Tolnai Népújság, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-25 / 70. szám
4 SA7IÓ ÉJ TAMuUlJ TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. MÁRCIUS 25., KEDD Zajos éjszaka a pécsi nyomdában látogatás A paksi eszisek megismerkedtek az újságkészítéssel a szerkesztőségben Iskolánk újságíró szakkörének népes csapata Szekszárdra, a Tolnai Népújság szerkesztőségébe látogatott. Kurz Patrik újságíró vezetett minket végig az irodákon, és elmagyarázta a munkafolyamatot. Hargitai Éva bemutatta a cikkírásra használt számítógépes programot, a Lotus Notes-ot. Az oldalak összeálk'tásáról Ritzel Zoltán tördelő mesélt. A néhány hónapja indult teol.hu készítéséről Steiner Viktor tartott előadást. Pár szót beszélt velünk a főszerkesztő, Lengyel János is, aki jó utat kívánt, majd folytattuk kirándulásunkat Pécsre, a nyomdába. Ott megmutatták, hogyan fogadják az oldalakat, melyek alapszínenként filmre, majd nyomólemezre, végül a papírra kerülnek. A gépóriások elképesztő sebességgel és zajjal gyártják a lapokat. Kezünkbe vehettük a másnapi Tolnai Népújság első példányait, melyekben láthattuk a szerkesztőségben rólunk készült fotót is. Éjjel tizenegy óra magasságában indultunk haza, ahová negyed egykor érkeztünk meg fáradtan, de élményekkel gazdagodva. ■ Fekete Zsolt, ESZI Feil Andrea (jobbról) és társai már éjfél előtt kezükbe vehették a pécsi nyomdában a másnapi Tolnai Népújságot, amelyben saját magukat is láthatták Két szünetben dübörög a zene a Garayban ízlések és pofonok A Sulirádióban nehéz olyan zenét játszani, ami mindenkinek tetszik Lehuppantunk a vágószoba bőrfoteléibe, mikrofonokat ragadtunk, és kifaggatunk négy tizedikes srácot a Garay Gimnázium sulirádiójának titkairól. Bencze Barbara, Venyercsán Péter, Maár Dániel (D), Kis Gergely Ákos (G), Csige András (A) és Lengyel Botond (B) szeptember óta gondoskodnak arról, hogy a szünetekben egy-egy dallam másszon a fülünkbe, és dúdo- lásra késztessen bennünket akár egész nap. Velük beszélgettünk a Garay gimnázium iskolarádiójáról. BB: - Hogy kerültetek ebbe bele, és mióta is csináljátok? A: - Első próbálkozásunk még tavaly volt, a 10.B Garay- pro-jektjén belül. Arra mi is pályáztunk, készítettünk egy projektmunkát, aztán nem mi nyertük. B: - Aztán idén iskolakezdéskor Andris írt egy kérvényt az igazgatónőnek, hogy elkezdhessünk rádiózni. Először két napot engedélyezett nekünk. Ez szépen kibővült, és most meg szeretnénk próbálni, hogy még tovább bővüljünk, és több szünetben játszhassunk. S: - Mi alapján válogatjátok össze a számoka? D: - Megpróbálunk egy napon több zenei stílust is megfogni, sőt egy szünetben is. Ez néha összejön, néha nem. BB: - Kértek másoktól segítséget? Jönnek esetleg kérések is? A: - Igen, szerencsére több kívánság is érkezik, most is itt van a farzsebemben egy rakat. J De amit hiányolunk, hogy be- § mondtuk az e-mail címünket, s oda nem akarnak írni... D: - Vicces, hogy készítettünk egy közvélemény-kutatást, amiben megkérdeztük azt is, hogy ismerik-e az elérhetőségeinket, amire az volt a válasz, hogy miért, egyáltalán lehet számot kérni?! BB: - És visszajelzéseket szoktatok kapni? G: -Úgy tudjuk, Lemle Béláné igazgatónő többször is megdicsérte a munkánkat, és azt mondta, hogy az utóbbi tizenöt évben a gimnáziumban nem volt ilyen színvonalas diákrádió. D: - Hát volt néhány tanár is, aki jelezte a tetszését. B: - A diákok részéről kapunk hideget - meleget. Nem tudunk olyan zenét játszani, ami mindenkinek tetszik. G: - Kezdetben a rock zene volt sok, most meg a lightosabb változatot visszük. De a light- rockot azt klasszikus rockon értjük, és nem egyéb, rocknak titulált zenéken. S: - Mennyire köszönnek vissza a jelenlegi populáris zenei irányzatok a rádióban? A: - Semennyire, emo zenét nem játszunk S: - Szerintetek miért van igény sulirádióra? B: - A közvélemény-kutatásban azt írták - amit nagyon jó volt hallani -, hogy az óra ösz- szegyűlt feszültségét vezeti le nekik a zene. Olyat is hallottunk viszont, hogy „Tanulni akarok, és nem tudok odafigyelni, mert szól a zene.” BB: - Jövőre is vállaljátok ezt a munkát? D: - Amennyiben a nép továbbra is bizalmat szavaz, akkor leszünk és működünk továbbra is. ■ Garay Gimnázium Lengyel Botond, Maár Dániel, Csige András, Kiss Gergely Ákos A nagy háromszög Hol volt hol nem volt, még a koordináta rendszeren is túl, még az Obádovics gyűjtemény előtt, élt Geometriában egy nagy háromszög, s annak három kicsi szöge. Egyszer a háromszög magához hívta három szögét: Al-Ferit, Bé-Tamást és Gam- Matyit. Azt mondta nekik:- Én hamarosan áttranszfor- málódok egy másik dimenzióba, elhagyom a látható színspektrumot és tiszta energiává válók. Induljatok és próbáljatok szerencsét. így is lett. A háromszög sütött nekik hamuba sült pogácsát, elektromos kisülést, adott nekik folyékony H20-t, és útnak indította őket A szögek egyszer csak eljutottak egy nagy varázslóhoz, Róka Sándorhoz.- Mit kerestek itt ahol a kósza gömbvillám sem jár?- A nagy háromszög fiai vagyunk, és azért indultunk útnak, hogy megmentsük. Tudod- e hogyan lehet ezt megtenni?- Hát persze, de ehhez meg kell ölnötök a gonosz Cos-t. A kis szögek elbúcsúztak a varázslótól és újra útra keltek. Hosszas számítások után eljutottak a gonosz Cosinushoz. A várat először a legnagyobb akarta meghódítani. Már a kapuban is sok akadállyal, szögfüggvénnyel találkozott, és beléjük gabalyodott. Ezután útnak indult a középső testvér is. Ő sokáig eljutott, de mégsem sikerült megküzdenie a gazzal. A legkisebb testvér Al- Feri ment utoljára a csatába. Sok küzdelem árán eljutott Cosinus elé. A levegőben csak úgy szikráztak az elektronok. Végül a gonosz felülkerekedett hősünkön, és azt mondta neki:- A bátyáid még idáig sem jutottak el, de te sem leszel akadály. Ekkor Al-Feri előkapta pozitív kitevőjű előjelét, és leszúrta vele a gonosz Cosinust, zárójelbe rakta és betette egy gyökjel alá, majd kiszabadította testvéreit. Azóta is boldogan élnek, ha ki nem radírozták őket. ■ Csahóczi Márton, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Bonyhád A^oWaUswrKrszMte: Hargitai Éva, Kurz, Patrik 74/511510 tv mait eva.hargitai@axc!s’hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a wvíW.teol.hu internetes oldalon. FILM ZENE Diákszemmel SZÓRAKOZÁS Színház Mi lesz veled, emberke? Örök tükör: Ármány és szerelem „Hát a mai világban már...” Az így kezdődő mondatot rendszeresen hallhatjuk üzletekben, piacon és másutt is. A vizuálisabb típusú olvasók most két vagy több idősödő hölgyet képzelnek maguk elé, akik a mai „vad” és „gátlástalan” világról és emberekről beszélgetnek. Ám a „Bezzeg az én időmben” mondatot a mai fiatalok is rendszeresen használják a poén kedvéért. De hogy mi is volt régen? Például az emberek még tudtak folyamatosan olvasni, és éltek is vele. Gyakran látogatták a könyvtárat, sőt, könyvre spóroltak. Az órákon jelentkeztek és dicsőségnek tartották, ha az adott szöveget ők olvashatták fel. Ebből a lelkesedésből mára nagyjából semmi sem maradt - persze a tisztelet a kivételnek most is érvényes. Az órán a tanár nem győzi felszólítani az olvasásra jelentkező, lelkesebbnél-lelkesebb, a pádból majd kieső tanulókat. Ja, hogy ez a XXI. század? Bocsánat, akkor mégsem. A szituáció itt már az előbbi szöges ellentéte: nagy csönd, mindenki lapít, nehogy beégjen a dadogással, amit produkálna. Valamikor a tanár kissé csalódottan kérdezi: Senki? Hát senki sem akar? Ilyenkor maximum négy kéz van a magasban, vagy inkább csak a padra támasztva valamelyest felemelkedik, de mintha öt tonnás súly lenne rákötve. Ezt a helyzetet gyerek és felnőtt is egyaránt jól ismeri, mégsem tesz ellene semmit. Valóban ekkora a probléma? Úgy gondolom, igen. Ha ez így megy még pár évig, akkor meglehet, hogy az olvasni tudó emberek a jövőben már ritkaságnak számítanak majd, és ezt a tudást hatalmas tisztelet fogja övezni. ■ Kiccsi, ESZI, Paks Második sor, harmadik szék. Rezzenéstelen arccal nézem a színpadot Előttem egy férfi és egy nő. Színészi játékuk precíz, mozdulataik tökéletes összhangban olvadnak eggyé. Mérget isznak. Szerelmet könnyeznek. Elmosolyodom. Furcsa táncuk a halál karjaiban elragadó, van benne valamiféle báj. Az emberi törékenység szépsége egy polgári forradalom feneketlen romlottságában. A reménytelen szerelem megmakacsult ereje az eladható erkölcsök kavargó mérgében. Rögös közhelynek tűnhet a halált túlélő, vagy csak a túlvilágon beteljesülő szerelem története, pedig nem véletlen a rengeteg átdolgozás ugyanerre a témára. Üzenetet hordoz valamennyi, tükröt tartva a mindenkori befogadónak. Ilyenek vagyunk mi, emberek. Lázadunk a szív jogán, szeretünk, ha kell, reménytelenül, és birtokolni akarunk önzőn, nagyravágyón. Az elborult ész diktatúrája ez, melyben szívnek és léleknek nincsen szava. Életek kényszerülnek térdre, mi pedig áldozunk. Második sor, harmadik szék. Rezzenéstelen arccal nézem a színpadot. Előttem egy férfi és egy nő. Összeesve kapaszkodnak egymásba, felettük megtiport alázat vonja össze függönyeit. Haláluk szerelmet virágzik a színpad közepén. ■ Kardos Evelyn (10.A)
