Tolnai Népújság, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-02-17 / 7. szám
2008. FEBRUAR 17., VASARNAP MŰVÉSZBEJARO 13 WBW»|gSMW^^jW»Mg Öt magyar döntős a Nemzetközi Dalszerző Versenyen A napokban jelentették be a Nemzetközi Dalszerző Verseny döntőseit: dzsessz kategóriában Egri János, bluesban Kovács Ferenc és Rúzsa Magdi, elektronikában Zságer Balázs, az instrumentális zene kategóriájában pedig Papp Gyula képviseli hazánkat az áprilisi fináléban. Tavaly Sárik Péter dzsessz kategóriában, a Fabula Rasa pedig világzenei kategóriában jutott a legjobbak közé. A közönségdíjhoz hozzá is segíthetjük őket, hiszen a verseny internetes oldalán nem csak a jelölt szerzeményeket hallgathatjuk meg, de február 27-ig szavazhatunk is rájuk. ■ Zságer Balázs örül, hogy külföldi megjelenés nélkül lett döntős. Az egyik jelölt, Zságer Balázs tőlünk tudta meg, hogy bekerült a döntőbe. „Az öt jelölés azt mutatja, hogy milyen sok kreatív ember van nálunk. Nagy kár, hogy a menedzselés ennyire lemaradt, hiszen a művészt nem tájékoztatják megfelelően. Jó jel viszont, hogy egy világszínvonalú válogatásba ilyen sok magyar név bekerült, miközben a szakma arra panaszkodik, hogy milyen kicsi a hazai piac. Holott a problémát csak az jelenti, hogy nem tudunk hírt adni magunkról. Ebben kell még sokat fejlődnünk. Mi is azon dolgozunk, hogy külföldön is megjelenjen Cannot walk fly instead című lemezünk. Jelenleg több kiadóval is tárgyalunk a külföldi terjesztésről. Büszke vagyok rá, hogy sikerült a döntőbe bekerülni a külföldi megjelenés nélkül.” A Nemzetközi Dalszerző Verseny (ISC) évente megrendezésre kerülő esemény, amely lehetőséget biztosít a dalszerzőknek, hogy bemutathassák munkáikat a nemzetközi szakmai közönségnek. Az ISC lehetőséget biztosít arra, hogy a zeneipar legbefolyásosabb döntéshozói meghallgassák a még ismeretlen tehetségeket. Emellett a díjazás sem csekély: a fődíjas 25 ezer, a kategóriagyőztesek 3-3 ezer dollárral lesznek gazdagabbak (4,4 millió, iüetve 538 ezer forint!) A rangos megmérettetés zsűrijében tavaly olyan előadók foglaltak helyet, mint Tom Waits, Jerry Lee Lewis, Robert Smith (The Cure), és rajtuk kívül számos lemezkiadó vezetője, elnöke. „Nem vagyok haditudósító” szabadúszó Gárdi Balázs az afganisztáni mindennapokat fotózza Gárdi Balázs szabadúszó fotóriporter az afgán emberek mindennapjait fotózza. A World Press Photo pályázaton két elsó' díjjal értékelték a munkáját. Hegedűs V. Rita- Mi hajtja a háborús övezetekbe?- A kalandvágy. Hajt a kíváncsiságom. Igazából ez motivál amikor dolgozom, és nem az, hogy esetleg díjakat fogok nyerni.- Ez nem vakmerőség?- Háborút szinte csak Afganisztánban fényképezek, esetleg a közeli Pakisztánban, ahol a mostani nagyobb anyagomat készítem. Nem vagyok haditudósító, és nem vagyok az a fajta riporter, aki konfliktusról konfliktusra jár, és ezeket örökíti meg. 2001 óta dolgozom Afganisztánban. Megpróbálom nyomon követni a politikai helyzet változásait, azt, hogy ezek milyen hatással vannak az emberekre, illetve megpróbálok a saját kérdéseimre választ keresni, és azt a nézőkkel megosztani a képeken keresztül. Sajnos ma Afganisztán felében a külföldiek, a sajtó munkatársai és az afgánok sem utazhatnak biztonságban, így kénytelen vagyok a katonákat elkísérni ezekre az utakra, és az ő életükön keresztül bemutatni, hogy mi zajlik az országban.- Megbízásra dolgozik?- A legfontosabb az alkotói szabadság. Ha megbíznak egy munkával, témában és megjelenésben is meg kell felelni bizonyos elvárásoknak. Egy másik utat választottam, ösztöndíjakat pályázok meg, így nem kell megbízásokat elvállalni. Azt valósítom meg, amit én szeretnék, és később adom el a képeket.- Munka közben hol lakik?- A munkám arra sarkall, hogy folyamatosan úton legyek. Nem tudom, a jövőben lesz-e olyan hely, ahová állandóan visz- szajárok. Számomra nem a helyszín a fontos, hiszen én az embereket fényképezem. Tavaly tizenkét országban jártam. Utazásaim között mindig Afganisztánba mentem vissza, hogy tovább Gárdi Balázs első díjas fotója a World Press Photo általános hír, egyedi kategóriában dolgozzak az anyagon. Az év felét így ott töltöttem. Nem vagyok ottani lakos, viszont szívesen dolgozom ott. Próbálom az ő életüket élni, a lehető legtöbb időt az utcán tölteni, és az emberekkel beszélgetni. Nem szívesen járok a nyugatiak által kedvelt helyekre, inkább afgán barátaimmal vagyok.- Láthatja valamikor a magyar közönség a teljes afgán sorozatot?- Szeretném, ha a képeim minél több emberhez eljutnának. A legjobb az lenne, ha egy kiállítást rendezhetnék vagy albumot szerkeszthetnék a sorozatból, hogy ne csak részleteiben ismerhesse meg a közönség. Hiszen a fotó kommunikációs eszköz - és a mondanivaló a vizuali- tás fölött áll. Névjegy Gárdi Balázs állandóan úton van 1975-ben született Budapesten FŐBB DÍJAI: Magyar Sajtófotó pályázat, MÚŐSZ Nagy díj 1998, 1999, 2001 World Press Photo pályázat sportsorozat kategória 1. díj, 2002 W. Eugene Smith Award, döntős, 2002 Sixty-First Annual Pictures of the Year International pályázat: altalános szekció, 2003 „Science/Natural History Picture Story” Award of Excellence magazin szekció, „Feature Picture Story” második helyezés World Press Photo pályázat általános hír kategória első helyezettje egyedi és sorozat kategóriában, 2008 Afganisztán a konfliktusok állandó színtere: döcög a demokrácia AZ ÁZSIA SZÍVÉBEN FEKVŐ, Magyarországnál hétszer nagyobb Afganisztán az elmúlt évtizedekben állandó konfliktusok színtere volt. Itt zajlott a hidegháború legnagyobb harca az USA által támogatott mudzsahedek ellen, a kommunisták támogatására 1979-ben a szovjet hadsereg foglalta el. A 10 évig tartó, nemzetközi nyomásra véget ért beavatkozás több százezer életet követelt, a 30 milliós országból ötmillióan menekültek el. A KILENCVENES ÉVEKBEN a mudzsahedek szereztek befolyást, az országot, amely már leginkább ópiumtermelésből élt, káosz és korrupció jellemezte. Ebből az iszlám fundamentalista tálibok emelkedtek ki, akik 1996-ban elfoglalták a fővárost, Kabult A 2001. SZEPTEMBER 11-1 terrortámadások után az USA hadjáratot indított az országban a merényletek elkövetésével vádolt al-Kaida kiképzőtáborainak elpusztítására. A Talibán legyőzése után Hamid Karzait nevezték ki az ország élére, és megkezdődött a demokratikus újjáépítés, ám azóta erősödnek a tátik felkelők támadásai. Sztárcsere: Vengerov helyett Kennedy jön A BUDAPESTI Tavaszi Fesztiválra a magyar fővárosba érkezik Nigel Kennedy. A hegedűs fenegyereket Maxim Vengerov helyett hívták meg, aki betegsége miatt - miként tavaly - idei koncertjét is lemondta. A már megvásárolt jegyeket a Zene- akadémia pénztárában, illetve a BTF közönségszolgálati irodáján lehet visszaváltani. Átadták az idei libán Rudolf-díjakat pataky klári és Frenák Pál kapta idén a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerésére alapított Lábán Rudolf-díjat. A független esztétákból, kritikusokból és szakújságírókból álló zsűri a 2007-ben Magyarországon bemutatott táncelőadásokból összesen 10 produkciót nevezett a két Lábán Rudolf-díjra. Pataky Klári koreográfiája Képzett Társítások Békés Pállal Horváth ádám rendező, Békés Pál író, László Attila gitáros és Borlai Gergő dobos lesz Alföldi Róbert vendége február 29-én hét órától a Képzett Társítások című programsorozat következő részében. Elhunyt Icsikava Kon japán filmrendező icsikava kon nagy tekintélyű japán filmrendező, akit A burmai hárfa című filmjéért Oscar-díjra jelöltek, 92 éves korában elhunyt Tokióban. A pályáját 1945-ben kezdő filmes 1960-ban a zsűri díját kapta a cannes-i filmfesztiválon Kagi című produkciójáért, 2001-ben pedig a montreali nemzetközi filmfesztiválon tüntették ki életműdíjjal. Magyarországon is látható a provokatív Cloaca műalkotás maximalizált hasonlóság Wim Delvoye szerint néha még a királynő is érdeklődik, mi lesz a gép másnapi menüje Tetovált disznók, festett gázpalackok, barokk csipkés betonkeverő és nem utolsósorban a híres-hírhedt Cloaca. Ezek mind a belga származású Wim Delvoye képzőművész alkotásai, aki első ízben rendezett kiállítást Magyarországon. A tárlat több mint meghökkentő. A Cloacának ráadásul még szaga is van. Amin nem is csodálkozhatunk, hiszen a művész az emberi emésztőrendszert modellezte le. A gép elején (száj) beadagoljuk az ételt, ami tartályokba kerül (gyomor), itt hozzáadnak enzimeket és savakat, végül a végtermék (ürülék) egy csövön keresztül (vastagbél) egy tálcára kerül. „Maximalizáltuk az emberi hasonlóságot. A Cloacának ugyan nincs keze és szeme, de nagyon racionálisan működik. És a végén ürít. A látogatók azonosulhatnak a gépekkel” - nyüatkozta lapunknak a művész. Az étrend összeállítása is felelősségteljes feladat, még a holland hercegnő is meg szokta kérdezni, hogy mi lesz a másnapi menü. „Eszik húst, salátát, sajtot, és néha leöblíti egy kis borral. Az alkohollal és a csípőssel csínján kell bánnunk, de minden mást megeszik.” Wim Delvoye szerint a masina iko- nikus, hiszen bárki tud vele azonosulni korra, nemre, bőrszínre, pénztárcára való tekintet nélkül. „Ez a gép egy igazi Cloaca, a fekáliagyártó gépsor - Wim Delvoye egyik fő műve kozmopolita. Egyszerűen mindenki.” Ha túljutottunk a Cloaca okozta sokkon, máris szembetalálkozunk a tetovált disznóbőrökkel. A művész még süldőkorukban „varrta ki” az állatokat. Ami- I . két a gazdáik felneveltek, és miután elpusztultak, a bőrüket kikészítették, hogy a művek a kiállítótermekben díszeleghessenek. „A disznó a kapitalizmus szimbóluma. Az a cél, hogy a disznó minél nagyobb legyen, hiszen a művészet a bőrével együtt nő.” És hogy miért egy kínai faluban vannak a malacok? „Itt még csak nem is hallott senki Picassóról” - tette hozzá a művész. ■ H. V. R.
