Tolnai Népújság, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-24 / 20. szám

TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2008. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Az olclalt szerkeszti.«­Hargitai Éva, Kurz Patrik 74/511-510 e-mail: eva.hargitai@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.tolnainepujsag.hu internetes oldalon. Egy férfi háború utáni drámájával szembesültek A lelkes toliforgatók: Kapás Gabriella, Ferter Clntia, Császár Johanna, Fodor Nikolett, Rácz Adrienn, Fischer Gitta, Szenczi András Jó hangulatban telt el a Petőfi Sándor Evangéli­kus Gimnázium sétás csapatának első féléve. Bonyhádi SÉTA csapat A tollforgató gárda belekóstolt az újságírás nehézségeibe és örömeibe, valamint a megjele­nő írások okozta sikerteli élmé­nyekbe, vagy éppen sokkba. Már tombolt a munkavágy bennünk, akárcsak a keksz­szel, sütivel csillapítható éhség, mikor a Petőfi Sándor Gimnázi­um könyvtártermébe ért a fog­lalkozásra látogató újságíró és fotóriporter. Egy kis lányos za­vart és pirulást váltott ki a fotó­zás ténye és a fotós személye, de a hangulatra ezek után sem lehetett panasz. Készségesen nyilatkoztunk a fél év alatt szer­zett élményeikről. „Alkalmunk nyílt, mint diá­koknak szóhoz jutni, és nem a felnőttek rágták a szavakat a szánkba. Bemutathattuk, hogy milyenek az iskola min­dennapjai a valóságban - mondta a csapat egyik szószóló­ja. Hozzátette, aki szívesen csi­nálja, annak egyáltalán nem volt teher a folyamatos munka. Bár néha azért akadtak nehéz­ségek, például mikor olyan té­mával, rendezvénnyel kapcso­latban kellett megnyilvánulni, ami úgymond nem volt túl érde­kes. Am a kihívások sohasem tántorítottak el bennünket attól, hogy egy korrekt és kerek mást produkáljunk. Ilyen esetekben sok múlott azon, hogy sikerült- e megtalálni azt az embert, aki beszámolójával színesebbé és élvezetesebbé tehette az írást. Mivel a csapatban senki nem mondható profinak, előfordult, hogy nem igazán találtuk a té­mát, vagy éppen egy-egy írást nem tudtunk elkezdeni. Ám ha A SÉTA PROGRAMNAK kő­* szönhetően, csoportunk né­hány tagiának abban a * szerencsében volt része, m hogy mint diákújságíró részt vehetett Nyíregyházán • az Evangélikus Élet című lap által rendezett orszá­• gos találkozón. Itt bemutat­hatták iskolánkat és ter­beindultak a fogaskerekek és a kimeríthetetlen ötletbörze, akkor hirtelen minden felszín­re tört - még a kőolaj is. Általában hétfő délutánon­ként szoktunk összeülni, ami nem mindenkinek volt jó, hiszen a diá­kok - főleg a kollé­gisták - rendkívüli módon elfoglaltak. Ennek ellenére meg­próbáltunk a lehető legtöbbször jelen lenni a „megbeszéléseken”. És a munka meghozta a gyü­mölcsét: iskolatársaink öröm­mel olvasták, vagy olvasták vol­na sorainkat, ha valaki lett vol­na olyan kegyes és hajlandó le­ségüket. közben pedig olyan techni- m kákát sajátíthattak el, illet­ve ismerhettek meg, ame- • Iveknek a továbbiakban még hasznát vehetik, * amennyiben a lelkesedésük töretlen marad, és folytatni • akarják az írást. • ••••• sétálni, hogy hozzon pár pél­dányt az újságból az osztály ré­szére (ugyebár). Igaz, a tanároktól nem kap­tunk sok visszajelzést, de sze­rencsére akadnak lelkes szurko­lóink is, a teljesség igénye nélkül példá­ul Faust vagy Gruber tanár úr. Utóbbi még a Pulit- zer-díjat is nekünk szánja, de sajnos erre még mindannyiunknak várni kell. És persze vétek lenne kihagyni Ma­ris nénit, aki elkezdte mozgatni a szálakat, és aki folyamatosan öüetekkel látott el minket. Akkor már csak a szüléink visszajelzéséről nem nyilatkoz­tunk még. Hát, az a szorgalmas szülő, aki képes olvasni a sorok között még gyermeke félévi osz­tályzatáról is tudomást szerez­hetett. Mindent összevetve örü­lünk mindennek amit csak mondanak, az építő kritikának ugyanúgy, mint a gratuláció­nak, hiszen mindenből csak ta­nulni tudunk, hogy a következő félévtől még változatosabb írá­sokat tudjunk felmutatni. Aki nincs közöttünk, az nem is tud­hatja, mit hagyott ki: a hétfői kekszeléseket és miegymást. . Diákújságíróként Nyíregyházára is eljutottak • mészetesen csillogó tehet- # ■ Lányos zavart és pirulást vál­tott ki a fotós személye. Ebben a hónapban egy keddi délután a Tolnai Lajos Gimnázi­um néhány diákja ellátogatott Szekszárdra a Német Színház­ba, ahol Wolfgang Borchert-től a „Draussen vor der Tür-t” tekin­tettük meg. A „Draussen vor der Tür” jelen­tése: az ajtó előtt. A dráma fősze­replője egy férfi, akit Beckmann- nak hívnak és a D. világháború ideje alatt Szibériában katonaként szolgált Amikor szürke, kopott, ócska katonai ruhában hazatér, azzal találja magát szembe, hogy a házuk ajtaján nem a saját név­táblájuk áll, és megtudja, hogy a szülei meghaltak. Beckmann e hír hallatán elkeseredik, a folyóba ugrik, de nem sikerül az öngyil­kossága. Az Elba kiveti a partra, ahol egy katona felesége találja meg, hazaviszi saját lakásába, ru­hát és ételt ad neki. A nő halott fér­je Beckmann-t álmában kísérti, hogy ne vegye el tőle a ruháit, fe­leségét, és azt követeli, hagyja el Kispál Gergely mint Beckmann a házát. Másnap ott is hagyja a házat. Beckmann az utcán szo­morúan, életkedvtelenül sétál­gat, amikor meglátja a barátnőjét egy férfival, de a nő sem ismeri fel. A Szibériából hazatért férfi nagyon elkeseredett, mert nincs senkije, senki sem engedi be a házába, éhezik, és nem akar to­vább élni. A mű a férfi kálváriá­ján keresztül a kirekesztettséget, elhagyatottságot mutatja be úgy, hogy az előadás végén további sorsa nyitva marad a nézők előtt. ■ Mayer Eszter, T. L. G. Diákok, akik sétálhattak beszámoló Aki nem volt a csapatban, az lemaradt a sütiről is I Realitás kontra először is lássuk, melyik fogalom mit fed. A realitás alapelve, hogy a felvetülő problémát agyban gondosan mérlegeljük, majd kiválasz- szuk a legideálisabb megol­dást azok közül, melyek szá­munkra kedvezőek, megva­lósíthatóak, a probléma mé­retéhez igazodó energiabe­fektetést igényelnek. A reali­tás lényege, hogy azok a megoldások, melyek ezen a hármas szűrőn nem men­nek át, nem jelennek meg, mint találat. az érzelmi döntések szeren- csés esetben megfelelhetnek az előző három feltételnek, ennek az esélye azonban ele­nyésző (mint annak az esé­lye, hogy egyidejűleg vívod ki egy szépségverseny első helyét és a világbékét). az érzelmi döntések eredmé­nye lehet az álmaink és vágyaink rövid idejű betelje­sítése, az áhított boldogság elérése. Ezért azonban nagy árat kell fizetni, melynek el­ső törlesztőrészlete a kocká­zat, kockázat a teljes csődre, és minden eddigi elért ered­mény megsemmisítésére, sőt mínuszba is mehetsz. Nagy energiabefektetések árán pozitív vagy negatív ered­mény pedig egyaránt bekö­vetkezhet. A realitás kizárását az érzel­mek nem veszik figyelembe, ezáltal olyat is megvalósíthat­nak, amit a másik nem tartott elképzelhetőnek. Mint a két béka esete, akik fel akartak mászni a toronyra. A tömeg kiabált, hogy nem fog sikerül­ni! Az egyik hamarosan felad­ta, és lezuhant. A másik foly­tatta, és felért a torony tetejé­re. A győztes béka süket volt. ez mind nem jelenti azt, hogy a realitás magunk megkímé- lésének eszköze, a védelem kialakítása a bukással szem­ben. A békás példánál ma­radva: ha mások szerint nem tudom megmászni, és nincs profitja a megmászásnak, akkor nem fektetek bele energiát. Realitással is el lehet érni a boldogásot. Egyet kell tudni: Mi okoz nekünk boldogságot? Ha azt teljesítjük, amit magunktól, a józan eszünktől elvárunk, vagy ha azt, amire a szívünk vágyik? ■ Andi, ESZI FILM - ZENE - SZÓRAKOZÁS Vélemény Átél nem a mélabú évszaka A hosszú fagyos időszakot néhány napig viszonylag me­leg, napfényes időjárás szakí­totta meg január második felé­ben. Ez sokunk életébe hozott örömet, de sajnos nem tartott sokáig. ilyenkor télen a természet pi­hen, a talaj csupasz, a fák ko­párak. Gyakran esik a hó vagy az eső, a lefagyások és az ónos szitálás balesetveszélyessé te­szi a közlekedést. ezeknek és a hideg, borongós időnek köszönhetően hajla­mosabbak vagyunk a de­presszióra. Még az a jobb eset, ha a nyomasztó hangu­lat csak átmeneti. ha valakinek szinte mindig borzalmasan rossz a kedve, érdemes orvoshoz, pszicholó­gushoz fordulnia. Sokunknak viszont az időjárással együtt változik a hangulata, de aggo­dalomra semmi ok. ebben az évszakban is meg­találhatjuk a módját annak, hogy legalább néha egy kicsit jól érezzük magunkat. Gondolom, mindenki tudja magáról, mi csal mosolyt az arcára. Lehet, hogy elég ki­mennünk egy jó kis sétára a friss levegőre, és már ki is űztük fejünkből a negatív gon­dolatokat. ■ Fekete Zsolt, ESZI Szerelem és egyéb katasztrófák az életvidám lány. Jacks az angol Vogue magazinnál tölti gyakornoki idejét. A divaton kívül már csak azt szereti job­ban, ha párokat hozhat össze egymással, amiben van is te­hetsége. Erre a példa az is, hog}' több ismerőse jött össze az ő segítségével Legújabb ki­szemeltje a homoszexuális la­kótársa, Peter és az általa csak melegnek hitt kollégája, Paolo, aki viszont nagyon is bolondul a gyengébbik nemért. Végül ahelyett, hogy Jacks a barátjának találna párt, őt is eltalálja Cupido nyila. A filmben több nagyágyú is feltűnik, mint például Brittany Murphy vagy épp a Hősök Issac Mendeze, Santi­ago Cabrera. De nem csak a két főszereplő neve lehet számunkra ismerős, hisz a fergeteges vígjátékban sze­repet kapott Orlando Bloom és Gwyneth Paltrow. Minden­kinek önfeledt kikapcsoló­dást nyújt ez a film, ajánlom azoknak, akik egy jót akarnak nevetni. m Gyenge Alexandra Béri Balogh Ádám Gimnázium Aranyköpések diák: - A kocka el van veszve. az egyik igen büdös kísérlet után kémiaórán: - Akinek van egy kis önfegyelme, csendben fullad meg... DIÁK: - Jaj, tanárnő! Mindjárt mondok egy lombos mohát is, csak előbb megtanulok szájról olvasni. tanár: - Ha te mondtad és az úgy van, akkor biztos. tanár: - Látjátok mit írtam fel a táblára? Ez egy passzív mondat. Ha azt mondtam vol­na, hogy UFO vagyok, akkor se döbbentetek volna meg így. ■ TN-gyűjtés

Next

/
Thumbnails
Contents