem, súlyosabb fenyegetéseket már nem kaphatok, mint amikor Ró­zsa Györgyöt vagy Isaurát, a rab­szolgalányt parodizáltam. Ma, amikor mindenki feljelent, na­ponta beszólnak, és az ember ké­pét kiteszik a Kossuth téren, már szinte nosztalgiával gondolok er­re az időszakra.-Fél?- Nem, csak borzasztó szomo­rú vagyok. Emberek egy csoport­ja ugyanis mindent elkövet, hogy ebben az országban az élet ne a normális mederben folyjon. Elké­pesztő, hogy a jeles történelmi év­fordulók menetrendszerűen au­tók felgyújtásával, kirakatok be­törésével érnek véget. Megpró­bálhatjuk mindezt kirekeszteni az életünkből, de a dolog nem működik. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint Körmendi János, ami­kor azt mondta: hiába nem törő­döm én a pénzügyminiszterrel, ha közben ő állandóan törődik ve­lem. Én spéciéi megtehetem, hogy esténként bemenekülők a színházba, és eljátszom a szere­pemet. De mi van, ha eljutunk oda, hogy nem jön be a néző, mert nem tudja, hogy az előadás végén is megvan-e az autója, vagy netán közben felgyújtják. Előbb- utóbb eljön az idő, amikor a kö­zönség inkább otthon marad. Mondjuk azt nézi a tévében, hogy Putyu anyus mit mondott az ő Bé- luskájának. Ha az a cél, hogy az emberek belesüllyedjenek egy gondolkodástól mentes világba, akkor jó úton járunk.- Nem túl borúlátó gondolatok ezek? Néhány száz ember hő­zöngéséről beszélünk.- Meg azokról, akik tehetné­nek ez ellen, de hallgatnak. És ez a nagyobb veszély. Jó volt látni a Hollán Ernő utcai civil kezdemé­nyezést, de a közélet felsőbb szintjein már nem érzékelem ugyanezt a szélsőségekkel szem­beszegülő morális elszántságot. És ez baj. Mert az erőszak nem ott kezdődik, hogy betörnek az otthonunkba. Először csak a sza­vak szabadulnak el, majd jön a beskatulyázás. Elképesztőnek tartom, hogy egy emberből a vé­leménye miatt lehet ellenséget kreálni. Rólam például egy inter­netes adatlapon valakik azt ír­ták, hogy „politikai nézeteit ille­tően baloldali, szocialista beállí­tottságú”. Kérdezem én: honnan veszik ezt? Nem vagyok tagja semmilyen pártnak. Miért olyan elképzelheteüen, hogy valaki­nek önállóan, a politikusoktól függetlenül is lehet kialakult ké­pe a világról?- Talán mert ilyen a hangulat. Ahol végletekben gondolkod­nak, ott mindenkinek színt kell vallania.- Erről egy nemrég hallott rá­dióműsorjut eszembe, amelyben pszichológusok arról beszélget­tek, miként befolyásolja a környe­zet a gyerekek fejlődését. Tudja, mit mondtak, melyik az a két szín, amelyiktől a csemetéink hiperaktívak lesznek? A piros és a narancssárga. Úgy látszik, ez most nálunk bejött.- Ön szerint hogyan lehet en­nek vége?- Hát tudja én ezt úgy gondo­lom, hogy az ember először meg­születik, majd tanul, dolgozik, családja lesz, és egyszer csak el­érkezik számára egy olyan pilla­nat, amikor meghal. Na most ha van lélekvándorlás, akkor ez az il­lető elkezdi kivárni a sorát Aztán ha azt hallja, hogy adódik egy új- jászületési lehetőség, és ez törté­netesen ismét a mai Magyaror­szágon várható, akkor ez a lélek szépen hátrahúzódik, maga elé engedi a többieket, és azt mond­ja magában: én még várnék türe­lemmel. Hát valahogy így. Paul Lendvai: „a politikusokra ráférne egy kis önkritika” csalódás A kisebbségi kormányzás jó beszédtéma lehet, de Magyarországnak nem biztos, hogy hasznos- Az utóbbi években megerő­södtek a szélsőjobboldali cso­portok. Ön szerint fenyegeti az országot szélsőjobboldali veszély?- Klasszikus szélsőjobbolda­li veszély nem fenyeget, mivel ezek a csoportok marginálisak és a támogatottságuk is margi­nális. Persze a Szabadságpárt is kis párt volt Ausztriában, és végül 1999-ben szerzett 27 szá­zalékot, de azóta visszaesett 13- 15 százalékra. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy Jörg Haider sohasem ragadtatta ma­gát olyan rasszista kifejezések­re, mint amilyeneket a magyar sajtóban hallok, olvasok. Hai­der ma szinte balliberálisnak számíthatna ezekben a körök­ben Magyarországon. Az igazi veszélyt abban látom, hogy ne­ves közéleti személyek és tisz­telt, vagy valamikor tisztelt po­litikusok is kiállnak mellettük, míg egyes pártok nem hajlan­dóak egyértelműen elhatáro­lódni.- Hogyan látja a koalíciós sza­kadást?- Név szerint nem szívesen beszélnék senkiről sem, de na­gyon nagy csalódást okozott az SZDSZ. Sajnos látnunk kell, hogy attól, mert valaki szembe­szállt a pártállammal, még nem lesz jó szakminiszter vagy polgármester. Nagyon fájt így „Nincs igazi szélsőjobboldali veszély” látnom az SZDSZ-t, mert Ma­gyarországon nagy szükség lenne egy igazán liberális párt­ra. Ugyanakkor el kell ismer­nem, hogy az elmúlt 18 évben a magyar demokráciát nagyfo­kú stabilitás jellemezte. Ami most problémát okoz, az a két A BUDAPESTEN SZÜLETETT Lend- vai Pál az 1956-os forradalom vérbe fojtása után, 1957-ben vándorolt ki Ausztriába. Az osztrák állami televízió, az ORF kommentátora, majd 1973-tól az Europäische Rundschau (Európai körkép) erő szembenállása: az egyik a múltat, a Kádár-rendszert idé­zi, a másik bármit megtesz a népszerűségért. Ma nincs sem a szociáldemokrata, sem az igazi konzervatív értékeket képviselő nagy párt Magyaror­szágon. főszerkesztője. 22 éven keresz­tül a Financial Times munka­társa, 2003 óta a Der Standart kolumnistája. számos írói és újságírói díj tu­lajdonosa, 13 könyvet írt, köz­tük a Határátlépés: Az Üllői út­ról a nagyvilágba címűt.- Nevesítsük a szereplőket: Gyurcsány Ferencről és Orbán Viktorról beszélünk?- Nem szeretnék most szemé­lyekkel foglalkozni.- Mi a véleménye az MSZP tervéről, a kisebbségi kor­mányzásról?- Témának remek, nagyon jó­kat lehet írni róla, de hogy az or­szágnak hasznos lesz-e, azt nem tudom. A poliükusokra azonban ráférne egy kis önkritika, jó len­ne, ha végre tükörbe néznének. A helyzetet ugyanakkor nem tar­tom drámainak. Ami drámai, az a gazdaság helyzete, nem a poli­tikáé, noha a kettőt elválasztani nem lehet. ■ Farkas Károly Névjegy: az Ollói útról a nagyvilágba

Next

/
Thumbnails
Contents