Tolnai Népújság, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-03-09 / 10. szám
2008. MÁRCIUS 9., VASARNAP INTERJÚ 7 :,í mesélő Gombóc Artúr, Süsü, Mirr-Murr és Pom-Pom atyja szerint a gyerekeknek annyi életörömet kell adni, hogy az legalább hatvanesztendős korukig kitartson. Csukás István azt is elárulta: élete nagy elismerése, hogy a diákok szavazatai alapján elneveztek róla egy iskolát. A CSODA EGY MÉTERRE VAN A FÖLDTŐL Bagaméri, az elátkozott fagylaltos valóban létezett, a Lesből Támadó Ruhaszárítókötél pedig egy tréfának köszönheti születését - árulta el Csukás István, aki szerint hatéves koráig minden gyermek zseni. Dián Tamás- Körbevágó Körömolló, Radírpók, Órarugógerincű Felpattanó. Az ön történeteit olvasva akaratlanul is felvetődik: mesét írni bármiről lehet?- Igen, feltéve, ha az ember jó szemmel figyeli maga körül a dolgokat. Ezalatt azonban nem a felnőttek által látott valóságot értem! Amikor a Keménykalap és krumpliorr című könyvemet megfilmesítették, Ráday Mihály volt az operatőr, ő mondta egyszer: le kell guggolni, hogy úgy nézhessük a világot, ahogy a gyerekek. Egy méterrel a föld felett szemlélődve egészen másképp látszik ám minden! Ami nekünk csupán egy behavazott hirdetőoszlop, az egy óvodásnak űrhajó vagy fehér sipkás óriás. Ezek a dolgok itt vannak az orrunk előtt, csak észre kell őket venni. Egy gyerek számára az a legérdekesebb mese, ami az őt körülvevő világról szól, hiszen így ő is a történet részesének érezheti magát. Ezért szoktam azt mondani, hogy a magyar gyerekek hallgassanak magyar meséket, és ez nem nacionalizmus, hanem a logika parancsa. Egy idegen országból érkezett történettel sohasem tud úgy azonosulni egy itt élő gyerek, mint azzal, amit maga körül lát.- Meséből mégis jobbára importra szorulunk. Miért nem látnak fantáziát manapság a magyar szerzők a meseírásban?- Mert az irodalomtudósok valamiért lenézik ezt a műfajt, s ez a szemlélet átszivárgott a köztudatba. Pedig annak idején nagyon erős volt a mezőny. Molnár Ferenctől Móricz Zsigmondig szinte minden jelentősebb író írt meséket. A szocialista realizmus időszakában is ez volt az a terület, ahol szabadon szárnyalhatott a szerzők fantáziája. Weöres Sándor, Tersánszky Józsi Jenő, Mándy Iván, Pilinszky János remek gyerekverseket és történeteket jegyeztek. Egészen véleüe- nül tudom, hogy Csehszlovákiában az írók a detektívregény műfajában élték ki alkotó fantáziájukat. Nálunk a gyerekirodalom volt a menedék.- Ön is kényszerűségből vágott bele a meseírásba?- Igen. A hatvanas évek közepén fiatal költőként a baráti országok szocialista költőinek verseit fordítottam, de már nagyon elegem volt belőle. Kormos István, az Ifjúsági Kiadó akkori szerkesztője, a Vackor-mesék szerzője szólt rám, hogy tessék meséket írni! Örökké hálás leszek neki ezért. Az első könyvem nagyon nehezen született meg. Egy szürke kis csacsi volt „A meséknek köszönhetem, hogy csak akkor írok verset, ha úgy érzem, érdemes. A költészet a lélek fényűzése.’ a főhős és már szerepelt benne Mirr-Murr, a kandúr. Szerencsére a kiadó Bálint Endrével, a kiváló festőművésszel készíttetett hozzá illusztrációkat. Amikor megláttam a történetem mellett az ő gyönyörű képeit, már tudtam, hogy meg vagyok fogva.- Ön lélekben gyerek maradt?- Inkább azt mondanám, hogy nem felejtettem el a gyerekkoromat Édesapám falusi kovácsmester volt, egy kerékgyártó barátjával szekereket készítettek. Az udvaron dolgoztak, ahol mindig törCsukás István SZÜLETETT: 1936. április 2-án iskolái: Először jogi, majd bölcsészkarra járt az ELTE-n (1954-57), de tanulmányait nem fejezte be. pályája: az MTV munkatársa (1968-71), a Móra Kiadó fő- szerkesztője (1978-85), 1985 után szabadúszó. elismerései: A regénye alapján készült Keménykalap és krumpliorr című film elnyerte az év legjobb gyermekfilmje ÜT szomorúság ugyanannyi energiát köt le, mint a jókedv, csak az utóbbi repít, nem helyben tart tént valami érdekes: a felnőttek jöttek-mentek, anekdotáztak, mi, kicsik pedig egész nap ott voltunk közöttük. Sokat merítek ebből az időszakból. Amikor például a Kéménykalap és krumpliorr című könyvemet írtam, már megvolt az elátkozott fagyialtos figurája, akitől senki se vásárol. Törtem a fejem, hogyan nevezzem el, és beugrott, hogy Kisújszálláson volt egy Bagaméri nevű fagylaltos. Nekem ezután már csak a rímet kellett hozzáadni: Itt van, megjött Bagaméri, a fagyialját maga méri. Nem kell mindent kitalálni, a gyermekkor óriási kincsesbánya.- Igaz, hogy óvodásoktól is kap ötleteket?- Ez bizony sokszor előfordul. A fantáziám állandóan versenyt fut a gyerekekével, csak hát az ő képzelőerejük sokkal jobb. Ami persze nem csoda, hiszen hatéves koráig minden gyerek zseni. Gondoljon csak bele: egy emberpalánta élete első éveiben megtanul beszélni, viselkedni, szinte az összes dolgot elsajátítja, amit a vüágról tudni érdemes. Mindenki ebben a korban a legfogékonyabb, ezért azt szoktam mondani: egy gyereknek annyi életörömöt kell adni, hogy az legalább hatvanesztendős koráig kitartson. Ebben pedig óriási szerepe van a humornak. Ha egy kutyának azt a nevet adom, hogy Téglagyári Megálló, vagy egy macskát Oriza Triznyáknak keresztelek el, akkor ebből már sejthető, hogy a történetük sem lesz mindennapi.- A mások által megrajzolt mesefigurái olyanok, mintha már írás közben tudná, hogy néznek ki. Ezt hogy sikerül elérnie?- Óriási szerencsém van, hogy olyan kiváló rajzolók illusztrálták a meséimet, mint Cakó Ferenc, Füzesi Zsuzsa vagy Sajdik Ferenc. Az egyébként számomra is hatalmas élmény, amikor a fejemben született alakok egyszer csak valóságos alakot öltenek. Sokszor előfordul, hogy Sajdikkal egymással szemben ülünk, s amit én írok, azt ő máris papírra veti. Egyszer arra gondoltam, megtréfálom. „Na, ezt rajzold le” - mondtam, s elkezdtem írni a Lesből Támadó Ruhaszárítókötél történetét. Közben meg röhögtem, hogy mihez kezd ezzel. Öt perc múlva elkészült az illusztrációval.- Évekkel ezelőtt gyerekújságot akart indítani. Lesz ebből valami?- Nem hiszem. Az én világom címmel egy 70-80 oldalas magazint terveztem, de kiderült, hogy az általam elképzelt minőségben legalább 1000 forintért kellett volna adni. Kértem a kulturális tárcától támogatást, de a minisztert, akivel megállapodtunk, nem sokkal később leváltották, később pedig már napirendre sem került az ügy. Pedig szerinhollywoodi nagydíját (1977), József Attila-díj (1977, 1987), Ifjúsági Díj (1978, 1982), a Művészeti Alap irodalmi díja (1984), An- dersen-díj (1984), az Év Könyve-ju- talom (1987), Déry Tibor-juta- lom (1989, 1995), MSZOSZ-díj (1990), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétem a gyerekeknek joguk van egy róluk és hozzájuk szóló laphoz, hiszen ahogy a késsel-villá- val történő evést, úgy az újságolvasást is meg kell tanulni.- Most egy kicsit indulatos volt, de aztán rögtön elmosolyodott. Önnek soha nincs rossz kedve?- Dehogynem, néha én is lógatom az orrom, de igyekszem gyorsan túllépni az ilyen időszakokon. A szomorúság ugyanannyi energiát köt le, mint a jókedv, csak amíg az utóbbi repít, addig a levertség helyben tart. írni ugyanis csak nyitottan és kiegyensúlyozottan lehet. A rosszkedvet azonban le tudjuk győzni. London például ebből a szempontból nagyon imponál: minden sarkon van egy pub, ahová a férfiak munka után betérhetnek. Félreértés ne essék, nem az ivás a lényeg, hanem hogy kiengedik a gőzt, s nem viszik haza a munkahelyi feszültségeket. Ezt borzasztó hasznosnak tartom.- Nem zavarja, hogy Csukás István, a költő csak meseírói munkássága árnyékában dolgozhat?- Nem vagyok féltékeny magamra. A pályatársak elismertek, több mint tíz verseskötetem jelent meg, ennek ellenére tudom, hogy a verselésből soha nem lehetett megélni. Meg aztán nem is jó, ha az ember mindig ugyanazt az idegszálát koptatja. A verselés formája kötött, míg a mese végtelen. Ez a kettő együtt teszi teljessé az életemet. A meséknek köszönhetem, hogy csak akkor írok verset, ha úgy érzem, érdemes. A költészet számomra a lélek fényűzése.- Ön imádja a gyerekeket, sajátja azonban nincs.- így visszatekintve már nem bánom, hogy így alakult. Háromszor nősültem, kétszer elváltam, s az igazat megvallva egy otthagyott gyermeknél kevés rosz- szabbat tudok elképzelni. Van viszont egy csomó keresztgyerekem. így aztán ha lenne is bennem érzelmi űr, ők ezt tökéletesen betöltik.- Díjainak se szeri, se száma. Mit tart élete legnagyobb elismerésének?- Azt, hogy egy Zala megyei kis községben, Teskándon a gyerekek szavazatai alapján rólam neveznek el egy általános iskolát. Pedig olyan kollégákkal versenyeztem, mint például Petőfi Sándor. Bár most májusban lesz a hivatalos névadó, még most is alig akarom elhinni. Egyvalamit kértem csak a gyerekektől: ha bármelyikük megbukik, ne az én nevemmel együtt szidják majd az iskolát. nek életműdíja (1996), a Tekintet Alapítvány díja |k (1997), Kossuth-díj (1999).
