Tolnai Népújság, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2008-01-06 / 1. szám

2008. JANUÁR 6., VASÁRNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Már készül a 14. megfeszítésére Kajsza Béla ott cseperedett fel, ahová a magyar száműzte a magyart Kajsza Béla (balról) fiaival legutóbb a bátaszéki templomban adott koncertet, melynek bevételét az orgona felújítására ajánlották fel Az egykori „kulákgye- rek”, Kajsza Béla min­den évben ellátogat fiai­val Lenintanyára. Emlé­kezni és muzsikálni. Ön­zetlen, nagylelkű ember tudott maradni, az önző és kicsinyes 20. és 2Í. században is. Wessely Gábor Becsületes embernek maradni a becstelenségek közepette nem könnyű. Kajsza Béla ezt a nehéz utat járja. De nem esik nehezére. A génjeibe van prog­ramozva az őszinteség, a hit, a szolgáló szeretet. Ezt örökölte, s ezt adta tovább három fiának. Nem valami lájtos lelkiség, ha­nem bátran vállalt keresztény életszemlélet és életvitel jel­lemzi Kajszáékat. Tevékenyen, de nem tolakvó módon mun­kálkodnak környezetük jobbí­tásán. Kertészkednek, lovat patkóinak, autót szerelnek és koncerteznek. A magyar történelem legbo- rongósabb fejezete íródott ott, ahol született. Lenintanya. Szü­leit internálták 1950-ben. Mint mondja: sok szó esik a holoca­ustról és a málenkij robotról, de alig beszélünk arról a döbbene­tes esetről, amikor a magyar vitte el a magyart. Tizenkét kényszermunkatábort jelöltek ki a Hortobágyon, s odahurcol­tak marhavagonokban tízezer embert. Kajsza Béla 1952-ben látta meg a napvilágot a hajdú­nánási szülőotthonban. Anyját szekérre ültették, és fegyveres őrök kísérték Lenintanyáról oda, majd vissza. E keserves kezdet után kö­vetkezett a nem kevésbé keser­ves ifjúkor, melynek során a „kulákgyerek” emberré lett. Sokoldalú emberré. Sportoló­vá, zenésszé, autószerelővé. Pé­csen technikusi oklevelet, Győrben főiskolai diplomát szerzett, jelenleg Szekszárdon a megyei kórház autószervizé­nek műhelyvezetője. Első fele­sége tíz éve meghalt, most má­sodik házasságában, Sió- agárdon él. Fiait a mezőgazda­ság felé terelgette, mindhár­man technikusi oklevelet sze­■ Jártak Erdélyben és Németországban is koncertkörúton. reztek Palánkon, de apjukhoz hasonlóan sok minden mással is foglalkoznak. Béla Tengeli- cen lakik, egy osztrák agrár kft. magyarországi képviselő­je, trombitál, és kitanulta a pat­kolókovács mesterséget. Péter Bátaszéken él, az Újra dolgo­zom program trénere, kürtön játszik, és ének-pedagógia sza­kos tanár. Pál Decsen lakik, a bonyhádi zeneiskola tanára, harsonás, és gyakran megy vi­lágkörüli utakra - zenészként - óceánjáró hajókkal. Apa és három fia. Az együtt- zenélésre mindig kerítenek időt. A Kajsza kvartett 1991- ben alakult. Rendszeresen jár­nak a Hortobágyra, koncertet adnak a kitelepítettek emlék­napján, hangversenyeket tar­tanak Tolna megyében és or­szágszerte. A budapesti Gellért Szállótól a pécsi székesegyhá­zig mindenütt felléptek már. Jártak Erdélyben és Németor­szágban is koncertkörúton. Meghatározó szereplői Kajszáék annak a passiójáték­nak is, amit 1999 óta minden húsvétkor bemutatnak a bátaszéki templomban. Jézust alakítja Kajsza Béla, fiai aposto­lokként, latrok­ként, főpapokként jelennek meg a szí­nen. Más települé­seken is előadták már négyszer a gol­gotajárást; közel a húsvét, Kajsza Béla készül a 14. megfe­szítésére. A legtöbb ember megtüskése- dik, ha szurkolják. De ellenpélda is akad: akit nem hor­dozott a tenyerén a sors, akivel nem jó­tékonykodott senki, önzetlen adakozóvá, nagylelkű mecé­nássá válik. Mert megtapasz­talta a kiszolgáltatottságot, is­meri a mélység panaszát. Kajszáék fellépéseinek plakát­ján gyakran olvasható ez: jóté­kony célú koncert. Sokat kell készülniük, hiszen nem min­dennap játszanak együtt. Ne­hezíti a dolgukat az is, hogy ilyen felállású fúvós együttesre alig van darab. Szinte minden művet átdolgoznak, áthangsze­relnek, mielőtt begyakorolnák. Megszenvednek a sikerért. Legutóbb a bátaszéki temp­lomban léptek közönség elé. Jó­tékonysági koncertet adtak, a bevételt az orgona felújítására ajánlották fel. Ezt az utat jár­ják, ami a képernyők előtt fel­növő, webáruházakban kalan­dozó, internetes átutalásokat bonyolító nemzedék számára érthetetlen. Valószínűleg még egy koncertet adnak az orgona javára A bátaszéki katolikus templom orgonájának felújítását 2006-ban kezd­ték. A Kajsza kvartett 2007 és 2008 januárjában is besegített egy újévi jótékonysági koncerttel. S valószínűleg még jövőre is szükség lesz a fellé­pésükre, mert a hangszer 2009-nél hamarabb nem készül el. A ráváló 24 millió forintot több forrásból próbálják összeszedni: pályázati támo­gatásokból és adományokból. Nemrég nyertek újabb ötmilliót a tovább­lépéshez. Kajszáék összemuzsikált 120-130 ezrei fontos, de nem megha­tározó tételei a költségvetésnek. Jagicza József kántor tájékoztatása sze­rint három szakaszra bontották a feladatsort. A sípok felújítása már el­készült. Most a játszóasztal modernizálása és a villamosítás van soron. A végleges összeszerelés, hangolás és intonálás pedig 2009-re marad. A hibás alak ma már apró gyarlóságnak számít nyelvtan A botrányos helyesírás nem akadály a magyar nyelv és irodalom érettségin Három helyesírási hibát is felfe­dezett harminc méteren belül a megyeszékhelyen olvasónk. A gyakorló általános iskola előtti üz­letsor egyik üzletének ajtaján ez szerepel: Minden szerdán új árúérkezik! Ugyancsak errefelé ez is olvasható: Fűtött helység. Ez már bizonyára csak elírás: 2007. dec. 31-én hétfőnön zárva! Az Arany János utca egyik vil­lanyoszlopán a járókelők ezt fe­dezhetik fel: szilveszter (kisbetűvel) 2007. 12. 31. bonyhád (kisbetűvel) 3. számú ált. iskola (számú helyett) belépő (rövid ö betűvel) 2500 Ft/fő. Lapunk a fentiekről megkérdezte Kis Pál Ist­ván költőt, pedagógust, aki Szekszárdon magyar nyelvet és irodalmat is ta­nít középiskolásoknak. Úgy látta, hogy ma már a gyenge helyesírás - értel­miségi körökben is - ap­ró gyarlóságnak számít.- Ezt újabban szentesíti az ér­vényes érettségi szabályzat, amely szerint a több mint há­romszáz helyesírási hibapontot begyűjtő diáktól ugyanúgy csak tizenöt büntetőpontot lehet le­vonni, mint az en­nek csak egytizedét vétő társától - foly­tatta. - így a végle­tesen rossz helyes­írás sem lehet elég­séges oka egy magyar nyelv és irodalom érettségi eredményte­lenné nyilvánításának. A hibák egy részét a helyesírási korrek­túraprogramok sem jelzik a szá­mítógépeken, merthogy a szó­alak egy másik mondatban és más értelemben - például hely­ség-helyiség - helyes is lehet. Ráadásul a forgalomban lévő mobiltelefonok többségén - éke­zetes betűk hiányában - számos szó le sem írható helyesen. Ami­óta a kihaló élőlények listáján a bölények mellé felzárkóztak a nyelvi lektorok, az újságokban és a könyvekben is gya­korta találkozha­tunk hibás szóalak­okkal. Ezek az ala­kok sajnos lassan „köznyelvivé” válnak, egyre többen használ­ják, és egyre kevesebben veszik észre helytelen mivoltukat. Én hivatalból harcolok ellenük és örülök, ha - mint például a levél írójának személyében - harcos­társakra találok. ■ Szeri Árpád m iwl] Fiit NJVK 4- Ikm Keselyűst út 1 "A ül ®1 Az irány jó, csak az út neve hibás ezen a szekszárdi táblán (helyesen: Keselyűsi út) ■ A számítógépes helyesírási programok sem megbízhatóak. JEGYZET ^^gyuricza Jóska takarítónak jelentkezik- tudod, én már annyi is­tállóból, annyi trágyát ki- hordtam életemben, hogy szagról is megismerem, ki a tisztességes ember, ki nem. Jóska az asztal alatt vál­tott egyet a gumicsizmái­val, s a dolog komolyságát jelezvén félretolta a fröcs- csös poharat. - Az a doki igenis tisztességes volt - nézett mélyen a szemem­be. - Amikor az asszony műtétje után kezet fog­tunk, én meg tartottam az övét, hogy... szóval tudod miért, azt mondta, kösz, ez nem fontos, esetleg majd a varratszedés, meg a kontroll után beszélünk. Ekkor csapott belém a szárazvillám, mert eszem­be jutott, hogy harminc évvel ezelőtt pontosan ezen az osztályon, ugyan­ezen az emeleten volt nagyműtétje szegény édesanyámnak. Akkor is adhattam volna, de har­mincévesen még komo- j lyan vettem a süket du­mát. A műtét sikerült, anyámat bevágták az akutba, egy napig még ágytálat se tettek alá, hiá­ba rimánkodott. Aztán mélyvénás trombózissal kiadták, s néhány nap múlva temettük. Jóska nem az az elrévedő fajta, így gyorsan megtud­tam, hogy amikor most komolyra fordult a dolog, bevitte az asszonyt, s alig csuklott egy kicsit az ara­nyos, korrekt felvételis nővér kívánsága hallatán, miszerint fusson el a pati­kába hashajtóért, ami a műtét előtt feltétlenül szükséges. Aztán azt is szó nélkül vette tudomá­sul, hogy az ágyon, amelyre a beteg feleségét fektették, nincs párnahu­zat. ( - Hazaszaladtam, le­kaptam egy vánkost a ve­tett ágyról. Az már csak utána jutott eszembe, hogy ebbe a cihába még szegény jó öreganyám tépkedte a tollat a kacsák­ról, libákról, amelyek a bátai Duna-parton neve­lődtek. Ott, ahonnan elin­dult az utolsó magyaror­szági kolerajárvány.)- aztán? - teszem föl a kérdést a beszélgetés fo­nalát továbbgombolyítan­dó. - Semmi, semmi - mondja Jóska -, csak ol­vasom az újságotokban, hogy tavaly milyen sok pénzt megtakarított az SZTK. - Egészségpénztár- igazítom ki. - Na, ne­kem aztán mindegy. Ha hiszed, ha nem, a hála­pénzt, meg a vánkost se sajnálnám tőlük, még se­gítenék is. ha végre valaki nem meg-, hanem kitakaríta­na a magyar egészség­ügyben.

Next

/
Thumbnails
Contents